A gyáripar.
A gyáripar.
Bécsnek az utolsó évtizedek alatti gyarapodását különösen a gyáripar gyors fejlődése mozdította elő. A kézi ipar, mint mindenhol, úgy itt is csak a belvárost, a régi Bécset teremtette meg, mely mint székváros kettős jelentőséget nyert; az újabbkori rengeteg város ellenben a nagyipar őseredeti teremtménye. Már harmincz évvel ez előtt 477-re ment a gyárak száma, melyek az iparnak csaknem minden fontosabb ágát felöltelték; és, ha már minden egyes gyár egy-egy városnak csíráját képezi, a mennyiben a benne dolgozó munkások életszükségletének fedezése pékek, mészárosok, szatócsok megtelepűlését teszi szükségessé: elképzelhető, miként kellett hatnia azon száz meg száz gyárnak, melyek maig több, mint kétszeres számra szaporodtak, a külvárosok gyárainak hozzászámításával pedig csaknem megháromszorozódtak. A bécsi kereskedelmi és iparkamara jelentése szerint 1880-ban Bécsben 1515, a külvárosokban 214, összesen tehát 1729 gyár volt működésben; és ha ezekből leszámítandó lenne is ama néhány száz, melyre a gyár elnevezés nem illik, a legújabb időben történt emelkedés mégis szembeszökő. Bécs és környékének gyárai nemcsak számra nézve szaporodtak rendkivűl, hanem átlag véve kiterjedésük is jelentékenyen növekedett. A fönt említett gyárakban 70.000 munkás működik, kik családjaikkal együtt 200.000-nyi lakosságot, vagy még többet képeznek, tehát a népességnek egy ötödrészét teszik, pedig ebbe a gyáripar kiséretében működő kézműiparosok nincsenek beleértve.
Mialatt a gyáripar ily módon létesíti a nagyvárost, emez termékenyítőleg hat vissza a gyáriparra. Oly város, mint Bécs, a termelés minden segédeszközét egyesíti magában. Az iparűzés részére nagy számú ügyes munkást juttat, vasútak, országútak hálózatával és a Duna nagy víziútjával a beszerzési és eladási területekkel való közlekedését megkönnyíti, a nagy pénzintézeteknél olcsó és gyors hitel szerzését teszi részére lehetővé és mindenben középpontját képezi az árúpiacznak. Így támad egyik gyár a másik mellett és mindenik növeli a központosítás előnyeit. De e mellett visszaesés is vehető észre.
Bizonyos időponttól kezdve már czélszerűbb a vidéken letelepűlni, a hol a munkabér alacsonyabb, a föld jutányosabb, gyakran a folyóvíz ereje is felhasználható és a hol a segédanyagok legnagyobb része olcsón szerezhető be. Így történt, hogy sok gyár a főváros odahagyásával vidékre helyeztetett át, gyakran távoli vidékre, a hol az élet- és termelési föltételek kedvezőbbek. Így példáúl a szövőipar egyes ágai Bécsből teljesen kivándoroltak, és Alsó-Ausztria síkságára, különösen pedig Cseh-, Morvaországba és Siléziába költöztek; a városban azoknak csupán kereskedelmi vezetése maradt meg. Más felől azonban mind szokásosabbá válik, hogy nemcsak Alsó-, hanem egész Ausztria, sőt Magyarország nagyobb gyárosai is irodákat és raktárakat állítanak Bécsben, mivel így a piacz változó viszonyait megismerhetik és a vevőkkel könnyebben érintkezhetnek. Ily módon Bécs a monarchia központi piaczává válik és gyárak alapítására új vonzó erőt nyer.
