Bécs város ipara.
Bécs város ipara.
Míg Bécsnek élelmi és élvezeti czikkekkel, tüzelőszerrel és világítással, levegővel és vízzel való ellátása e nagyváros fogyasztását, vagyis úgy szólván a kiadási rovatot tárja szem elé: addig más felől keze munkájával tetemes fölösleget teremt, melyet iparos szorgalmának és értelmiségének gyümölcseként a monarchia minden részébe, sőt annak határain messze túl a távol keletre és az Atlanti oceánon is túl a világ minden részébe elszállít.
A mint már fentebb is említtetett, Bécs város és előhelyiségei lakosságának nagy része az iparűzésben leli hivatását. A különböző hajlamú és képességű nemzetiségek szerencsés vegyüléke, a gazdagság, az ipari nyers és segédanyagok bősége, melyek a monarchia minden részéből könnyen szállíthatók, közrehatottak Bécs mai gazdasági helyzetének megteremtésében.
Bécs mindig rendkívűl bőviben volt azon kezdeményezéseknek, melyek az ipar megteremtése vagy fejlesztése körűl mint tárgyi és alanyi tényezők szerepelnek. Midőn az 1873-iki bécsi közkiállításon a világ minden népének alkalom nyujtatott gazdasági és ipari munkaképességének megbírálására, megkisérlették az ipar előharczosainak arczképgyűjteményével kimutatni Ausztriának érdemeit, melyeket a találmányokban gazdag ipar általános fejlesztése körűl szerzett. És, a mint előre látható volt, nagy tehetségű technikusok, lángeszű feltalálók és fáradhatatlan tökéletesítők neveinek hosszú, tekintélyes sora volt együtt. El kellett ismerni, hogy Ausztria a mérnöki tudomány, a gépészet és vegyészet terén, főleg e században rendkivűl sok nagy elmét szült. A külföldi szaktekintélyeknek Mária Terézia uralkodása alatt kezdődő behívásával alapíttattak azon családok, melyeknek nevei az osztrák ipar történetét határkövekként jelölik. De maga Bécs is számtalanszor terelte az ipart oly irányba, mely az egész államnak, további kifejlődésében azonban Európa egyéb iparűző országainak is hasznára vált.
Ez értelemben, valamint Ausztria mai műipari átalakúlására való befolyás tekintetéből is elvitázhatatlanúl Bécs az osztrák ipar góczpontja. E mellett azonban egyes iparágakban még mindig gyakorlatban van a régi munkamód, de ennek létele az iparszerű termelés nyomása folytán kérdésessé van téve. Alig van nagyváros Bécsen kivűl, melyet annyira jellemezne az ellentétek ezen egymásmelletisége, mely ugyanazon iparágaknak egy felől tökéletesen újabb kori, más felől elavúlt üzésmódját, – egy részt oly vállalatokat, melyek a műszaki előhaladottságon alapúlnak, annak hódolnak és a külföld versenyétől nincs mit tartaniok, más részt pedig oly vállalatokat tárnak szem elé, melyek a külföld versenye által fenyegetve vannak, és a nemzetközi piaczról le fognak szoríttatni. A ki az ipart rendszeresen tanulmányozza, az Bécsben az iparűzésnek nemcsak különböző módjait, hanem külön irányait is feltalálhatja. Önkénytelenűl össze kell hasonlítani Bécs ipartermelését a kaleidoskop alakjaival, melyek kifogyhatatlan sokféleségben folyvást meg-megújúlnak és e mellett eredetüket és származásukat az alakok és színek zűrzavarával mégis eltakarják.
