A tudományos közéletben
A tudományos közéletben
1. Az 1904-ben alapított s a hazai nyelvtudomány történetében oly jelentős Magyar Nyelvtudományi Társaság Zsirai életében is fontos szerepet játszott. Gombocz javaslatára a Társaság választmánya 1913 őszén 1914. I. 1-jei hatállyal rendes tagjai közé vette föl az akkor másodéves s a Magyar Nyelvben a publikálás tűzkeresztségén már átesett bölcsészhallgatót. 1922 januárjától – Horger Antalt fölváltva, akinél az egyetemen nyelvjárástant hallgatott – tizenöt éven át a Társaság jegyzője, 1937-től 1944-ig alelnöke, 1944-től 1952-ig elnöke, s 1952-től haláláig alelnöke volt. Első társasági előadását – Setälä munkásságáról –1924-ben tartotta, s ezt további, köztük közgyűlési előadások követték. Az előadások mintegy fele tudománytörténeti volt, neves nyelvészek életművével foglalkozott, a többi etimológiai kérdéseket tárgyalt. 1944-ben, elnökké történt megválasztásakor költői szárnyalású vallomásban így nyilatkozott: „A mai viszonyok között – úgymond – nem ígérek szép terveket, nagyszabású, üdvös újításokat. Programom nagyon egyszerű: szeretem nyelvemet, ezt a minden előttem élt magyarnak lelkével átitatott drága örökséget, ezt a minden utánam élő magyarra átszármaztatandó szent muzsikát, s gyönyörűséges kötelességemnek érzem ennek minél tökéletesebb megismertetését, megbecsültetését, megkedveltetését. Ennyi a programom, ezt azonban ma is – holnap is, jóban is – rosszban is vállalom” (Magyar Nyelv 1944: 144). Nem tudhatta, legföljebb balsejtelmei súghatták: rosszban kellett vállalnia. Elnökségének idejére estek a Magyar Nyelvtudományi Társaság történetének addigi legkritikusabb évei. Hiszen már elnöksége első évében „heroikus küzdelmet vívott a nagy múltú Társaság fennmaradásáért” (Fokos Dávid: Magyar Nyelv 1955: 403), miközben zsidó származású nyelvésztársak mentesítése ügyében is eljárt. A háború utáni nyomorúságos helyzetet követő időszakban tapasztalnia kellett, hogy az eseményeket a tudományos életben is egyre inkább mások és máshonnan irányítják, hogy tehát elnökként is keveset tehet a Társaságért. Megmaradt ugyan 1949 után is a Társaság elnökének, azonban „Odaadása kevés eredménnyel járt… 1952-ben megvált az elnökségtől, nem annyira azért, hogy valamennyire könnyítsen túlterheltségén, hanem azért, mivel nem akarta tovább vállalni a cím szerinti felelősséget” (Pais: Magyar Nyelv 1959: 326).
2. Zsirai szerkesztői tevékenysége is említésre méltó. A Magyarosan című nyelvművelő folyóiratot 1932–33-ban Nagy J. Bélával együtt, 1934–37-ben egyedül szerkesztette. Gombocz halála után, 1935-től 1953-ig volt szerkesztője a nevezetes Nyelvtudományi Közleményeknek. Az ő szervezési munkájának köszönhető a „Budenz-emlékkönyv” (= Nyelvtudományi Közlemények 50. kötete), amelyben külföldi és hazai nyelvészek mellett a rokon tudományok képviselői is értékes tanulmányokat publikáltak. Zsirai szerkesztette Gombocz összegyűjtött műveinek a kiadását és – bár neve nincs feltüntetve – a „Melich-emlékkönyv”-et. Ő indította útjára a „Finnugor népnevek” és a „Reguly-Könyvtár” című sorozatot, az előbbi azonban megrekedt az első általa írt – kötetnél. A tanszéken készült doktori értekezéseket a tőle szerkesztett „Finnugor Értekezések” című sorozatban tette közzé. Ez a sorozat – tíz száma jelent meg –1948-ban szűnt meg.
3. Zsirai tudományos teljesítményét, illetőleg a tudományos közéletben való helytállását a szakma kezdettől fogva méltányolta. 1923-ban Sámuel-díjat, 1928-ban Sámuel–Kölber-jutalmat kapott. 1932. V. 6-án az Akadémia levelező, 1945. V. 30-án rendes tagjává választották. Akadémiai levelező tagsági székfoglaló előadását 1933. május 8-án tartotta „Obi-ugor igekötők”, rendes tagsági székfoglalóját pedig 1945. november 5-én „Reguly osztják nyelvi hagyatéka” címmel. 1940-ben elnyerte az akadémiai Nagyjutalmat, 1943-ban a Finn Köztársaság tüntette ki a Finn Oroszlán Lovagrend Nagymesteri fokozatával. A magyar nyelvésztársadalom megszolgált bizalmából 1944 és 1952 között a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnöki tisztét töltötte be. Tagja volt a Nyelvtudományi Bizottságnak, a Nyelvművelő Bizottságnak, előadója volt éveken át a Sámuel–Kölber-jutalmat odaítélő bizottságnak – hogy a fontosabbakat említsük. 1949-ben Kossuth-díjat kapott. (A nyelvészek közül Németh Gyula 1948-ban Kodállyal és Horváth Jánossal –, Zsirai egy évre rá Moravcsik Gyulával együtt.) A finnugor tudományok terén kifejtett tevékenységének elismeréseként Zsirait finn és észt tudományos társaságok választották tagjaik közé: 1930-tól külső tagja volt a finnországi Finnugor Társaságnak, 1938-tól tagja volt a tartui székhelyű Észt Irodalmi Társaságnak, 1939-ben tiszteleti tagjává választotta a helsinki Finn–Magyar Társaság és az Észt Tudós Társaság. 1941-től volt tagja a finn Kalevala-Társaságnak.
