A három város fölvirágzása (1311–1490).
A három város fölvirágzása (1311–1490).
Róbert Károlynak Buda nem volt kedvelt lakása. 1314-en kezdve haláláig ritkán fordúl elő, mint királyi levelek kelti helye. A nevezett év körűl (úgy látszik) Temesvár a királyi székhely. Majd 1320 táján a király nem Budán, hanem Visegrádon építtet magának fényes, sőt nagyszerű palotát, s nem Pestnek, hanem Nagy-Marosnak ád becses városi szabadalmakat, a Budaváréival egyenlőeket. A király élete végéig, 1342 júliusáig, Visegrádon lakik. Hatalmát Budán az általa kinevezett rector, vagyis várkapitány személyesítette. Ott a mai királyi palota helyén építtetett egy hatalmas lakot, melyet egyik fiáról „István-vár”-nak neveztek, s megvolt még 1541-ben is. Rectorságot viselt 1318-tól 1337-ig János, egy Károly-párti vitéz főúr. E mellett kezd feltűnni a judex, vagyis választott városbíró is.
A margitszigeti kolostor romjai.
Klotild főherczegnő Ő cs. és kir. Fenségétől
1320 táján találunk Budán pénzverő-házat. A király nagy gondot fordított a pénzügyekre s ő verette az első magyar arany pénzt forint (fiorin ďoro) név alatt, melynek egyik oldalán liliom, a másikon Magyarország védszentjének, Szent Lászlónak szekerczés képe volt. A magyar arany akkor egészen florenczi mintára készűlt. A sulymérték – a budai márka, vagyis félfont – szintén a florenczi volt. Négy darab arany forint ért egy márka ezüstöt.
Nagy Lajos király 1342-ben trónra lépvén, uralkodása négy első évében Visegrádon lakott. Azután több évig szint' oly állandó lakása Buda. Még 1352-ben így nevezi: „udvarunk rendes székhelye”. 1355-ön kezdve gyakran van itt a király; de jóval többet időzik Visegrádon.
Mielőtt 1347-ben a nápolyi hadjáratra indult volna, Budának, mely alkalmasint hozzá járúlt a nagy költségek fedezéséhez, szép kiváltságlevelet állított ki, melyben a város fő- és alhivatalnokainak szabad választása van biztosítva, csak a megerősítést tartván fenn a király a maga, vagy képviselője részére. 1347-en innen soha sem is fordúl elő a Budára vonatkozó emlékekben a rector név. Latinúl mindig judexnek nevezik a főtisztviselőt s esküdt polgároknak (jurati) a tanácsbelieket.
A másik nevezetes vívmány az, hogy Buda megnyerte Nagy Lajostól a mai hallatlan, de a középkorban szokásos jutalmat, az árú-megállítás jogát. Ezen kereskedelmi monopolium Budára nézve fölért a körmöczi bányával. A Csehország, Ausztria, Olaszország, aztán Lengyelország s majd a Brassón át a Fekete-tenger felőli egész árú-forgalom fölött uralkodott. Mert az idegen árúkat csak itt volt szabad kirakni és eladni, még pedig nagyban, a budai kereskedőknek. Így történt aztán, hogy a genuaiak által a Fekete-tengeren Konstantinápoly felől hozott borsot a budaiaktól vették a boroszlói kereskedők.
Ó-Buda királynői lak, az anyakirályné lakja volt, ki ott a clarissák klastromát gazdagította föl. A király pedig 1355-ben Ó-Budát királyi városi rangra emelvén, polgárait fölmentette a káptalan gyámsága alól. Illetőleg két felé osztotta a várost, s mint Székes-Fehérvárnak, egyik fele a káptalané maradt, a másik szabad királyi város lett.
A margitszigeti kolostor romjai.