Ha Bécs iparűzése belterjességének megoszlását különböző színfokozattal akarnók ábrázolni: akkor a város nyugati része lenne a legsötétebbre festendő; Hundsthurmot, Margarethent, Gumpendorfot, Mariahilfet, Schottenfeldet, Neubaut, és a határos Meidling és Hernals előhelységeket népesítik legsűrűbben az iparosok, ámbár sem külváros, sem előhelység nincs itt olyan, melyben egyes jelentékeny ipartelepek ne léteznének. Bécsnek hasonmását akkor nyernők, ha Lüttich egy részét Schmalkalden vagy Remscheid egy-egy utczájával, vagy Páris St.-Antoin külvárosának egy házcsoportját a thüringi erdő egy-egy telepével, avagy ha egy rohamosan terjedő város virágzó iparát a londoni White-Chapel kerülettel kapcsolnók egybe. Ennyire különféle alakokban jelentkezik Bécs iparűzésének módja és iránya.
Bécs saját kárára zárt város, vagyis a legjelentékenyebbike Ausztria azon kilencz városának, melyekbe a legfontosabb fogyasztási czikkek egész sorozatát, ezek között a tüzelőszert csak úgy lehet bevinni, ha azok után fogyasztási adó néven ismert állami adót, és ennek megfelelő községi pótlékot fizetnek. A zárt város határán, az úgy nevezett „fogyasztási adóvonalon” túl még két község tartozik a bécsi közigazgatási területhez, ezen kívűl pedig számos, terjedelem és gazdasági jelentőségre nézve nagy városokhoz hasonló önálló iparűző helységek, – továbbá kisebb-nagyobb falvak, melyek vidéki községek („Landesgemeinden”) gyűjtő nevezet alatt a Bécscsel határos politikai hatóságok körébe tartoznak. E „vidéki községek” vagy „előhelységek”, a mennyiben Bécs közvetlen szomszédságában vannak, városias jellegűek, mely jelleg azonban a külső kerületben mindinkább elenyészik, künn a város már faluvá válik, míg végre csak egyes házak, nyaralók, vagy majorságok nyúlnak a Wienerwald cserjéi, vagy a Kahlengebirge szőlő-ültetvényes előhegyei közé.
Legsűrűbben telepűl az ipar a fogyasztási adó vonalának közvetetlen közelében, annak külső, és belső részén; de, sajnos, épen ez a vonal áthághatatlan, és aránylag csak nagyon kevés helyen áttört választó falat képez. E vonalon belűl úgy, mint kivűl gyáripar és kézműipar váltakozik. Egy-egy előhelység inkább iparűző városhoz hasonlít, mások inkább a munkásnegyedek külsejével bírnak, ismét mások élénk iparűzéssel bíró vidéki helységekhez hasonlítanak. Az előhelységek nyúlványai azonban, név szerint Ottakring és Hernals, a házi ipart mutatják igazi alakjában, annak szegénységével és egyéb nyomorúságaival. A vámvonalon kivűl főleg olyan iparágakkal találkozunk, melyek a nyers anyag fogyasztási-adómentes szállításának kedvezményét élvezik. Így a serfőzőházak egyetlen egynek kivételével valamennyien a vámvonalon kivűl vannak telepítve.
De nemcsak maga az iparűzés van ez előhelységekben az olcsóbb tűzelőszer, a fogyasztási adótól ment, és ezért olcsóbb anyagok, milyen az olaj, fagygyú, szappan, stb. által megkönnyítve, hanem a munkabér is csekélyebb itt, mint a város belső kerületeiben. Az egész Standard of life alacsonyabb itt künn mintegy tíz százalékkal, mert lakásra, ruházatra és élelmezésre is kevesebb a kiadás a vámvonalon kivűl, mint azon belűl. Ez alól csak az a rész tesz kivételt, mely a Duna-csatorna mentén, a Kahlengebirge felé rég idő óta menedékeűl szolgált a város lakóinak a nyári rekkenő meleg elől. Döbling, Heiligenstadt, Sievering, Grinzing, stb. előhelységekben aránylag csekélyebb az iparűzés.
Bécs város fogyasztási adó-határvonalának daczára is ide kell foglalnunk a Bécscsel határos iparűző helységeket – akár Bécs közigazgatási területéhez tartoznak, akár nem, – ha a bécsi iparról, vagy Bécsről mint ipari főpiaczról szólunk. E szerint Währing, Hernals, Neulerchenfeld, Ottakring, Fünfhaus, Sechshaus, Alsó- és Felső-Meidling, Rudolfsheim, Penzing, Gaudenzdorf, Favoriten, Zwischenbrücken, Floridsdorf és Simmering Bécs iparűzésébe foglalandók be, és e helyütt ily értelemben tárgyaljuk a főváros iparéletét.