Az egész gazdasági életünkön uralkodó, és főleg a gyáripar terén rendkivűl hatalmasan nyilvánúló központosító irányzat abban is mutatkozik, hogy egyenlő vagy hasonló nemű vállalatok nagyon szívesen sorakoznak egymás mellett ugyanazon helyen, ez által az illető egész vidékre rányomják bélyegüket, és mintegy hagyományszerűleg öröklött munkaképességgel bíró gyári munkásosztályt teremtenek. Mennél magasabb fokán áll valamely ország az ipari tökélynek, annál kifejlettebb gyáriparának ezen térbeli tagozata. A rokon iparágaknak ilyetén összetömörűlése Ausztriában is meglehetősen ki van már fejlődve, hanem természetesen Angliával épen nem, Franczia- vagy Németországgal is alig hasonlítható még össze. Ha Bécs tíz kerületét meg a szomszédos előhelységeket ily szempontból vizsgáljuk, a belvárosban a gyáripart alig látjuk képviselve; itt a pénz- és értékpapirűzlet, a hitel- és bankügy az uralkodó; ezenkivűl csak könyvnyomdák állnak fönn tekintélyes számban, melyeknek az I. kerület képezi főszékhelyét; továbbá ruha- és fehérnemű-divatárúraktárak, melyek azonban sokkal inkább űzletek, mint gyárak, és munkásaikat főleg a külvárosokban és a vidéken foglalkoztatják. A II. kerület, vagyis a Lipótváros, a terményüzletet egyesíti magában; iparágai között főleg a gőz- és dunai hajó-malomipar jelentékeny. A következő három kerületet a vas kerületének nevezhetnők; a Landstrasse-ban vannak a legnagyobb gépgyárak, a Wiedenen és Margarethen-ben a legtöbb vas- és érczárúgyár működik. E mellett a III. kerületben az élelmi és élvezeti czikkek (vágóhíd, szt.-marxi serfőzőház) előállítása, meg a dohánygyártás emelendő ki; a IV. és V. kerületben a zongorakészítés honos; legiparosabb azonban a VI. és VII. kerület: a Mariahilf és Neubau; az elsőben a posztószövés és a fonás, továbbá az esztergályos- és tajtékárú-ipar, az utóbbiban pedig a selyemszövet- és szalaggyártás („Brillantengrund”), úgyszintén a mesterséges virágkészítés és női divatárúk iparágai uralkodnak; mindkettőben magas fokú fejlettséggel bír az arany- és ékszerárú-, úgyszintén a bőrdíszműárú-ipar. Nem oly határozott jellegű az ipar a VIII. és IX. kerületet képező Józsefváros- és Alsergrundban, de megemlíthetjük mégis a Józsefvárosban a bronzárúk gyártását, az Alsergrundon pedig a könyvnyomdászatot meg a kocsigyártást. A X. kerületet képező Favoritenben ismét a gépgyárak bírnak nagy jelentőséggel. Az élőhelységek között Gaudenzdorf a Wien folyó mentén űzött irhakészítő-iparával, Sechshaus posztószövésével, Ottakring, Neu-Lerchenfeld és Hernals az esztergályos-iparral, Simmering a vegyészeti iparral, vasúti kocsiépítéssel, gép- és érczárú-gyártással tűnnek ki. Magától érthető, hogy e városrészek és előhelységek az iparnak még sok egyéb, itt el nem számlálható ágát is űzik.
Dunai hajómalmok.
Schindler Jakab Emiltől
Miből magyarázható ki tehát, hogy a sok gyár közűl csak kevés ötlik szembe, holott némely kerület gyártelepeinek száma százakra rúg? Onnan, hogy Bécsnek és előhelyeinek gyárépületei külsőleg a szomszédos épületektől miben sem különbözve, inkább közönséges lakóházaknak látszanak. Az épület útczai része rendszerint lakásokúl is szolgál, míg a tulajdonképeni gyár az udvarban van elhelyezve, és a szem elől könnyen elrejtőzhetik. A város közepétől távolabb már sokkal leplezetlenebb alakban mutatkoznak a gyárépületek, míg a külső kerületek- és előhelységekben, a hol a telek olcsóbb, a legnagyobb gyárak, legalább rendszerint, egészen szabadon állnak.
