Várak, kastélyok és erődök. Sedláček Ágosttól, fordította Pasteiner Gyula
Várak, kastélyok és erődök.
Sedláček Ágosttól, fordította Pasteiner Gyula
Sedláček Ágosttól, fordította Pasteiner Gyula
A csehországi várak eredeti elrendezése és további fejlődése szoros kapcsolatban van az országnak századok óta tiszteletet parancsoló és a szomszédok által nem ritkán megcsodált védelmi képességével. A régi csehek erősen védekező, bátor, talpraesett nép voltak, mely a IX. és a X. század folyamán államot alkotott és annak függetlenségét azóta sikerrel megvédelmezte. E tekintetben nagy segítségére volt az ország sajátos alakúlata: az ország területét minden oldalról övező sűrű határerdőség, a változatos magaslatok és hegykúpok, melyeket a természet mintha csak a védelem czéljaira rendelt volna. Azonban mihelyt a lakosság elszaporodott az ország belsejében, és az államháztartás fokozódó költségei következtében szükségessé vált a bevételek gyarapítása s ezzel kapcsolatban idegen gyarmatok betelepítése, a miben a nemesség csakhamar követte az uralkodó példáját: azon módon ritkúltak a védelmet nyújtó erdők az ország belsejében, sőt a korábban törvénynyel oltalmazott és ápolt határerdők is. Ennek következtében szükségessé vált az addig kezdetleges védelmi eszközöknek mind nagyobb tökéletesítéséről gondoskodni, míg végre az élénkebb közlekedés útját egyengeté a nyugat-európai erődítési művészet meghonosodásának. A királyok, a papok és a nemesek ekkor építék ama merész és erős várakat, melyek ma is bámúlatra ragadnak. Ama szikla szilárdságú, az idők viharaival daczoló építmények várakúl és egyszersmind lakásúl is szolgáltak, azonban mégis inkább várak s kevésbé lakhelyek voltak, a mennyiben a személy biztosságára nagyobb szükség volt, arra több gondot fordítottak, mint a kényelemre. Ez építmények, melyeknek tulajdonosai akárhányszor az egész országgal daczoltak, utóbb terjedelmesebbekké és toldalékok hozzáépítése általlakásra alkalmasabbakká váltak; mindazáltal magas és magányos fekvésüknél fogva a bennük lakó lakás sok nehézséggel járt és soha sem nyújtották lakóiknak azt a kényelmet, a mely a városi házakban kinálkozik. Mikor aztán a puskapor használata gyökeresen megváltoztatta a hadviselést és mikor az állami mindenhatóság kifejlődött, s az állam maga gondoskodott alattvalóinak biztosságáról: a nemesség lassanként elhagyta magasan fekvő lakhelyeit, s a síkföldön újonnan épített tágas kastélyokkal cserélte föl azokat. Azonban száz évnél több kellett hozzá, míg ez átalakúlás végbement. Az erősített lakhelyek megszüntével enyhűlt a nemesség daczos hajlama is; azontúl szakítva a nyers elődök szokásaival, lassanként megkedvelte a szép művészeteket és újabb lakhelyeit pompával és fényűzéssel látta el. A nemesség az előtt Nyugat-Európától a védelmi képességet, most pedig az olasz és franczia építőmesterek fínomúlt ízlését sajátította el, s mind téresebb lakásokat épített, a melyeket sem sánczok, sem árkok nem öveznek, nem is daczos építmények azok, hanem derűlt, barátságos házak, árnyékos vagy virágos kert közepén. A csehországi királyi és nemesi lakhelyek fejlődésének ez a rövidre fogott története.
Csehországnak történetileg ismert legrégibb várépítményei még a pogány korszakban keletkeztek. Csak egy régi herczegi lakhelyet említünk, mely bizonyára a pogány időből való, névszerint a Kauřím város fölötti Alt-Kauřím várat. E herczegi vár nagy terjedelmű építmény és merőben elüt a XII. és XIII. századbeli hivatalnoki váraktól. Csehországban számos ilyen építmény van, melyeket a nép Hradištěnek (= vártér, hrad = vár) nevez. Némelyek hatalmas földsánczokkal övezvék és többnyire nagy terjedelműek.
