A renaissance és az új-kori építés. Chytil Károlytól, fordította Pasteiner Gyula
A renaissance és az új-kori építés.
Chytil Károlytól, fordította Pasteiner Gyula
Chytil Károlytól, fordította Pasteiner Gyula
Csehország építészetében a csúcsíves ízlés sokáig ellene szegűlt a renaissance ízlésnek. Míg emez Olaszországban már teljes pompával ragyogott, az alatt Csehországban a csúcsíves művészet új erőt gyűjtött, hogy fejlődésének utolsó korszakában nagyszerű műveket alkosson. A csúcsíves művészet csehországi utolsó virágzása benső kapcsolatban van piestingi (pistovi) Rieth (Reta) Benedek királyi építőmester nevével, ki utolsó volt a csúcsíves rendszer kiváló mesterei közt. Mindazáltal ez a csúcsíves építészet műhelyben kiképzett mester sem volt képes az új olasz művészet hatása ellen sikerrel védekezni, elcsábíttatta magát, az új formák felé nyúlt. A prágai királyi vár Vladislav-féle szárnyának építésénél kezdett az új művészettel kaczérkodni. Az a körűlmény, hogy az új művészet legelőször világi építményen alkalmaztatott, jellemzi annak szerepét Csehországban; későbben is java részben világi építmények révén honosodik meg és terjed el a renaissance ízlés, s az alatt a csúcsíves ízlés úgy a régibb keletkezésű templomok és kápolnák folytatásánál, valamint az újabb keletkezésűk építésénél és befejezésénél az egész XVI. század folyamán megőrzi régi jogait és korlátlanúl uralkodik.
A Vladislav-féle terem építésénél a renaissance művészet csak a puszta külsőségekre szorítkozik, nincs semmi kapcsolatban magával a szerkezettel. Ez különösen szembe tűnő a terem belsejében a Mindszentek templomára szolgáló falon; megjegyzendő azonban, hogy a fal közepén nyíló ajtó sokkal későbbi időből, a XVII. Század elejéről való. Kivűl a két hosszanti fal páros ablakain látunk renaissance formákat. Ezek egyikén, melyet a később épített toldalék elföd, ez a fölírás áll: „Wladislaus rex Ungarie et Bohemie 1493”.
Anna királyné nyári kastélya a Hradschinon (Belvedere).
Stibral Györgytől
Miután a terem építését Benedek mester 1502-ben befejezte, a teremmel kapcsolatos épületrészeken tovább dolgoztak és pedig Vladislav életében és annak 1516-ban bekövetkezett halála után fia és utóda Lajos uralkodása alatt is. Ez idő alatt állandóan Benedek mester állot a királyi kastélyok építésének élén; ekkor keletkezett a kastély déli oldalán az egykori várároknál végződő szárny, melyet az 1618-ik évi események tesznek emlékezetessé, ugyanis a cseh rendek e szárny ablakaiból dobták ki Martinitz és Slavata helytartót. A helyi történetbúvárok a régi hagyományokkal ellentétben azt állítják, hogy a szárny első emeletén levő térséges szoba volna az a helyiség, a melyben ama történeti esemény véghez ment. Ha nem lenne is igazik az újabb kutatóknak, azért e szoba, mely a látogatók elől rendszerint el van zárva, az építészet története szempontjából érdekes marad, a mennyiben t. i. renaissance művészetű díszes ajtaja van. A két griff-alak közt levő L betű jelöli a királyi építtető nevét. A Vladislav-féle teremben és itt előforduló pillérek és oszlopok formálásra nézve egymással közeli rokonságban állnak; törzsük hornyolt, a törzs alsó részének horonyaiban pálcza-tagok vannak; a teremnek csupán két oszlopa, s pedig nyilván a két legrégibb, üt el a többitől, a mennyiben törzsük csavar-alakú. A korinthusi oszlopfőknek folyondár-indákból alakúlt volutái, akunthuszlevelei és a közéjük szórt rozetták, csillagok, liliomok és szőlővesszők, melyek helylyel-közzel fölérnek az oszlopfő szelíd kanyarúlatú fedőlapjáig, a renaissance ékítménynek homályos ismeretéről, s egyúttal bizonyos önállósággal alkotó kézről tanúskodnak. Ugyanezen formák előfordúlnak a közel fekvő György-templom igen szép mellék-kapuján is, a melynek ívmezőjét azonban határozottan csúcsíves ízlésű dombor mű díszíti. Azt nem lehet megállapítani, hogy ki volt a Benedek mester építményein dolgozó kőfaragó, valamint azt sem, hogy ki készíté a György-templom kapuját. A kevéssé szabatos formák után ítélve, nem valószínű, hogy e kőfaragó olasz lett volna; azonban az akkori időben már elég olasz művész lehetett Prágában, a kiknek révén az új művészet formái ide is beférkőztek. Az 1500-ik év körűl már a királyi építményeknél is találkozunk egy olasz festővel, névszerint Vlach (wälsch, olasz) Románnal. A fölsoroltakon kivűl fölötte gyéren fordúlnak elő renaissance formák; a XVI. század első negyedéből pedig épen nem dicsekedhetik a csehországi építészet renaissance ízlésű épületekkel. A hazai mesterek a hagyományos rendszerhez ragaszkodnak és csak elvétve alkalmaznak az új művészettől ellesett egyes formákat. Az olasz építőmesterek voltak hivatva a renaissance művészetet Csehországban győzelemre juttatni; ezeknek azonban csak akkor nyílt terük, midőn a csúcsíves rendszer nagy mestere, Benedek, késő vénségében, 1534-ben meghalt.
A Prága melletti Stern kastély egyik termének mennyezete.
Eckert Henrik prágai udvari és kamarai fényképész egy fényképi fölvételének fölhasználásával, Siegl Károlytól.
Igaz ugyan, hogy I. Ferdinánd király a várkastély és a székesegyház építésének folytatását Wohlmuth Bonifáczra bízta, a ki a csúcsíves művészet szellemében dolgozott, azonban ugyanekkor a király a várkastély tőszomszédságában az olasz művészek és kézművesek valóságos gyarmatát foglalkoztatta, s háládatos föladattal bőséges alkalmat nyújtott nekik művészetük érvényesítésére. Ferdinánd a komoly külsejű vár közelében a saját és neje, Anna királyné, gyönyörűségére valóságos csuda-kertet akar elővarázsolni. 1535-ben mindenekelőtt megbízza Spazio Jánost, hogy a „szarvas ugratón” át hídat építsen és hogy a kertnek szolgáló területet elegyengesse; Francisco mester, egy olasz kertész, czitrom-, narancs- és több efféle fákat ültet és az ekként olasz ligetté átalakított várkertben fölépűl a nyári kastély, mely az Alpesektől éjszakra az olasz renaissance művészetnek legszebb alkotása. E kastély építésére I. Ferdinánd genuai követe által Paolo della Stella de Mileto hírneves építészt és szobrászt hívta meg, a ki korábban Zoan Maria de Padova nevezetű segédjével Jacopo Sansovino mellett Szent Antal paduai templomának díszítésén dolgozott. Az olasz mester 1538-ik év tavaszán tizenhárom olasz kőfaragó, köztük Zoan Maria Padovano társaságában Prágába érkezett és azonnal a munkához fogott. Az épület sok vajúdással évek hosszú sora után készűlt el. Csakhamar panasz hallatszott, hogy az olasz munkások „épen nem szorgalmasan, lustán, lassan” dolgoznak; majd azzal vádolták őket, hogy más foglalkozást is keresnek; utóbb rakonczátlanúl kezdtek viselkedni; aztán a cseh kincstár pénzkészlete is aggasztóan leapadt; máskor ismét az építőmesterek követelései miatt támadtak viták. Paolo della Stella a munka befejezése előtt 1552-ik év október havában meghalt. Az ekkor bekövetkezett rövid megszakítás után a kastély építését, mely már az emeletighaladt, Tyrol János királyi építőmester vette át, a ki már korábban küldetett Prágába s elég ügyes volt arra, hogy Wohlmuth mellett is megállja a helyét, művészeti összeköttetéseinél és származásánál fogva pedig amannál közelebb állot az olaszokhoz. Azonban olykor-olykor Wohlmuth is foglalkozik a nyári kastély ügyeivel, csakhogy ekkor nem annyira művészeti, mint inkább igazgatási dolgokkal bibelődnek. A kastély lassanként befejezéséhez közeledik; 1555-ben már a befödéséhez és kikövezéséhez akarnak fogni; födele azonban csak 1558-ban készűlt el; kövezetén és belső fölszerelésén még azon túl is hosszabb ideig dolgoztak.
A csudálatosan szép épület művészeti részének szerződése egyedűl Paolo della Stella mestert illeti. Ferabosco di Lagno mesterről, a kit az előtt Stella mellett az épület megalkotójának tartottak, hallgatnak a kútfők; úgy látszik, hogy emezt akkor hívták meg, mikor a kastély már közel volt a befejezéshez. Ellenben Stella mester derék olasz kőfaragóinak, Zoan Maria, Giovanni Campian, Baptista de Zavoza s több más, olykor-olykor daczos és izgága legényeinek kiváló részük volt e művészeti remek létrehozásában. E kastély ugyanis elrendezésre nézve fölöttébb egyszerű, és jelessége, művészeti becse épen a díszítmény szokatlan gazdagságában, az építészeti részletek fínom kimunkáltságában és összhangzatos tagoltságában rejlik. A kőfaragók művészetüket különösen az oszlopos csarnokon fejtették ki, mely az épület földszintjét egészen körűlveszi. A karcsú, sima törzsű oszlopok jón ízlésű fején gyöngysorral szegett félkörű ívek emelkednek; az oszlopok talapzatát, az oszlopokat összekötő korlátokat és az ívek közötti czikkelyeket alakos domború művek díszítik, emezek fölött az egész épületet könnyed alakítású lombokkal, helylyel-közzel győzelmi és egyéb jelvényekkel díszített gazdag öv fogja körűl. A kastély kertjére szolgáló oldal egyik domború műve leleményesen ábrázolja Ferdinánd királyt, a mint a kertben nejével találkozik, a ki neki egy bokrétát nyújt; a többi domború mű kivétel nélkűl mythologiai jeleneteket ábrázol; a sarkokon levő czikkelyes mezőkben könnyedén odavetett pajszok vannak. Az egyik keskeny oldalon levő pajzsot a cseh oroszlán a F A (Ferdinánd-Anna) kezdőbetűk díszítik, a többiek néhányan az arany-gyapjas sas-czímer ismétlődik. A díszítmények közt egyebütt is, az oszlopfőkön, a földszint ablakai fölött és a felső terrasz áttört káváján gyakran ismétlődnek az arany-gyapjútól kölcsönzött motivumok. A felső terrasz kávájának egyes mezőit rendkivűl fínom ízléssel alakított, szabatosan kimunkált domború díszítmények töltik be, a melyeknek egy részét azonban az idő vasfoga már megrongálta. Az épületet egészében az az irány jellemzi, a melynek legkiválóbb művelője Bladassare Peruzzi; a derűlt és gazdag díszítmény pedig Bergamónak és környékének építményeihez hasonlít. Ez azonban csak az épület földszintjáről és a fölötte levő terrasz kő kávájáról áll; az emelet egészen csupasz, a mi annak a jele, hogy a mikor az készűlt, már más körűlmények uralkodtak és más művészek dolgoztak rajta. Az emeletnek egy sivár öv az egyedűli dísze, a melyen a XVI. század második felét jellemző dór ízlés mutatkozik.
