Ember és ember
Ember és ember
Érdemes végignézni azokon az adatokon, amelyek a legfőbb mezőgazdasági termékenyeknek az egy-egy mezőgazdasági munkásra eső átlagát mutatják e három államban, száz hektáronként.
Magyarország
|
Egyesült Áll.
|
Kanada
| ||||
száz ha-ra q
|
egy keresőre
|
száz ha-ra q
|
egy keresőre
|
száz ha-ra q
|
egy keresőre
| |
agrárkereső
|
28
|
–
|
6.6
|
–
|
2.3
|
–
|
buza
|
1610
|
57.6
|
1049
|
159
|
1580
|
688
|
rozs
|
1270
|
45.5
|
761
|
115
|
1092
|
475
|
árpa
|
1620
|
58.0
|
1527
|
232
|
1503
|
650
|
zab
|
1510
|
54.0
|
1245
|
189
|
1311
|
570
|
tengeri
|
1190
|
42.5
|
1768
|
268
|
2369
|
1030
|
burgonya
|
5520
|
197.0
|
8166
|
1240
|
9391
|
4080
|
cukorrépa
|
12500
|
770.0
|
24700
|
3740
|
18923
|
8670
|
Ha a termésátlag mind a három államban azonos volna, egy mezőgazdasági keresőre az Egyesült Államokban 4.25-ször, Kanadában 12.3-szer annyi esnék a termés eredményéből, mint nálunk. Mivel azonban a termésátlag természetesen terményenként és államonként változik, a tényleges helyzet szerint a búzából nálunk egy keresőre 57.6 q, az Egyesült Államokban 159 q, Kanadában 688 q esik; a rozsnál 45.5, 115 és 475, az árpánál 58.0, 232 és 650, zabnál 54, 189 és 570 az arányszám; tengeriből 42.5, 268 és 1030, burgonyából 197, 1240 és 4080, cukorrépából 770, 3740 és 8670 q az egy-egy mezőgazdasági keresőre eső átlagos termés egy-egy négyszögkilométeren, mindig a magyar, az egyesült államokbeli és kanadai termelés sorrendjében. – Ez is egyik magyarázata az amerikai termények árbeli fölényének a mieink fölött. De természetesen külön elemzésre van szükség annak megállapítása céljából, hogy a termény árát mennyire befolyásolja az Amerikában és Kanadában a mezőgazdasági termelés céljaira használt nagyobb tőke; bizonyos, hogy még az sem egyenlítheti ki azt a napszámbeli megterheltetést, amit a mi terményeink viselnek. Ami végső elemzésben természetesen azt jelenti, hogy a megszervezett munka, ahogy az az amerikai gazdasági kultúrfokon folyik, sokkalta eredményesebb az ősi európai termelési módszereknél, amelyeket azokkal szemben a megszervezetlenség kezdetleges állapotának látunk.
Ezekben az államokban tehát, amelyekben az európai tanulságok szerint ma még az extenzív földmívelés állapotának kellene uralkodnia, az európait magasan felülmúló intenzitással mívelik a földet és a nép mind hatalmasabb iparosodás tempóját diktálja, mégpedig nemcsak önmagának, hanem a nemzetközi árakon keresztül nekünk is. Ez már a mezőgazdaságon keresztül is újabb bizonyság amellett, hogy az embert nem a természeti tényezők irányítják, hanem az ember a természeti tényezőket eszközül használja fel céljainak megvalósításában. S hogy fejlődésében nem a természeti tényezők döntenek, hanem saját történelmi eredetű megkötöttségei. Ezek alól megy nehezen a felszabadulás s nem a természeti körülmények alól, amelyeket az ember igen rövid idő alatt megismer és le is győz.
Az északi amerikai állomokon kivül Argentináról, Mexikóról és Csiléről vannak olyan adataink, amelyekből a foglalkozások megoszlását és az embernek a földhöz való viszonyát megítélhetjük. A viszonyok nagyjában ezekben is az északamerikai területekéihez hasonlítanak s nem az európaiakhoz. Argentinában a népsűrűség 2.8, a termő területre vonatkoztatva 6.2, amiből 0.4 esik a mezőgazdasági keresőkre és 2.1 a többiekre. Mexikóban a népsűrűség 7, a mérlegelt népsűrűség 10, amiből mezőgazdasági kereső 2.5, másféle kereső 1.4. Csilében az általános 5-ös népsűrűséggel szemben a mérlegelt sűrűség 22, e déli államok között a legnagyobb; a mezőgazdasági keresők ebből 2.8 főt, a többi keresők 5.2 főt tesznek, tehát a keresők itt sem a mezőgazdaság irányában szaporodnak, amit pedig a legkisebb ellentállásnak a közgazdaságtanban is alkalmazott törvénye alapján várnunk kellene; a mívelésre váró területek nagy bősége folytán ugyanis egyszerűbbnek látszanék új területek igénybevétele, mint gyári munkára való megszervezkedés és tanulás.
Ausztráliában két gazdasági egységről vannak adataink s ezek lényegesen eltérnek egymástól. Az ausztráliai Commonwealth átlagos népsűrűsége 0.7, de a mérlegelt sűrűség 44, a mezőgazdasági munkások átlagaránya azonban itt is csak 4.3, amíg a többieké – 14.7. Ez olyanforma megoszlás, mint amilyet az Egyesült Államokban találtunk; a Commonwealth erősen ipari jellege is egyezik az amerikai kontinens vezető államaiéval. Új-Zélandban az átlagos sűrűség 4.5, a mérlegelt sűrűség igen magas: 125; a mezőgazdasági keresők aránya 15.4 s a többieké 41.6. Itt azonban a társadalom s a kultúra már nem homogén; a vállalkozók európaiak, a kézzel dolgozók bennszülöttek. Ez a népsűrűség nem az európai gazdasági kultúrának az eredménye, hanem annak a mutatója, hogy ezt a dúsan termő exotikus világot európai gazdasági célokra is hasznosítani lehet; járulékos, sőt bizonyos értelemben élősdi módon. A célkitűzés itt európai s a dolgozó tömegekre nézve majdnem közömbös, az ismeretlen emberi célokért dolgozó állati munkára emlékeztető.