E nagyszabású sánczvárak valószínűleg nehány száz évre terjedő időközben keletkeztek, s utóbb olyan várakká bővűltek, a melyek bizonyos tekintetben hasonlítottak a későbbi városokhoz. A régebbi krónikások e megerősített helyeket csakugyan városoknak (urbes) nevezik; más felől azonban tekintettel megerősített voltukra, táboroknak (castra) is neveztetnek. Több ilyen megerősített helyen ma is fönnáll a kereszténység meghonosodása idejében alapított templom; példa erre a korábban Lštěni (1056), most Hradiště nevű vár, a melynek fekvése igen jól látható a vasúti kocsiból, mikor a Sazava folyoó mentén Čerčan állomás felé közeledünk. A fönsíktól hatalmas, most már enyésző félben levő földsáncz egy nagyon meredek, de eléggé terjedelmes földnyelvet választ el és ennek közepén emelkedik Szent Kelemen régi temploma. Egészen hasonló fekvésűek: a Plzenec melletti Alt-Pilsen, a Horaždiowitz melletti Prachin, továbbá a Levýhradec és Budeč melletti megerősített helyek, végűl a Laun melletti hatalmas Dřevič vár. Mind e helyeken a régi templom az egyedűli maradvány.
Hradiště vár Szent Kelemen templomával Beneschau mellett.
Liebscher Károlytól
A herczeg hivatalnokainak sánczvárai kisebb terjedelműek voltak; rendszerint meredek földnyelven feküdtek és hatalmas földsáncz választá el őket a fönsíktól, s terjedelemre nézve megegyeztek a kőből épített későbbi várakkal, a melyek gyakran a régebbi megerősített helyen keletkeztek. Ilyen hivatalnoki várak fönmaradtak a Hohenmaut melletti Wratzlauban, Netolitzban, Cheynowban és Budweis melletti Teindlesben (Doudleby). Hasonló elrendezésűek a Trebnitz melletti Vlastislav herczegi vár, a Leitomischl melletti Hrutov, a Schlan melletti Libošín, a Pilsen melletti Homolka vártér. Ezek közűl egyik-másik alatt suburbium terűlt el, a minek nyomai világosan láthatók Wratzlau, Netolitz és Teindles mellett. Kiválóan érdekes a teindlesi suburbium, melyet három oldalról a Moldava övez, negyedik oldalával a nem nagyon téres, de meredek várhegyre támaszkodik.
Az e fajta várakkal rokonságban voltak a kerített helyek (týny). A palánk szó értelmének megfelelő elnevezés határozottan olyan kerítésre mutat, mely fából volt összeróva. Számos helynévben is megtaláljuk nyomát. A Týn, Týnec, Tyniště, Tyništko nevű helységek közelében többnyire egy-egy csekélyebb terjedelmű halom emelkedik, melynek rendszerint nincsenek sánczai. Elbeteinitzban világosan kivehető egy ilyenféle kerített erődítmény; Moldauthein kastély helyén azonban, melybe később várat építettek, a leírt módon emelt földsáncz nyomaira akadunk.
A sík földön épűlt legrégibb várak elrendezésre nézve merőben elütöttek a földnyelveken és hegyfokokon emelt váraktól. A természetes védelmet, melyet a hegyi váraknál a meredek lejtők és szakadékok nyújtottak, a síkföldi váraknál a mocsarak és az árkok pótolták. Ily módon keletkezett Dobřisch mellett egy kis sánczvár, a melynek mocsaras árkaiból nem régiben nagy fatörzseket ástak ki. Az ilyféle várak egyes családoknak védett lakhelyekűl szolgáltak és megelőzték az erődöket, az úgy nevezett „sasfészkeket”, melyekre alább kerűl a sor.
Pfraumberg vár Tachau mellett.
