A tengerpart éghajlata.
A tengerpart éghajlata.
A monarchia harmadik éghajlati főtypusa, a tengerparti éghajlat az Adriai tenger partszegélyén s a dalmácziai szigeteken található; hol különösen a napi és évi melegváltozás csekély volta teszi jellemzővé. Lesinán a nap leghidegebb és legmelegebb órájának melegkülönbözete évi átlag szerint csak 4°2, s a legváltozóbb hónapban is csak 5°3, vagyis két-, háromszorta kevesebb, mint Dél-Magyarország síkságain. A leghidegebb és a legmelegebb hónap hőmérsékletbeli különbözete Triesztben 19°8 (4°4 és 24°2), Pólában 19°0 (5°9 és 24°9), Lesinán és Ragusában csak 16°5 (8°8 és 25°3). Ha ezzel összehasonlítjuk az évi hőmérséklet ingadozását keleti Galicziában, melynek a monarchiában a leginkább kontinentális éghajlata van, úgy találjuk, hogy Złoczovban ez az ingadozás 22°7, Tarnopolban és Csernoviczban 24°0. E számokból kitűnik, hogy a hőmérséklet a partvidék éghajlata alatt sokkal nagyobb állandóságú.
A hőmérsékletbeli egész különbözet, mely partvidékünkön évenként várhat, éjszaktól (Triesztben, Fiuméban) délig (Curzolán, Ragusában) 37° és 31–32° közt mozog. Triesztben a hőmérő átlag minden évben –4°6-ra esik le (1885 deczemberében –11°9-re) s 32°5-re hág föl (1844 júniusban 36°0-ra hágott); Pólában a két végpont –4°3 és 32°2, Lesinán már csak –1°6 és 32°9, Ragusában –0°9 és 30°8, Curzolán pedig 1°5 és 32°2. Galicziában ellenben a legalacsonyabb és a legmagasabb hőmérséklet átlagos évi különbözete nyugaton 52–53°, keleten 55–56°. Ha tehát a dalmácziai tengerparti és szigeti éghajlat absolut hőmérsékleti ingadozásait a monarchia kontinentálisabb klima-területén mutatkozókkal egybevetjük, azt tapasztaljuk, hogy ott az ingadozás csaknem kétszer akkora, mint az Adriai tenger mellékén. Ausztria és Magyarországnak a hőmérsékleti viszonyok tekintetében itt van legegyenletesebb éghajlata.
Az igazi tengermelléki éghajlat második főtulajdonsága azonban, a levegő nagy és egyenletes nedvessége, az Adria osztrák-magyar partjain föl nem lelhető. A szerint, a mint a fő szelek egyike vagy másika, a Scirocco vagy a Bóra az uralkodó, a levegő vagy nedves és fülledt, vagy nagyon száraz és hideg. Némely részein a partvidéknek, a hol a Karsztról alá fúvó száraz szelek a téli félévben igen gyakoriak, átlag véve igen nagy a levegő viszonylagos szárazsága, bizonynyal a legnagyobb, melylyel Ausztriában és Magyarországon találkozunk. De, mivel a levegő nyáron is meglehetősen száraz: a viszonylagos nedvesség évi átlaga is meglehetősen alacsony az adriai partokon s az éghajlat száraznak mondható. Triesztben az évi átlag 68 százalék (január 74, július 62), Lesinán 66 (november 71, július 61), tehát sokkal alacsonyabb, mint Bécsben és Budapesten (72 és 71 százalék), nem is szólva a monarchia egyéb éjszaki és nyugoti helyeiről. Az Adriai tenger éjszaki és keleti partjainak levegőbeli szárazságát az uralkodó szárazföldi szelek okozzák, ezeket pedig az az ellentétesség, mely a hűvös szárazföld és a meleg tenger hőmérséklete között mutatkozik. A Karszt fennsíkjáról leáramló hűvös levegő itt a túlnyomó, mely a meleg partszegélyről elűzi a tenger nedves levegőjét. A levegő nedvességének oly szélsőséges és gyakori változásai, mint Adria-melléki egyes pártvidékeinken, alig találhatók másutt a monarchiában. Két szélsőség jutott itt egymás közvetetlen közelébe, a meleg tenger fölötti, nedvességgel telített levegő és a Karszt-fennföld száraz, hűvös hegyi levegője, mely a tengerre alá áramolván, fölmelegszik ugyan, de még szárazabbá lesz. E két szélsőség folytonos váltakozása a mi partvidékünk éghajlatának a fő jellemvonása.
Egy dalmácziai táj Bóra idején.