A Belvedere nem az egyedűli tiszta olasz művészeti alkotás Csehországban; melléje sorolhatjuk még a Prága melletti Stern kastély stucco díszítményét. A kastélyt I. Ferdinánd királynak a művészetek iránt érdeklődő fia, Ferdinánd főherczeg építteté; az előtt, míg keletkezésének történetét nem ismerték, mindenféle mondára és találgatásra adott okot.
Alakján kivűl építészeti szempontból alig van valami figyelemre méltó a kastélyon; ellenben a földszinti helyiségek mennyezetét a leggazdagabb és legfínomabb ízlésű stucco díszíti, a melyhez hasonlót a renaissance művészet Csehországban nem alkotott. Az épület csillagalakja fölötte kedvezett a mennyezeti díszítmények mennél változatosabb elrendezésének, s pedig nemcsak a tizenkétszögű középső teremben, hanem a dülényalakú öt szobában is, melyek a sugarak irányára esnek (a hatodik sugárra eső helyiségben a lépcső van), valamint e szobák között fekvő folyosókban is. A boltozat egyes mezői és süvegjei, melyeket majd gyöngysor és tojásfűzér, majd levél- és gyümölcsfűzés szegélyez, itt egységes síkot alkotnak, amott meg valóságos kalaidoskopjai a díszítménynek; egyesítik a renaissance összes formáit, a melyek csakis a cinqueccento legnagyobb mestereinek művein fordúlnak elő. Történeti és mythologiai ábrázolások, merev tartású Hermák, szilaj, mozgékony Faunok, kecses gyermek-alakok, vizi lovak, Tritonok, az egész állatvilág, a mely a valóságban és a képzeletben él, győzelmi és egyéb jelvények, maskarák, virágfüzérek, együtt mind élénk, zajos, változatos díszt kölcsönöznek a most csöndes helyiségeknek; a helyes elrendezésnél fogva egészben véve nagy hatású, részletei pedig leleményességük és élénkségüknél fogva igen megkapó tekintetűek. A mennyezet általában véve lapos; egyes részletek csak itt-ott domborodnak ki jobban, és ekként élénkítő változatosság keletkezik a formák előállításában is. Az ékítmények kivétel nélkűl mesteri kimunkáltásgúek, az alakokkal ellenben nem egyenlően bánik a művész keze, a mi azt bizonyítja, hogy többen dolgoztak rajta, s hogy az illetők nem egyenlő járatosságúak voltak.
Hibásan Paolo della Stella mester művének tartják e mennyezeti díszítményt; holott tudva van, hogy a kastélyt 1555-ben kezdték építeni, Stella pedig 1552-ben, tehát 3 évvel korábban meghalt. Azonban voltak kisérői közt igen kiváló művészek, így példáúl Zoan Mária, a ki bizonyára kellő képességgel bírt az ilyen szobrászati díszítmény kidolgozásának vezetéséhez. Önkénytelenűl is eszünkbe jut a paduai Antal-kápolna, a hol Zoan Mária és Paolo Stella együtt dolgoztak.
Piero a Ferabosco neve szintén ismét fölmerűl. Okíratok bizonyítják, hogy Giovanni Campian, e kitűnő kőfaragó, 1565-ben itt dolgozott. Meglehet, hogy ezen mester művei az egyszerű, de ízléses kidolgozású kandallók, a kastély első emeletének most egyedűli díszei, melyek a Belvedere faragványaival rokonságot mutatnak. Az emeleteknek elpusztúlt dísze hazai művészek festményeiből állott, e művészek névszerint: Jahodka Mátyás, Vojtěch Jakab, Sparga Pole (Polak) és mások. Wohlmuth és Tyrol ügyelnek az építmény befejezésére, a melyet Ferdinánd főherczeg „gondolt ki és rajzolt jobb kezével”.
Stern kastély szobrászati díszítményének egy részlete.
A művészeti és történelmi emlékek fölkutatására és föntarására rendelt cs. kir. középponti bizottságnak „Schloss Stern” czímű kiadványából való fénykép után.
Ferdinánd főherczeg több évig tartó csehországi tartózkodása alatt (1547–1567) lelke volt az uralkodóház és az ország minden művészeti vállalkozásának. Átvette az építészektől és a festőktől terveiket, azokat áttanúlmányozta, fáradhatatlan buzgalommal tett jelentést atyjának a művészeti ügyek állapotáról és menetéről, gondoskodott a kellő költségekről, elsimítá a művészek nem ritka viszálykodásait. A várkertbeli nyári kastély építését a főherczeg felügyelete alatt folytatták; midőn a Jagello Lajos halálával bekövetkezett szünetet ismét nagyobb lendűlet váltotta föl és hozzá fogtak a királyi várlak kibővítéséhez, az ezzel járó munkának vezetése szintén a főherczeg kezében volt.
Stern kastély szobrászati díszítményének egy részlete.
A művészeti és történelmi emlékek fölkutatására és föntarására rendelt cs. kir. középponti bizottságnak „Schloss Stern” czímű kiadványából való fénykép után.
Az 1541-ik évi nagy tűzvész pusztításai után szükségessé vált újabb építkezések vezetését Wohlmuth Bonifácz mesterre bízták, a ki a Vladislav-féle teremhez csatlakozó országos törvényszéki épületen (Landrechtsstube) Benedek mester hagyományos építési modorát követve, határozottan csúcsíves szerkezetű helyiséget épített, sőt a késő csúcsíves művészet elveit teljes következetességgel alkalmazta, a mennyiben a hálós boltozat vaskos bordái egészen elválnak a boltozattól, helylyel-közzel pedig csak puszta díszítményekűl szolgálnak. Más felől pedig ugyanez a mester a bordák gyámjait a renaissance ízlés szerint alakítja és ekként határozott kifejezésre juttatja a művészi természetében rejlő ellenmondást. A munkát befejezvén 1563 november 5-ikén, nagy megelégedéssel tesz jelentést és így szól: „Bízom Istenben, hogy római császári Felséged nemcsak tetszését leli benne, hanem az egész cseh koronának és örököseinek is tisztes otthona és emléke lesz, nemkülönben a mellette levő terem is. . .” és könnyen megérthető czélzattal hozzá teszi: „A mely munkáért a boldog emlékű Benedek mester Vladislav királytól magas tiszteleti czímet nyert”. A királyi várlak egyéb részeinek építésében bizonyára Tyrol János mesternek is volt része, azonban művészi irányú kiválóbb tevékenységre alig nyílt alkalom. Az úgy nevezett számtartói hivatal és a tartományi tábla számára emelt szárny nem szervesen csatlakozik a Vladislav-féle épülethez és művészeti tekintetben egészen kisszerű. Wohlmuth és Tyrol tevékenységének a székesegyház építésén sem maradt művészetileg kiválóbb nyoma.
Az ország nagyjainak építkezéseinél is az olasz építőmesterek viszik az irányadó szerepet. A királyi kastély szomszédságában emelkedik a mindjárt 1545 után Lobkowitz János által épített, most Schwarzenberg-féle palota, melynek szárnyai a hradschini térre, meredek lejtőn emelkedő homlokzata pedig a Sporner-útcza felé szolgálnak. Ez építmény valóságos mintaképe a csehországi renaissance művészetű palotának; a kiszökellő faragott köveket utánzó sgraffito, a födél kinyúló eresze alatt levő ablaknyílások, a kevéssé kiszökellő pillérek által tagolt oromfalak, a hazai növényvilágból kölcsönzöss sgraffito díszítmény, mely az eresz alatti nyílásokat és az oromfalakat élénkíti, valamint az udvar oszlopos csarnoka, mind olyan részletek, melyek Csehország más építményein is előfordúlnak s így együtt véve ismertető jelei az olasz hatás alatt Csehországban kifejlett renaissancve építészetnek. A polgári lakóházakon, melyek nagyjában megőrizték a csúcsíves építés korszakabeli elrendezést, szintén előfordúlnak ugyanazon ismertető jelek; a magas födélszéket, a régi idők e tulajdonképeni örökségét, csak most kezdik a díszítmény szempontjából értékesíteni, a mennyiben az oromfalon festői hatás előidézésére törekedtek. Ilyen oromfalak hosszú sora az útczának egészen sajátos festőiséget kölcsönöz, a mit annak idején még fokoztak a sgraffito díszítmények és a festmények. Példa erre a Neuhaus urai által épített egykori Slawata-féle ház. A csúcsíves formákból lassanként kivetkőzött négyszögű ablaknyílásokat övező keret fölűl többnyire erősen kiszökellő párkánynyá alakúl, a félköríves kapunak és az ajtónyílásnak rendszerint faragott kövekből rakott, kiszökellő hatalmas kerete van; ha a ház nemesnek a tulajdona, akkor az ív zárókövét czímer díszíti; ha pedig polgáremberé, akkor a zárókőbe faragott paizson a tulajdonos nevének kezdőbetűje, vagy egyéb jegye áll. A díszesebb paloták kapuját két oszlop fogja közre, s az oszlopokon gerenda nyugszik, ezen pedig ormó emelkedik. Az oszlopok eleinte csatornások, s a csatornákban alúl pálcza-tagok állanak; későbben toskánai ízlésű sima törzsű oszlopok is fordúlnak elő; a XVII. Század elejétől fogva pedig gyakoriak a magasság irányában rustica módon tagolt oszlopok. A XVI. század második felében a gerendaházat tagoltsága dór rendszerű és a gerendaközöket (metope) mindenféle jelvény díszíti; a díszítésnek ez a módja az egész XVII. században divatozott, de a XVIII. század elején egyszerre és majdnem teljesen megszűnt.
