Rédey Tivadar: Ady diákkori zsengéi Zilahon – Az első öt év repertóriuma –
Rédey Tivadar: Ady diákkori zsengéi Zilahon
– Az első öt év repertóriuma –
– Az első öt év repertóriuma –
A Vörösmarty Akadémia már megbízást adott Ady Endre életrajzának megírására, előrelátható, hogy ezenkívül is életírásoknak és kritikai méltatásoknak hosszú sora foglalkozik majd a költővel. Mindezeknek megbízható alapját csak a mindenre kiterjeszkedő bibliográfiai előmunkálatok vethetik meg.
A Nyugat közönsége ebben az Ady emlékezetének szentelt füzetben Pintér Jenő hivatott tollából gazdag inventáriumát találja mindazoknak a cikkeknek, bírálatoknak és tanulmányoknak, melyek Adyról és művészetéről a költő életében megjelentek. Aki majd Ady oeuvre-jének írásos visszhangját keresi, ezután múlhatatlanul ehhez az egybeállításhoz fordul eligazodásért.
A bibliográfusokra azonban egy másik, nem csekélyebb fontosságú feladatnak sürgős elvégzése is vár: pontos és kimerítő számbavétele mindannak, ami Ady tollából bárhol és bármikor kikerült. Könyvei közkézen forognak és kétségtelen, hogy zsenijének legértékesebb termékei ezekben foglaltatnak. A kritikus vagy életrajzíró számára azonban a művészileg kisebb értékű megnyilatkozások is igen sok és becses kiegészítő adalékot nyújthatnak. Hogy egyebet ne említsek, Ady nagy verses eposza, a Margita élni akar, mely annak idején a Nyugatban folytatásokban jelent meg, bevégzetlenül maradt és könyv alakban utóbb sem került a nyilvánosság elé. Maga a mű nem is tartozik Ady remekei közé: kompozíciója szervetlen és szétfolyó, részleteiben pedig sok valóban Ady-szépségű sora mellett is nem egyszer fáradt és erőltetett. S éppen ez az írása az önéletrajzi anyagnak hallatlan gazdagságát kínálja az Ady-biográfus számára.
Prózai írásaiból novelláinak három gyűjteménye ismeretes, tanulmányaiból pedig mindössze egy füzetkére való jelent meg a Nyugat könyvtárában. S az “Így is történhetik” előszavában maga a költő vallja meg, hogy ezt a novellagyűjteményt háromszáznál több prózai írásából válogatta össze! A többi efféle műve fővárosi meg vidéki lapok tárcarovatában lappang s a bibliográfia Ariadne fonala nélkül úgyszólván megközelíthetetlen. S ha nagyon kitűnő alkotások felmerülése talán e részről sem igen várható: a kutatók számára ezt a területet is fel kell tárni, és meg kell tisztogatni.
Köztudomású, hogy Ady vidéki hírlapíróskodáson kezdte, Debrecenben, majd Nagyváradon volt újságíró, később lapszerkesztő is. Aki csak valamennyire is betekinthetett vidéki újságok szerkesztőségi műhelyébe, tisztában van vele, hogy a szerkesztés ott egyet jelent a sokat-írással, sőt, néha a mindet-írással is, a kézirathiányon mindig a szerkesztő segít, segít pedig azzal, ami éppen a tollára akad: hol egy vezércikké kalapált vicinális üggyel, hol egy “karcolat”-ba kívánkozó társasági eseménnyel vagy aktuális strófákra inspiráló “mulatságos” (a valóságban mindenütt az unalomig egyforma) alakokkal.
Ady mindezt vállalta, olykor talán kedvtelésből is, még többször azonban nyilván szerkesztői szorultságból. Általán a párizsi útját megelőző években sokkal inkább benne élt a magyar vidéki városok szellemi légkörében, mint gondolhatnánk: olvasóköri fölénykedése “modern” írók megítélésében, vidéken furcsa, névkiforgatásból kombinált írói álnevei stb. mind erre vallanak.
A “Debrecen”, a “Szabadság” meg a “Nagyváradi Napló” századfordulói évfolyamai kemény munkát adnak majd, az Ady-bibliográfusnak. Versek, szépirodalmi tárcák, politikai meg társadalmi cikkek levelekre terjedő felsorolása lesz munkájuk előrelátható eredménye. Hogy az Ady-biográfiák mindennek mennyi hasznát látják majd, kérdéses; bizonyos azonban, hogy e most még elrejtett anyag tudomásulvétele elől nem szabad elzárkózniuk.
A hírlapíró Ady munkásságának adatszerű feldolgozását a közeljövőtől várva, az alábbiakban – egy lépéssel még előbbről kezdve – megkísértem diákéveinek írásos emlékeit egybegyűjteni. Ezek a zilahi “Szilágy” című hetilap hasábjain láttak nyomdafestéket, VIII. osztályú gimnazista korától kezdve. Jegyzetüket – melyhez majd hírlapi munkássága inventáriumának mintegy folytatásául kell csatlakoznia – az 1900. évig bezáróan állítottam össze: ez ideig állott szoros kapcsolatban szűkebb pátriájával és diáksága helyével, Zilahhal. “Hepehupás vén Szilágy” azután sem feledkezett ugyan meg idegenbe szakadt fiáról, s a zilahi újság tovább is hűségesen megemlékezett minden sorsfordulatáról, amit Ady is sűrűn küldött, prózai meg verses hazasóhajtással viszonzott: mégis azután már inkább csak vendégnek számít a pátriájabeli újság lapjain, otthona attól fogva a maga lapja volt. A diák-kísérletezéseket rendszeres újságírómunka váltotta fel.
Öt esztendőre – a költő 18-22 éves korára – terjedő felsorolásom tehát a kezdet legkezdetét adja. Nyilvánvaló ennélfogva, hogy a benne előforduló címek mögött különösebb értékeket nem lehet keresni, primőr-érdekességeket azonban annál inkább.
Kötelességem megemlíteni, hogy Szenes Béla – az utóbb “Szenes ember” néven kedveltté vált humorista – egy hat éve kiadott füzetében* már tallózott ezen a területen, s a “Szilágy” Ady-anyagát részben feltárta. Munkája azonban nem bibliográfiai célzatú, teljességre egyáltalán nem törekszik, s az inventáriumszerű utalások az év és újságszámokra művében merőben hiányoznak.
Az ifjú Ady Endre egy Kossuth-verstől a Léda-dalokig” Budapest, 1913.
Egybeállításom pontos időbeli sorrendet követ, utal a “Szilágy” illető évfolyamának újságszámára és mindig feltünteti a vers vagy cikk szignatúráját. Hellyel-közzel a címen kívül pár szóval a tartalomra is rámutatok, érdekesebb kísérő körülményeket fölemlítek s itt-ott rövid ízelítőt is nyújtok a Nyugat közönségének.
Adytól származó írások jegyzékét kívánom csak adni. Mégis, amennyiben a “Szilágy” átlapozása közben Adyról található feljegyzésekre is akadtam, megfelelő helyen egy-egy jegyzetben ezek lelőhelyére is utalok, néhány adalékkal hozzájárulhatnak Pintér Jenő kitűnő repertóriumához.