Schindler Jakab Emiltől
Az időjárásbeli két hatalom, melyek a nedvesség szélsőségeinek ez éles váltakozását okozzák, a Scirocco, meg a Bóra. Az első, melynek kitörését képünk tűnteti föl, a meleg, nedves tengeri szél, mely dél felől áramlik fölfelé, még pedig rendesen mint dél-keleti szél. Az Adriai tenger keleti partjain minden déli szél dél-keleti irányú, a déli és dél-nyugoti szelek ritkák. A Scirocco a partvidékre esőt hozó szél; nehéz, ólomszürke felhőkkel borítja be az eget, melyek többnyire mélyen alácsüggnek s rövid szünetek mellett bőséges esőt árasztanak. E szél fúvása alatt, mely rendszerint nem erős, a hőmérséklet igen egyenletes marad, télen mintegy 10–14°. E nedves, meleg tengeri szélbe rendesen hirtelen be-betör a száraz, hideg szárazföldi szél, mely éjszak-keletről s kelet-éjszak-keletről fúj alá a hegyek felől. Ez éjszak-keleti szél legerősebb föllépésének, a Bórának, a téli félév s különösen maga a tél az ideje. Sajátsága az, hogy lökésszerű rohamokban (refoli) fúj, melyek néha oly borzasztóan hevesek, hogy nagy köveket hengerítenek tova, embert, állatot, járó művet, a Karszton még vasúti kocsikat is fölborítanak. A tengeren járó hajókra a Bóra különösen veszedelmes. A Bóra kitörését derűlt időben a hegy-gerincz fölött képződő felhőzet jelenti be, mely a tengerpartra alászállani látszik, de a tenger fölött egy bizonyos magasságban széllyeloszlik. A hegyekről e vízzuhatagszerűleg alácsüngő felhőképlet, mely alúl vízszintesen elmetszettnek látszik, állandó kísérője a bórának. A míg ez a felhőképződmény ott marad, a Bóra megszűnésére gondolni sem lehet. A Bóra legsűrűbben és legerősebben az Adria éjszaki részein, Triesztben, Fiuméban, Zenggben, Zárában jelentkezik. Dél felé mind inkább elgyengül, s ritkábbá lesz. A nevezett helyeken egy-két hétig is eltart, alacsony, de nem a fagyponton alúli hőmérséklet s nagy szárazság mellett. Az ég a Bóra fúvása alatt többnyire derült, leszámítva a hegyek fölötti felhő-képződményt, vagy csak igen tetemes magasságban van szürke felhő fátyollal borítva. Nem ritka dolog, hogy az Adria éjszaki részeiben a Bóra tombol, míg a déli partokon a Scirocco fúj.
Ha az Adriai tengeren alacsony a légnyomás, míg Közép-Európa fölött emelkedőben van s ezzel egyidejűleg az éjszak-nyugoti és éjszaki szelektől kísért hőmérsék csökken: akkor a Bóra kitörésére ez a kedvező idő az adriai partokon; úgyszintén, ha a tengerről nyugot vagy dél-nyugot felől légsúlymérői minimum közeleg. Mivel az adriai tengerpart mögötti szárazföld hideg hegyes vidék: a hideg levegő fokozott hevességgel tör elő s vízzuhataghoz hasonlóan zúdúl a meleg tengerre alá. De, mivel e közben fölmelegszik, épúgy, mint a Főhn, nem hűti le a tengerpartot annyira, mint akkor tenné, ha a belföldet a tengerparttól valamely lapályos földrész választaná el; ellenben annál nagyobb szárazságot hoz. A tengerparti hegyek mögötti hegyi völgyekben a hőmérséklet télen igen mélyre száll alá; Gospićban példáúl a tél átlagos legnagyobb hidege olyan, mint Krakóé, Szerajevóban pedig a hőmérő nem ritkán –20, sőt –25°-ra száll alá. A szárazföld felől áramló Bóra azonban ritkán hűti le a tengerparti hőmérsékletet a fagyponton alúl. Elmondhatjuk tehát, hogy a tengerparti magas hegység megőrzi a partszegély téli hőmérsékletének szelídségét s megóvja attól, hogy oda a szárazföldi nagy hideg betörjön; más felől azonban a szárazföldtől is elzárja a meleg tenger szelídebb levegőjét s elősegíti a rendkívüli nagy hidegeket.
A Bóra szelídebb alakjai a tengerparton „Borino” név alatt ismeretesek. Nyáron, midőn a szárazföld és a tenger hőmérséklete egyensulyba jut s a viharok okai csökkennek, a Bóra is megszűnik. Ilyenkor a tengerparton szabályszerű szárazföldi és tengeri szelek lengedeznek. Ez időben az éjszak-nyugoti szél (maestro) az uralkodó, mely nedves, üdítő tengeri szél nappal lengedez s állandó szép időt hoz magával. Csak ősszel, októbertől kezdve lép föl ismét a tikkasztó Scirocco-s idő, mely esővel jár.
A tengerpart éjszaki részében az októberi esők az uralkodók, dél felé a november és deczember lesz mindig esősebb, úgy hogy a monarchia legdélibb részében a legnagyobb csapadékmennyiség a tél kezdetére esik. A nyár itt csaknem teljesen esőtelen, éjszak felé azonban a nyári esőzések sűrűbbekké válnak s Triesztben október után a májusnak és júniusnak van a legtöbb esője. Azonban a tengerparttól befelé, Herczegovinának és Boszniának még déli részeiben is gazdag nyári esők vannak zivatarokkal; az itteni esőzési viszonyok az alpesi vidékekéhez hasonlítanak, csakhogy itt őszszel és még télen is valamivel több a csapadék.
