1900.
1900.
28. Január 28., 4. szám: Adél. Aláírása: Ady Endre.
Novella I–V. apró fejezetben egy erkölcsös tánti nevelte vén leányról, kinek mindig fülébe cseng: a férfiak gonoszak, istentelenek; vigyázz, Adél vigyázz! “És Adél vigyáz is. Csak azt szeretné néha egy férfinak bebizonyítani, hogy nem minden nő egyforma s van olyan nő is, aki meg tudja védeni erényét…”
A rövidebbre fogott előadásmód s a kesernyés hang élénken elüt Ady régibb, líraian áradozó tárcáitól.
29. Április 15., 15. szám: Fantom. Aláírása: Ady Endre.
A “Szilágy”-ban ez a költőnek első olyan verse, mely országszerte ismeretessé vált, minthogy később – “Az én menyasszonyom” címmel – az “Új Versek” Budapesten megjelent kötetébe is belekerült. A Nyugat olvasói számára is elég négy első sorát ideiktatnom:
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkísérjen egész a síromba!…
De elkísérjen egész a síromba!…
Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
“Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam!…”
“Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam!…”
Az előző szemelvények után ebben – szinte átmenet nélkül – a nagy költőre döbbenünk és először itt fog el a “Numen adest” érzése.
30. Május 20., 20. szám: Carriére a deszkán. Írta Ady Endre.
Egy lánynak adott jó tanácsok, reflexiókkal a becsületes és a “könnyű” asszonyról. Itt már az utóbbi kerekedik felül az érvényesülésben. A két év előtti Ady ezt a “tárcatárgy”-at Savonarola módjára kiközösítette volna.
31. Július 8., 27. szám: Levél. Írta Ady Endre. Keltezése: Nagyvárad, 1900. Július
Tanárnak készülő öccséhez intézett sorok – az idealizmus ellen szegezve. “Az élet egyetlen célja ma már: az élhetés, élni pedig csak pénzzel lehet.” “Légy okos!… Hideg és számító.” “Én már alaposan kijátszott ember vagyok. Koránvénült, nervosus, fáradt.” Kétségtelen, hogy amit Ady akkor fáradtságnak érzett, valójában a maga erejére ébredés volt lelkében.
(Jegyzet. Július 22., 29. szám. Székely Ödön – mindkét Ady-fiú tanára – “Levél” címmel ugyancsak Ady Lajoshoz fordul, óva őt Bandi bátyja “Képmutató cinizmusá”-tól. Tanáros alapossággal – mely egy Kant-idézetnél például a fordítót is hűségesen feltünteti – lelkére köti a nemes idealizmust.)
32. Július 29., 30. szám: Áldomás. Írta Ady Endre.
Az áldomást a “züllött nagyok”-ra köszönti. Mintha ebben volna meg “Magyar Messiások” című későbbi versének magja is: “S kik rátermettek messiási sorsa, Belefultak mámorba, alkoholba.”
33. Szeptember 30., 39. szám: Költemények. Írta Ady Endre. I–III. (A csók, Az ideál, Őszi rózsa.)
Prózában írt líra. Három balladásan szófukar miniatűr.
34. Október 21., 42. szám: Mi nyomorékok. Aláírása: Ady Endre.
35. December 30., 52. szám: Mysterium. Írta Ady Endre.
E két utolsó írás egyike sem teljes zengésű Ady-költemény, de mindkettőben felharsan már a fájdalmas vátesz szava:
A világ az izmos butáké,
------------------------------
Éles szemmel vajjon ki büntet
Nyomorékokat, bennünket?
------------------------------
Éles szemmel vajjon ki büntet
Nyomorékokat, bennünket?
s a másodikban:
Nem, nem birok tovább titkolni
Ennyi világot, ennyi kincset…
Világrontó nyilatkozásnak
Égből lopott lángjától égek!…
Ennyi világot, ennyi kincset…
Világrontó nyilatkozásnak
Égből lopott lángjától égek!…
