Gyakornokok:
Gyakornokok:
Felletár Emil 1860–1861
Seiben Ottó 1862–1864
Salamin Kelemen 1862–1864
Lengyel Béla 1864–1866
Lucich Géza 1864–1866
Bach József 1866
Alföldi Dénes 1866–1867
Csiki József 1866–1867
Ékkert Sándor 1867–1868
Scholtz Gusztáv 1868–1869
Fabinyi Rezső 1869–1871
Neupauer János 1869–1871
Rohrbach Kálmán 1871–1872
Rick Gusztáv 1871–1872
Schopper Gyula 1872–1874
Szmik Gyula 1872–1873
Ring Ármin 1873–1875
Vargha Imre 1875–1876
Ilosvay Lajos 1875–1876
König Gusztáv 1876–1878
Petheő József 1876–1878
Bricht Lipót 1878–1879
Kalecsinszky Sándor 1878–1880
Liebermann Leó 1879–1880
Hoffer József 1880–1881
Molnár Nándor 1880–1881
Kiss Károly 1881–1882
Krécsi Béla 1881–1882
Nuricsán József 1882–1883
Karlovszky Geyza 1882–1883
Mayer Lajos 1883–1886
Muraközi Károly 1883–1884
Neumann Zsigmond 1884–1886
Winkler Lajos 1886–1889
Schwicker Alfréd 1887–1889
Buchböck Gusztáv 1889–1892
Hüttl Ernő 1889–1893
Matolcsy Miklós 1892–1894
Moldoványi István 1892–1894
Frankfurter Ármin 1892–1897
Pekár Dezső 1894–1895
Lutz Ferencz 1895–1896
Grundmann Frigyes 1896
Weiser Izidor 1896–1897
Hérics Tóth Jenő 1897–1898
Kármán Ferencz 1897–1899
Griell Kálmán 1898–1899
Glancz Vilmos 1899
Szahlender Lajos 1899–1902
Klein Arthur 1899–1900
Ekkert László 1900–1902
Krausz Vilmos 1902–1903
Rex Sándor 1902–1907
Rotschnek Jenő 1903
Fodor J. Kálmán 1904–1907
Raymann János 1907–1908
Fridli Rezső 1907–1908
Látjuk, benne van a századforduló s azt követő évtizedek egész vezető kémikus generációja.
Lengyel Béláról (1844–1913) már szó volt. Ő lett a tudományegyetem második kémia professzora, kitűnő előadó, amiben még Thant is felülmúlta. Kimagasló eredményeket ért el elsősorban a szervetlen kémia területén. Felfedezte a tricarbon-szulfidot, a kalcium-hidridet, nagyobb mennyiségben állított elő fémkalciumot. A gázok spektroszkópiás vizsgálatának és a radioaktivitás tanulmányozásának hazai úttörője volt.
Fleischer Antal (1845–1877) sokat ígérő karrierjét idő előtt szakította meg a halál. A szervetlen kémia néhány maradandó felfedezése fűződik nevéhez. Than tanársegédéből az ország második tudományegyetemének, az 1872-ben alapított kolozsvári egyetemnek lett első kémia professzora.
Utóda, Fabinyi Rudolf (1849–1920) szintén Than tanszékéről jött. Ő lett a szerves kémiai kutatás hazai úttörője. A nevéről elnevezett reakció ma is él abban a tudományban. Tüzelőanyag-elem kutatásai tulajdonképpen csak századunkban váltak érdekessé. Ő alapította az első magyar nyelvű kémiai folyóiratot, a Kolozsvárt hét éven keresztül megjelent Vegytani Lapokat s lett első elnökévé a Magyar Kémikusok Egyesületének.
Ilosvay Lajos a szomszédvár, a Műegyetem kémia professzora lett, Nendtvich Károly utóda 1882-ben. Akkor valóban szomszédvárról lehetett szólni, hiszen a Múzeum körúti műegyetem kémiai pavilonja 2 percnyire állt Than intézetétől. 52 esztendőn keresztül vezette Nendtvich örökét. A nitrit specifikus reagense máig őrzi nevét. Ő írta az első szerves kémia könyvet Magyarországon.
