AKADÉMIA, EGYETEM
AKADÉMIA, EGYETEM
Thewrewk tehát egyelőre maradt gimnáziumi tanár. 1872-ben a Műegyetem meghívta a magyar és irodalom tanszékre. Thewrewk ezt nem fogadta el, de két tanéven át mint helyettes tanár előadott. 1872. május 24-én az Akadémia levelező tagjává választotta a harmincegy éves tudóst. Thewrewk a következő év március 3-án foglalta el székét a magyar zene ritmusáról tartott előadásával. Szemben azzal a közhiedelemmel, hogy a magyarban csak 2/4, 4/8 és 4/4 ütem volna, azt bizonyítja, hogy 3/4 es 5/4 ütem is kimutatható a népdalokban. A magyar zene sajátos ritmikai jellemvonását azonban „nem az időrészek számában, hanem azoknak sajátos elaprózásában s lüktető erejében” látja. A magyarban nemcsak a többinél hosszabb, hanem a rövidebb is elfoglalhatja „az erő székhelyét”. A dolgozat jelentőségét azonban nem ezek a részletek s nem is a 4/4 ütemes beosztás magyar változatainak elemzése adja. Thewrewk, mint a Budenzcal folytatott levelezéséből is látható, már a hatvanas évek közepén tanulmányozta a finn népdalokat, 1873 januárjában pedig a finnugor hangsúlyról érdeklődött: „Milyen helyen székel? Van-e hangnyújtó ereje? Változtatja-e néha helyét?” Így jutott székfoglalójában arra a felismerésre, hogy a finn és magyar népzene ritmusa rokon, s mivel az egyiknek a másikra való hatása kizárt, ez csak a közös eredettel magyarázható.
„Mert valamint van összehasonlító nyelvészet, úgy lehet összehasonlító zenészet is. És ebbeli kutatásunk csakugyan azon tény megismeréséhez juttatott, melyet a nyelvészet eredményeiből bátran következtethetünk.” Thewrewk ezzel elsőként vetette fel az összehasonlító zenekutatás gondolatát, ugyanazt az összehasonlító és történeti módszert alkalmazva a zenei ritmus vonatkozásában, mint amelyet a filológia a szövegkritikában és a nyelvtudomány a nyelvi családfa elméletének kidolgozásában. Ez a gondolat már Kodálynak és tanítványainak ez irányú vizsgálódásait készítette elő.
A Bölcsészettudományi Kar ezenközben 1872 elején ismét felterjesztette Bartalt egyetemi tanári kinevezésre. Hogy mi indította erre a Kart, mikor a szaknak Télfy és Szepesi személyében két kinevezett rendes tanára volt, nem tudni. Szentpétery csak ennyit közöl, a kari iratoknak 1956-ban történt pusztulása miatt a részletek ma már bajosan tisztázhatók. A jelek arra mutatnak, hogy Szepesi tevékenysége nem találkozott osztatlan megelégedéssel (Bartal bírálatában, melyet Szepesi Télfyt is támadó könyvéről írt, különösen élesen mutatott rá Szepesi tájékozottságának korszerűtlen elemeire), de az sem zárható ki, hogy a Kar abban is reménykedett, hogy Eötvös helyét ennek halála után, 1871 novemberében új miniszter, Pauler Tivadar foglalta el. A felterjesztés mindenesetre eredménytelen maradt; Paulertől a tárcát 1872 szeptemberében Trefort vette át, s neki más elgondolásai voltak.
Thewrewköt 1873-ban állami ösztöndíjjal egy évre Németországba küldte tanulmányútra, megvalósítva ezzel a tanügyi tanács 1865-ben tett javaslatát. Thewrewk Lipcsében Ritschlt, G. Curtiust és Overbecket hallgatta. Berlinben pedig Schottot és Mommsent, s tagja lett a berlini Gesellschaft für das Studium der Neueren Sprachen-nak is. Trefort nagyon határozott elgondolással küldte Thewrewköt tanulmányútra: ez még Berlinben volt, mikor Trefort (1874 márciusában) közölte a Karral, hogy őt a klasszika-filológia tanárává kívánja kinevezni, s ez ügyben véleményes jelentést kért. A Kar azonnal válaszolt, s változatlanul fenntartotta 1872-ben tett javaslatát: ismét Bartalt ajánlotta. Trefort a Kar javaslatát figyelmen kívül hagyva mégis, még az évben (1874) a klasszika-filológia nyilvános rendkívüli tanárává nevezte ki Thewrewköt.
Az ókori filológia tanszékek ügye azonban ezzel még nem jutott nyugvópontra. 1875. január 9-én meghalt Szepesi Imre, s ezzel megüresedett a római filológia tanszéke. A Kar előbb úgy látta, hogy az új helyzet nem kíván intézkedést, hiszen a szaknak nemcsak egy nyilvános rendes és egy nyilvános rendkívüli tanára van (Télfy, illetve Thewrewk), hanem két magántanára is: Bartal Antal (1871 óta a Tanárképző Intézet és gyakorló gimnáziuma – első – igazgatója), illetve Bászel Aurél (aki egyetemi tanulmányait Németországban végezte és Tübingenben doktorált). Néhány hónap múlva azonban (júniusban) megváltoztatta véleményét, s azt javasolta a minisztériumnak, hogy Bartalt a római, Thewrewköt a görög és római filológia nyilvános rendes tanárává nevezze ki.
A minisztérium egyelőre nem intézkedett, s a Karban újabb változás történt, mely Thewrewk élete szempontjából sem közömbös. 1875. december 10-én meghalt Toldy Ferenc, aki 1861-től töltötte be a magyar nyelv és irodalom tanszékét. A tanszék betöltését illető javaslat megtételére kiküldött bizottság előterjesztése alapján a Kar úgy döntött, hogy a nyelv és az irodalom választassék ketté, a magyar irodalom tanszékre hívassék meg Gyulai Pál, a nyelvészeti tanszék teendőit pedig ideiglenesen Budenz József 1872 óta az altáji összehasonlító nyelvészet tanára) és Ponori Thewrewk Emil lássa el. (A helyettesítést 188-ban Simonyi Zsigmond vette át mint magántanár, aki azután 1885 elején lett nyilvános rendkívüli és 1889-ben nyilvános rendes tanár.)
Mivel a Kar 1875. júniusi felterjesztésére a minisztérium nem válaszolt, a Kar 1876 decemberében megismételte javaslatát, ami tehát azt jelentette, hogy az ókori filológiai tanszékek száma háromra emelkednék (Télfy változatlanul nyilvános rendes tanár volt). A minisztériumnak talán ez nem volt elfogadható, mindenesetre Trefort a javasolt két személy közül csak az egyiket fogadta el, s így Thewrewk 1877-től a latin filológia nyilvános rendes tanára lett, s az is maradt harminchárom éven át.