Ha valamely ipari középpont jelentőségét, vagy egy város összes iparának munkaképességét részletekbe való bocsátkozás nélkűl akarjuk megitélni: első sorban azt kell megvizsgálnunk, vajjon szolgáltat-e az ipar a gyakorlati tudomány különböző ágainak elegendő segédeszközt a kutatásra? Itt tűnik ki a tudományos feladatok átértésének foka, és még inkább a munka szabatossága, a melyet sehol sem követelnek annyira, mint a pontos földmérő eszközök, természettani készülékek, sebészeti segédeszközök stb. készítésénél. És büszkén vallják az osztrákok, hogy az ipar ezen legfontosabb ágának előhaladottságával teljesen meg lehetnek elégedve.
A mechanikának és optikának Németországban már a múlt század végén tett előmenetele által ösztönözve, ezen iparágak egyes mesterei csakhamar Ausztriában is olyan intézeteknek adtak létet, melyeknek a bécsi műszer-ipar már félszázad óta köszöni kétségkivűli előkelő állását. Körárnyékú szemüvegek és a Bécsben feltalált szinházi kettős szemcsövek, nagyító üvegek és pontos mértékek, kettős távcsövek és helyszinelő eszközöktől kezdve csakhamar műszerek és látszerek valamennyi nemét kezdték készíteni a bécsi műhelyekben; nemcsak a legtöbb iskolát, hanem a bécsi, prágai, budai, kremsmünsteri, olmützi, milanói, kazáni, nápolyi, atheni, stb. csillagvizsgálókat is bécsi műtermekből látták el, mely műtermek az örökös tartományokban csakhamar vezérszerephez jutottak és az osztrák munkaképesség hírnevét messze földre eljuttatták.
A bécsi tudósoknak a természettudományok terén kifejtett munkássága az iparosok foglalkozására a legkülönfélébb irányban hatott fejlesztőleg, főleg pedig a természettudományok tanításához szükséges segédeszközök készítése terjedt és tökéletesedett. Kitűnő példáúl szolgál erre azon férfiak működése, a kik a cs. kir. középponti meteorologiai intézetet, a cs. kir. katonai földrajzi és a földtani intézetet megteremtették és vezették. Így nyert Bécsben nagy jelentőséget a meteorologiai eszközök készítése. Légsulymérők, hőmérők, mérőpálczák, mérlegek, stb. tekintetében Ausztria a külföldtől csaknem teljesen független; az örökös tartományok e részben kiszámíthatatlanúl sokat köszönhetnek középponti iskolájuknak, Bécsnek. Ép oly dicsőséges Bécsre nézve azon különleges iparágak megteremtése, melyeknek a bécsi egyetem világhírű orvoskara adott létet. A nagy nevű orvostanárok, kik kezdetben sok mindenért a külföldhöz voltak kénytelenek fordúlni, az ipar e különleges irányát lassankint előbb nem is sejtett jelentőségre emelték; természetesen e téren is kitűnt a bécsi munkás kiváló képessége.
A mint Bécs, a tudományoknak ez első rangú telepe, az exact tudományoknak közvetlenűl szolgáló segédeszközöket saját műhelyeiben állította elő, úgy a folytonosan mozgalmas és a zene történetében gyakran korszakalkotó zenészeti élet a hangszergyártás föllendűlését idézte elő, mely mind jelentékenyebbé váló ipari tevékenység tárgyává lett. A húros hangszerek közt, melyeknek Bécsben igen sokféle fajait készítették, különösen a czitera volt az, melyet egy jeles czitera-művész és nem kevésbé ügyes iparos a húrok számának szaporítása és a quint-rendszer alkalmazása által eredeti kezdetleges alakjából tökéletes hangszerré változtatott át. Ugyancsak osztrák találmány a physharmonika, és az abból kifejlett harmoniumot Bécsben csakhamar kitűnően készítették, és készítik most is. Nemkülönben világkereskedelmi jelentőségre emelte egy fáradhatatlan iparos a kézi- vagy húzó-, meg a fúvóharmonikát, mely iparczikkben még ma is Bécsé a kétségtelen elsőség. A fuvóhangszerek tekintetében nagy számú találmánynyal és tökéletesítéssel dicsekedhetik Ausztria, és ezeknél is Bécs játszotta a vezérszerepet.
