Rangsor-kísérlet
Rangsor-kísérlet
A mezőgazdasági keresők átlaga a mezőgazdasági terület négyszögkilométerére számítva, nem ér el tizet Angliában, huszon alul marad Észt-, Spanyol-, Franciaországban, Svájcban, Norvégiában, Dániában és Svédországban; húsz és harminc között van – ez a leggazdagabb csoport, – Finnországban, Litvániában, Lettországban, Magyarországon Portugáliában, Görög-, Franciaországban, Csehszlovákiában, Ausztriában, Hollandiában és Belgiumban. Harmic és negyven között van Oroszországban és Németországban, negyvenen felül a régi Romániában, Lengyelországban és Olaszországban s ötvenen felül Bulgáriában. Ez az elrendeződés meglepő abból a szempontból, hogy a mívelt területre eső munkáslétszám nincs közvetlen kapcsolatban a mívelés intenzításával. A régi Románia és Lengyelország egy fokon állanak ebben a tekintetben Olaszországgal, Oroszország pedig Németországgal. Az észtek, spanyolok írek és Svájc csak kevéssel maradnak el Dániától, amellyel együtt a legkevesebb munkással dolgoztató mezőgazdasági államok közé sorakoznak, s Magyarország, Finnország, Litvánia, Lettország, Portugália, Görögország, a franciák, Csehszlovákia, Ausztria, valamennyien körülbelül egy kategóriába esnek Hollandiával és Belgiummal, a világnak talán legintenzívebben dolgozó mezőgazdasági kultúráju államaival. Ezt a tarkaságot nyilván csak azzal magyarázhatjuk, hogy a gépi kultúra előrehaladásával a mezőgazdasági munkának mind nagyobb hányadát végzik el a gyárakban, – mezőgazdasági gépgyártás, szerszámgyártás, műtrágyagyártás és az iparágak egész sora, – s mind kevesebbet kell kint a földeken végezni. De viszont Bulgária példája, amelyben a legtöbb élő kéz foglalkozik a földek megmunkálásával, azt mutatja, hogy az ember ebben a tekintetben is szuverén, nincs szabályokhoz kötve, a megmunkálásnak más nemeit is kifejlesztheti s az emberi munkaerő foglalkoztatása tekintetében a közvetlen földmunkával kapcsolatban is új lehetőségeket tud feltárni. A bolgár-kertészet magas szinvonala igazolja, hogy a fejlődésnek ez az útja nincs még lezárva és nem is vezet rosszabb eredményekre, mint a gazdasági kultúra többi ágai. De ez ma csak kivétel. A szabály a jelek szerint az hogy a föld munkáját is lehetőleg a városokban végezzük el. Ez felel meg a gazdasági értelemben iskolázott modern ember uniformisos gondolkozásának (amelynek az úgynevezett kapitalizmus nem oka, hanem kifejezése).
A többi munkaerőkben való gazdagság már az államok gazdasági fejlettségét is jelzi. A sor itt sem teljesen ment a meglepetésektől, nincs iskolai módon előre meghatározva, ami arra vall, hogy a gazdasági fejlettség ismertető jeleit még nem rendszereztük véglegesen. Alulról felfelé haladva a sorrend ez: (zárójelben a négyszögkilométernyi szántóterületre és füves területre eső nem mezőgazdasági keresők átlagszáma): Szovjetköztársaságok 6, Litvánia és Észtország 7, Lettország, a régi Románia és Spanyolország 10, a Szabad Ír Állam 11, Finnország 12, Bulgária 13, Lengyelország 14, Portugália 19, Görög- és Svédország 20, Magyarország 21, Dánia 27, Norvégia 30, Olaszország 34, Franciaország 35 és Csehszlovákia 36, Luxemburg 43, Ausztria 49, Svédország 54, Németország 75, Anglia 92, Hollandia 94, Belgium 104.
Ez a számsor és az államoknak ez a felsorakoztatása nyilvánvalóan mutatja, hogy az államok gazdasági virágzása egyenes arányban nő azoknak a dolgozóknak az arányszámával, akik a mezőgazdaságon kívül dolgoznak. A közgazdasági gondolkozás kezdő fokainak megállapítása szerint az államok jólétének alapja a mezőgazdaság és ezt a tételt túlgyakran halljuk ma is, mivel az átlagos gazdasági gondolkodás még primitív fokon áll. Azonban anélkül, hogy ennek a mívelési ágnak a jelentőségét el akarnók vitatni, kétségtelen, hogy ezt a tételt a gazdasági fejlődés és a gazdasági elmélet magasabb fokainak megfelelően kell fogalmaznunk.
Úgylátszik hogy a mezőgazdaságnak csak az alacsony gazdasági fokon van determináló jelentősége, magasabb fokokon azonban járulékos természetűvé válik. Megfelel ez annak a fejlődési iránynak, amely szerint a primitív népek egyetlen foglalkozása, az élelmiszer előteremtése, – mérsékelt égőv alatt, mert az exotikus égöv alatt a primitív népeknek alig is van foglalkozásuk, ha az élelmiszerek bősége felmenti őket a rendszeres élelmiszertermelő tevékenység alól, – magasabb fokokon azonban az élelmezési kérdés csak egyik probléma a sok közül. Ez is már arra figyelmeztet bennünket, hogy az emberi jólétnek nem a föld az alapja, hanem az emberi munka, amely bizonyos mértékig ura a földnek és a környezetnek.