Liebscher Károlytól
A legrégibb várak jó karban tartása sok munkával járt, a mennyiben kerítésük anyag nem volt oly tartós, mint a kő fal. Azért nagy részöket, épen mivel nem nyújtottak kellő védelmet, csakhamar elhagyták lakóik, így példáúl elhagyták a mondai Krakov várat, melyet már a XII. század elején benőtt az erdő. Utóbb a római példa után indúlva, e várak közűl többet kő fallal vettek körűl; a nép azonban a megszokott fa építményekhez ragaszkodott és nem jó szemmel nézte az újítást; a régi följegyzések kiméletlen szigorúságként ecsetelik Boleslav (meghalt 967-ben) erélyes eljárását, a melylyel Alt-Bunzlau kő falainak építését végrehajtotta. Kő falak azonban csak elvétve fordúlnak elő; ilyen példáúl Tetin régi vár fala, emlyet a kőből épített s hasonló nevű várral nem szabad összetéveszteni. A lakosság nem sokára megtalálta a helyes középútat és a hazai építésmódot összeegyeztette a rómaival. Ekként keletkezett többek között Klingenberg vár fekete tornya, melyet hibásan neveznek Markomann toronynak. Ezen a maga nemében ritka és az egeri toronyhoz hasonló építmény szembe szökően elüt a vár falaitól; úgy látszik, egyedűli maradványa az eredeti várnak, a melyet a mai váron kivűl levő, most alig észrevehető földsáncz kerített. Egészen hasonló nyomok mutatkoznak az 1126-ik évben újjáépített Přimda (Pfreimtberg, (Pfraumberg) váron. Ennek a legmagasabb csúcsán emelkedő és koczkakőből épített négyszögű tornya annyira elüt a falak építése módjától, hogy a toronynak és a falaknak egyidőben való keletkezését nem lehet föltételezni; a torony egyébként is merőben elüt a XIII. és a XIV. században épített őrtornyoktól. A prágai Hradschin falait 1135-ben római módon újjáépítették; ellenben Vyšehrad fejedelmi székhely még a XII. században épűlt fából. Cosmas fa alkotmánynak képzelte a Prága melletti Děvín réges várat. Tehát körűlbelűl a XII. század elején kezdették kőből építeni a várakat. Ugyan erre az időre esik egy másik újítás is, a templomok megerősítése. Ehhez némi hasonlóság mutatkozik a sánczvárakban, a melyekben templom állott, de a megerősített templomok új neve (kostelec) nyugati, vagy legalább egyházi hatást sejttet. Ugyanis jellemző dolog, hogy a templom szláv neve (kostel) a latin Castellum szóból származik, tehát eredetileg kostel olyan templomot jelentett, mely mintegy magváúl szolgált valameny kisebb erdőnek. Ilyenféle erőd lehetett a Tabortól éjszakra fekvő Kostelec község, mely most majorságból és templomból áll. Egy köröskörűl meredek dombon emelkedik a templom, melynek szilárd, magas tornya és a hozzá toldott kerek kápolna román, a későbben épűlt (1350) hajó pedig csúcsíves művészetű. Az őrtornyot, vagy öregtornyot pótló templomtoronynak az volt a föladata, hogy uralkodjék és őrködjék a szilárd kő fallal kerített négyszögű erőd fölött; a négyszög sarkain látszó kiszökellések azt bizonyítják, hogy a fal öldöklő folyosóval volt ellátva. Csehországban számos Kostelec nevű helység van, egyiken-másikon még most is fölismerhetők az egykori erődítés nyomai. Így példáúl Elbekostelec nevét bizonyára az ottani temetői templomtól nyerte; ellenben Adlerkostelec közelebbi kapcsolatban látszik lenni a régebbi sánczvárakkal. Számos templomnak magas, elkülönített fekvését szintén a most említett körűlmények magyarázzák meg. Védekezési szempontból érdekes templom vonja magára figyelmünket a Chrudim melletti Kočiban; a templomhoz csak egy fa hídon át lehet jutni. Tobias prágai püspök (meghalt 1296-ban) az uradalmaiban levő majdnem valamennyi templomot védelmi állapotba helyezé; és az is a mellett szól, hogy a megerősített templomokat mintegy a nép várainak, azaz olyan helyeknek kell tekintenünk, a melyekben a szorongatott nép menedéket talált. Zderaz és Plass kolostorok közt 1281-ben kötött szerződés határozottan kimondja, hogy a két kolostor jobbágyai a potvorovi templom alsó részébe menekűlhetnek; ellenben a felső rész, a mi alatt az öldöklő folyosót kell érteni, a toronynyal együtt egyedűl a plassi apátot és hozzátartozóit illeti meg.
