Ambrus Balázs: Rendelet
Ambrus Balázs: Rendelet
Ki hozzátok szól mostan, katona,
Kit előbb-utóbb elér a halál:
Ha meghalok, majd vigyetek haza,
Hol régi létem száz emléke vár.
Kit előbb-utóbb elér a halál:
Ha meghalok, majd vigyetek haza,
Hol régi létem száz emléke vár.
Sirom egyszerű szürke sír legyen,
Szelid, magános, komoly, férfias,
Olyan legyen, mint volt az életem
Belül virág, de keritése: vas.
Szelid, magános, komoly, férfias,
Olyan legyen, mint volt az életem
Belül virág, de keritése: vas.
Ne legyen hideg, zordon ravatal,
Komor, magános túlvilági ház:
A sír legyen halk, mint egy őszi dal,
Mit az elmulás keze zongoráz.
Komor, magános túlvilági ház:
A sír legyen halk, mint egy őszi dal,
Mit az elmulás keze zongoráz.
Fölötte álljon tört veretű kő,
Reája rólam pár szót véssetek:
A sírban, melyen tavasz füre nő,
Egy ember él, ki meghalt értetek.
Reája rólam pár szót véssetek:
A sírban, melyen tavasz füre nő,
Egy ember él, ki meghalt értetek.
