Dobozy család. (Dobozi).
Dobozy család. (Dobozi).
Bihar vármegye egyik legismertebb birtokos családa, elszármazva több megyébe is, főleg Borsodba, hol egy ága jelenleg is él.
A család eredete a XV. századig terjed föl, mitnegy 1482. évig. A czímeres nemes adománylevelet 1492-ben II. Ulászló királytól nyerték Dobozy István, János és Mihály testvérek. Ez utóbbitól eredt a Dobozy család még élő ivadéka.
A család czímere zöld mezőben sólyom madár, fölemelt jobb lábával kivont kardot tartva. A családfa következő:
I. Mihály 1492.; II. Mihály sz. 1508.; András sz. 1510.; I. Benedek † 1597. (Torday Kata † 1603.); Sebestyén sz. 1580 † 1633. Debreczeni tanácsnok (Nyüvedy Anna); I. István sz. 1605. debrecz. biró (Bitzo Anna); János.; Kata.; III. Mihály Erdélybe költözött. †; Ilona.; Erzsi.; Benke.; Judit.; Anna.; János sz. 1636. (Toldy Anna); Erzse.; Kata.; IV. Mihály.; II. István sz. 1657. (Csipkés Komáromi Kata); Erzse (Baranyi Mihály.); István. †; Judit. †; III. István 1684. debr. főbiró 1696. adományos. (los. Gyürky Judit); János (Tornallyay Kata.) 1735.; Mihály (Csoma Mária.); Anna (Nagy Gábor.); Erzse (Máriássy Márk.); Pál (Fekete Krisztina); István (Bornemisza Klára); Antal S. Kazán † 1858. (1. Török Judit, 2. ujvári Dézsy Judit); 1-től Ferencz (Inczédy Bora.); László (Farkas Mária.); 2-tól Mihály.; V. Mihály sz. 1699. békesi főjegyző (1. Patay Klára, 2. Buzinkay Klára); Menyhért. †; Krisztina (Fráter István.); Klára (Bay Mihály.); VI. Mihály sz. 1767. fősz. biró (Csanády Teréz); II. Lajos t. biró (Beleznay Julia); Ferenc.; Ede.; Miklós.; András cs. k. hadn.; Emilia.; Erzse.; József sz. biró (Fráter Victoria); Menyhért. fősz. biró 1861. (Dobozy Mária); Irene; Ludovica.; Róza.; István főszolgabiró 1818. (Fráter Anna); Laura.; Karolina.; Ilona.; Mihály főügyész követ (1. Puky Fáni, 2. Hönts Julia); Pál.; Teréz.; Mária.; Fáni.; Albertina.; Teréz (Fráter Mihály.); Róza (Bánóné.); I. Lajos sz. 1769. ins. ezr. (1. Rhédey Polex, 2. Bánó Bora); Károly hir. zen.; Erzse (Nagy Lajos.);
I. Mihálynak a törzsnek fiát II. Mihályt némelyek hajlandók azon Dobozy Mihálylyal azonositani, a ki a mohácsi vész után nejét Ilonát, az őt üldöző töröktől megmentendő, kardjával átdöfte, maga a törökök közé rohanva, elszánt vitézséggel végzé életét. De e Dobozy Fejér megyei egyház-tabadi nemes volt, és ott jelenleg is élnek más vérségű utódai, valaminthogy Doboz nevű helység is van a Dunán túl Fejér megyében.
