V.
V.
Reggelenként néha még kivitte a szerszámait a dombra. Sokat rajzolt szénnel, azután leverte, tízféle képet kezdett, egyet sem fejezett be. A vége az lett, hogy pipára gyújtott, leheverészett és nézte délig az eget, a szálló felhőket. Később már nem is nyúlt vászonhoz, ecsethez.
– Belém ütött az öregség – panaszkodott otthon –, már nem tudok dolgozni.
– Nem vagy te öreg – tiltakoztak –, de nem árt, ha pihensz. A nyáron agyonkínoztad magadat.
– Igen, megkínzott vagyok. Fáradt, ideges vagy bolond, hogy magyarul mondjam.
Erre nem felelt senki, csak szemrehányó pillantások lövelltek felé.
A türelmetlensége azonban napról-napra fokozódott. A munka nem ment, a tétlenség pedig ölte, mardosta. Végre meghosszabbodtak az esték, hűvös szelek jártak, barátságtalanul zörögtek éjjelenként a nyárra berendezett villa ablakai. Hosszú esztendők óta ilyenkor költöztek be a városba. Ez volt a Bodó megszokott pihenő ideje. A télre néhány arckép akadt mindig, gazdag, gyémánttól szikrázó asszonyok, jóízlésű nagyurak, azután nekiállt a nyári vázlatoknak. Ősszel azonban, egy-két hónapig nem dolgozott semmit. Délután elment a piktor-kávéházba, este a színházba vitte a feleségét, meg a lányát, a délelőttöt átaludta. Fejedelmien lustálkodott.
A kedves, derűs városi őszi napok, a mozgalmas esték, amik után olyan jó ágyba bújni, megint megnyugtatták. Elfelejtette a nyári izgalmakat, visszatért a jó kedve. Csak annyit változtatott az évek óta megszokott programon, hogy többnyire egyedül, a családja nélkül járt mindenfelé. Maga sem tudta, hogyan történt ez és mikor egyszer eszébe jutott és megkérdezte, miért is nem jönnek vele, roppantul elcsudálkozott a felesége válaszán:
– Tudhatnád, hogy mennyi a dolgunk. Két hét múlva lesz az Ili esküvője.
– És elutaznak? – kérdezte elszomorodva.
– Hát persze, hogy elutaznak – felelte az asszony.
Ez a hír megmagyarázhatatlanul nyugtalanította. Két napig otthon maradt. A lakásból kiküldték, mert minden szoba ruhák, csipkék, fehérneműk tömegével volt tele. Lefeküdt a műterem nagy díványára és rengeteg füstfelhőket eregetett. Hirtelen felugrott, vásznat készített.