Bösig vár.
Bernt Rudolftól
A személy és a vagyon védelmére egyenlően nagy gondot fordítottak a fejedelmek, a kik legfőbb őrei voltak a közbátorságnak, valamint a nép is, melyet leginkább fenyegetett a veszedelem. E példát követték az ország köz és fő nemesei. A köznemesség a falvakban telepűlt le; a hatalmas urak azonban vagy várgrófi tisztjöknél fogva valamely királyi várban laktak, vagy birtokaikon volt megerősített lakóhelyük. Ilyen volt a Razi hegyen (Hradec Krumau mellett) levő csekély tejdelmű megerősített hely, melyet darabos kőből és földből fölhányt kerek sáncz és árok övez. A sánczon belűl levő lakóház itt fából volt. Ellenben az 1263-ban említett Mons vagy Castrum Dyrislai (Hradec vagy Hrady hegy Vagau mellett, a törzskari térképen hibásan Vrata) nevű megerősített helyen faragott kövekből lazán rakott fal maradványaival találkozunk. A XVI. században Alt-Reisenbergnek nevezett Přikopy hegyen (Neugedein mellett) a most jellemzett várakról a későbbi várakra való átmenet nyomai mutatkoznak, a mennyiben az elővár el van választva a fellegvártól, melyet háromsoros meredek kő sáncz övez. E fellegvárat sokan huszita táborhelynek tartották, noha csak egy kisebb fa épület fért el benne. Említésre méltók még a Rožmital melletti Třemšin hegyen levő érdekes vár romjai, a melyeken világosan fölismerhető az egykori kő sánczok rendszere, s azon belűl a mélyebben fekvő kútat övező sáncz; később egy újabb vár falait e kő sánczokba építették, részben fa építmény alapjáúl használták föl. A XVI. században Hrochův-Hrádeknek nevezett (ma Hrad, Gutwasser mellett, Březnitz környékén) erőd szintén egy régibb kő sáncz sarkába van beillesztve.
Hasenburg vár Libochhowitz mellett.
Liebscher Károlytól
I. Venczel uralkodása (1230–1253) azon idők társadalmi életében nagy átalakúlást idézett elő. Az élénk szellemű cseh nép gyorsan fölfogta és elsajátította a nyugati műveltséget, mely ellenállhatatlan hatást gyakorolt rá. A nemesség lassanként kivonta magát a gondatlan éspazar uralkodó hatalma alól, a lábra kapott laza állapotot sietett kiaknázni, újabb megerősített lakóhelyeket épített, de nem mint az uralkodó helyettese, hanem inkább mint annak ellensége és a környék uralkodó dynastája. Bajor- és a régi Frankország, mint a X. század folyamán egyebekre, úgy most a várépítés átalakítására gyakorolt döntő hatást. A kik csak tehették, azok nyugati minta szerint építettek várat, hogy mindenben hasonlítsanak a német dynastiákhoz; a várnak még nevet is