A zongoragyártás Bécsben már közel egy évszázad óta nagy jelentőségű, mert már 1795-ben három nagy hírű mester munkálkodott e téren. A bécsi zongoragyártásnak e történeti jogosultsággal bíró nagy jelentősége ma is megvan, daczára annak, hogy állhatatosan a kézi ipar mellett maradt, és hogy ez által állása tetemesen megnehezíttetett a külföld versenyével szemben, melynek a zongora egyes részeinek géppel való előállítása nagy elsőbbségére van. A bécsi hangszer-iparnak több külön vívmányát lehetne e helyütt fölemlíteni, példáúl az aczél zongora-húrokat, melyek még a híres londoni Broadwood részére is innen szállíttatnak; de e rövid rajz is eléggé mutatja, hogy a zene művelése az iparra serkentő és fejlesztő hatással volt; a zenészeknek az iparral szemben támasztott követelései nemcsak teljesen kielégíttettek, de az ipar oly találmányokat is szolgáltatott, a melyek a gyakorló zenészeknek hasznára váltak.
De nemcsak a zeneművészet teremtett az ipar terén új és hálás irányokat, hanem a képzőművészet minden ága is hatással volt a bécsi ipar fejlődésére. Noha a bécsi munkás kellő kézi ügyességgel bírt, noha a kis és nagy iparosok kiváló műszaki fölfogást tanusítottak és így meg voltak adva a tökéletes alkotás előföltételei, mégis a külföld hatott oda, hogy az iparos az alak, szín és díszlet jelentőségét fölismerje, hogy a gyártmányok külsejének becsét fontos dolognak tartsa, és hogy végre ennek előtérbe helyezését főfeladatának tekintse.
A város falainak lerombolásával kezdődő építkezési időszak alatt nagyon sok, addig elrejtett művészi erő szabadúlt meg bilincseitől. Az építészet és szolgálatra kész ikertestvérei: a szobrászat és festészet számára a tevékenységnek új tere nyílt meg és az általa szolgálatba fogadott ipar, vele született képességeivel, most nagy, változatos, gyorsan megoldandó feladatokkal találta magát szemben. Maguk a műépítészek voltak a tanítók és mindenikük külön, de mégis a többivel közösségben kereste fel a tehetségesebb iparosokat, útasították, megtanították őket, miképen tegyenek eleget a szépérzék általánossá vált követelményeinek. Az egyesek e különálló mozgalmához hivatalos tanítóként csatlakozott az osztrák művészeti és iparmúzeum és azzal közösen küzdötte le mindazt, a mi a bécsi műhelyekben erőltetett, ízléstelen volt és előmozdította az átalakúlást.