Winkler Lajos (1863–1939) már doktori disszertációjával (1886) beérkezett. Máig sem találtak jobb eljárást a vízben oldott oxigén meghatározására, a „Winkler-módszernél”. Az analitikai kémia világhírű művelőjévé vált. Zsírsavak jód-bróm-számának, víz széndioxid-tartalmának meghatározására s számtalan más eredménye mellett precíziós gravimetriás eljárása az analitikai kémia eme legősibb ágának megbízhatóságát messze növelte. Könyvei idegen nyelven szereztek dicsőséget. Ő örökölte Than tanszékét, az 1. számú kémiai intézetet. Ez azonban már csak fele volt az eredetinek.
Than halála után ugyanis intézetét ketté osztották s belőle az 1. mellett még egy 3. sz. kémiai intézetet is létrehoztak. Ennek professzora Than másik magántanára, Buchböck Gusztáv (1869–1935) lett, akinek tanszéke a fizikai-kémia magyarországi gócpontjává vált. Az ionhidratációs szám meghatározására szolgáló módszere örökíti meg elsősorban nevét, kitűnő reakciókinetikai vizsgálatai mellett.
Liebermann Leó (1852–1926), az Állatorvosi Főiskolának lett kémia professzora, s ezt a tanszéket maradandóan a magyar kémiai kutatás élvonalába helyezte. A fehérjék pufferhatásával kapcsolatos megállapításai időtállóak. Ő kezdeményezte Magyarországon a katalízissel kapcsolatos vizsgálatokat is. Alapító igazgatója volt a nagyhírű Országos Chemiai Intézetnek, az első kémiai kutatóintézetnek Magyarországon. Mint a közegészségtan professzora fejezte be életét.
Felletár Emil (1837–1914) a toxikológiai analízis nagynevű mestere, egyetemi magántanár, az Országos Bírósági Vegyészeti Intézet alapítója és első igazgatója.
Pekár Dezső (1873–1953) az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet első igazgatója lett.
Hérics Tóth Jenő (1872–1949) a Szeszkísérleti Állomás, majd később Országos Erjedéstani Intézet igazgatójaként működött eredményesen.
Muraközy Károly (1859–1915) a Pesti Kereskedelmi Akadémia kémia professzorává vált.
Nuricsán József (1860–1914) a magyaróvári Gazdasági Akadémia kémia tanáraként mutathatott fel szép tudományos eredményeket.
Kalecsinszky Sándor (1857–1911) a Tudományos Akadémia tagjaként hunyt el.
S ekkor még csak azokat soroltuk fel, akik Than munkatársai sorából kerültek fontosabb pozícióba. S még hány olyan volt, aki csak hallgatóként dolgozott nála s lett később neves ember.
De már az eddigi felsorolás remélem megmutatja Than széles hatását a magyar kémiai tudomány, a kémiatanítás fejlesztése terén. Valóban kimagasló hely illeti meg a kémia tudományának magyarországi történetében ezt a férfiút, akit Ilosvay Lajos így írt le az utókor számára: „Megjelenése komoly volt, mint az olyan férfiúé szokott lenni, aki érti a kötelesség meg a felelősség súlyát, de szavaiból kiérzett a tanítvány sorsát irányító tanár jóakaró melegsége, aki nem mint fölebbvaló, hanem mint atyai barát közli bíráló és tájékoztató észrevételeit. Mondhatnám ünnepélyes volt hidegség nélkül és kissé tartózkodó nagyképűség nélkül. Nagy, általános műveltségénél fogva széles látókörrel ítélt a dolgokban. Tanítómester volt szívvel-lélekkel, aki az emberiség művelődésének történetéből és saját állapotaink mérlegeléséből világosan látta, hogy közművelődési feladatainkat miként valósíthatjuk meg legjobban. Főtörekvése volt hallgatóiban kifejleszteni az észlelés biztonságát; igyekezett megkönnyíteni nekik a megvilágított adatoknak helyes magyarázatát s ennek tulajdonítható, hogy a növendékek nála rövid idő alatt szert tettek önálló gondolkodásra. De szert tettek jellemre is ami úgy tudományos, mint gyakorlati téren a megbízhatóság föltétele.”
