Ötödik rész
Ötödik rész
Óh álom, akit mindenki áld
Észak és Dél között!
Hozsánna, hozsánna Máriának! -:
Ő küldte az álmot, mely kifáradt
lelkembe költözött!
Észak és Dél között!
Hozsánna, hozsánna Máriának! -:
Ő küldte az álmot, mely kifáradt
lelkembe költözött!
Álmomban víz töltötte meg
a fedélzetre kirakott
sok bamba vödört; s mikorra fel
ébredtem: eső zuhogott.
a fedélzetre kirakott
sok bamba vödört; s mikorra fel
ébredtem: eső zuhogott.
Torkom s ajakam lehült, ruhám
nyirkos lett. Minden izig
betölté lelkemet álma; most
- gondoltam - a test iszik.
nyirkos lett. Minden izig
betölté lelkemet álma; most
- gondoltam - a test iszik.
Nyújtóztam: tagjaim oly üdék,
mintha álmomban el-
haltam volna, s mint üdvözült
ébredtem volna fel.
mintha álmomban el-
haltam volna, s mint üdvözült
ébredtem volna fel.
A szent Anya kegyelméből a Vén Tengerészt eső frissíti föl.
És nemsokára jött a szél,
nyargalva zugott, fütyűlt
s mellével a csüggedt, roskatag
vitorláknak feszült.
nyargalva zugott, fütyűlt
s mellével a csüggedt, roskatag
vitorláknak feszült.
Életbe hasadt az ég; ezer
tűzlobogó ragyogott
hányódva föl-le, ide-oda -
s köztük vadúl táncoltak a
hunyorgó csillagok.
tűzlobogó ragyogott
hányódva föl-le, ide-oda -
s köztük vadúl táncoltak a
hunyorgó csillagok.
Bőgött a szél; mint gyenge nád
sziszegtek a kötelek;
vak felleg záporozott le ránk
(élén a Hold lebegett).
sziszegtek a kötelek;
vak felleg záporozott le ránk
(élén a Hold lebegett).
Szétnyílt a felhőkárpit; a Hold
most oldalán haladt;
s mint bércről zengve zuhogó
patak: hullott a sok suhogó,
meredek villám-szalag.
most oldalán haladt;
s mint bércről zengve zuhogó
patak: hullott a sok suhogó,
meredek villám-szalag.
Hall hangokat és lát különös látványokat és mozgásokat az égben és az elemben.
A szél nem érte el, hajónk
mégis tovább futott;
s a holdfényben egyszerre föl-
nyögött a sok halott.
mégis tovább futott;
s a holdfényben egyszerre föl-
nyögött a sok halott.
Nyögött, mozgott, és mind felállt
- szemük némán figyelt -
álomnak is fura volna, hogy a
sok test életre kelt.
- szemük némán figyelt -
álomnak is fura volna, hogy a
sok test életre kelt.
Kormány iránt suhant a hajó,
bár nem volt csöpp szele sem;
a hajósnép mászkált, mint azelőtt,
s tett-vett a fedélezeten;
de karjuk, mint gép karja járt,
lassan, kísértetesen.
bár nem volt csöpp szele sem;
a hajósnép mászkált, mint azelőtt,
s tett-vett a fedélezeten;
de karjuk, mint gép karja járt,
lassan, kísértetesen.
A hajóslegények holttet meglelkesednek és a hajó megindul,
Mellettem öcsém halott fia állt
és térdünk összehajolt:
a halott s én húztunk egy kötelet,
de ő egy szót se szólt.
és térdünk összehajolt:
a halott s én húztunk egy kötelet,
de ő egy szót se szólt.
,Félek tőled, vén Tengerész!'
Ne félj, fiam!... Nem a meg-
halt lelkek tértek vissza, - nem!
Nem lelkek voltak azok, hanem
üdvözült szellemek:
Ne félj, fiam!... Nem a meg-
halt lelkek tértek vissza, - nem!
Nem lelkek voltak azok, hanem
üdvözült szellemek:
mert hajnalra karjuk lehullt
s a fő-árbóc körűl
dalba kezdtek, mely zengve szállt
ki ajkaik közűl.
s a fő-árbóc körűl
dalba kezdtek, mely zengve szállt
ki ajkaik közűl.