németet adtak. A bajor-frank nevek: Sonnenberg, Königsberg, Waldek, Wolfstein, Hohenberg, Ramesberg, Engelburg, Königsberg, Fuesperg, Cornburg, Sternberg, Klingenberg, Landesberg, Potenstein Csehországban is előfordúlnak, s az újonnan keletkezett váraknak sokszor igazi ok nélkűl adják e neveket. Egyik-másik név rosz fordítása, vagy utánzása az addig dívott szláv névnek, így példáúl Klingenberg e helyett Zvékov (zvuk = Klang, hang) Schreckenstein (Skřekov), Žampach (Sandbach = Písečná), Vogelhaus (Kletce), Rauchenberg (Kauřim). Vannak nevek, melyek talán magában az országban keletkeztek, vagy talán az építőmesterek ötletei voltak és utóbb közkedveltségre tettek szert, ilyen példúl a Riesenberg (–burg) név, mely többször előfordúl. Személyekről neveztettek el: Petersburg, Bischofsberg (Geiersberg), Berkenstein, Pirkenstein és Grafenstein; az alapítók czímeréről neveztettek el: Rosenberg, Sternberg, Hasenburg, Lemberg (Löwenberg), Schwanberg, Ronburg, Fuchsberg, Ramsberg (Ronšperk); helyzetükről neveztettek el: Seeberg és Hohenberg. Míg ezeknek német neve, habár megcsonkítva, használatban maradt, azalatt több várnak két neve is volt, a mennyiben a nép ragaszkodott az eredeti névhez, ilyenek Sperlingstein (Vrabinec), Scharfenstein (Ostrý), Berkenstein (Sloup), Helfenburg (Hrádek), Hasenburg (Klepý), Michelsberg (Michalovice), Rothenburg (Červená horá), Katzenstein (Skály), Sommerburg (Ronovec), Pechburg (Smolín), Bettlern (Žebrák), Gans (Hus), Pfraumberg (Přimda), Frauenberg (Hluboká), Blankenstein (Blansko), Karlskrone (Radyně). Maguk a királyok is követték e szokást. I. Venczel német nevet adott várainak, ilyenek példáúl Angerbach (Teyřov), Bürgleins (Hradek helyett) és Miesenburg (Nischburg Beraun mellett). Az addigi királyi várak Zvíkov, Přimda, Hluboká, Loket a következő német neveket kapták: Klingenberg, Pfreimtberg, Froburg, Elbogen; három újabb várnak pedig fia, Ottokár, Landeswart (Brüx), Landsberg és Landskron neveket adott. IV. Károly az általa épített várakat szintén émetűl nevezte el így: Karlstein, Karlsberg, Karlskrone és Karlshaus. Az 1431-től épített Neu-Schönburg az utolsó német nevű vár; azontúl megelégedtek azzal a névvel, melyet a nép a helynek a vár építése előtt adott. Azonban számos vár megtartotta eredeti szláv nevét, ilyenek: Okoř, Budin, Raudnitz, Tetschen, Teplitz, Leipa, Roll, Habichtstein, Kostenblatt, Děvin, Krakowec, Točnik, Žirotin, Skala, Poděbrad, Nachod, Velhartitz, Kokořin, Lititz és még több.
