Marconnay Tibor: Ezer homály takar
Marconnay Tibor: Ezer homály takar
Ti nem hiszitek el az én szomoruságomat,
nem is hihetitek. Messze van és ezer
homály takarja.
nem is hihetitek. Messze van és ezer
homály takarja.
Csupa zavar van köztünk. Irigyen gondoltok
ragyogó szavaimra, melyek a kacagást, a vig
életet dicsérik.
ragyogó szavaimra, melyek a kacagást, a vig
életet dicsérik.
És arra gondoltok, hogy apám gazdag ember,
de azzal már nem törődtök, hogy el kellett hagyni
atyámat, anyámat s mindenkit, akit szerettem
de azzal már nem törődtök, hogy el kellett hagyni
atyámat, anyámat s mindenkit, akit szerettem
s el kellett hagynom szülőfalum gyönyörü
mezőit is, melyek ha eszembe jutnak,
zokogva riadok.
mezőit is, melyek ha eszembe jutnak,
zokogva riadok.
Mit tudtok ti arról, hogy minden órában
éles tüvel szurja szivemet a bánat
azért, mi visszahozhatatlan.
éles tüvel szurja szivemet a bánat
azért, mi visszahozhatatlan.
S mit tudjátok ti, átvirrasztott
éjszakákon mint reszketnek idegeim,
ujjaim sajognak az irástól s szemem véresen
izzik, mint a parázs.
éjszakákon mint reszketnek idegeim,
ujjaim sajognak az irástól s szemem véresen
izzik, mint a parázs.
Mit tudtok ti az én szenvedésemről,
amely gyötör, hogy lelkemet kiterjessze
messze fölétek, a magas világba,
ahogy kiterjeszti szárnyát a sas.
amely gyötör, hogy lelkemet kiterjessze
messze fölétek, a magas világba,
ahogy kiterjeszti szárnyát a sas.
Bizony, most unalmas nektek e Lélek.
De ha majd Gyötrelmem utolszor vonaglott,
megüt bennetek elektromos árama:
«Ez költő volt.»
De ha majd Gyötrelmem utolszor vonaglott,
megüt bennetek elektromos árama:
«Ez költő volt.»
S megértitek: szegényebb lett az élet.
És gazdagabb. És hosszu idők multán
kimondja egynémelyitek:
És gazdagabb. És hosszu idők multán
kimondja egynémelyitek:
«Föláldozta magát. Bár a martirság ellen
fente mindig szavát.» Hamis idézetekkel
lesz tele szájatok és nagyszerüen árva
hantomra hullatjátok ostoba könnyeiteket.
fente mindig szavát.» Hamis idézetekkel
lesz tele szájatok és nagyszerüen árva
hantomra hullatjátok ostoba könnyeiteket.