Minden hang körbe-körbe szállt
s a Nap felé lövellt,
és újra visszatért, - egyedűl,
vagy a többivel egybe kelt.
s a Nap felé lövellt,
és újra visszatért, - egyedűl,
vagy a többivel egybe kelt.
Majd mint ha az égből hull alá
a pacsirta éneke,
majd mintha minden kis madár
dalolna: visszhangzott az ár,
a zengő, szent zene.
a pacsirta éneke,
majd mintha minden kis madár
dalolna: visszhangzott az ár,
a zengő, szent zene.
Majd mint zenekar, - utána mint
magányos fuvola,
mint angyali kardal... S néma lett
ég s tenger távola.
magányos fuvola,
mint angyali kardal... S néma lett
ég s tenger távola.
Megszünt; de vitorláink tovább
zsongták délig a dalt:
mint titkos csermely a lombruhás
június-éjszaka halk
és álmodó erdőin át
sző elhaló morajt.
zsongták délig a dalt:
mint titkos csermely a lombruhás
június-éjszaka halk
és álmodó erdőin át
sző elhaló morajt.
Délig vitorláztunk; de szél
nem fújt, nem vitt odább:
lágyan, simán siklott a hajó,
alulról hajtva tovább.
nem fújt, nem vitt odább:
lágyan, simán siklott a hajó,
alulról hajtva tovább.
de se nem emberi lelkek, se nem földi, avagy a középső légből való démonok, hanem a Védszent könyörgésére leküldött angyali lelkek boldogult csapatának hatalma által.
Ködországból kilenc nagy öl
mélységben úszva szállt
velünk a Szellem, és hajónk
fölötte útat talált;
- délben megszünt a vitorla-dal, és
a hajó lassan megállt.
mélységben úszva szállt
velünk a Szellem, és hajónk
fölötte útat talált;
- délben megszünt a vitorla-dal, és
a hajó lassan megállt.
Tengerre szegezte árbocunk
a Nap: ép rajta ringott;
de rögtön megreccsent a hajó
s durván, röviden megingott;
élhossza előre-hátra dült
s durván zökkenve megingott.
a Nap: ép rajta ringott;
de rögtön megreccsent a hajó
s durván, röviden megingott;
élhossza előre-hátra dült
s durván zökkenve megingott.
Majd mint eleresztett, vad paripa,
felszökkent könnyedén:
arcomba dobta a vért e lökés
s ájultan estem el én.
felszökkent könnyedén:
arcomba dobta a vért e lökés
s ájultan estem el én.
A magányos Délsarki Szellem tovább viszi a hajtó, oly messze, mint az Egyenlítő, engedelmeskedve az angyali seregnek, de még mindig bosszút követelve.
Hogy mily soká hevertem így,
nem tudom; vissza se tért
még öntudatom: s testem fölött
- hallottam - két hang röpködött
s egymáshoz így beszélt:
nem tudom; vissza se tért
még öntudatom: s testem fölött
- hallottam - két hang röpködött
s egymáshoz így beszélt:
A Sarki Szellem társdémonai, az elem láthatatlan lakói, részt vesznek az ő sérelmében, és kettő közülük elmeséli, egyik a másiknak, hogy a Szellem kérésére hosszú és nagy vezeklést szabtak a Vén Tengerészre, és hogy a Szellem Dél felé visszafordult.
,Ez az?' - kérdezte az egyik - ,Ez az?
Krisztusra! megismerem őt,
akinek nyila kegyetlenül a
szent Albatroszra lőtt.
Krisztusra! megismerem őt,
akinek nyila kegyetlenül a
szent Albatroszra lőtt.
A Szellem, aki egyedül lakik a
Sarkon, szerette az
emberszerető madarat, kit ő
megölt, a gonosz nyilas!'
Sarkon, szerette az
emberszerető madarat, kit ő
megölt, a gonosz nyilas!'
A másik hang lágyabb, szelidebb
s édes volt, mint a méz:
«Már érte elég s még éri elég
bűnbánat s bünhödés».
s édes volt, mint a méz:
«Már érte elég s még éri elég
bűnbánat s bünhödés».