A Zdiarsky-féle ház Prachatitzben.
Bernt Rudolftól
Prágában a Schwefel útczában levő s a két medvéről nevezett ház kapujának csekély domborúságú lombdíszítmény kölcsönöz tetszősséget. E díszítő mód, mely rokonságban van a német kismesterek által kiművelt növényi ékítménynyel, Prágában és az ország déli és keleti vidékén ritkaság számba megy, ellenben az éjszaki városokban többször előfordúl. Az ékítmények közt itt-ott csúcsíves ízlésú elemek is találkoznak, a mi arra mutat, hogy a hazai mesterek szívósan ragaszkodtak a csúcsíves rendszerhez. A Prága ó-városi tanácsház egyik ablakát, a melyen „Praga caput regni” fölírás van, csúcsíves és renaissance ízlésű elemeknek érdekes keveréke díszíti. A csehországi kora renaissance idejében divatozott csatornás fali pillérek fogják közre ez ablak nyílását, s míg a két szélső pillér csúcsíves ízlésű tornyocskában végződik: az ablakfeleket, szemöldökét és ívét tisztúlt ízlésű renaissance formák díszítik. A város czímere fölött levő korona, mely formára nézve megegyezik az V. Károly idejebeli koronával, arra látszik mutatni, hogy ez ablak akkor keletkezett, mikor a városi tanács az 1558-ik évi ünnepélyességek alkalmával I. Ferdinánd királyt, mint újonnan megválasztott római császárt, a tanácsházban üdvözölte.
A csehországi renaissance építmények jobbára híjával vannak a gazdagabb építészeti tagoltságnak és a szobrászati dísznek; falaik mindazáltal nem maradtak minden ékítmény nélkűl, a mennyiben azokat a Florenczben dívatozott mód szerint egészen elborították sgraffitóval és szürke színű (chiaroscuro) festményekkel. E díszítő mód eredetileg tisztán ékítményes jellegű volt, a XVI. század második felében azonban alakos ábrázolássá változott, lyen példáúl a Tein-udvarnak 1560-ban épűlt része. Ez iránynak kifejlődését bizonyára előmozdították a román ízlésben dolgozó azon németalföldi festők, a kik II. Rudolf uralkodása alatt gyakorolták művészetüket Csehországban. Mielőtt ezek megkezdték volna tevékenységüket, már 1570 körűl meghonosodott a cseh festészetben a németalföldi renaissance művészetet jellemző cartouche díszítmény. Ennek hatása alatt aztán átalakúl az épületek festészeti dísze, nemkülönben a kő- és a fafaragó művészet is. A prágai királyi kastély kertjében levő, sajnálatosan elhanyagolt Bllhaus pompás példája a Vredeman de Vries János németalföldi díszítő-művész irányával rokon ékítésnek. Ezen, a maga nemében remek alkotás vagy II. Miksa uralkodása alatt, vagy a Rudolf korszakának legelején keletkezhetett.
A Prágában és környékén levő királyi építmények: a Vladislav-féle kastély, az I. Ferdinánd-féle Belvedere, vagy másként Anna királyné nyári kastélya, a Ferdinánd főherczeg, I. Ferdinánd király fia által épített Stern kastély stucco díszítményei, a későbben épűlt Ballhaus sgraffito díszítményei mintegy nyomról-nyomra jelzik a renaissance művészet fejlődését Csehországban. Mátyás király uralkodásának kezdetével már mutatkoznak a barokk ízlés jelei. Prágán kivűl egészen hasonló, csakhogy valamivel lassúbb menetű volt a fejlődés; a vidéken a művészeti gyakorlat szívósabban ragaszkodik a hagyományos formákhoz, azonkivűl hol helyi körűlmények, hol egyéni fölfogás hatása alatt nem egy, egészen sajátos jelenség keletkezik.
A királyi szolgálatban levő olasz művészek a „kerti építmény”-nyel egyidejűleg az ország több vidékén építettek. Így 1549 körűl az Elbe melletti Brandeis, továbbá Schwarzkostelec és Poděbrad királyi kastélyokon dolgoztak, a melyeknek ez időből való külseje mai napig többé-kevésbbé ép állapotban fönmaradt. Poděbradban példáúl hazai kőfaragók közreműködése mellett luganói Girzik és az egyébként is ismeretes Baptista de Zawoza, Kostelecben „ffinnandti” János mester, Brandeisban Tamás kőfaragó és Matesz kőmíves dolgozott. Ez utóbbi kastély később II. Rudolf kedvelt tartózkodó helye volt és bizonyára ezzel egyező díszt és fölszerelést kapott. Belsejében alig maradt fönn valami figyelemre méltó, a mennyiben utóbb tetemes átalakítást szenvedett, így többek közt az udvarnak egykor nyílt oszlopos folyosóit befalazták.
Azok a sajátosságok, melyek a prágai és az imánt fölsorolt építményeket jellemzik, Csehország keleti vidékének számos építményén szintén előfordúlnak. Nehány templomon már jókor összekeveredtek a csúcsíves és renaissance formák; így példáúl a chrudimi Katalin-templomnak és a časlaui Péter- és Pál-templomnak egymással rokon kapuján. Keleti Csehország világi építészetére nézve irányadók voltak a dúsgazdag Pernstein nemzetség építkezései. Abban az időben, mikor olasz munkások szegődtek a király szolgálatába, Pernstein János építményein már nehány olasz kőfaragó dolgozott. Ez építmények közé tartozik első sorban a pardubitzi kastély, melynek külsején és belsejében nehány érdekes részlet maradt fönn. A pardubitzi kastélynak 1529-ben keletkezett és 1541-ben Pernstein János alatt fölállított kapuja a formák rendkivüli gazdagságára való törekvésről és ezzel kapcsolatban a német renaissance művészet hatásáról tanúskodik; egyébként pedig az építmény, annak oromfalai és oszlopos udvara az olasz mesterek hatása alatt keletkezett építészeti irány egyik jellemző alkotása. Ugyanez áll a „pompakedvelő” Pernstein Vratislav által a XVI. század harmadik negyedében Leitomischlban épített kastélyról, melynek eredeti külseje nagyjában máig fönmaradt; elrendezése, oszlopos udvara, a kastély kertjére nyíló szellős loggiája, kiszökellő kövekből rakott kapuja épen úgy, mint a prágai Schwarzenberg-féle palota, a Csehországban elfogadott mintához ragaszkodnak. Az udvarra szolgáló falakat alakos sgraffito díszítmény borítja. Az Erlitz hegységnek a forgalomtól most félre eső csöndes zugában több kisebb renaissance ízlésű kastély sorakozik a leitomischli kastélyhoz: Doudlebben a Bubna grófi család ősi kastélya, mely négyzetes elrendezésű és szép oszlopos udvarú; Častolowitz kastély, melynek egyik szárnyában fönmaradt több teremnek renaissance művészetű famennyezete van; Opočno kastély, melynek szintén oszlopos udvara van, és még számos más.
A polgári építmények is iparkodtak a maguk módja szerint pompázni.
A pardubitzi házakon igen félénken jelennek meg a renaissance formák. E várost 1524-ben a tűzvész majdnem egészen elpusztította, azonban Pernstein urainak pártfogása alatt gyorsan fölépűlt. A város sajátszerű épülete, a magas zöld torony, a melynek kapunyílását orom koszorúzza, 1534-ben épűlt Pál nevű hazai kőfaragó vezetése alatt. A szomszédos régi kerületi városban, Chrudimban, a mostani gyógyszertáron levő és Pernstein urainak czímerével díszített két szép kapu azt bizonyítja, hogy a Pernstein nemzetség itt is adott alkalmat művészi foglalkozása. A Mydlář Mátyás dúsgazdag polgár által 1573-ban épített, ma is úgy nevezett Mydlář-féle ház, melynek az útczára néző loggiája és minarethez hasonló szeszélyes tornya van, nyilvánvalóan a leitomischli kastély hatása alatt keletkezett. Kuttenberg, e régi hegyi város építészetének fényes korszaka már elmúlt ugyan, azonban a renaissance művészet is hagyott ott nyomokat, nem nagyszerű épületeket, hanem nehány gazdagon díszített kaput.
Valamint keleti Csehországban a Pernstein nemzetség, úgy déli Csehországban a vele rokon neuhausi Rosenberg nemzetség foglalkoztatta leginkább a művészeket és adott irányt tevékenységüknek. Kétségtelen, hogy a neuhausi Joachim és Ádám által újjáépített Neuhaus tisztes törzskastély a legvonzóbb építmény azok között, melyek déli Csehországban a renaissance művészet virágzása idején keletkeztek. Az épületnek a művészet különféle korszakából való és egymással kapcsolatos részei fölötte vonzó, festői csoportosításúak; ehhez járúl a gyönyörű fekvés, az egykori pompának számos nyoma, végűl a régen kihalt főúri nemzetség ez ősi fészkéhez fűzött rege; mindez együtt véve sajátságos bűvös hatásúvá teszi a majdnem egészen elhagyott kastélyt. A renaissance művészet korszakából való részek a kastély harmadik udvara körűl csoportosúlnak, melynek közepét vasból kovácsolt gyönyörű kút foglalja el; ez udvarnak oszlopos folyosói szolgáltak egykoron a főúri kastélybeli vidám élet pompájának színhelyéűl. A kastély belsejében ez időből fönmaradt egy s más: itt a faburkolatú mennyezet, ott egy-egy szép kimunkáltságú ajtókeret, emitt meg egy remek olasz kandalló. Az építkezést már neuhausi Joachim kezdette meg, azonban neuhausi Ádám folytatta nagy buzgalommal. Az építés vezetésével 1580-ban egy Majo Boldizsár, másként Balcar mester nevű olasz kőmíves bízatott meg, a ki déli Csehország más építményein is dolgozott, így Krumauban és Bechynben. Őt követik Faconi János Maria, Melana Antal és Cometa Antal. A késő renaissance művészet igazi remeke a déli oldalon levő „Lusthaus”; kivűl ablaknyílásokkal, pillérekkel, fülkékkel és festői oromokkal, belűl pedig stuccóval díszített kerek épületke. Az építkezést hazai művészek és kézmívesek közreműködése mellett (1591–1597) Faconi és Cometa végezték
A pilseni tanácsház.
