4.
szép ékszerüzlet, csillogó ég!
Fölnéztem, éjfél elmúlott rég.
Hát éltem, mondtam, itt vagyok.
A lét akkor volt szép, ha emlék.
a vén ember megáll és hümget,
torony-hangjával mordult egyet.
Jó azt volt tudni: alhatok,
múlok, ahogy a folyók tünnek.
verebek szálltak s az újságok,
fújva a napi ocsmányságot.
Szedte már fegyverét elő,
ki álmában légynek sem ártott.
a vérengző nap felütötte
vad tigris-fejét, legörbedve
kúszott, majd feldobta deli
testét az égi sík fűvesbe.
a veszélyes fényben! Szememnek
alaktalanság a reggel lett:
torz törmelék, homály, halál -
Szél zeng. Meleg karokból keltett.