Európán túl
Európán túl
Az Európán kívül elterülő kultúrországok viszonyainak tanulmányozása megerősíti ezt a megállapítást.
Az ázsiai kultúrnépek, amint India példája mutatja, a mi mértékünkkel is mérhető gazdasági színvonalat teremtettek s ezen az alapon magasra fejlesztették a megélhetés művészetét. India átlagos népsűrűsége 68, s keresőinek az angol statisztikai adatok szerint 72.3%-a űz mezőgazdasági foglalkozást, egy negyedrészét meghaladó hányada pedig más kenyérkereső tevékenységet folytat. India földjét még nem mérték fel teljesen; az eddigi becslések és mérések szerint a 4.66 millió négyszögkilométernyi félszigetnek 3.8 milliónyi részéről vannak adataink. A mívelés alá vont terület ebből mindössze 1.6 millió négyszögkilométer; 870.000 km2 füves és olyan terület, amely mezőgazdasági mívelésre alkalmas lenne, 652.000 km2 az erdőségek területe, 700.000 km2 terméketlen terület. Azon az alapon számolva, ahogy azt Európában tettük, itt a mezőgazdasági területre 138 lélek esik, amiből 43 a mezőgazdasági kereső és 21 a többi keresők száma. Azonban Indiában a mezőgazdasági kultúra nem egészen olyan, mint a mienk, s ott a füves területeket nem igen vehetjük úgy számba a nép eltartása tekintetében, mint itt. Valószínű tehát, hogy a használt területekre eső átlagos sűrűség még nagyobb, mint amilyennek ez a számítás feltünteti, ami azt jelenti, hogy a hindú nép általában véve mélyen alatta van annak a tápláltsági színvonalnak, amelyet mi Európában minimálisnak ismerünk. Mert ilyen kevéssé fejlett ipari és más termelő foglalkozások birtokában ez a népsűrűség csak az igények apasztása árán érhető el. A helyzet még kiáltóbb mértékben így van Japánban, ahol az átlagos sűrűség négyszögkilométerenként 156, ha pedig csak a termő területeket számítjuk az erdőségek nélkül, 760. Sajnos, Japánnak nem ismerjük foglalkozási statisztikáját, mert ilyen, úgy látszik, eddig még nem készült, de valószínű, hogy az élet művészetének itt is az a neme fejlődött ki igen nagy mértékben, amelyet mi lemondásnak, igénytelenségnek nevezünk és nem sorolunk a gazdasági erények közé. Tagadhatatlan pedig, kultúrtulajdonság és kultúrállapot az s ha az európai kultúrát annyira anyagiasnak és mindjobban anyagiasodónak találjuk, akkor ebben legelsősorban valószínűen annak van része, hogy ezek az alapvető kultúrtulajdonságok belőlünk eltüntek.
Ázsia átlagos népsűrűsége európai szemmel nézve meglepően magas; négyszögkilométerenként mintegy 25. Mivel pedig a népsűrűség a volt ázsiai Oroszország területén, ami az egész ázsiai területnek mintegy 40%-a, mindössze körülbelül 1.5, a többi részek népsűrűsége átlagban véve 39, amikor Európában az európai Oroszországgal együtt 52-es népsűrűséget találunk. Szemünkben és a mi gazdasági mértékünk szerint Ázsia népei általában véve nagy nyomorban vannak. Mégis az a gazdasági kultúra, amely lehetővé tette a népnek ezt a megszaporodását, elég érdekesnek látszik ahhoz, hogy kutatásával érdemes lenne foglalkozni. Valószínű hogy gazdasági tekintetben sok tanulni valónk lenne e népektől. Az kétségtelen, hogy a gazdasági kultúrának a földtől s a földmíveléstől való elszakadása nagyjában már itt is megtörtént s az emberi igényeknek nálunk elképzelhetetlen mérséklése mellett egyúttal az ipari és a kereskedelmi tevékenység is nagy mértékben hordozza már e nép fenntartásának terheit. Az ázsiai kultúrákhoz kell sorolnunk e tekintetben Egyiptom gazdasági kultúráját is, ahol az átlagos népsűrűség 12.7, ha az egész területet vesszük alapul, de 250, ha csak a mívelhető területet. Ebből 78 a mezőgazdasági keresők száma és 37 a többieké, tehát az európai értelemben vett gazdasági fejlődésnek itt is elég magas színvonalát találjuk.
