Mollináry Gizella: Csak lábujjhegyen
Mollináry Gizella: Csak lábujjhegyen
Csak lábujjhegyen, mint az ijjedt zergék,
úgy futhatnék át egyszer a boldog gazdagok lakán,
hogy a pamlagok bíborához dörzsöljem sáppadó arcom
és hogy a szobát holt csendben őrző nagy tükörbe lesve
egy idegen bennfeledett mosolyt öltsek még reám
…csak lábbujjhegyen, mint az ijjedt zergék.
Fagyott kis sarkam nem érintne földet,
a nyomor piszkából ott nem maradna nyom,
mert csak a tenyerem huznám becézőn, gügyögőn
végig a hálóval átvont fehér gyerekágyakon.
Csak a tenyerem, csak a tenyerem,
sirva: Uram, aki itt nyugszik
ne legyen ilyen, ne legyen ilyen!
Csak lábbujjhegyen, csak lábbujjhegyen,
felágaskodnék az ágy fölött függő metszet fölé
megcsókolni a szép spanyol madonna
egymásba hajlott szép fehér kezét,
aztán … vissza se nézve csak futnék, csak futnék
lábbujjhegyen, lábujjhegyen, mint az ijjedt zergék.
úgy futhatnék át egyszer a boldog gazdagok lakán,
hogy a pamlagok bíborához dörzsöljem sáppadó arcom
és hogy a szobát holt csendben őrző nagy tükörbe lesve
egy idegen bennfeledett mosolyt öltsek még reám
…csak lábbujjhegyen, mint az ijjedt zergék.
Fagyott kis sarkam nem érintne földet,
a nyomor piszkából ott nem maradna nyom,
mert csak a tenyerem huznám becézőn, gügyögőn
végig a hálóval átvont fehér gyerekágyakon.
Csak a tenyerem, csak a tenyerem,
sirva: Uram, aki itt nyugszik
ne legyen ilyen, ne legyen ilyen!
Csak lábbujjhegyen, csak lábbujjhegyen,
felágaskodnék az ágy fölött függő metszet fölé
megcsókolni a szép spanyol madonna
egymásba hajlott szép fehér kezét,
aztán … vissza se nézve csak futnék, csak futnék
lábbujjhegyen, lábujjhegyen, mint az ijjedt zergék.
