IV.
IV.
Két lépéssel odébb egy öregebb munkanélküli liheg. Csapzott bajuszáról törpe jégcsapok lógnak foghíjas szájába, amelyből mint valami tetszhalott s mégis izgága kráterből ömlik a pára.
Lihegésébe ijesztően szól bele a bakancs. A hólé úgy szürcsög a bakancsában, hogy nem bírja tovább nézni. - Pneumonia - gondolja s eszébe jut Jendrassik Belgyógyászati tankönyve, pontosan emlékszik rá, anélkül, hogy akarná, hogy annak a könyvnek a 176. oldalán fönt a lap első negyedében kezdődik a Tüdőgyulladás beható ismertetése. Még a csillagok alatti jegyzet is megjelenik a szeme előtt.
Belenyúl a zsebébe, ki akarja húzni a zsebkendőjét, hogy a talphíjas bakancsot legalább ezzel kösse át, de bentfelejti a kezét, mert nem akarja, hogy észrevegyék rajta a «jobb» embert. És különben is ezzel a vékony kendővel úgyse tud rajta segíteni.
Ha legalább itt lenne a sálja, de az már úgyis kész, tiszta rongy.
Kiveszi a zsebkendőjét mégis, megtörüli vele a homlokát, most egészen közelről éri az a szürcsögés, érzi a kínos tehetetlenségét. Szomszédja rámered, erre gyorsan zsebrevágja a kendőt, nehogy észrevegye rajta a monogramot, a hímzést.
