HARMADIK RÉSZ.
HARMADIK RÉSZ.
Negyedik gályarab:
Mi történt ezen az éjszakán,
sohse tudtam meg… Sötét
kín égette agyamat s a Zavar
lelkemre vonta ködét.
sohse tudtam meg… Sötét
kín égette agyamat s a Zavar
lelkemre vonta ködét.
Nyöszörögtek a fák, vergődve, mint
sok, sok beteg óriás;
s szemünkben meglengette vörös
lobogóit az éji Láz.
sok, sok beteg óriás;
s szemünkben meglengette vörös
lobogóit az éji Láz.
Nyöszörögtek a fák (a hegy tetején
csikorgott a fenyő);
és kérgük alól - vagy a föld alól? -
hangok rebbentek elő.
csikorgott a fenyő);
és kérgük alól - vagy a föld alól? -
hangok rebbentek elő.
Szemek villóztak a bokrok alatt,
vad táncba kapott az avar;
borzongva figyeltük, mit dalol
a kisértetes zenekar:
vad táncba kapott az avar;
borzongva figyeltük, mit dalol
a kisértetes zenekar:
A Fák Hangjai:
Fák, Fák, Rémület,
mi vagyunk a Rémület;
Embert látunk, táncot járunk
véres csontjai felett.
mi vagyunk a Rémület;
Embert látunk, táncot járunk
véres csontjai felett.
Az Árnyak Kórusa:
Ember, - csupa vér;
istenétől egy se fél;
tűzzel-vassal, vad haraggal
öli egymást, amig él.
istenétől egy se fél;
tűzzel-vassal, vad haraggal
öli egymást, amig él.
Ember, - csupa gond;
ölni tud csak, a bolond;
ölt vagy ölték: nem marad meg
más belőle, csak a csont.
ölni tud csak, a bolond;
ölt vagy ölték: nem marad meg
más belőle, csak a csont.
Ember, csupa ész;
földön csúszik, égre néz;
isten férge, ronda férge:
por, míg él, aztán penész.
földön csúszik, égre néz;
isten férge, ronda férge:
por, míg él, aztán penész.
A Fák Hangjai:
Fák, Fák, Rémület,
mi vagyunk a Rémület;
Embert látunk, táncot járunk
véres csontjai felett.
mi vagyunk a Rémület;
Embert látunk, táncot járunk
véres csontjai felett.
A Földalatti Tűz:
Lidérc vagyok én: a
bomlást keresem.
Testvérem a Villám
s hullákat eszem.
bomlást keresem.
Testvérem a Villám
s hullákat eszem.
Húst s csontot emésztek,
mint lassu marás.
Testvérem a Villám
s a szőke Parázs.
mint lassu marás.
Testvérem a Villám
s a szőke Parázs.
Kék lángom az Ember
testére dobom.
Testvérem a Villám
s a barna Korom.
testére dobom.
Testvérem a Villám
s a barna Korom.
Az Erdei Állatok Vezére:
Rajta! rajta! Itt az Ember!
Az Erdei Állatok:
Itt az Ember, most megöljük!
Az Erdei Állatok Vezére:
Nincs ma nála semmi fegyver:
összetépjük, összetörjük.
összetépjük, összetörjük.
Az Erdei Állatok:
Nem szökik meg most előlünk:
fogunk csontján köszörüljük.
fogunk csontján köszörüljük.
Az Erdei Állatok Vezére:
Rajta! rajta! Barna szőrünk
fehér húsába törüljük!
fehér húsába törüljük!
Az Éjszaka:
Ne bántsd, ne bántsd,
szegények ők:
örök sirók
és szenvedők!
szegények ők:
örök sirók
és szenvedők!
A Hegy:
Lelkük csalán,
szivük tövis:
apró bogár
az Ember is.
szivük tövis:
apró bogár
az Ember is.
Az Éjszaka.
Ront-bont, mozog,
küzd és remél;
nem tudja: mit,
nem tudja: mért.
küzd és remél;
nem tudja: mit,
nem tudja: mért.
A Hegy:
Nap-nap után
vár és remél:
hiába vár,
hiába él.
vár és remél:
hiába vár,
hiába él.
A Barlang Szelleme.
Sirassátok szegényeket,
most hagyják itt az életet;
még egyszer látják a napot,
holnap nem lesz itt csak halott.
most hagyják itt az életet;
még egyszer látják a napot,
holnap nem lesz itt csak halott.
A Fák Hangjai:
Fák, Fák, Szeretet,
mi vagyunk a Szeretet;
sírva várunk, sírva állunk
holnap csontjaink felett.
mi vagyunk a Szeretet;
sírva várunk, sírva állunk
holnap csontjaink felett.
Mindnyájan:
Sirassuk el szegényeket,
most hagyják itt az életet;
még egyszer látják a napot,
holnap nem lesz itt, csak halott.
most hagyják itt az életet;
még egyszer látják a napot,
holnap nem lesz itt, csak halott.
Negyedik gályarab:
– Most felridadtunk, hirtelen…
Hajnal volt, szép, szomorú,
de messze még sikoltozott
a bagoly: Tuhí, - tuhú!
Hajnal volt, szép, szomorú,
de messze még sikoltozott
a bagoly: Tuhí, - tuhú!
Mi volt az? Álmodtunk? Mi volt
az a Tűz s a sok éji Hang?
(Rémült szivünkön a borzalom
hideg szele átsuhant.)
az a Tűz s a sok éji Hang?
(Rémült szivünkön a borzalom
hideg szele átsuhant.)
Minket sirattak a Fák s a Hegy
s az Erdei Állatok?
Ki mondta, hogy holnapra már
nem lesz itt csak halott?!
s az Erdei Állatok?
Ki mondta, hogy holnapra már
nem lesz itt csak halott?!
Zörrent az ág: mókus!… Keleten
kigyúlt a láthatár;
a hűs harmat - érezte kezünk -
könnyét hullatta már.
kigyúlt a láthatár;
a hűs harmat - érezte kezünk -
könnyét hullatta már.
A fáklya a barlangban nagyot
lobbant a kőpadon
s helyén csak szőke parázs maradt,
parázs és barna korom.
lobbant a kőpadon
s helyén csak szőke parázs maradt,
parázs és barna korom.
Első gályarab:
Fölkelt a Nap… Ily szent ébredést
még nem láttam soha.
még nem láttam soha.
Második gályarab:
Ragyogó aranyfák: ágaikon
aranygyapjú a moha.
aranygyapjú a moha.
Első gályarab:
Ősz volt, november… A friss levegő
körülfolyt, mit puha hab
s Istenhez ölelt egy végtelen,
megszentelt áhitat.
körülfolyt, mit puha hab
s Istenhez ölelt egy végtelen,
megszentelt áhitat.
Második gályarab:
Meghalt szívünkben a rettegés
s lelkünkben a kín, a tövis;
éreztük: szótlanul velünk
imádkozik a hegy is.
s lelkünkben a kín, a tövis;
éreztük: szótlanul velünk
imádkozik a hegy is.
Harmadik gályarab:
Feledtük a véres multat és
a rémekkel tele éjt:
ajkunk Istent s Isten fiát
dicsérte mindenért.
a rémekkel tele éjt:
ajkunk Istent s Isten fiát
dicsérte mindenért.
Negyedik gályarab:
S feledtük Innocentius
kemény üzenetét,
hogy: Istent és Isten fiát
dicsérni nem elég!
kemény üzenetét,
hogy: Istent és Isten fiát
dicsérni nem elég!