Klotild főherczegnő Ő cs. és kir. Fenségétől
Nagy Lajos után zavaros évek következtek. A viszályokból kijutott Budának is; de az országos hatalmak összeütközésében alig játszhatott mást, mint szenvedő szerepet. Így 1386-ban, midőn Nagy Lajos leánya, Mária uralkodó királynő ellenében Durazzói, más néven Kis Károly, Lajos egykori derék hadvezére és rokona, megkoronáztatja magát. A budaiak bebocsátották városukba a trónkövetelőt. De, midőn Kis Károly ellen az ismert gyilkostámadás bekövetkezett, s Gara intésére Forgács orozva halálos csapást mért az új királyra, Buda is megérezte ennek a csapásnak a sulyát. Gara emberei a Durazzói Károly olasz és horvát kiséretét fölkonczolták benn a budai várban. Mindenkivel így bántak, kit Károly-pártinak tartottak, s a várban lakott olaszoknak egyáltalában nem adtak kegyelmet. Sok olasz pénztőzsér és kereskedő lakott Budán, kikről egy egész utczát „olasz”-nak neveztek. Ezt kirabolta a féket nem érző vad tömeg. Nagy csapás volt ez a város vagyonára és jó hírére.
Habár Zsigmond király (1387–1437) keveset mulatott itthon, módjában volt a város szabadságát korlátoznia. Néha a nádor vagy alnádor parancsolt a király nevében, vagy ezek távollétében a királyi kastély várnagya. 1401 körűl Czuber (Zuber) viselte e tisztet, s úgy látszik, ennek ellenére a lakosok demokratikus kormányzatot hoztak be 1401-ben. Letették a király és Czuber híveihez tartozott bírót és esküdteket, s helyökre a czéhek uralmát léptették. A 12 esküdt helyett 36-ot választottak. Hihető, hogy ezek, mint Florenczben, hónaponként váltották volna föl egymást. De 1403-ban Zsigmond helyreállítja a régi városi szervezetet.
Zsigmond király nagyra becsűlte a városokat, s mondhatni, merész újítás tőle, hogy 1405-ben rendes országgyűlésen, melyben főpapokon és főurakon kivűl a megyék köznemesi s a városok polgári küldöttei vettek részt, a városok ügyében határoztak. Ez kivételes, mondhatni, hallatlan volt a mi középkori törvényhozásunkban. Nevezetesebb végzései Budára és Pestre nézve: 1. Kimondja a törvény, hogy szükséges erős falakkal venni körül e városokat. Ennek elmulasztása okozta főkép a besenyők, mongolok s újabban a törökök pusztításait hazánkban. 2. A budai árú-megállítás joga ezután csak külföldi kereskedőkre terjed ki. 3. A budai sulymérték (márka) országosan hivatalos.
A budai pénzverő-ház Zsigmond alatt is megtartotta jó hirnevét. A magyar arany suly és tisztaság tekintetében mintaszerű volt Közép-Európában. De a pénzverő-ház egészen királyi, s a polgári várostól hivatalnokaira és egész személyzetére nézve külön intézet maradt. A király szabadon, nemcsak a várostól, hanem a törvényhozástól is függetlenűl rendelkezett vele, annyira, hogy 1402-ben Bécsben elzálogosítja azt 8.000 forintért (Magyarországon vevőképességre körűlbelűl mai 160.000 papir forint).
A király gyakori pénzszorúltságának egyik-másik város sok hasznát vehette. 1410 körűl ezer akkori forint kellett Zsigmondnak. A budaiaktól kért; nem adtak. Pest önként ajánlotta fel. Ennek fejében nyerte meg, hogy többé ne Budavár adjon Pestnek bírót és esküdteket, hanem a bírót s azon kivűl hat (csak hat) esküdtet a polgárság válaszszon évenként. A királynak évi adóban beszolgáltatott 4.000 forintból Buda kétharmadot, Pest egy harmadot fizetett ezután is.