A kőből épűlt régibb várak elrenezése egyszerű volt. A kerítő fal és az öregtorony volt bennük a fő dolog, a mi helyiségre azonkivűl még szükség volt, azt alkalmas helyen a falhoz építették. Ámbár a nyugattól kölcsönözték a várépítés ez újabb módját, mindazáltal egyes részeinek elrendezésénél a régi sánczvárakhoz tartották magukat. A fa épületek iránti ragaszkodás sem enyészett el végleg, a tornyok és a lakásúl szolgáló épületek, valamint a kerítő fal felső részeit is fából rótták össze. Karlstein várban a legfelső emelet, a hol a császárné szobái voltak, szintén fából épűlt. A nyugaton annyira kedvelt rovátékos párták és az épületet koronázó egyéb díszítmények Csehországban fölötte gyérek; azok, melyek itt-ott előfordúlnak, későbbi eredetűek. A várak alapításánál a biztonságot és mennél nagyobb védelmi képességet tartották fő czélnak; a kényelmet csak kellemes járúléknak tekintették. Mindazáltal nehéz e szempontból a várak legrégibb rendszerét egészen pontosan megállapítani; először, mert a fából épűlt toldalékok elpusztúltak; másodszor, mert fölötte ritka az olyan vár, mely csak egy építészeti korszak műve, a mennyiben a legtöbbjén századokon át építettek. Az eredeti állapotot csakis azokon a váakon ismerhetjük föl, vagy legalább sejthetjük, a melyek a XIV. század elejétől kezdve csekélyebb átalakítást szenvedtek. Ilyen nehány királyi és püspöki vár, a melyekben csakis várgrófok laktak. A régibb rendszerű nagyobb várnak szép példája a Bürglitz melletti Teyřov rom, mely egyszersmind gyönyörű fekvésű. Elővára valószínűleg palánkkal kerített gazdasági udvar volt, melyet a tornyos falakkal övezett vártól mély árok választott el. Nyugati szélén egy négyszögű torony emelkedik, a többi torony kerek; közűlök kettő és pedig a középen levő öregtorony, meg a kaput védelmező saroktorony magasabb és erősebb a többinél. Lakásúl szolgáló nagyobb épület a várban nem volt, kevés kényelemmel beérő lakók azonban jól elfértek a hátulsó toronyban és netaláni fa házikókban. A XIV. század eleje táján épűlt Geiersberg (Graupen mellett) és Hirschstein (Alt Herstein, Rosenberg mellett) várak szintén egyszerű elrendezésűek. Utóbb mind a kettő a prágai püspökség tulajdona lett. Ezekben a torony és kerítő fal a fő alkotó részek. Ilyen várak még a Niemes melletti Rollbergen magasan fekvő Ralsko vár, a Reichenberg melletti Hammerstein, mely csak két toronyból és falövből áll; végűl a Jungbunzlau melletti igen egyszerű Michalovitz vár. Az elrendezés ilyetén egyszerűsége mellett sem mulasztották el fölhasználni a vár helyzeténél fogva kinálkozó természetes védelmet. A keskeny földnyelveket több árokkal metszették át; a hol a helyzet megengedte, a bejáratot a vár belsejébe tették és az oda vezető útat lehetőleg védelemmel látták el. Várhelyekűl rendszerint meredek magaslatokat választottak, mert azokat könnyű volt olcsón és gyorsan megerősíteni. Az Eisenberg fölött magasan fekvő Alt-Seeberg vár három oldalról megközelíthetetlen volt, negyedik oldalához pedig majdnem egy órajárásnyi út vezetett. Azonban már a XIV. század elején a még épen nem elpuhúlt birtokosok szemében e vár a biztonsághoz képest nagy áldozatokkal járt, azért mélyen Seeberg alatt, de jól védett helyen Neu-Seeberg várat (most Rothenhaus) alapították. A Tschernoschin melletti Wolfstein várat, melynek eredeti elrendezése szintén egyszerű volt, a XV. században hagyták el; romjai a XIII. századból való sajátságos őrtoronynyal együtt körűlbelűl azt az állapotot mutatják, a melyben ez időtájt voltak. A Klösterle melletti Pirschenstein, a Bensen melletti Scharfenstein, Ratajban Pirkstein, ennek közelében Talmberg, a Jičin melletti Bradlec és Kumburg, a Ledetsch melletti Křenovitz, a Neugedein melletti Herrenstein, a Rumburg melletti Tollenstein mindannyi a XIII. században, vagy a XIV. század első tizedeiben keletkezett vár; egyiknek-másiknak erődítvényei terjedelmesek ugyan, elrendezésük azonban egyszerű. Az Ottokár idejében épűlt Bösig, Pisek, Klingenberg és Bürglitz várakban a lakásúl szolgáló építmények maradványai azt bizonyítják, hogy a királyi várakból nem volt száműzve a művészet és a fényűzés.