A gyáripar ezen rejtett vagy nyílt fekvésű citadelláiban az 1880. évben Bécsben és környékén 6283 lóerővel rendelkező 493 hajtógép, ezek közt 5870 lóerejű 409 gőzmotor működött; az ezek, avagy emberi erő által mozgatott rendkívűl elmés szerkezetű munkagépek seregét és sokféleségét immár alig lehet áttekinteni.
Gőzerőre berendezett sütőműhely és kemencze.
Charlemont Húgótól
Bécs és előhelységei összes termelésének értéke 175 millió forintnyi tekintélyes összegre emelkedett, míg egész Gácsország termelésének értéke csak 47 millió, Stájerországé, Karinthia és Krajnáé együttvéve pedig csak 73 millió forintot tesz; e mellett nem szabad elfeledni, hogy itt csupán a gyáripar termelése van számba véve, míg a magában Bécsben, 20.000-nél többre rugó kisebb műhelyek a számításból kihagyattak. A termelési érték összegének kerek 58 millió forintnyi oroszlánrésze az élelmi és élvezeti czikkek előállításának iparára jutott; ezt követi a ruházati és pipereárú-ipar, az ércz- és érczárú-ipar, a vegyészeti ipar, a gép-, szerszám-, mesterséges készülék-, hangszer- és közlekedési eszközök gyártása (mindenik 14–19 millió forinttal), az építő ipar, a polygraphiai és művészeti ipar, szövő és kárpitos ipar (mindenik 10–11 millió forinttal), azután csekélyebb osztályrészekkel a bőripar, a nyers bőr-, sörte-, haj- és toll-feldolgozás, a fa-, csont-, kaucsuk- stb. ipar, végre utolsó helyen a papiros-, továbbá a kő-, föld-, agyag- és üvegárú-ipar.
Gőzzel fűtött sütőkemencze.
Charlemont Húgótól
Figyeljük meg a bécsi gyár-ipar néhány nagy fontosságú ágát. Jellemző mindenek előtt a gépek, közlekedési eszközök és műszerek gyártása, mely 120-nál több vállalatban mintegy 9.000 munkást foglalkoztat. Valóságos bécsi ipar és több fontos ágában, mint példáúl mezőgazdasági és szerszámgépek előállításában, malom-, pékműhely-, serfőzőház-, szesz- és czukorgyár-berendezésekben évek során keresztűl jelentékeny haladást tanúsított. Azon kivűl új ágak is keletkeztek, mint elektro-magnetikai, légszesz- és hőléggépek készítése, melyek gyors fejlődésének indúltak. A mozdony-készítés Bécsben csökkent, jelenleg csak egy ilynemű gyár működik, ellenben a vasúti kocsik építését Simmeringben és Hernalsban két nagy vállalat sikerrel űzi. Csupán a simmeringi kocsi- és gépgyárban 1.100–1.200 munkás nyer foglalkozást, a kik helyes munkamegosztással ép annyira szükséges, mint hasznos pontossággal és ügyességgel dolgoznak egymás kezére. Ez és a hernalsi gyár 1883-ban összesen 1.515 vasúti kocsit készített. A közönséges fémárúk ipara mintegy 6.000 munkást foglalkoztat, előállított czikkeinek száma pedig oly óriási, hogy el sem győznők sorolni.
