III.
nyugalmat és csöndet kerestél
és tőlem nagyon messze estél,
élek-e még s gondolsz-e rám?
csupa béke vagy, türelem,
és nem tudom, mi lesz velem,
néma szavakkal meddig vádolsz…
sebemet mért nem takarod,
csak egyszer még hajolj le hozzám…
boldogan ér majd a halál,
ha szólnál s megbocsájtanál…