Weber Antaltól
Déli Csehországnak számos kastélya közt nincs egy sem, a melyen a renaissance művészet valami nyomot ne hagyott volna; mindenütt találkozik többé-kevésbbé figyelemre méltó képviselője: Wittingauban, Krumauban, Rosenbergben, sőt a nagy számú apróbb várakban is. A Nestolitz melletti Kratochvile (Kurczweil, Gondűző), e rendkivűl érdekes építmény, a Rosenbergek utolsó nemzedékének köszöni keletkezését; igazi menedéke a vadászatot kedvelő és mindenféle szórakozást kereső társaságnak, mely a Rudolf-féle korszakot jellemzi. A kastély 1583-ban Rosenberg Vilmos alatt épűlt; ezen is fölismerjük Majo Boldizsár és Melana Antal olasz művészeket, a kik Neuhausban is dolgoztak. Díszítő művészűl a Rosenbergek festője, Vidman csatlakozik hozzájuk. A kastély belsejében egyesítve volt az akkori élvezetet kedvelő kor összes művészeti pompája; a termek mennyezetét Melana mesternek részben aranyozott fehér stucco díszítménye, a falakat kárpitok és festmények borítják, az ajtókat intarsiák díszíték, a padlót pedig azulejo-féle színes majolika lemezek burkolták; ezek most az újonnan épűlt Frauenberg kastély nehány termének díszei. Miként a renaissance számos alkotása, úgy ez is a pusztúlás szomorú sorsára jutott.
Déli Csehországban az úri lakok mellett a polgári házak építészetének is vannak sajátos vonásai, a melyek közűl legjellemzőbb a földszinti tornácz és az emelet vízirányos párkánya; a magas, csúcsíves ormok, melyek Taborban, e régi huszita városban, oly gyakoriak, itt fölötte ritkán fordúlnak elő. Helylyel-közzel csipkés párta, vagy néha gyöngén emelkedő orommá csoportosított sajátságos kerek tornyocskák koszorúzzák az épületet. A védelemre mindig kész dacz jut kifejezésre az építés e módjában, mely különösen Krumau, Wittingau és Budweis városokban otthonos, de elterjed Deutschbrodig, sőt morva területen is találkozunk vele. Önkénytelenűl is eszünkbe jutnak e városok útczáin vívott kemény harczok, melyekre a vallási vélekedések és osztályérdekek összeütközése szolgáltatott okot.
Voltak azonban déli Csehországban békésebb életű városok is. Ilyen a XVI. századbeli képét majdnem teljesen megőrzött s egykor virágzó kereskedésű Prachatitz. Itt számos háznak freskóval és sgraffitóval díszített homlokzata ma is ép. E korbeli építményei: a városkapu Rosenberg Vilmos lovas alakjával, az 1570–71-ben épűlt tanácsház, a sörfőzőház, a Herrenhaus és a budweisi Fargit mester által 1604-ben épített Zdiarsky-féle ház; valamennyinek homlokzatát változatos ábrázolások, latin, cseh és helylyel-közzel német fölírások borítják. A festményeken az olasz hatás mutatkozik; egyes részletek azonban Holbein és Amman Jost metszeteihez hasonlók; az építés módja az olasz mesterek hatásáról tanúskodik.
A mühlhauseni kastély udvara.
Stibral Györgytől
Pilsenben az olasz kőműveseknek és építőmestereknek egész gyarmata dolgozott, a mihez hasonló jelenséggel csak Prágában találkozunk. A város a huszita háborúk után gyorsan fölvirágzott és mind nagyobb fontosságra emelkedett. A lakosság közművelődési törekvései jellemzi az, hogy a XV. század végén itt volt az első ismert könyvnyomda, a melyből a remek cseh ősnyomtatványok származnak. A XVI. század folyamán rendkivűl meggazdagodott városban nagy volt az építkezés, miért is számos olasz kőfaragó keresett és talált ott foglalkozást. Luganói Statia János és Antal, Merlian János és Mátyás, Gryson Albert, Soldata Mark és még számosan telepedtek le benne és a város gazdag polgárainak házakat építettek; sőt minthogy csakhamar maguk is polgáraivá lette a városnak, építettek úgy saját használatukra, mint nyereségre. Az építő kedv a tágas Ring-tér környékén volt legélénkebb; itt hasonló épületek között emelkedett a hatalmas tanácsház, melyet a városatyák vezetése alatt Statia János 1554-től 1556-ig épített.
Nyugati Csehország szép számú renaissance kastélylyal is dicsekszik, a melyek közűl legnevezetesebb a Pilsentől nyugatra fekvő Bischofteinitz és az éjszakra fekvő Kačerov kastély. Bischofteinitz 1547 után épűlt és mindenben megegyezik a prágai Schwarzenberg-féle palotával. Úgy emezt, mint amazt Lobkowitz János építteté, a kinek építkező kedve nagyben elősegíté a renaissance művészet kifejlődését Csehországban. Lobkowitz János a cseh királyság fővárgrófi minőségében is követé szenvedélyét, a mennyiben 1555-ben Ventura mesterrel újjáépítteté a prágai úgy nevezett régi várgrófi székházat.
A Lobkowitz-féle építmények irányát tovább fejleszté egy másik szenvedélyes építkező, Griespeck Florián (meghalt 1588-ban), a ki Kačerov és Mühlhausen (Nelahozeves) kastélyokat építteté. Kačerov kastély a Pilsenben letelepűlt olasz mesterek műve s majdnem egyidejű a pilseni tanácsházzal; 1550-ben már épűlőfélben volt; egy pompás olasz kandallóját 1552 évszám jelöli. A Moldava fölötti lejtőn emelkedő Mühlhausen kastély építését valószínűleg mindjárt 1558 után kezdték meg, a mely évben Griespeck Florián az uradalom birtokosává lett; halála után fia, Balázs, folytatta az építést. Balázs és neje, Bubna Zsófia, idejében még 1614-ben is dolgoztak a kastély egyes részeinek művészeti díszítésén. Mind a két kastélynak négyzetes udvara van, melyet a díszes kapuk és oszlopos folyosók festői hatásúvá tesznek. Az épület külsejét sgraffito borítja, belsejét faragványok, stucco, fresko s faburkolat díszíti; évek hosszú sora óta több elhagyatott termében még láthatók az egykori pompa nyomai.
Közép-Csehország egyéb építményei közűl a cseh renaissance ez irányához csatlakoznak még a Mühlhausentől nyugatra fekvő Martinitz-féle Smečna kastély és egy szárny a fölebb éjszakra fekvő régies Melnik városban. Éjszaki Csehországban nem igen találkozik renaissance-kori fontosabb építmény; soha sem is volt valami sok, s újabb időben azt a keveset is lebontották; így a most tanácsházúl szolgáló régi komotaui kastélynak érdekes kapuját, mely 1520-ban épűlt, és melyet csúcsíves meg renaissance formák díszítettek keverten; így továbbá a brüxi tanácsházat, melynek külsejét a cseh renaissance jellemző formái tették érdekessé. Mint a komotaui, úgy a leitmeritzi tanácsház is részben csúcsíves ízlésű; belseje ellenben, névszerint az ülésterem mennyezetének és falainakpompás faburkolata határozottan renaissance művészetű.
Az éjszaki vidék számos építménye a német renaissance azon irányát követi, mely Szászországban fejlődött ki. Ilyen építészeti mű Bensenben Saalhausen urainak oromfalakkal élénkített kastélya, a melynek gazdag szobrászati díszű kapuja a német kismesterekre vall. Hasonló díszítmény jellemzi Leitmeritz, Kaaden, Komotau és más város több polgári házát. Ezen éjszak felé egész Drezdáig terjedő és az Érczhegység szász városaiban otthonos iránynak sajátossága a kapufelekbe vájt függőleges, mély hornyolás, melynek aljába ülőhelyűl szolgáló kőlap van beillesztve. Érdekes példái ez iránynak Komotauban a Herrengasse és a Steingasse számos háza, melyek az 1598-ik évi tűzvész után épűltek, de régi kapujokat, sőt helylyel-közzel egész homlokzatukat megőrizték. Éjszaki Csehország művészetének legjellemzőbb alkotásai az ilyen fajta kőfaragói munkák, sok kapu, továbbá síremlékek, szószékek és szentségtartók. Mindezen művek közeli rokonságban vannak Szászország szomszédos vidékeinek Nosseni hatása alatt álló művészeti irányával. E művészeti tevékenységben a Saalhausen, Schlick és Rädern nemzetségek olyan szerepet visznek, mint a Pernstein, Rosenberg, Neuhaus, Lobkowitz, Griespeck és más családok Csehország egyéb vidékeinek építészetében.
Az ország éjszaki vidékének építészetében és szobrászatában a XVI. század elején németalföldi és éjszak-német elemek jutnak uralomra. E tekintetben különösen érdekes Reichenberg kastély kápolnája. A kastélyt Rädern Kristóf Menyhért 1582-ben kezdé építeni, a kápolna építését pedig özvegye, Katalin, 1604-től 1606-ig fejezé be. A kápolna belsejének rendkivűl díszes oszloprendjeit, fülkéit, hermáit és ormóit a barokk ízlés felé hajló német renaissance formáinak gazdagsága teszi érdekesekké.
