ABSZOLUTIZMUS ÉS KIEGYEZÉS
ABSZOLUTIZMUS ÉS KIEGYEZÉS
A szabadságharc bukásával a demokratikus és független Magyarország álma eltűnt, a bukás azonban nem jelentette a polgári átalakulás, a kapitalista fejlődés megtorpanását. A feudalizmus béklyóitól megszabadulva, a kapitalizmus feltartóztathatatlanul fejlődött. De amit a magyar forradalom kezdett meg, azt az idegen és reakciós önkényuralom folytatta. A tőkés érdekek ezért csak a jelentős feudális maradványok konzerválása árán érvényesülhettek. Ez pedig erősítette a kompromisszumos megoldást, a kiegyezést, amelyben az uralkodó osztályok és rétegek mindegyike, így a magyar nagybirtokosság, az osztrák és a vele összefonódott magyar banktőke, a feltörekvő polgárság, a gazdasági megsemmisülés elől az állami és megyei adminisztrációba menekülő középnemesség egyaránt megtalálta viszonylagos számítását. A kiegyezés tehát reális kompromisszum volt, amelynek társadalmi hátteret adott az, hogy az akkor szerepet játszó osztályok mindegyikének érdekeit kielégítette, ami egyúttal a kialakult konstrukció viszonylagos tartósságát is biztosította. Jelentős ipari fejlődés indult meg Magyarországon, ennek következtében a kémia és a kémikus szerepe is megnőtt. Hiszen egyre több kémikusra volt szükség mind az iparban, mind – és akkoriban elsősorban – a közszolgálatban, a megalakuló kémiai létesítményekben, hatósági vegyvizsgáló állomásokban stb.
Az egyetemet a Bach korszakban a bécsi kultuszminisztérium alá rendelték, tanítási nyelvvé a németet tették. Az árnyoldalak mellett azonban néhány pozitívumot is feljegyezhetünk e korból. A birodalmi eszme jegyében a pesti egyetem az osztrák egyetemekkel teljesen egyenrangúvá tétetett, oklevelét az egész birodalomban érvényesnek ismerték el. A tantervet is azonossá tették a Habsburg államon belül és ez modernizálást, korszerűsítést jelentett. A kémia tanszéket az orvoskarról átcsatolták a bölcsészkarra, amivel megnyílt a lehetőség a kifejezetten kémikus képzésre. Elrendelték a tanárjelöltek és gyógyszerészek számára is a gyakorlatokat több tárgyból, közte kémiából is. Sangaletti 1853-ban nyugalomba vonult. Helyére Theodor Wertheimet nevezték ki, egy ugyancsak magyarul nem tudó osztrák embert. Wertheim azonban elődjével szemben kutató típus volt, aki a kémiai intézetnek a Hatvani és Újvilág utca (Kossuth L. utca–Semmelweis utca) sarkán álló kezdetleges helyiségeiben korszerű kutatómunkát igyekezett megindítani. Lemondott az intézetben levő lakásáról is, hogy a laboratóriumok helyiségeit bővíteni lehessen, s támogatást járt ki Bécsben a laboratórium fejlesztésére.
Mindazonáltal a pesti egyetemen egyre kevesebb magyar diák tanult, azon egyszerű okból, mert a pesti egyetem német nyelve sértette a nemzeti önérzetet. Ha már németül kellett tanulni, akkor inkább elmentek Bécsbe. A kiegyezést követő kor szerepet játszó első magyar kémikus generációja, közte Than Károly is, Bécsben vagy más külföldi egyetemen tanult. Ennek pedig megvolt az a jó oldala, hogy ott benne éltek a nemzetközi kémiai élet vérkeringésében, a nemzetközi publikációs rendszerben, s kétségtelen, hogy jobban felszerelt laboratóriumokban dolgozhattak és többet megtanulhattak.
Az októberi diploma 1860-ban az abszolutizmus bukását jelentette és az alkotmányosság némi látszatát hozta. Visszaállították az egyetem autonomiáját és engedélyezték az új egyetemi tanácsnak a magyar nyelvű oktatás újra bevezetését Wertheimet áthelyezték a grazi egyetemre. Helyette magyarul tudó kémikus kellett professzornak. Az öregebbek mint Nendtvich, Irinyi vagy pláne Görgey Artúr – mind sokkal jobban „kompromittálva” voltak 48-ban, semhogy számításba jöhettek volna. Hiszen még nem kiegyezés, csupán provizórium volt. Ezért Bécsben néztek körül s az osztrák kémikus professzorok véleménye alapján esett a választás a bécsi egyetem fiatal, magyar asszisztensére Than Károlyra.
Sikerült választás volt. A magyar kémia következő fél évszázadát oktatás, kutatás és szervezés terén egyaránt Than neve fémjelzi. Bár túlzás az a néha hallott vélemény, hogy Than Károly a magyar kémia atyja, kétségtelen hogy szerepe annak fejlődésében óriási.
Ehhez kedvező körülmények is hozzájárultak. Elsősorban az, hogy fiatal volt, sok ideje volt még. Ő volt az első és jó ideig az egyetlen egyetemi kémia professzor Magyarországon. Konszolidált rendszer, békés, különösebb rázkódtatások nélküli kor állt előtte, amelyben jelentős gazdasági fejlődés következett be. Az iparosodással általában növekedett a természettudományok társadalmi jelentősége. Than maga világot látott ember volt, aki külföldi tudós körökkel közvetlen kapcsolatban állt. De mindenekelőtt, tehetséges volt, és alkotóan és maradandóan tudott élni a nyíló lehetőségekkel. Mint tanár kémikus generációkat tanított, mint tudós, az ország határain túlmenő jelentőséget és hírnevet szerzett, mint szervező, számos máig élő kémiai létesítmény, szervezet és folyóirat köszönhető neki.