Miután a Bécsben fejlődött építésmód erős, szilárd szerkezeten alapúlt, az épületek külsején és belsejében is hatalmas arányok létesítését fogadta el alapelvűl; a háztulajdonosok és lakók aránylag magas, tág és világos lakszobákat óhajtottak, következetesen átalakították a lakások belső berendezését is. A bútorkészítés eddigi gyakorlatát egyszerre megszakították; a borított és fényezett bútor elvesztette vonzó erejét és ezentúl csupán a kevésbé vagyonos osztály, meg a kivitel számára készűlt. Egy Bécs külvárosi (Währing) mester készített először német renaissance stilű tömör tölgyfa bútort, mely nagy elismerésben részesűlt és széles körben elterjedt. Rendkivűl rövid idő alatt a bútorkészítés tökéletesen átalakúlt a bútorfényezést megszüntették, tömör tölgy- és diófát vettek használatba; képfaragó-, esztergályos- és berakó (intarsia) munkát alkalmaztak a bútor készítésénél. Egyidejűleg a fa-munka-gép is elfoglalta helyét a bécsi bútorkészítők műhelyeiben. A kárpitos, a rohamosan nyert megbízások által ösztönözve, szoros összeköttetésbe lépett a bútorkészítő asztalossal, hogy vele a műépítész vezetése alatt egyöntetű eljárást követhessen. A Bécsben évtizedek óta űzött rakott-padolatkészítés megtartotta régi jó hírét. Szerény bécsi műhelyekben egész új készítési módokat találtak föl, e bútorok tömeges előállítására, milyen első sorban a hajlított vörös-bükkfabútorok készítése. Ez utóbbinak színhelyét, miután előrelátható volt, hogy ezen eljárás alapján a gyártás óriási arányokat fog ölteni, Bécsből a vidékre helyezték át. Egyéb eljárások alkalmazása, mint öntött vasbútorok, szétszedhető bútorok készítése, stb. korlátolt maradt, habár az előbbi tökéletesedett is. A lakások és háztartás berendezésének egyéb követelményei, az építkezéshez alkalmazkodó művészeti mozgalom hatása alatt, számos műipar virágzását hozták létre, a mi műszaki tekintetben már évtizedek óta elő volt készítve, vagy pedig gyorsan megszerezték azon segédeszközöket, a melyek többé nélkülözhetők nem voltak.
A bronz-iparnak, mely részben a kemény bronz, részben pedig a lágyabb sárgaréz felhasználásán alapúl, már ez előtt egy félszázaddal meg volt vetve az alapja. a harminczas évek óta Bécsben a műöntés minden ágában jártas munkások, mintázó és véső mesterek nagy csoportja telepedett le. Hozzájárúltak ehhez a kikészítő munka új módszerei, és aranyozott bronz- és vörös rézből nagy arányban kezdték meg a csillárok, karos gyertyatartók és órák készítését. Ma a bécsi bronzipar úgy a lakásberendezés nagyobb tárgyai, mint a kisebb czikkek tekintetében méltán jó hírnévvel bír.
Régi hámor belseje.
Charlemont Húgótól
A horgany hasonlóképpen már századunk első felében az öntő-ipar szolgálatába vonatott és a mint az öntött árúk a tökély magas fokára emelkedtek, a fémkidolgozás egyéb módjainak segélyével egy lángeszű vállalkozó a lámpakészítést is első rangú bécsi különlegességgé avatta. a külföld versenyének legyőzésében a szerkezet tényezője volt a legfontosabb mozzanat. Az újabban építkezési czélokra felhasznált vasöntés egy nagyobb bécsi telepben annyira kifejlődött, hogy minden műszaki követelésnek megfelel.
A legjelentékenyebb iparágak egyike, – ha ugyan nem a legjelentékenyebb – a bécsi műlakatosság, helyesebben a kovácsművészet. azon időben, midőn a terjedő bécsi építkezés és az építkezők fokozódott szépérzéke a kovácsolt vas czifrázatos alkalmazását újra felélesztette, néhány kiváló képességű iparos a kovácsművészet művelését kezdte meg. Rostélyok, korlátok, ereszcsatornák, lámpatartók, díszítmények egész a vert munkákig kitűnően készíttettek kovácsolt vasból. De gyakran ugyanazon műhelyekben állíttattak elő egy felől a legdíszesebb apró méretű czikkek, mint gyertyatartók, ládikák, hamutartók, stb. részint izzított kovácsolás, részint pedig kalapálás útján különféle kiállításban, régi és újabbkori műmodorban, – más felől pedig az építő-lakatos ipart is űzték ajtó- és ablaksarokvasak, lakatok, tolózárak előállítása által, – természetesen a fokozott műérzék szem előtt tartásával, és az építési szakmára való figyelemmel úgy, hogy kapcsokon kivűl készítettek hengerezett vasból kereszt- és gyámgerendákat is, melyek az illető építményekbe illesztettek be. Ily módon nagy, lassankint mindinkább kibővülő ipartelepek keletkeztek, a melyekben a régi lakatos és kovács ipar többé nem ismerhető fel, és a melyekben a szakavatott, és immár nagy gyárossá vált mester vezetése alatt mindent fel lehet találni, a minek az anyaga kovácsolt vas: a hidak rostély-gerendájától, a nagy kereszt-gerendáktól, a csarnokok padlásszerkezetétől, a toronytetőktől kezdve egész a karos gyertyatartó csinos díszítményeig. A bécsi lakatos ipar immár Párisban, a műipar fővárosában is győzelmesen jelenik meg, és nagyban hozzájárúl, hogy Ausztria a műipar jelenlegi virágzási időszakában a vezér-államok közé soroztassék. Milyen különbség a bécsi nagy műlakatos-telepek és a régi kovácsműhelyek közt, melyeknek száma mindenesetre napról napra mind jobban csökken!