A régi várak közt nehány kettős vár is fordúl elő, t. i. olyan, a melyben a védelemnek két fő pontja volt. Valamely vándor építőmester építhette a XIII. század második felében Rosenberg, Riesenburg és Hasenburg kettős várakat. Mind a három terjedelmes elővárnak, a melyben legfölebb fa építmények állottak, egy hatalmas kerek torony volt a fő része, a felső vagy hátúlsó várat pedig egy négyszögű öregtorony védelmezte. Rosenberg várnak két várgrófja volt, kik közűl az egyik a „nagyobbik”, a másik a „kisebbik házban” parancsolt. Hasonló volt a Hochstadt melletti festői fekvésű, most romban heverő Nístějka vár elrendezése.
E várakbeli élet nem olyan volt, a milyennek a közkézen forgó regények ecsetelik. A kényelemhez szokott mai nemzedékre nézve türhetetlen volna az ottani tartózkodás. A várak lakói nappal homályos, este roszúl világított helyiségekben, a szomszédokkal ritkán közlekedve, egyedűliségben, de annál bensőbb családi életet élve tölték napjaikat. Kétszeresen kellemetlen volt rájuk nézve a tél, mikor a kandallónál a tűz melegét nem állhatták, a bőrrel elzárt apró ablakok mellett pedig fáztak. Férfiak és nők egyaránt jól kibírták az idő viszontagságait, volt elég bundájuk is; mindazáltal a nemesség soraiban igen nagy volt a halandóság, a mit még fokozott a sok háború. Vegyük hozzá a háborúk roppant fáradalmait, kivált a nagy hőséget, a melyet a nehéz fegyverzet sulya alatt még nehezebb volt elviselni. Ilyen körűlmények közt az élet egyedűli kellemetessége a családi örömből állott, a mit mindenki megszerezhetett; ehhez járúlt a vadászat nyújtotta élvezet és a drágán megvásárolt magasabb társadalmi állás.
A szent kereszt kápolnája Karlstein várban.
Siegl Károlytól
Érdekesek a várakkal kapcsolatos megerősített városok, melyek a XIII. század végén és a XIV. század elején keletkeztek. A védelemnek e módja ügyesen kigondolt kisérlet volt, hogy a népesebb védett hely önmagában bírjon jövedelmi forrással és egyszersmind a város fölött uralkodó vár falai a lakosságnak vagyoni biztonságot nyújtsanak. Első hely illeti meg a Tabor melletti Přiběnitz várat, mely egykor déli Csehországnak legerősebb vára volt; most vadregényes hely, a hol a már 1437-ben elpusztított építmények csekély maradványait buja növényzet borítja. A Lužnitz folyó mindkét partján, meredek, sőt helylyel-közzel a magasban kiszökellő szikán egy-egyhatalmas vár állott, melynek mindegyike terjedelmes majorsággal bírt; a két vár között, a folyó erős kanyarúlata által alkotott félszigeten terűlt el a falakkal övezett s Csehországban, Morvában meg Sziléziában Ringnek nevezett városhely. A Rosenberg család által alapított városokban szokásos Latran nevű útczája Přiběnitznek is volt, mely a folyó és a keleti várhegy közötti keskeny part hoszszában terűlt el. Klingenberg már romba dűlt, de még kivehető a fal, mely a várat, a majorságot és a várost összeköté. A Čerčan vasúti állomás mellett levő Duba rom csekély maradványokból áll; figyelemre méltóbbak Odranec egykori megerősített városnak a falai, kivált pedig hatalmas négyszögű tornya. A város a vár alatt, a Sazava partján elterűlő rét helyén állott. A Sazava partján emelkedő meredek földnyelven fekvő mostani Rataj városkát (másként Rataje hrazené = körűl falazott Rataj) egykor fal övezte és a két végét egy-egy vár védelmezte. A két vár közűl az, mely a földnyelv meredek ormán áll, ma Pirkstein név alatt ismeretes és plebánia meg harangtorony van benne; a másiknak helyét a mai Lichtesntein-féle kastély foglalja el.