Zsigmond alatt a budai királyi vár díszesebbé lett s nagyobb hírnévre is tett szert. A király franczia építőmestereket is hozatott ide, kik a régi kis terjedelmű kastélyhoz új részt csatoltak; ezt nevezték azután a mohácsi vészig „Friss-palotá”-nak. Buda ekkor a német császár székhelye volt, s mikor az (ritkán) itt mulatott, sok magas rangú idegen látogatta a várost.
Maga a polgári város alkalmasnak tetszett arra, hogy egy világra szóló nagy conciliumot befogadhasson. A Baselben 1431-ben kezdődött hosszú egyházi gyűlést 1437-ben Budára, saját székhelyére akarja áthozni Zsigmond. A tervet, ha egyéb nem, a császár-királynak ezen évben bekövetkezett halála hiúsította meg. Zsigmond halála után zavargás tört ki városunkban. Nemzetiségi vetélkedés okozta. Nem új lehetett a viszály a budai németek és magyarok közt, kik körűlbelűl egyenlő számban tették a várbeli népet. Már 1390-ben határjárásra volt szükség a két nemzetiség külön plebániájának területére nézve. A németeké a IV. Béla építette főtemplom, a magyaroké a Magdolna-templom (mai helyőrségi). Egy franczia utazónak 1433 táján feltűnik, hogy, ámbár Buda lakosságának fele magyar, a tisztviselők mégis mind németek. A Zsigmond alatt szerkesztett budai törvénykönyv (Stadtrecht) szerint budai bíró csak az lehet, ki fölfelé negyedíziglen német, a 12 esküdt közűl is csak 2 lehetett magyar. Ezen, Magyarország fővárosában égrekiáltó igazságtalanságon bölcs tanácskozás is segíthetett volna. De az érdeket ritkán lehet szóval meggyőzni. A történelem tanusága szerint a fontos kérdéseket birkózással döntik el a világon.
A magyarok elfojtott elégedetlenségét egy véletlen eset lobbantotta kitörésre. 1439 elején épen német királya volt Magyarországnak, ausztriai Albert. Nagy fegyveres tömegek csoportosúltak Budára és Pestre. A király országgyűlést tartott és sereget gyűjtött ide a török ellen. Ekkor az történt, hogy egy tekintélyes budai magyar polgár, egy ötvös (aurifaber), kit Ötvös Jánosnak neveztek, eltűnt, s csak nyolcz nap múlva találták meg a Duna által kivetett holttestét. A tömeg közt az a hír terjedt el, hogy a budai németek titkon, nemzetiségi gyűlöletből tették el láb alól a derék embert. Idő sem volt a valóság lelkiismeretes kiderítésére, midőn nem annyira a budai magyar polgárság, hanem az ide sereglett fegyveresek közt hitelre talált a hír. Megrohanták a német polgárság házait. Nagy dúlás és részben vérengzés után a magyar vezérférfiak csak nehezen tudták lecsendesítni a felbőszűlt tömeget, mely igazságot vélt szolgáltatni. Ennek a zavargásnak megvolt az a következése, hogy a magyar és német ezután egyenlő lett a bíróságra való képesítésben. Azután egyik évben németet, másikban magyart választottak bírónak, s minden évben hat magyart és hat németet esküdtnek.
Úri-útcza 40. szám. Úri-útcza 34. szám.
Csúcsíves épületrészletek Budavárban a XV. századból.
Dörre Tivadartól
1440-ben Albert újszülött fiát, Lászlót, Fehérváron megkoronázták királylyá sok budai polgár részvéte mellett. De a lengyel Ulászlónak sikerűlt meglepéssel elfoglalnia Budát. Így most sem az lett a király, kié a korona, hanem a kié Buda vára volt. Hunyadi János kormányzó (1446–1453) az ország minden várával együtt bírta Budát, melyet aztán átadott a nagykorúvá lett Lászlónak. Mind a király, mind a kormányzó külön várnagyot nevezett ki a királyi kastély és őrsége számára. A polgári város mindinkább függésbe jutott a hatalmasoktól.