Az itt tárgyalt Dobozy család nevét a Békés megyei Doboz helységről vehette. I. Mihály törzsnek Benedek nevű fiától unokája Sebestyén tulajdon jegyzése szerint (mint a családi értesités mondja) 1580-ban született. 1594-ben elhagyva iskoláit, a köv. 1596. és 98. évi csatározásokban jelen volt Várad megszállásánál. 1603-ban vette nőűl Nyüvedy Annát, kivel nyüvedi birtokba jutott. Részt vett mint csapat-vezér a diószegi harczon; utóbb azonban Debreczenbe telepedett, hol a közbizalom utján 1616-ban senatorrá lett, és az volt halálaig 1633-ig. Egyik fia
I. István (szül. 1605) ki 1628-ban vette nőül Bitzó Annát, kitől tizenegy gyermeke közűl csak a táblán álló négy jutott nagy korra. 1635-ben atyja után ő is debreczeni senatorrá lett, 1652-ben pedig bíróvá választatott, mely megtiszteltetés azután még tizenegyszer érte. Korában a töröktől Debreczen sokat szenvedt, és Sinán basa az ő sógorát Vígkedvű Mihályt zsinóroztatta meg. Fia
János (szül. 1636.) a hires Toldy családból vett nőt, kitől egyik fia IV. Mihály a család szerint Erdélybe szakadt és Marosvásárhelyi kapitány volt hol a vártemplom ajtaja és temetőbeli kőkoporsón neve olvasható. Ivadéka kihalt, az utolsó leány Borosnyayné volt. Jánosnak másik fia
II. István (szül. 1657.) nőűl vette Csipkés Komáromy Katalint, kitől 13 gyermeke lőn. Ezek közűl III. István beutaztá Európát, utóbb 1684-ben Debreczen senatora, majd főbirája lett, és volt több évig, mely idő alatt kora legnevezetesebb férfiaihoz járt a város ügyében; 1694-ben a török elpusztítva Debreczent, a lakosság nagy része elszéledt, melyet jó modorával és fáradhatatlan erélyével vissza kecsegtetett. 1696-ban nejével a kis szántói pusztára nádori adományt vitt, – mely azonban utóbb a Lányi család kezére per útján jutott. Fiai közűl Pál ágán jő le a Borsodi ág, melyből Antal Sajó Kazán halt meg 1858-ban. Gyermekei a táblán láthatók. Istvánnak másik fia
Mihály (szül. 1699.) már 1718-ban Békes megye főjegyzője volt, utóbb országgyűlési követ lett. Érdemeiért 1740. jul. 31-én nádori adományt nyert Bihar megyei Régényi pusztára és a csatári határon Cservölgy erdőre, Vajdán a Konczféle birtokra, úgy Szabolcs megyében Dédán a Toposféle birtokra nejével báji Patay Klárával, kivel 36 évig élt magtalan házasságban. 1745-ben mint a Szabolcsi felkelő nemesség főkapitánya több hadjáratban táborozott. Első neje halála után nőűl vette Buzinkay Klárát, kitől a táblán látható gyermekei maradtak, kik közűl Menyhértnek egy orosz herczeg osztrák szolgálatban álló tábornok Anthaleeps lévén keresztapja, ennek befolyása által orosz századossá neveztetett, de hét éves korában meghalt, másik fia:
VI. Mihály (szül. 1767.) Ifjú korában a m. kir. udv. kanczellariánál volt, utóbb birtokán Kis-Szántón lakott, és Bihar megyének al,- majd fő sz. birája volt. Ezenkivűl előbb tractualis, utóbb egyház-kerületi fő gondnok, és a debreczeni collegium fő kuratora. Végre kis-szántói birtoka elvesztése után Vajdai birtokára vonult. Nejétől Csanády Teréztől a táblán élő hat gyermeke él, kikről alább. Testvére
I. Lajos (szül. 1769.) Tanult a bécsi katonai intézetben is, utóbb a császár huszároknál kapitány, részt vett a belgrádi ostromban és a franczia háborúban. Az 1809. évi nemesi fölkeléskor a Bihari insurgensek ezredese, a Szabolcs-, Békés-, Csongrád megyeiek brigaderosa volt. Második nejétől Bánó Borbálától maradt egy fia. Károly, a hires zenész, egy leánya Erzsébet Nagy Lajosné.
IV. Mihálynak fiai közül:
II. Lajos az 1809. nsi. fölkelésnél hadnagy, utóbb megyei tisztviselő, és egyházi ülnök. Nejétől Beleznay Juliától gyermekei a táblán láthatók.
József több évig megyei hivatalokat viselt, volt egyházvidéki ülnök, korán elhalt. Gyermekei maradtak.
István ifjú korában mint katona dsidás ezredben szolgált, utóbb haza jövén, szintén megyei hivatalokat viselt, majd táblabíró, és egyházvidéki ülnök lett. 1848-ban mint érmelléki járás fősz.birája Kraszna megye főispánja felszóllitására a dúló oláhok ellen mint nemzetőri alezredes és királyi biztos működött, ennek folytán negyedfél évig politikai fogoly volt. Gyermekei a táblán láthatók.
Mihály előbb Pesten táblai, utóbb Biharban fő ügyész és többször követ, legutóbb 1849-ben. Jelenleg Vajdán él. Gyermekei a táblán olvashatók.
A család reformatus vallású.
