AZ OKTATÁS- ÉS INTÉZETSZERVEZŐ
AZ OKTATÁS- ÉS INTÉZETSZERVEZŐ
A pécsi Anatómiai és Szövet-Fejlődéstani Intézetet 1923-tól 1944. június 30-ig első igazgatója, Dr. Tóth Zsigmond egyetemi nyilvános rendes tanár vezette. Nyugdíjba vonulása után, 1944 július 1-jétől a mellette hosszú időn át adjunktusként és magántanárként dolgozó Dr. Vereby (Röhlich) Károly nyert egyetemi nyilvános rendkívüli tanárként kinevezést az intézet vezetésére. Mindketten sokat tettek az oktatási feltételek (tantermi ábrák, szövettani metszetek stb.) megteremtése érdekében.–1944 októberétől csak felsőbb éves medikusok mint famulusok vagy externisták – ma úgy mondjuk tudományos diákköri tagok – oktattak az intézetben, mert a korábbi adjunktusból professzor lett, a tanársegédet és a végzett orvosgyakornokokat pedig elsodorta a háborús vihar.
Az 1945 nyarán tragikus hirtelenséggel elhunyt Vereby professzornak nem adatott meg, hogy az általa éppen átvett intézet további fejlődését biztosítsa. Az intézet felügyelő tanára az épületben lévő Kórbonctani Intézet igazgatója, Dr. Entz Béla professzor lett. Az előadásokat Dr. Melczer Miklós, a Bőrklinika akkori igazgató professzora tartotta, aki korábban közel tíz évig dolgozott Tellyesniczky Kálmán professzor mellett, a budapesti II. sz. Anatómiai Intézetben.
Entz professzornak, aki átmenetileg a dékáni teendőket is ellátta, tudomására jutott, hogy Szentágothai János amerikai fogságban van az ausztriai Bad Salzschriftben. Az Orvosi Kar tagjainak egyetértésével Szentágothai tudomására hozta, hogy az Erzsébet Egyetem Orvosi Fakultása a pécsi Anatómiai Intézet vezetőjének hívta őt meg. Egyben biztatta, hogy amint teheti, térjen haza Ausztriából.
Szentágothai János 1946 márciusában érkezett Pécsre és vette át magántanárként az intézet vezetését, 1947-ben lett az intézet igazgatója egyetemi rendkívüli tanári kinevezéssel. Megfelelő lakás híján feleségével együtt az intézet kis, cementlap padozatú laboratóriumába költözött be. Amikor néhány hónappal később Katica és Klára leányaik hazatértek Svájcból, ahol a háborút rokonaiknál töltötték, ők az intézetnek az említett laboratórium melletti kis könyvtárhelyiségében laktak. Meg kellett szokniuk a csontvázak, kísérleti állatok és a formalinban kiállított anatómiai preparátumok elvarázsolt világát, s ez így ment 1950-ig, amikor is Szentágothai Kossuth-díjából lakást tudott vásárolni.