Úri-útca 38. szám. Országház-útca 26. szám.
Csúcsíves épületrészletek Budavárban a XV. századból.
Dörre Tivadartól
Az 1456-dik év Mohammednek Belgrád alatti veresége miatt dicsőséges volt Hunyadira és a magyar nemzetre nézve; de Buda lakosaira nézve nem. V. László, az ifjú király, ki 1453-ban vette át Hunyaditól az ország kormányát, nem ment a csatatérre, hanem fő tanácsosával, gróf Cilleyvel együtt Budán maradt. A török 1456 júliusban jelent meg Belgrád alatt, de a király és Cilley már június vége felé hír nélkűl Bécsbe távoztak. Ennek a távozásnak pedig az azon évben uralkodott általános inség és járványos betegségek voltak fő okai. De a közönség azt hitte: attól félnek, hogy a szultán egyenesen Budának jő. Sok főúr, ki Budán volt, követte a rosz példát, sőt az útasítás nélkűl maradt királyi várőrség is elszéledt. Annál inkább megréműlt a polgárság, s a menekvés ragadós lázában sok napig őrizetlenűl hagyták a kapukat is. Annál nagyobb lett az öröm és diadal Hunyadi fényes győzedelmén, melyet azonban hamar nagy szerencsétlenségek zavartak meg, úgy mint Hunyadi János és Capistrano halála, igen rosz termés miatti ínség és országos pestis, mely Budán és Pesten is dühöngött. Ezekhez járúltak a pártviszályok és 1457 márczius 16-dikán Hunyadi László kivégeztetése a királyi várat a polgári vártól elválasztott mai Szent-György-téren, mely alkalommal a végrehajtás megalázó szerepét a budai polgári hatóság volt kénytelen játszani. A végrehajtással siettek, nehogy a városba este felé haza térő szőlő-kapás nép föllázadjon és meggátolja azt. A nagy nevű „János vajdá”-nak, az ország és a keresztény világ akkori legnagyobb hősének gyermekére nem törvényes formák közt hozott és végrehajtott itélet általában nagy megdöbbenést és botránkozást keltett.
De László halála megboszúlta magát okozóin. Ez volt egyik nevezetes oka annak, hogy egy év mulva az ő kiskorú öcscsét, a Csehországban mintegy fogságban tartott Mátyást választották meg királyúl. Ugyanis az előbbi király, a fiatal V. László, 1457 november 23-dikán maradék nélkűl halván meg, királyválasztó gyűlést hirdettek 1458 január elsejére a szokott helyre, Budára és Pestre. A főrendek Gara nádorral Budán, a köznemesség tömegei Pesten és a Rákos mezején gyűltek össze. Emezeknek Szilágyi Mihály, Hunyadi János özvegyének testvérbátyja, s így Mátyásnak nagybátyja volt a vezére. A Hunyadi-ház kezén levén az országnak majd minden vára és jövedelme, az öreg Szilágyi 20.000 fegyveressel jött Pestre. Pártját, vagy jobban mondva, táborát 40.000-re emelte a szavazni sereglett köznemesség mindamellett, hogy igen kemény tél volt akkor. Mikép lehetett elszállásolni ily nagy tömeget? Kétség kivűl nemcsak Pesten, hanem azon szomszédos hat–hét faluban is, melyeknek ma már nyoma sincs, nevezetesen: Új-Bécs, Jenő, Süly, Erzsébetfalva házaiban tanyáztak a fegyveres és többnyire lovas nemesek.