Jelenkori nagy lakatosműhely.
Charlemont Húgótól
Vaskályhakészítő műhelyek is létesűltek, melyek ezen addig nagyon gyarló czikket egyszerre a mai igényeknek megfelelő fűtőkészülékké alakították át.
Ép így kezdték meg Bécsben 1851-ben a tűz és betörés mentes pénzszekrények készítését, a mi az első lépés volt oly iparág létesítéséhez, mely ma Ausztria fővárosában száz meg száz munkást foglalkoztat. Ez ipar első sorban természetesen az anyag és kidolgozás műszaki jelességein alapúl, de a czélszerűség, tartósság és ellentállási képesség tekintetein kivűl, a jó izlés követelményei is szem előtt tartandók.
Az öntött aczél-gyártás Bécsben 1800-ban vette kezdetét, nagyon kis mértékben ugyan, de azóta jeles iparosok komoly törekvése folytán szakadatlanúl fejlődött.
Nem épen kiterjedt, de egyes ágaiban elég jelentékeny Bécsben a nemes fémek és azok utánzatainak feldolgozásán alapúló ipar. Az aranyárúk készítése már a harminczas évek közepén helyesebb irányba tereltetett, a mennyiben a mesterek „saját találmányú rajzok szerint” dolgoztak, és a munkánál színes ékköveket, gyémántokat és gyöngyöket alkalmaztak, mi által megvetették a mai aranyműves-ipar alapját. Említésre méltó azon haladás is, mely a többi nemes fémek iparában állott le. Midőn észszerű munkamegosztással egyik vállalat főleg különlegességek gyártására szorítkozott, azalatt más műhely arany-lánczok készítése által szerzett magának hírnevet, a harmadik meg hanaui czikkek előállítása által. A zománczozott ezüst ékszer, az úgy nevezett Toula-árú gyártása nagy lendűletet nyert egy műteremben, mely csakhamar világhirűvé vált. Az úgy nevezett rococo-árú, melyet „magyar ékszer”-nek is hívnak, főleg a magyar nemzeti öltönyöknél való alkalmazása által fejlesztett. Aránylag jelentéktelen Bécsben az ezüstárú-ipar; mert, habár ebben egyesek hasznos tevékenységet fejtenek ki, és példáúl a gyémántnak ezüstbe foglalása magas fokú tökélyre emelkedett, mégis túlnyomó az ezüstöt helyettesítő anyagok feldolgozása. Talán nem maradt utóhatás nélkűl, hogy Gersdorff osztrák érczolvasztónak korán sikerűlt tiszta álanyt előállítania. Az ennek más fémekkel, úgy mint vörös- és sárgarézzel, meg horganynyal való összeolvasztása által keletkezett pakfong, újezüst, alpacca, lunäid stb. szolgáltatja a nyers anyagot több jelentékeny bécsi iparág részére.
