3.
minél magasabbra, a völgyben
kudarcom gyarapszik köröttem.
S a vád: kaptál egy életet,
mivel fizetsz most elmenőben?
tág láthatár, fénylő vidékek,
meddig szemem körben elérhet,
leemellek már szomorún,
nem tehetek semmit sem érted.
már láttam, ahogy ijedt görcsbe
rángva repednek, dőlnek össze,
s mint varázsvesszővel utat
vágok én szünetlen előre.
Ó, sejtelemek, csábos miértek,
nyüzsgő férget, poloskafészket,
dögöt, mely rejtetten rohad,
érzek, ha valamit nem értek.
Pislogva hallgattam a szónok,
a tanult, hétpróbás bolondok,
a lánykák csevegéseit -
csak biztonságomért bólongok.