Az élelmi és élvezeti czikkek előállításának jelentőségét már kiemeltük; erről akkor nyerünk tiszta fogalmat, ha megtudjuk, hogy a körűlbelűl 6000 munkással működő mintegy 500 gyártelepen kivűl közel 2000 kisebb műhelynek kell dolgoznia, hogy Bécsnek rengeteg étvágyát kielégíthesse; a vendéglők és korcsmák, úgyszintén az ide tartozó kereskedelmi iparágak betudásával jóval túl haladná ezen iparvállalatok száma a 10.000-et. Reánk nézve legfontosabbak a malomipar, sütőműhelyek és serfőzőházak; Bécsben főleg a sütőműhelyek bírnak helyi jelentőséggel és hírnévvel; a többi ágak ismertetése inkább Alsó-Ausztria vidéke iparának jellemzésénél adható elő. A bécsi pék-ipar e század elejéig szigorú kényszerárszabás és czéhbeli korlátozás alá volt vetve; az öreg mester és fiatal mesterek, továbbá a kenyérsütők és az újonnan keletkező fínom sütőműhelyek tulajdonosai közt sok kellemetlen czivódás volt, mígnem az öreg mestereknek minden előjogát megszűntették, és a fínom sütemények készítését minden péknek megengedték. A bécsi javított őrlési eljárás fínomabb lisztfajokat szolgáltatott, melyekből az édes élesztő alkalmazása mellett a „császárzsemlyét” és egyéb ízletes süteményeket készítették, melyek azóta oly nagy kelendőségnek örvendenek. Különösen az 1867-iki párisi közkiállítás óta több európai nagyváros elsajátította a bécsi sütőipart, mely ez által az osztrák-magyar liszt kivitelének útját teremtette meg. Egyedűl Bécsben 300-nál több sütőműhely van működésben, ezek között 156 nagyobb vállalat mintegy 1.400 munkással és körűlbelűl 10 millió forintnyi termelési értékkel. Legújabban mechanikai kenyérgyárat is alapítottak, mely a kenyeret és a süteményt gépszerűleg igyekszik előállítani. Ebben a lisztet géppel szitáltatják és vízzel keverik, a kovászt ugyancsak gép dagasztja meg és helyezi a gyúró asztalra, a hol néhány munkás a kenyértészta kimérését és alakítását végzi. A kemencze folyvást el van látva gőzzel és hátúlról kőszénnel fűtik, a lángok pedig a tűzhelyek alatt e czélra szolgáló lángvezető csöveken vonúlnak keresztűl, és így a villammal világított egész sütőhelyiségben egyenletes hőmérséket teremtenek.
A szövőipart Bécsben és környékén 7.000–8.000 munkást foglalkoztató 166 gyárban űzik; legjelentékenyebb a gyapjú- és selyemárúk gyártása. A gyapjúszövés legjelesebb termékei a shawlok és kendők, a selyemárúk között pedig a fél- és egész selyemszövetek és a szalagok. A pamutszövés Bécsben csökkent, és ma már alig 1.200 szövőszék van működésben; figyelembe veendő azonban, hogy a Manhartsberg fölötti kerületnek tekintélyes házi szövőipara túlnyomólag Bécs részére dolgozik.
A bécsi cs. k. udvari és államnyomdából: A réznyomatok műhelye.
Charlemont Húgótól
Míg az alsó-ausztriai szövőipar fő székhelye a vidéken van, a ruházat és pipereárúk gyártását nagyban csaknem kizárólag Bécs űzi; ugyanis mintegy 12.000 munkást foglalkoztató 240-nél több nagy vállalatban űzik itt a férfiruha, fehérnemű, czipészárú, nemes- és selyemkalap s a kesztyű gyártását oly nagy terjedelemben, hogy a termelési érték közel 19 millió forintra rúg; sokat, főleg férfiruhát és czipészárút visznek ki a Balkán félsziget országaiba, Egyiptomba és Oroszországba is.
Leghatározottabb túlsulya van a városnak a polygraphikai- és műipar terén, melyek a vidéken és az előhelységekben említést is alig érdemelnek. A 100 vállalat legnagyobb része 4–5.000 munkással és 9 millió forint termelési értékkel a könyvnyomdákra, kő- és fanyomásra jut, oly iparágakra, melyek a hirlapirodalom terjedésével és az épületrajzok, alapszabályok, számadási jelentések, kereskedelmi és egyéb nyomtatványokban való szükséglet nagyobbodásával együtt évről-évre mind jobban növekednek. A nyomdák közt előkelő helyet foglal el a világhírű cs. k. udvari és állami nyomda, mely az államjegyek, állampapírok, postai értékjegyek, bélyegek stb. készítését is eszközli. Munkaképességét a jelen mű német kiadása is bizonyítja.
Ily módon kisértettük meg Bécs gyáriparát néhány vonással vázolni.