Ezzel már a XVII. század küszöbéhez értünk, a mely egyszersmind az építészet fejlődésének történetében új korszak kezdetét jelöli. A barokk elemek, ámbár szűkebb korlátok között, mégis érvényre jutnak a Csehországban foglalkozó olasz mesterek művein. Ezek között első helyen áll Vincenzio Scamozzi, a ki itt is meghonosítja művészetének vaskos formáit. Föladata volt a hradschini királyi várkastély folytatólagos kiépítése; már II. Rudolf uralkodása alatt több ízben hozzá fogtak e munkához, a melyet aztán utódja, Mátyás király, nagy erélylyel folytatott, a mennyiben Scamozzi által a Hradschiner Ring felé néző új szárnyat építteté. E szárnynak 1614-ben befejezett nagy fő kapuja ma is ép; hatalmas nyílását két oldalt rustica pillérek fogják közre, ezeken dór művészetű gerenda nyugszik; e fölött pedig két gúla között emelkedő oromban czímer és fölírás van. A Vladislav-féle termet a Mindszentek templomának szentélyével összekötő és az előbbihez hasonló kapu, nemkülönben az ó-városi tanácsháznak több része és nehány templom szintén ez időből valók.
Az egyházi építészet terén a XVII. század kezdetén a csúcsíves rendszer még küzködik a már győzelmes renaissance művészettel; e téren a hazai építőmesterek és kőfaragók még ellenállanak az előre törő olaszoknak. Nagyobb újabb egyházi építmény emelésére hosszú idő eltelte után csak akkor kinálkozott alkalom, mikor egyfelől a Jézus-társaság elterjedt, másfelől pedig az ágostai ev. felekezet tért foglalt. Az I. Ferdinánd által pártfogolt jezsuiták már 1556-ban elfoglalták a Károly-híd közelében levő és Szent Kelemenről nevezett kolostort, 1578-ban pedig hozzáfogtak a Salvator templom építéséhez. Ezen eredetileg nagyon egyszerű építményt a XVII. század folyamán meglehetősen nyers pompával látták el; építésének első korszakából most már csak az 1601-ik évben befejezett kapuk vannak meg. Ez időtájt (1600) fejezték be a hozzája csatlakozó, s a Prágában letelepűlt olaszok által alapított „olasz-kápolnát”, mely egyszerű kerek építmény, s melynek festői hatású előcsarnoka későbbi időben keletkezett. A lutheránusok által alapított és 1611-től 1613-ig épített, mostani Maria de Victoria templom eredeti külsejéből keveset őrzött meg, kivéve a Scamozzi művészetére mutató kaput, melynek legalább egy része ebben a korszakban keletkezhetett. A lutheránusok által 1611-től 1614-ig emelt második építmény, a Geist-útczában levő Salvator templom még a csúcsíves rendszer szellemét tükrözi vissza. Mint ennek a templomnak, épen úgy az 1603-ik évben II. Rudolf által alapított és 1625-ben befejezett strahovi Sochus kápolnának is csúcsos ívű magas ablakai és keskeny támasztó pillérei vannak, azonban a csúcsíves rendszer e maradványaihoz Scamozzi művészetének szellemében formált részletek csatlakoznak.
A Waldstein-csarnok a prágai Waldstein-féle palotában.
Ohmann Frigyestől
Prága után a vidéken is keletkeztek lutheránus templomok és két ilyen építményen, Braunauban és Klostergrabban, a munkának az egyházi hatóság által történt megszűntetése adta meg a külső okot ama borzalmas háború kitörésére, a mely harmincz évig tartott s ez alatt egész Csehországot elpusztítá és számos építészeti emléknek romlását okozta. Az építkezés azonban e mozgalmas évek alatt sem szünetelt egészen, sőt egy esetben nagyszerű mértékben fokozták azt magának a harmincz éves háborúnak körűlményei. Waldstein (Wallenstein) Albrecht, a hadvezérek leghatalmasabbja, mindjárt föllépése után arra törekszik, hogy kimagasló állásának és nagy czéljainak a művészet által is kifejezést adjon, és a rövid idő, mely néki adatott, elég volt arra, hogy a művészet terén nagyszerűt alkosson. Még a táborban, a harczi zaj közepett is, épületeket tervez, az eléje terjesztett terveket megvizsgálja, az építés haladásáról a jelentéseket meghallgatja és sürgeti a gyorsabb munkát. A herczeg Prágában és a birtokainak székhelyűl választott Jičinben nagyszabású építményekbe fogott; Prágában terjedelmes kerttel összekötött hatalmas palotát, Jičinben és annak környékén számos épületet emelt, a melyek találóan jellemzik törekvésének sokféleségét és azon korszak művészeti irányát. Az építkezést olasz mesterek vezetik, a kik Csehországba átültetik Olaszország barokk ízlésű építészetét; a méretekben nagyszerűségre, a részletekben mennél nagyobbn pompára törekvő barokk építészet midnenben megfelelt a pompakedvelő hadvezér követelményeinek.
Az Anna királyné nyári kastélyát és a Stern kastélyt jellemző fínoman formált részletek iránti érzék kiveszett; ezen építmények csínnal kimunkált oszlopos csarnokai, barátságos szobái többé nem elégítették ki a követelményeket. A palotának a kertre szolgáló szárnyában hatalmas büszke oszlopos csarnok nyílik; a kertet egykor Adrian de Vries szobrai díszítették; az innenső szárnyat egész szélességében nem kevésbé nagy kihallgatási terem foglalja el, a melyben kényelmesen elfért a herczeg egész büszke kisérete. A térre szolgáló homlokzata meglehetősen puszta; mind a két udvart egymás fölötti két rendben egyszerű fali pillérek tagolják. A kanyarúlatos voluták, melyek a királyi kastélynak már Mátyás idejében épűlt részén is előfordúlnak, nemkülönben a fresko festményeknek szánt mezők durva kimunkáltságú keretei jellemzik a barokk díszítő módot; a számos gyümölcsfüzér a XVII. század sajátos formáit mutatja, a hadi jelvények pedig, melyek a renaissance idejében antik fegyverekből állanak, itt az újabb korú fegyverzetet tűntetik föl; a fresko festményeken ábrázolt olympusi istenek is ilyen fegyverzettel vannak ellátva, mintha az akkori nagy háború folyását akarnák megjeleníteni. A nagyszerű sala terrena egész hatását a kertből belépve élvezzük legteljesebben; a barokk részletek durva mivolta itt kevésbé zavarja tekintetünket, mint a többi helyiségben. A palotát az 1621. évben Milánóból meghívott Giovanni Marini építé, Bartolomeo Bianco segédkezett neki a díszítésben. Basilio és Giovanni Pironi is dolgoztak a palotán.
A Prága melletti Troja falusi kastély.
Ohmann Frigyestől
Változatosabb föladatok kinálkoztak Jičinben, melyet Wallenstein tervszerűen akart átalakítani uralkodói székhelylyé. Az itteni nagy palota, melyet a prágai palotánál nem csekélyebb kiterjedésűnek terveztek, befejezetlen maradt; legkiválóbb része oszlopos folyosókkal épűlt két udvar; a Ring felé néző homlokzatnak földszintjén nyilt tornácz van, két emeletét pedig meg nem szakított pillérek tagolják, a mi itt fordúl elő először. Wallensteinnak egy másik építménye a Jičintől éjszakkeletre fekvő árnyékos díszkerttel kapcsolatos udvar, melyben a sala terrena egyszerűbb utánzata a prágai palotabelinek. A kerten túl távolabb fekszik Wallensteinnak még egy építménye, a Walditz nevű nagyszerű karthausi kolostor, melyet temetkező helyéűl szemelt ki, s melyet mostanában fogházzá alakítottak át. Az épületet 1628-ban Spezza András terve szerint kezdték meg, de annak csakhamar (1628) bekövetkezett halála után Pironi folytatta. A Wallenstein által Jičinben alapított jezusita Jakab-templom egyike a barokk korszak legérdekesebb egyházi építményeinek.
A Wallenstein által előidézett építészeti tevékenység rövid életű volt ugyan, de mégis tartós hatást gyakorolt Csehország építészetének fejlődésére. Wallenstein halála véget vetett e tevékenységnek; nagy tervei befejezetlenűl maradtak; annak a mohóságnak, a melylyel építményeit sürgette és azokat mintegy parancsszóra akarta létre hozni, az volt az eredménye, hogy legalább a már kész terveknek egy része megvalósúlt.
Csehország építészetében ekkor rövid szünet áll be; csak a westphaliai békekötés után mutatkozik újabb vállalkozó kedv. A jezsuiták még a háború idejében megvetették lábukat, úgy, hogy csakhamar tekintélyes számú társházaik és kisebb székhelyeik lettek, a háború után pedig a társházak mellett új nagy templomok építéséhez fogtak. Majdnem egyidejűleg több nagyszabású építményt emeltek; nem tekintve a Clementinumnak a Kreuzherren-útcza felé néző, 1653-ban megkezdett szárnyát, első sorban említésre méltó a klattaui Ignácz-templom. Ennek alapkövét 1656-ban tették le és Orsini Domokos vezetése alatt gyorsan haladt a munka, úgy, hogy 1666-ban az építést befejezték; a következő éveket a külső és belső díszítésre fordították; 1679-ben longavillai Dlouhoveský János püspök ünnepélyesen fölszentelte a teljesen befejezett templomot, mely tíz év múlva, 1689-ben a lángok martalékává lett, úgy, hogy nagy költséggel való helyreállítása vált szükségessé, a mi azonban nem változtatta meg Orsini építményének eredeti jellegét. A templom elrendezésére nézve hasonlít a római Gesu-templomhoz. Oldalkápolnák már fordúlnak elő Walditz karthausi kolostor templomában is; ellenben a templom keleti részei, jelesűl a kereszthajó és annak nagyszabású négyzete a jičini templom elrendezését követik. A már előbb említett jičini templom, mely Csehországban a jezsuiták egyik legelső építménye, különösen nagyságánál fogva érdekes. A klattaui templomnak az 1689-ik évi tűzvész után befejezett tornyai a hagyományos iránynak tett engedmény jellegével bírnak.