Az 1458-diki királyválasztó országgyűlésen a Duna sűrű zajlása sokáig elzárta a közlekedést a Budán tanácskozott főurak és a Pestre gyűlt nemesség között. Utóbbiak ez alatt egyértelműleg kikiáltották a nagy vajdának, Hunyadi Jánosnak, 17 éves fiát, Mátyást, Magyarország királyának. Mikor a Duna jege megállott, s annak hátán január 24-ikén a budai főrendek is átlovagolhattak Pestre, az ott levő óriási többséggel szemben, ha akartak volna sem tehettek semmit Mátyásnak királylyá való kikiáltása ellen, annyival kevésbbé, mivel Gara nádor pártja nem volt képes az örökösödési elv révén alkalmas ellenjelöltet ajánlani. Pestnek nagyobb részint magyar népe, még a gyermekeket sem véve ki, lelkesen részt vett a Mátyás királysága melletti tüntetésekben.
Az ifjú király kikiáltatása után három héttel, február 15-dikén, a még mindig befagyott Dunán át, hihetőleg Esztergomon keresztűl érkezett meg a Zsidó-kapuhoz. A városháza előtt elhaladva, kegyelmi jogának jeléűl a börtön rabjait szabadon eresztette. Onnan a királyi lak kapujához ment. Ott már a rendek előtt esküt tett az ország törvényeinek megtartására. Csak azután nyílt meg számára a palota kapuja.
Nevezetes újabb bizonyság Buda nagy fontosságára nézve, hogy, habár Mátyást megkoronázni nem lehetett, – mert a magyar korona akkor Bécsben Fridrik császár kezében volt, – mégis gyakorolhatta a királyi hatalmat. Budán a trón bírása csaknem nagyobb jelentőségű volt, mint a székesfehérvári koronázás. Azonkivűl, hogy Buda erős vár volt, már a hagyomány is a királyi hatalom székhelyévé avatta.
Mátyás fényesen megjutalmazta Pestnek választásakor tanúsított lelkesedését és Buda ragaszkodását.
A Hunyadi-czímer a budavári Mátyás-templom tornyán (1470-ből).
Dörre Tivadartól
Mátyás uralkodása alatt épültek Pestnek azon falai, melyek közé a mai Belváros volt foglalva. 1471-ben Pest kerített város. Voltak terjedelmes külvárosai is, bizonyára a főbb közlekedési vonalok hoszszában: Vácz, Kerepes, Szolnok és Szeged felé. Ugyanakkor Pest egyenlő rangú várossá lett más királyi városokkal; az országos tárnoki törvényszéken mindjárt Buda után következik rangban. Egy 1479-iki oklevélben már nem hat esküdtje van, mint Zsigmond király alatt, hanem tizenkettő. Nevök magyar. Voltak feles számmal Pesten német lakosok is. De ugyanazon iparágban külön alakúltak a német czéhek s külön a magyarok. Hajózás, fuvarozás, terményekkel való kereskedés volt a lakosok fő foglalkozása. A silányabb budai bort meghagyták a budaiaknak; ők az akkor legfinomabb magyar borokat: a szerémit, somogyit, baranyait fogyasztották és ide jártak a lengyel és cseh kereskedők azokat bevásárolni. Régibb idő óta Pest egyik fő királyi sóraktár volt. Lóvásárait már Zsigmond király alatt nagyszerűeknek írja egy külföldi utazó. Nagyban, istálló-számra adták-vették itt az ország minden vidékének, még a Székely-földnek lovait is. A Szilágyságból is hajtottak föl ide ökröket. Általában a terménykereskedés lehetett, mint újabb korban is, fő éltető eleme Pest városának.
