IX. (Zsoltár az elfelejtett istenhez)
IX. (Zsoltár az elfelejtett istenhez)
Még az az egy, ha elfelejteném!
Mint a tükör a képet, lég a hangot,
Rossz álmát gyermek ünnep reggelén!
Mint a tükör a képet, lég a hangot,
Rossz álmát gyermek ünnep reggelén!
Közelt és távolt, sírást, víg kalandot,
Embert, mezőt, a percet és az évet
S szivem verését, halkuló harangot!
Embert, mezőt, a percet és az évet
S szivem verését, halkuló harangot!
Még az az egy, ha elfelejtenének,
Mint elfelejtik azt, ki sose volt,
Eloszlanék, mint elhangzik az ének!
Mint elfelejtik azt, ki sose volt,
Eloszlanék, mint elhangzik az ének!
Mit ér, hogy búvik föld alá a holt?
Még emlékeznek rá mint elevenre
S a bánat éjén feljön, mint a hold.
Még emlékeznek rá mint elevenre
S a bánat éjén feljön, mint a hold.
Im rég meghaltam én. De még nevemre
Emlékszik fül s szavamra még a lég
S emlékszik még nehány szív bús szívemre.
Emlékszik fül s szavamra még a lég
S emlékszik még nehány szív bús szívemre.
Vagyok mint csillag, melyet látni még
– Mert jő a fény húsz éve már az ürben –
Holott lehullt s üres már ott az ég.
– Mert jő a fény húsz éve már az ürben –
Holott lehullt s üres már ott az ég.
Be kár a vágyért, szégyenért, mit tűrtem.
Jó szóért, szívért, mely felém hajolt,
Be kár a fűért, melyre én leültem!
Jó szóért, szívért, mely felém hajolt,
Be kár a fűért, melyre én leültem!
Ó add: emlékem fogyjon mint a hold,
Oszoljék el, mint illat őszi légben,
Lehelj reá s mondd: ámen! pára volt!
Oszoljék el, mint illat őszi légben,
Lehelj reá s mondd: ámen! pára volt!
Ha gondolat még itt-ott őrzi képem,
Cseréld ki már, mint elhervadt virágot
Frissel cserélnek vázák hűs vizében.
Cseréld ki már, mint elhervadt virágot
Frissel cserélnek vázák hűs vizében.
Felejtse el a napsugár, hogy látott
S a betükre, mik nevem alkoták,
Ne emlékezzék senki többé rájok.
S a betükre, mik nevem alkoták,
Ne emlékezzék senki többé rájok.
Ragyogjon fény, zöldelljen gyenge ág,
Dongjon darázs, zúgó viz mintha folyna,
Fejét ingassa álmodón a mák
Dongjon darázs, zúgó viz mintha folyna,
Fejét ingassa álmodón a mák
S legyen, mint hogyha nem születtem volna.