A prágai Clam-Gallas-féle palota.
Ohmann Frigyestől
Az ez időtájt keletkezett jezsuita templomok első sorban a prágaiak, továbbá a königgrätzi Mária-templom és a komotaui Ignácz-templom elrendezésre, valamint nagyjában belső díszítésre nézve is megegyeznek a klattauival. A komotaui templomnak előcsarnoka van. Az ilyen előcsarnokok gyakrabban előfordúlnak. A prágai Salvator-templom elé az 1659-ik évi újjáépítés alkalmával emeltek előcsarnokot; ugyanott az Ignácz-templom előcsarnoka ez épületrész legszerencsésebb megoldását mutatja. A fölsorolt jezsuita építmények irányát követi nehány búcsújáró-templom is, így példáúl az altbunzlaui, nemkülönben Leitmeritz új püspöki székhely építményei, jelesűl a Szent István tiszteletére szentelt, nagyszerű elrendezésű székesegyház, melyet az első püspök, Schteinitz Miksa Rudolf, 1671-ben alapított és utódja, gróf Sternberg Jaroslav, 1681-ben fölszentelt.
Most már nem lehet biztosan megállapítani, vajjon ezen épületek egyikén, vagy másikán dolgozott-e Orsini; annyi azonban bizonyos, hogy Prágában sok munkája volt. Az 1676-ik évben építé a Szent Benedek tiszteletére szentelt templomot, melyet később lebontottak; Loragho Márton társaságában építé az ó-városi carmelita kolostort; a mellette lévő Gál-templom mostani alakja is ebben az időben keletkezett. Orsini, a ki a csehországi barokk művészet fejlődésének történetében kétségtelenűl fontos szerepet vitt, Prágában az 1680-ik évben halt meg. Társa, Loragho Márton, egy nagyon elterjedt építőmesteri család tagja. E család már a XVII. század első felében föltűnt Csehországban és miként a Canevalli, a Palliardi és több más család, teljesen meghonosúlván, a XVIII. század közepén túl gyakorolta művészetét. Loragho Károly nevű mester Mártonnal együtt építé a břesnitzi Ignácz-templomot. Loragho Károly Prágában nagy tevékenységet fejtett ki úgy az egyházi, mint a polgári építészet terén. Az 1659-ik és 1660-ik évben mérnöki minőségben vezette a harminczéves háború után szükségesnek mutatkozott prágai várépítkezést; ugyanez időben építé a prágai várban a Lobkowitz-féle, különben egyszerű palotát. Egkiválóbb műve a prágai Ferencz-templom, melyet a keresztes urak részére, azoknak nagy érdemű priorja, Psopichal György Ignácz, alatt 1679-től 1688-ig épített. Ez azon időbeli kevés templomok egyike, a mely nem valamely régibb építmény alapjain emelkedett; a mester e körűlményt hasznosította is, a mennyiben a templomot a szokástól merőben eltérő elrendezés szerint építé. A templom alaprajzának egyenlőszárú keresztalakja van, a keresztszárak metszésének négyzete fölött kupola emelkedik.
A kupolás templom mindinkább kedveltté válik; így kupolássá tették a weitzenhofeni gróf Michna Venczel által alapított prágai Mária-Magdolna-templomot (most csendőrök kaszárnyája), 1649-ben pedig atyjának, Pálnak, költségén kupolát emelnek az ó-városi Salvator-templomra. Utóbb a kupolát az épület mellőzhetetlen részének tartották, s a hol nem volt rá költség, ott megelégedtek azzal, hogy a templom mennyezetén távlati fresko festéssel állították elő a kupola látszatát. A keresztes urak Ferencz-templomának kupolája kör alakú alapon áll; ellenben a korábbi kupolák nyolczszögűek; a kupola dobja külsejének páros jóni oszlopok olyan díszt kölcsönöznek, mely azelőtt szokatlan volt; e kupola egészben véve kiváló dísze a helyes arányú ápítménynek és megalkotás tekintetében legjobban sikerűlt a XVII. század folyamán Csehországban keletkezett kupolák között.
A keresztes urak Ferencz-templomának homlokzata egészen egyszerű; más templomok homlokzatára azonban nagy gondot fordítottak. A Sancta Maria de Victoria templom homlokzata, az ó-városban a Pálosok egykori temploma (most császári királyi bányahivatal), az 1692-ben befejezett József-templomnak hatalmas rustica oszlopokkal tagolt homlokzata, jellemzően tűntetik föl a XVII. századbeli barokk építészet változatosságát. Meg kell még említeni, hogy az Orsini és Loragho nevekkel nincs kimerítve azon mesterek névsora, kik az egyházi építészet terén foglalkoztak; ő mellettük Carloni Szilveszter, burgundi Mátyás mester és mások is említtetnek.
Szintén nagyszerű volt a világi építészet is. Számos nemesi család a II. Ferdinánd alatt történt elkobzások révén roppant terjedelmű birtokokra tett szert, és volt költségök Wallenstein példáját követő nagy építkezésre. Azon nemesek közűl, kik gazdagságukat a harminczéves háborúnak köszönték, a legkiválóbbak egyike a grófi rangra emelt weitzenhofeni Michna Pál volt. Az elkobzott birtokokat részint ajándékba kapta, részint megvásárolta; része volt a „lange Müntze” név alatt ismeretes pénzügyi kezelésben; a háború alatt élelmi czikkeket szállított és ekként roppant vagyonra tett szert, melynek nagy részét költséges építkezésekre fordította. Fia, Venczel, követte példáját. Ekként keletkezett Prágában a Kleinseitén az Ujezd mellett az Anna-kolostor telkein egy pompás palota és kert, közelében pedig a már említett Magdolna-templom, melyet Venczel gróf az 1658-ik évben kelt végrendeletével temetkező helyéűl rendelt. A Michna-féle építményeket a stucco díszítmények gazdagsága jellemzi. A XVII. század második felébe esik a stucco-készítők arany korszaka, a kik Prágában az 1657-ik évben önálló czéhet alapítanak. A XVII. század vége felé a fölvirágzó freskofestészet háttérbe szorítja a stucco díszatményt, úgy, hogy ez csak a keretekre szorítkozik.
Mint a Waldstein-féle, úgy a Michna-féle palota is (most katonai raktár) legnagyobb gazdagságot a kertre néző homlokzatán mutat. Azelőtt a Michna-féle palotában is volt sala terrana, csakhogy ez itt egészen külön álló építmény vala. A palota külsejét övek, keretek, fülkék és az ablakok fölött emelkedő ormok élénkítik; a térséges termek, különösen a mennyezetek szintén igen díszesek. A gyakran ismétlődő dór öveknek változatos hadi és egyéb jelvényei a harminczéves háborúra vonatkoznak.
A palota építését nem azzal a fényűzéssel fejezték be, a melylyel megkezdették, a mennyiben a Michna család nagy gazdagsága a harmadik nemzedéknél teljesen elkallódott. Az 1667-ik évben meghalt Michna Venczel öröksége, melyet óriási adósság terhelt, a nagy örökösödési pörökben oly gazdag XVII. század egyik legbonyolúltabb hagyatéki tárgyalására adott okot. Úgy látszik, tetemes része volt ebben a számos alapítványnak és építkezésnek; a „Michna-féle csőd”-ben építőmesterek és stucco-készítők, így pl. egy Gallus Domonkos nevű díszítő, tetemes követelésekkel lépnek föl.
Ez időtájt a vidéken számos új úri kastélyt építettek, a régieket pedig az uralkodó ízlés szerint átalakították; az ekkor keletkezett ilynemű építmények között a legelsők egyike Baudnitz kastély, melyet herczeg Lobkovitz Venczel Öcséb 1652-től 1684-ig építtetettl. A kastély első tervét Francesco Caratti készíté, a ki 1665-ig egyszersmind az építést is vezeté. Utána Carlo Orsolini következett. Mikor ez 1667 márczius 24-én meghalt, helyét Antonio da Porta foglalta el, a kit a kastély tulajdonképeni építőjének kell tekinteni. Porta 1697-ig állott a herczeg szolgálatában és egyebeken kivűl gróf Sternberg Liboczhovitz kastélyát, gróf Lobkowitz Venczel Ferdinánd Bilin kastélyát építé. Raudnitz kastélynak egyszerű négyszögű elrendezése van; szintén egyszerű külsejét hatalmas fali pillérek tagolják; az egész környék fölött uralkodó pompás fekvésénél fogva nagyszerű hatású; belseje szintén egyszerű, csupán az a szárnya díszesebb, a melyen a kapu van; kissé nyers stucco díszítményű két lépcsőcsarnoka szintén jó hatású.
A prágai Miklós-templom a Kleinseitén.
Ohmann Frigyestől
A XVII. század második felében keletkezett építmények egyik csoportját hatalmas pillérek és oszlopok rendje jellemzi. Ezek közűl fölemlítjük a Clementinumot, melynek homlokzata távlati látszatra számított mesterséges elrendezésénél fogva a szűk útczában is rendkivűli jó hatású; továbbá a Kleinseitén a Nostitz-féle palotát és a Hradschinon a szokatlanúl nagy homlokzatú Czernin-féle palotát, melyet gróf Czernin János Humprecht alapított és melynek építőmestereként Giovanni Baptista de Rossi mellett Francesco Caratti említtetik. A mostanság kaszárnyáúl szolgáló palota az építtető gróf halálakor (1682-ben) majdnem be volt fejezve. Belső díszítésén azonban Reiner festő, Braun szobrász és mások még a XVIII. század elején is dolgoztak. Más kastélyokon és palotákon az építészek nagyobb egyszerűségre törekedtek és fő gondjukat a kapuk és ablakok gazdagabb alakítására fordították; a kapukat rendszerint oszlopokkal fogták közre, az ablakok felső párkánya fölé pedig háromszögű, vagy lapos ormókat emeltek. Ilyen az 1689 és 1691 között épűlt mostani Toscana-féle palota a hradschini téren, továbbá a gróf Sternberg Venczel által 1680-tól 1688-ig építtetett Troja kastély. Emennek belsejét, szobáit és folyosóit stuccóval, szobrokkal és falfestményekkel pompásan díszítették; a hozzá tartozó kert is rendkivűl díszes; a hatalmas kávákkal szegélyezett és szobrokkal élénkített nagy lépcső, meg a terracotta-vázákkal megrakott terrasz igen élénk és festői hatásúvá teszi a keletre néző homlokzatot. Ezentúl az ilyenféle építményeknek lényeges alkotó részét teszi a kertre szolgáló nyilt lépcső, mely az oszlopos csarnok helyét foglalja el és még a rokokó művészet korszakában is dívik.