Az úgy nevezett „bécsi czikkek” közé – a melyek között a bronzárúk állnak első helyen, – tartoznak a több ügyes iparos által egy félszázaddal ez előtt meghonosított bőr- és fa-díszműárúk is, mely utóbbiak főleg a török mogyorófa, olajfa és badeni meggyfa földolgozásán alapúlnak, és végűl a százfelé elágazó, nagyszerűen kifejlődött esztergályos-ipar, meg az ezzel szoros kapcsolatban levő műfaragó ipar is. Ez utóbbi a tajtékot, borostyánt és bruyer-fát dohányzóczikkekké; a fát sétapálczákká, nap- és esernyőnyelekké, végre a szarut, gyöngyházat, elefántcsontot, csontot, békateknőt gombokká és egyéb rövidárúkká alakítja át. 1872-ben csupán a gombok forgalma 2,350.000 forintra rúgott és csak gombkészítéssel 3.000 munkás foglalkozott.
Habár ezen iparágak terjedelme csökkent is, mindamellett a bécsi czikkek, a melyekhez legyezők, tekegolyók, préselt érczárúk, egyes játékszerek és a papír díszműárúk is tartoznak, műhelyei oly széles munkakört foglalnak el, hogy az forgalom, technikai és művészi jelentőségre nézve némely osztrák tartomány összes iparát messze túlhaladja. Üzemi módját sajátságosan jellemzi a gyáripar alapelveinek a kisipar vagy házi ipar szervezetével való összeolvadása. Tekintsük példáúl a Bécsben és külvárosaiban működő több mint 400 önálló gyöngyházgomb-esztergályozó vállalatok egyikét. A szükséges meleagrina margaritiferá-t minden önálló vállalkozó egy bizomány-üzlet útján szerzi be, mely tőle a kész árút gyakran a kivitel részére visszavásárolja. E vállalkozó a lakásához tartozó egy vagy két szobában, esetleg nagyobb műhelyben bizonyos számú tanonczot és segédmunkást foglalkoztat. Előbbiek a gyöngyházgomb készítésének nehány módját elsajátítják, tanonczéveik letelte után gyakran ugyanazon műhelyben maradnak mint segédek, és egész évben, sőt egész életükön át túlnyomólag ugyanazon czikket készítik, az avatatlanokat meglepő ügyességgel. A munkabér csekély, a foglalkozás nem veszélytelen az egészségre. E vállalatok sikerét jelentékenyen csökkentik a vidéki hasonnemű műhelyek, melyek, minthogy munkabérük és egyéb előállítási költségeik sokkal csekélyebbek, még nyereséget juttatnak akkor, midőn a bécsi műhelyekben arra már nem lehet számítani. Bizonyosra vehető, hogy az ily nemű tömeges czikkek gyártása Bécs drága talaját oda fogja lassankint hagyni, míg a művészet által megnemesített iparos foglalkozás csak a nagyvárosban gyarapodhatik, a hol ezerszeres támogatásban részesűl, és a különféle munkaerők központosúlása által folyvást izmosodik.
A bécsi iparos elismerésre méltó jó tulajdonságainak egyike a leleményesség, mely gyakran a feltaláló szellemig fokozódik és ez jelesűl a szerszámok ügyes kidolgozásában nyilvánúl. Ebből magyarázható meg az, hogy a szerszámkészítés a bécsi iparnak kiválóan kifejlődött ágát képezi. Sok esetben azonban a legrégibb berendezésű műhelyek is csaknem a gyárakhoz hasonlóan kitűnő szerszámokat készítenek, példáúl fa- és bádogfeldolgozás részére. Legszembetűnőbb bizonyítékúl szolgálnak erre a Bécsben ma is nagy számú reszelőkészítő-műhelyek. E nagy részt szerény helyiségekben elhelyezett, kevés munkást foglalkoztató reszelővágó műhelyek kitűnő készítményeket szolgáltatnak, melyek a bel- és külföldön gépek útján gyártottakkal még mindig kiállják a versenyt. Sok szerkovács vagy lakatos szerzett magának bizonyos nemű szerszám, példáúl a márvány, vagy más épületkövek kidolgozásához szükséges vésők, furók, kalapácsok, stb. készítésével hírt és meg is tartotta azt.
Gyöngyházgomb-készítő mühely.
