1899.
1899.
(Jegyzet. Július 2., 27. szám. A “Különfélék”-ben: “Ady Endre értesíti előfizetőit, hogy verskötete, Ábrányi Emil előszavával, megjelent s a napokban szétküldetik.”)
(Jegyzet. Július 16., 29. számban “–s.” jegyű író – talán Kincs Gyula szerkesztő? – “Egy költő” címmel öt tárcahasábon foglalkozik Ady Endre első könyvével: “e könyvben igaz költészetet, írójában pedig igaz költőt találtam, ez a költő korára nézve fiatal s könyve beköszöntő számba megy és így reménység csupán, – de erős reménység.” “61 szomorú költemény.” “Kifejezése csak elvétve pongyola; egy helyett durva: Sorsunk c. költeményében röhögnek, egy helyett hibás: Érted c. költeményében a hús hévvel ellentétben áll a költemény hangjával s így zavarólag hat, érthetetlen.” “Ady Endre versei igazi költői művek… Tehetségének biztos tudásában törjön előre, törekedjék a koszorúsok csarnokába. Mi óhajtjuk, az irodalom elvárja, hogy úgy legyen.”)
26. December 24., 52. szám: Levél a szerkesztőhöz. Aláírás: Adieu Bandi.
A karácsonyi szám “Különfélék” rovata élén. Egyike amaz aktuális krokiverseknek, aminőket a költő utóbb is többször küldött haza a pátriájába. A zilahi vigadó felavatását veszi tollhegyre. Első meg utolsó strófája így hangzik:
Hallom, hogy Zilah vigadhat már,
Mert Vigadója kész vagyon.
Volt búra ok s hogy víg lehessen,
Hát meg is érdemli nagyon.
Hejh, mert erről a vigadóról
Zengett nem rég sok méla dal,
(Úgy tudom, én is írtam egyet.)
Becses tehát a diadal!….
-----------------------------------
No, de hát én a Vigadóra
Voltam kiváncsi szerfelett.
Csak nem Sulamithtal nyitják meg,
Mert akkor, akkor – nem megyek…
Kérem, húszszor hallgattam végig
S majd macska lett belőlem is. –
“A példa fáj…” Levelem zárom,
Be van fejezve meg nem is…
Mert Vigadója kész vagyon.
Volt búra ok s hogy víg lehessen,
Hát meg is érdemli nagyon.
Hejh, mert erről a vigadóról
Zengett nem rég sok méla dal,
(Úgy tudom, én is írtam egyet.)
Becses tehát a diadal!….
-----------------------------------
No, de hát én a Vigadóra
Voltam kiváncsi szerfelett.
Csak nem Sulamithtal nyitják meg,
Mert akkor, akkor – nem megyek…
Kérem, húszszor hallgattam végig
S majd macska lett belőlem is. –
“A példa fáj…” Levelem zárom,
Be van fejezve meg nem is…
Látnivaló, hogy ebben a könnyű genre-ban már a fiatal Ady sincs túlságosan otthon; a “61 szomorú vers” költője általában nem könnyű szellem; lényéből egészen hiányzik az a bursikóz kedvesség, mely annyira megvan például száz év előbbi rokonában, Csokonaiban.
27. December 31., 53. szám: Szakíts, feledj! Aláírása: Ady Endre.
Még egészen a régi hang: “Befejeztük kis regényünket” stb.