A XVII. század végeig uralkodott formákat a művészettel foglalkozók használatára egy gyűjteményes munkába össze is foglalták. E munkát grundi Leutner Ábrahám, Prága új királyi városának jeles kőmíves mestere, végezte, a ki a Czernin-féle palota építésénél is foglalkozott és „Az öt oszloprend alapos ismertetése” czímű munkájával bebizonyítja, hogy az építészet elméletében is otthonos. E könyvet, mely az oszloprendek ismertetésén és egyéb részleteken kivűl „szép alaprajzokat és padozatokat száznál több rézmetszetben” tartalmaz, Wussin Gáspár évszám nélkűl adta ki. A Scamozzitól, Vitruviustól „és más kiváló építőmesterektől” átvett formák között előfordúl a keresztes urak templomának és a Czernin-féle palotának alaprajza és homlokzata is, a mi azt látszik bizonyítani, hogy e két építményt azon kor legkiválóbb alkotásainak tartották.
Abban az időben, mikor a mester e művében mintegy formulázta a régebbi irány művészeti hitvallását, már-már fölserdűlt és tért foglalt el egy újabb nemzedék. Leutner 1685-től fogva Waldsassen kolostor építésénél foglalkozott, a hol megismerkedett a Dienzenhofer családdal és nem sokára fölép Csehországban e művész-család egyik tagja, Dienzenhofer Kristóf, a ki 1655-ben született. Valószínű, hogy szereplését a Sporner-utcza egyik érdekes építményének, a theatinus rend templomának befejezésével kezdte meg. Úgy látszik, hogy e templom Quarini theatinus szerzetes közreműködésével keletkezett.
Dienzenhofer csak kevéssé vett részt az 1709-ben befejezett Mária-Magdolna-templom építésében, ellenben valószínű, hogy a Szent Margitról nevezett Prága melletti benczés templom újjáépítését 1715-től 1719-ig egyedűl és önállóan hajtotta végre. Legfontosabb műve azonban a Prágában, a Kleinseitén levő, Szent Miklós tiszteletére szentelt nagyszerű jezsuita templom, mely halálakor még befejezetlen volt és építését fia csak évek múlva folytatta. 1722-ben halt meg és a prágai Mária-Magdolna templomba temették.
A prágai Miklós-templom belseje.
Ohmann Frigyestől
Dienzenhofer Kristóf művei merőben elütnek a régebbi építményektől, a melyeken tulajdonképen csak a részletek barokk ízlésűek, ellenben elrendezésük és szerkezeti elemeik szigorúan ragaszkodnak a mérsékeltebb renaissance ízléshez. Építményeinek elrendezésén és szerkezeti elemein is uralkodik a barokk ízlés; sarokra állított pillérek és oszlopok, a kapukon eldarabolt körszeletek, szeszélyes ormok, szabálytalanúl alakított ablaknyílások változatos kanyarúlatú vonalaikkal győzelmesen tért foglalnak, sőt az építmény alaprajzán is uralomra jut a görbe vonal. A Miklós-templom nyugtalan hatású homlokzatának, mely az öreg Dienzenhofertől való, méltó társa a Szent Margitról nevezett benczés templom. Az újabbi törekvésnek művészeti tekintetben az a jó következménye volt, hogy ettől kezdve nagyobb gonddal alakították és több díszszel látták el a templomok oldalfalait is, melyek a régebbi jezsuita építményeknél túlságos egyszerűségük miatt szinte visszataszítók voltak. Ez jellemzi még Dienzendorfer kortársainak nagyobb egyszerűségre törekvő építményeit is. E kortársak közé tartozik Canevalli Mark Antal, a ki 1694-től 1696-ig a reichenbergi Szent Kereszt-templomot és 1702-ben Prágában az Orsolya-szűzek templomát építé. További kortársai: az építészetben avatott Tittel (Tyttl) Jenő plassi cistercita apát, a ki alatt egyéb építményeken kivűl nagyszerű terv szerint Plass cistercita kolostor épűlt, és a sok ismeretű Kanka Ferencz Miksa, ki a neki tulajdonított építmények után itélve kiváló építész lehetett.
Csehország ez időbeli állapotaira nézve jellemző dolog, hogy az építészetben ismét visszatértek a csúcsíves formákhoz. Úgy látszik, hogy ez kapcsolatban van az azon időbeli katholikus propagandának népies hajlamaival. A nép, melynek nagyobb részét csak imánt kényszerítették a katholikus vallásra, nem igen tudott lelkesűlni a jezsuitáktól és a spanyol szerzetesektől meghonosított spanyol és olasz szentekért; ugyanazért Venczel, Adalbert, Prokop, Ludmilla, Iván régi hazai védszentek tiszteletét újították föl ismét, a kikhez új szentként Nepomuki Jánost csatolták; egyszersmind ismét nagyobb vonzó erőt kezdtek gyakorolni a régi szenthelyek. Ezek közé tartoztak a régi kolostorok is, a melyekhez számos legenda fűződött és a melyeknek egy része a huszita háborúk óta romokban hevert. Mikor azután ezeknek helyreállításához fogtak, szinte önként következett, hogy a helyreállítás a régi csúcsíves művészet szerint történjék. Ekként ismét fölépültek Sedlec, Selau, Kladrau kolostor-templomok; így épűlt újjá Raudnitz, egykori érseki székhely, régi prépostsági temploma. Két prágai polgár, Bayer Ferencz és Santini János, képviselte ezen időben a csúcsíves építészetet. Bayer építé újjá a sedleci, Santini pedig a selaui és a kladraui templomot. A csúcsíves művészet szellemébe nem hatolt be, sőt formáinak lényegét sem értette meg sem az egyik, sem a másik. A mit az előtt kőből faragtak, azt ezek stuccóban utánozták, ilyen példáúl a selaui templomnak Vladislav-féle formákat utánzó boltozata.
Noha a csúcsíves művészetnek ily nagy mértékű alkalmazása a ritkaságok közé tartozik, a régi és idegen származású mávészetek fölkarolása mégis egyezik az azon időbeli szellem általános irányával. Így példáúl fölkarolták Ázsia keleti népeinek művészetét is; mindazáltal Csehországban a khinai, a japáni, meg az indiai művészet divatja legföllebb kerti házikókra és egyes szobák berendezésére szorítkozik.
Erlachi Fischer János Bernát, a ki elméletben a művészet különböző irányainak összeegyeztetésén fáradozott, a gyakorlatban ellenben a maga útján járt, Csehországot is több igen kiváló alkotással gazdagította, a melyek mindannyian bizonyítékai önállóságának és művészi képességének. Művei közűl első hely illeti meg az 1707-től 1719-ig épűlt Clam-Gallas-féle palotát, mely e korszaknak nehézskes palotáit összhangzatos arányok és helyes mértékkel alkalmazott díszítmény tekintetében tetemesen túlszárnyalja. Az I. József és III. Károly uralkodása idejében keletkezett többi palota átmenetűl szolgál a palotaépítés régebbi irányából az ifjabb Dienzenhofer és a Loragho Antal által képviselt irányhoz. E paloták a következők: a Kvasejovitz, most Lobkowitz-féle palota, melynek pompás kertje és a kert felé festői hatású homlokzata van, a Schönborn-féle palota, a Morzin-féle palota, melynek érdekes részlete a Brokoff által 1712-ben épített erkély; végűl a Thun-féle palota, melynek hatalmas kapuja van. A fölsorolt palotákon, különösen azoknak nehézkes díszítésű részletein a kanyargó vonalak uralkodnak; egészen más művészi érzék nyilvánúl a Clam-Gallas-féle palota nemes, itt-ott ékes formáin. Erlachi Fischer a Clam-Gallas család egyik tagjának, Emerentiana birodalmi grófnőnek, megbízásából 1722-ben a haindorfi kolostor-templomot építé. E mester állandóan közeli összeköttetésben volt a prágai művészekkel, jelesűl Brokoff szobrászszal, ki az ő tervei szerint síremlékeket épített és a kit boroszlói építményein is foglalkoztatott.
A XVIII. század első tizedeiben Csehországban egészen sajátos, önálló művészeti élet fejlődött ki, a hazai építőmesterek és munkavezetők száma tetemesen megszaporodott. Az olaszok beözönlése lassanként megszűnt; az olasz nevek viselői, kikkel még találkozunk, jobbára régen megtelepűlt családokból származnak, a kik írásban és szóban a cseh vagy a német nyelvet használják. Ilyen cseh anyanyelvű olasz családok tagjai Canevalli Mark Antal, Carloni Szilveszter és Loragho Antal. A XVIII. századbeli hazai építészek között a legkiválóbb Dienzenhofer Kristof fia, Kilián Ignácz (született Prágában 1690-ben), ifjú korában szakszerű nevelésben részesűlt és külországokban tett nagy útazásokkal bővíté ismereteit. Külföldi útjából atyjának 1722-ben bekövetkezett halálakor tért vissza és Prágában a „Zwergenhaus” vagy „Amerika” nevű kecses nyárilak építésével oly sikeresen kezdé meg működését, hogy nem sokára egymás után kapta a megrendeléseket. A III. Károly uralkodásának két utolsó évtizedére és Mária Terézia uralkodása első éveire eső összes építkezést Dienzenhofer művészete jellemzi. Ez idő alatt Prágában és egész Csehországban számos új templomot épített, korábban megkezdett templomokat befejezett és sok helyreállító munkát végzett. Alkotásai a művészet magas fokán állanak; az atyja műveit jellemző szertelenségeket és, ha szabad így szólni, annak esetlenségeit elkerűlte, ámbár művészetét ugyanaz a szellem lengi át, de nagyobb képességgel és fínomabb ízléssel párosúltan.