Charlemont Húgótól
Több műipart említettünk már meg, legyen még szabad a graphikai művészetekről megemlékeznünk, melyeknél épen a műszaki rész a főtényező. A Bécsben dívó sokszorosítási eljárásnak épen műszaki része jutott a tökéletesség magas fokára. A cinkographiát és heliotypiát számos jeles czég gyakorolja. A természet vagy félszínes rajzok után felvett nyomatható tömöntvények előállítását legújabban egy bécsi czég tetemesen megjavítota. A tudományos művek illustrátiójánál, árjegyzékek- és czímjegyzékeknél alkalmazni szokott fénynyomás is folytonos haladást tanúsít. A fény-színnyomás is gyakoroltatik már itt, a heliogravüre pedig a cs. k. katonai földrajzi intézetben tett kitűnő szolgálatokat. Ugyanígy a Bécsben már keletkezésekor különösen felkarolt és gondosan fejlesztett fényképészet különféle fajtái is meghonosúltak, és versenyeznek a sokszorosítás régibb nemeivel, milyenek a xilografia, lithografia, színnyomás, porczellán- és zománczfestészet, melyek mindannyian jeles mesterek által képviselvék.
Reszelővágó műhely.
Greil Alajostól
Ha mindazon iparágak fölött végigtekintünk, melyek az építészettől kiindulva a lakberendezés körébe tartoznak, joggal állíthatjuk, hogy kevés európai város éri el vagy múlja fölűl e téren Bécset. A városi lakos által, mint a szó szoros értelmében vett lakos által megkivánt kényelemnek minden tekintetben elég van téve.
Ugyanily kedvező ítéletet kell mondanunk azon szükségletekre vonatkozólag, a melyeket a ruházat összfogalma alatt egyesíthetünk. Férfi ruhán kivűl jó minőségű és jelentékeny mennyiségű férfi- és női kalapot, mesterséges virágokat, dísztollakat, végre mindennemű czipész-árút állítanak elő a helybeli fogyasztásra és a világ minden tája felé való elszállításra. Valódi, vagy nem valódi arany- és ezüst-paszomántárú, egyenruhához szükséges selyem- és gyapjúfonál, női dísz, kocsi- és bútorfelszerelés szintén a belföldi szükségletet meghaladó mennyiségben és jó minőségben készíttetnek. Az a párisi divat hatásától; de a műiparnak épen Bécsben létre hozott, vagy újra felélesztett ágai kedvezőleg hatottak a bécsi divatra úgy, hogy az gyakran többé-kevésbé önállóan lép fel.
Ha már most a bécsi műhelyek és gyárak körűli sétánk benyomásait összefoglaljuk, nem zárkózhatunk el azon meggyőződés elől, hogy Bécs ipara képes a lakosság minden fontosabb fizikai és szellemi szükségletének megfelelni, sőt annál jóval többet is szolgáltatni. A bécsi ipar minden más nagyvároséhoz hasonlóan átmeneti időszakban él, melynek végső pontját, eredményét alig lehet előre meghatározni. Azon művelődés-átalakító műszaki vívmányok, melyek a forgalom és gyáripar terén érvényesűlnek, az ipar régi irányainak gyors megsemmisűlését eszközlik, más felől azonban a férfiak és nők keresetképességének ezerféle új feltételét teremtik meg. Ily időszakokban a tényállás megismerése minden foglalkozásban főfontosságú. Az ipar terén mindenütt nélkülöhetetlenné vált, hogy a munkás teljesen ismerje a siker technikai és művészi tényezőit. Ezért a mai osztrák állami kormányzat egyik legnagyobb tényét képezi azon valósággal nagyszerűen tervezett iparoktatásügyi szervezet megteremtése, melynek legfelsőbb vezérlete Bécsben székel. Innen szervezték az egész osztrák állam magasabb, közép és alacsonyabb színvonalú ipariskoláit, és a művelődéstörténelem bizonyságot fog szolgáltatni arra nézve, hogy Bécsben az iparügy fejlődési tényezőinek korszerű felfogása tiszteletet követelő módon érvényesűlt.