Hogy Pesten, a várfalakat kivéve, épített volna valamit Mátyás király, arra biztos adat nincs. De bizonyos, hogy volt a városon kivűl egy királyi kertje a mai Városliget táján. Bár teljes, világos képet adó és túlzás nélküli leírás nem maradt fönn arra nézve, mit tett Mátyás Budáért s abban különösen a királyi lak fényének emelésére; de a meglevő írott emlékek elegendők annak bizonyságáúl, hogy ő nemcsak az állam- és hadszervezésben, hanem tudományban, művészetben, gondolkozásra, izlésre és szokásra nézve is már nem a közép-, hanem az újkor embere volt. Ha Magyarországon nem volt is új már az Árpádok alatt, kivált pedig az Anjouk és Zsigmond óta a nyugateurópai s különösen az olaszos izlés: Mátyás király, a ki ifjúi lelkesedéssel láthatta Prágában, mit tett ott száz évvel az előtt luxenburgi Károly császár, a művelődés iránt való nagy fogékonysága buzdítást nyert. Olasz nejét, Beatrixet, nem egy jeles képzettségű humanista író és művész követte ide. Azon kivűl, hogy a királyi lakhoz a Duna felől egy új, éjszaki szárnyat épített, díszkerteket rendezett, szobrokat emelt, termeit festményekkel ékesítette, azon korhoz képest egy nagyszerű könyvtárt gyűjtött a királyi várba. Nem kimélte a költséget és gondot, hogy a budai királyi lak egy múzeumhoz, az udvar olykor-olykor egy tudós akadémiához hasonlítson.
Kétség kivűl nem mind Mátyás és Beatrix művei voltak a vár nevezetességei és díszei. Lehetett ott nem egy érdekes műtárgy Nagy Lajos, de mindenesetre lenni kellett Zsigmond korából, a kinek halála csak húsz évvel előzte meg Mátyás trónraléptét. Sőt hihetőleg Hunyadi János kormányzósága sem volt meddő ebben a részben sem.
Bonfiniusnak a királyi lakról adott leírása minden túlzása és zavarossága mellett is a salzburgi fellegvárnak megújított nagy termeit juttathatja eszünkbe. Ott is, mint Budán Mátyás alatt, minden ablak és ajtófél vörös márvány, s mint Mátyás ebédlőjében, vaskos oszlopok állanak középütt. A kék mennyezet ott is az eget s rajta a sűrűn álló aranyozott fél labdák, mintha a csillagokat akarnák utánozni. Mátyás királyi lakának fényét nemcsak szóval és írásban, hanem nyomtatásban is hirdették az egykorúak s a következő nemzedékbeliek.
Budavár, sőt a vár alja is egészben hasonlítni kezdett egy újkori fejedelmi székhelyhez. Nemcsak a gyakori országgyűlések, hanem a királyi udvar fénye is, az aránylag hosszú belbékében mind több-több főurat és főpapot kecsegtet arra, hogy Budán állandó palotája vagy háza legyen. A kis terjedelmű várban, igaz, összébb szorította ez az építkezés a polgári elemet; de a polgár nagyon szereti mind az udvart, mind a pénzt nem kimélő aristokratiát.
Faragványos kövek Mátyás király palotájából.
Kimnach Lászlótól
A polgári várost a király új falakkal kezdte erősíteni, mint egy 1470 körűl készűlt rajzból kivehető. Ezen kivűl ő emelte az egyik tornyot a budai főtemplom elé, melyen legújabb időig az ő hollós czímere volt látható. 1478 körűl pedig egy új egyetemet állít föl a várban, miután a Zsigmond korabeli ó-budai hasonló intézet megszűnt volt. Édes anyja, Szilágyi Erzsébet, míg csak élt, állandóan az ó-budai palotában lakott. Ugyanott állítja föl a káptalan prépostja, Geréb László, Erzsébet unokaöcscse, az első magyar könyvnyomtató műhelyt. 1483-tól kezdve Beatrix királyné birtoka lett Ó-Buda.
Nem tetszhetett a budaiaknak, hogy a király 1485 óta Ausztriában élt inkább. Példáúl az egész 1488-ik évet Bécsben töltötte. 1489-ben Budán volt, de 1490 februárjában, noha betegen, Bécsbe vitette magát. Ott halt meg a nagy király ápril. 6-dikán; holt testét másnap hajón indították Budára s azon hó 25-dikén temették el Székes-Fehérváron.