A prágai Spornergasse barokk ízlésű házai, köztük a Thun-féle palota.
Ohmann Frigyestől
Az atyja által megkezdett, de annak halálakor még be nem fejezett két templom építését folytatta; ezek egyike a Miklós-templom, melynek akkor még csak a hajója volt kész; a másik az átalakítás alatt lévő Tamás-templom. Egészen önállóan tervezett építménye a Hradschinon levő Nepomuki János-templom, mely igen rövid idő alatt épűlt föl, hogy Nepomuki Jánosnak 1728-ban történt szentté avattatása alkalmával annak legelső templomáúl szentelhessék föl. Mielőtt e templomot befejezte volna, hozzá fogott a Bertalan-templom és a vele kapcsolatos convictusi épület, továbbá a Szent Miklósról nevezett ó-városi benczés-kolostor építéséhez; majd 1730 és 1740 között gyorsan következtek egymásután Prágában a Skalka melletti Nepomuk-templom, Karlsbadban a Magdolna-templom, Prágában Boromaeus Károly temploma és a mellette levő remeteség, szintén Prágában az Egyed-templom újjáépítése, ugyanott az ó-városban a Szent Miklósról nevezett mostani orosz templom; ezeken kivűl templomokat épített Nicovban, Přestiztben, Ročoyban és számos más helyen. Prágában a Kleinseitén levő Miklós-templomot, melynek folytatása egész munkás életén át foglalkoztatta, halála után kevéssel, 1752-ben, pallérja, Mandelik, fejezte be. A templom pompás kupolája nagyságra és gazdagságra nézve fölülmúlja legkiválóbb elődjét, a keresztes urak templomának kupoláját és Dienzenhofernek állandó emlékeűl szolgál. A templom alaprajza megegyezik a jezsuita templomok szokásos alaprajzával; de mily nagy különbség van a Salvator-templom, e legelső jezsuita építmény, kopasz külseje és a Miklós-templomnak díszítményekkel elhalmozott hosszanti falai közt! E két építmény csak abban egyezik meg, hogy mindegyiknek egymásfölötti két sor ablaka van. Dienzenhofer, mikor a templom tervét készíté, a hosszanti hajó rendszerét végleg elvetve, örömest alkalmazta a középponti elrendezést. E tekintetben legkiválóbb alkotása az ó-városi, szintén kupolás Miklós-templom. Itt, valamint minden más építkező helyen, könnyen tájékozza magát és a helyzetet vagy érdekes elrendezésre, vagy hatásos külsőre használja föl. Lépcsők, korlátok és több efféle járúlékok a legkedveltebb eszközei, melyekkel nem fukarkodik, mint a hradschini Mária-Loretto- és a Skalka melletti Nepomuk-templom bizonyítják; építményei egészben festői hatásúak, és gyakran alig venni észre rajtuk a részletek nyerseségét s szerkezeti kapcsolatuk hiányosságát.
Dienzenhofer művészetét kiválóan az egyháznak szentelte; mindazáltal tetemes hatást gyakorolt a palotaépítésre és a polgári házakra is. E tekintetben irányadók voltak az általa épített kolostorok; más felől több palota tervét tulajdonítják neki; így példáúl a Grabenen levő Piccolomini-, most Nostitz-féle palotáét, továbbá a Golz-, most Kinsky-féle palotáét. Mindkét palotát Loragho Anzelm fejezte be, s valószínű, hogy homlokzatukat a saját terve szerint építé. Mind a kettőn, de kivált a Kinsky-féle palota homlokzatán már mutatkoznak a rokoko ízlésű formák; ugyanezen formákkal találkozunk a hradschini királyi várpalotának a Scamozzi által épített kapuja mögött levő bejáró-csarnokban és a lépcsőn, melyek állítólag Loragho művei volnának.
A „megtekintésre méltó Prága” (így nevezik az akkori útleírások) barokk ízlésű átalakúlása Dienzenhofer és Loragho működése idejében ment végbe. A város régi fő útczája, a Zeltnergasse és a két Karlgasse majdnem érintetlenűl megőrizték ez időbeli külsejüket; tovább a barokk szobrokkal megrakott hídon át haladva következnek: a Brückengasse, a Radetzky-tér, melyen a Miklós-templom kupolája uralkodik, majd a Spornergasse, melyben a Morzin- és a Thun-féle paloták, meg a Kajetán-templom vonják magukra figyelmünket; végre a királyi várlak elé érünk. Ezen útczákon haladtak végig a koronázási menetek, ezeken hullámzott a hívők nagy tömege Nepomuki János szentté avattatásakor és más búcsújárások alkalmával; ez útczák mentén ilyenkor diadalkapukat és egyéb szemkápráztató díszítményeket állítottak föl, melyeknek Galli-Bibiena volt a fő mestere.
Dienzenhofer halála után Loragho Anzelm vitte a vezérszerepet az építészet terén; kecses díszítési modorának hatása meglátszik Prága számos patriciusi házán. E mellett azonban szembe szökő a XV. és a XVI. Lajos korabeli franczia építészet hatása is.
Az 1782-ben épűlt strahovi könyvtár homlokzatán már az újabb művészeti irány mutatkozik, mely kiszorítá a rokoko ízlésű kagylókat és egyéb czikornyákat. Medaillon-alakú mellképek, nehéz babérkoszorúk, keresztbe rakott pálmagallyak, antik formájú urnák díszítik az egyébként kopasz építményeket, melyeken az egyenes vonal szabályossága uralkodik. Az e fajta nemesi és polgári házak elég gyakoriak Prágában.
A prágai nemzeti múzeum.
Bernt Rudolftól
Lassanként a díszítésnek e módja is megszűnik és teljes sivárság váltja föl; ha valamely nagyobb szabású épületet kell emelni, előszedik a dór rendszer merev formáit. A görögös ízlésű nagyobb építmények egyike a Chotek grófi család Kačina nevű kastélya Kuttenberg mellett.
Nem sokára ezután fölélednek a középkor építészeti rendszerei; román és csúcsíves templomokat építenek, a nagy számmal keletkezett várkastélyok pedig az angol csúcsíves ízlést utánozzák. Az ez időbeli csúcsíves templomok egyik legelseje Turnauban épűlt 1826-tól 1853-ig; a román művészetűek közűl megemlítjük a Czirill és Method tiszteletére szentelt karolinenthali templomot, melyet Rösnernek némileg módosított terve szerint Ulmann Ignácz és Bělský J. 1855-től 1860-ig épített. Frauenberg, Sichrov és a Nechanitz melletti Hrádek büszke kastélyok majdnem egyidejűleg keletkeztek; utóbb számosan követték ezek példáját.
A csúcsíves építészet gyakorlatára a székesegyház újból való folytatása, továbbá Prágában és a vidéken több csúcsíves templom újjáépítése nyújtott alkalmat. A csúcsíves rendszert művelő építészek közt első volt Kranner József (született Prágában 1801-ben, meghalt Bécsben 1871-ben), ki a székesegyház befejezésének tervét készíté és több éven át vezeté annak építését; egyéb művei közűl fölemlítjük Ferencz császárnak Prágában a Moldava partján álló emlékét. Kranner számos tanítványa közűl legkiválóbb Bergmann Herman (szül. Prágában 1816-ban, meghalt Bécsben 1880-ban); a székesegyház építőmesteri állásában Mocker József következett, ki ez idő szerint avatottan vezeti a kuttenbergi Borbála-templom és Karlstein várkastély helyreállítását, s ezek előtt már több épület helyreállítását eszközlé. Ily nemű építésekre keleti Csehországban, kivált a königgrätzi egyházmegyében bő alkalmat talált idősb Schmoranz Ferencz. Barvitius Antal legújabb időben építé Smichovban a Venczel tiszteletére szentelt, bazilika elrendezésű renaissance templomot, Mocker József pedig a királyi szőlőhegyeken a csúcsíves művészetű Ludmilla-templomot. Említésre méltók még a nagy számban épűlt, pompásan díszített zsinagógák, névszerint Prágában a Geistgasseban lévő, melyet Niklas J. tervezett, továbbá a teplitzi, a karlsbadi és más városokbeli zsinagógák.
A világi építészet terén Zitek és Schulz foglalnak el kiválóbb helyet és a két polytechnikai főiskolán tanítói működésükkel nagy hatást gyakorolnak az ifjabb nemzedékre. Zitek József (született Prágában 1832-ben) művei a karlsbadi oszlopcsarnok és a cseh nemzeti színház; Schulz társaságában építé a cseh takarékpénztár által alapított „Rudolfinum” művészházat. Schulz Józsefnek (született Prágában 1840-ben) a nemzeti színház építésében is van része, a mennyiben azt szerencsétlen leégése után helyreállítá, további említésre méltó műve a nem régiben befejezett nemzeti múzeum. E renaissance ízlésű épületek a Prágában legújabb időben föllendűlt művészeti tevkenységnek legtökéletesebb alkotásai. Prágában és a vidéki városokban keletkezett gyakorlati czélú épületek és bérházak szintén a renaissance irányát követik; ilyenek példáúl a nem régen elhalt Wolf Achilles építményei, köztük a cseh jelzálogbank épületei. Wiehl Antal a cseh renaissance nyomdokait követve, építményeinek sajátos helyi színezetet és vonzó festői hatást kölcsönöz.
Az ifjabb mozgékony nemzedéknek művészeti munkássága kiterjed egész Csehországra és felöleli az építészet és a művészi ipar minden ágát. Az 1891-ik évi jubileumi országos művészeti kiállítás körűlbelűl teljes képet nyújtott a csehországi építőművészet állapotáról. E kiállításon megjelentek azok is, a kiknek nem nyílt alkalmuk a hazai földön nagyobbszerű építményt alkotni, mint példáúl ifj. Schmoranz Ferencz és Hlávka J. A kiállítás más osztályaiban is szembetűnő volt az építőművészek közreműködésének jótékony hatása és a Wiehl és Münczberger által emelt kiállítási épületek, a számos pavillon meggyőző bizonyítékai voltak a jelen kor alkotó képességének.
