Mollináry Gizelle: Szent estén
Mollináry Gizelle: Szent estén
Mikor, mint a könnyű függönyök csipkébe-szőtt angyalai
térdelnek le az ágyak elé az anyák,
hogy az alvó arc fehérjébe bilincselt mosolyokat őrizzék:
vajjon mit álmodnak a lelencek csíkos kanavász párnáin
a kócból tömött lusta rongybabák?
térdelnek le az ágyak elé az anyák,
hogy az alvó arc fehérjébe bilincselt mosolyokat őrizzék:
vajjon mit álmodnak a lelencek csíkos kanavász párnáin
a kócból tömött lusta rongybabák?
Mikor a gazdag paloták kényes sziluettje a városra néz
és belül mint játszó tükörfény az öröm szalad,
hogy az ötvözött kandeláberek puha fényénél öntelten megálljon:
vajjon megemelik-e csonkukat az ég felé a koldusok és a bénák
vajjon tudják-e, hogy sirniok hangosan szabad?
és belül mint játszó tükörfény az öröm szalad,
hogy az ötvözött kandeláberek puha fényénél öntelten megálljon:
vajjon megemelik-e csonkukat az ég felé a koldusok és a bénák
vajjon tudják-e, hogy sirniok hangosan szabad?
És mikor megindulnak a róráték ködbedajkált harangszavára
Hozzá! - kinek az elveszett bárányok bégetése fájt,
hogy ráhajoljanak a gót sarkokba épitett kis jászlak fölé:
vaj' mi történik a tömlöc udvarok háromlépésre járó párjai közt
vaj' tudnak-e nyögni valami félszeg imát?
Hozzá! - kinek az elveszett bárányok bégetése fájt,
hogy ráhajoljanak a gót sarkokba épitett kis jászlak fölé:
vaj' mi történik a tömlöc udvarok háromlépésre járó párjai közt
vaj' tudnak-e nyögni valami félszeg imát?