A várak nagyobb része IV. Károly idejében keletkezett. Az országnak Francziaországgal és az Avignonban székelő pápa udvarával akkori szoros összeköttetései rendkivűl élénkíték az építési tevékenységet, melynek hatása alatt lassanként csökkent a fa építmények kedvelése. IV. Károly nehány új várat alapított, melyek mind az alapító nevét viselték, s egyszerűségük híven kifejezte a császár gyakorlati érzékét és takarékosságát; az ország békéjének és védelmének biztosításán kivűl nem is volt egyéb czéljuk. A Pilsen melletti Karlskrone (a nép nyelvén Radyně) valamennyi közt a legegyszerűbb négyszögű épület, melynek egyik vége ki van kerekítve, a másik végén pedig torony emelkedik. A Bergreichenstein melletti Karlsberg kastély valamivel nagyobb, a mennyiben terjedelmesebb külső erődítményei vannak; a két tornyú fő épület, mely a kastély magváúl szolgál, egészen egyszerű. A Frauenbergtől éjszakra fekvő Karlshaus több épülettől környezett udvar; van temploma és városhelye is, de nincs tornya. Karlstein vár építésénél nem gazdálkodott az alapító; azt akarta, hogy e vár, a hol a koronázási jelvényeket őrizték, védelem és pompa tekintetében fölűl múlja a korona többi várait. A császár mindenbe beavatkozott és rendesen eltalálta a helyeset; bizonyos tehát, hogy e vár tervét is maga készíté. A terv alapgondolatát egy hatalmas torony fejezi ki, mely magában is erős, de egyfelől a természeti akadályok, más felől a mesterséges külső vádő művek szinte megközelíthetetlenné teszik. Erre szolgál a sok kapu, melyek egykor fölvonó híddal voltak ellátva; a legbelső falban egy szűk lépcső vezetett az egyedűli bejárathoz, a melyen át, nem is számítva a többi akadályt, nagyobb csapat nehezen haladhatott be a vár belsejébe. Ekként a Mária tiszteletére szentelt társaskáptalani kápolna, a császári palota meg a várgróf lakóháza csak melléképületek a toronyhoz és a toronyban levő kápolnához képest, melyben férjnek és feleségnek, sőt a császárnak és a császárnénak sem volt szabad együtt lakniok. A várban négy kápolna van: a Miklós-kápolna, a Mária-templomban Mária- és Katalin-kápolnája, végűl a fő toronyban a szent kereszt kápolnája. A legszebb és leggazdagabb a szent kereszt kápolnája, mint a vár legfontosabb része, továbbá a Katalin-kápolna, mint olyan, mely egyedűl a császár használatára volt szánva. E két kápolna minden pompával el van halmozva, a mit csak a császár és a birodalom előállítani képes volt. Falaikat részben kiváló festők művei, részben szokatlan nagyságú cseh drágakövek borítják. Különösen a szent kereszt kápolnájának díszítése óriási összegbe kerűlt. Ámbár ékességének egy részétől megfosztották; ámbár egykorú színpompája elhalványúlt: a belépőt ma is megragadja, és ha elképzeljük számtalan gyertyaláng által való egykori megvilágítását, a lecsüggő drágakövek csillogását: e kápolna valóban úgy tűnik föl, mint a Jelenések könyvében és a legendában ecsetelt mennyei Jeruzsálem.
Kokořín vár Melnik közelében.
Liebscher Károlytól
E korszak élénk építkezése még nehány érdekes várat hozott létre. Ilyen példáúl a Prága közelében levő, s egy prágai polgár által alapított Okoř vár, mely elrendezésre nézve hasonlít Karlstein várhoz, külső erődítményei azonban a későbbi időből valók. A Sobotka melletti Kost vár, melyben ma is laknak, a XVI. és XVII. századbeli toldalékok melletti is egyszerű elrendezésű, erődítményei aránylag kis térre szorítkoznak, szűk elővára körűlveszi az egész belső várat, melybe egy boltozott sikátor vezet; a magasan fekvő öregtorony védelmezi egyszersmind a jobb oldali kaput is. A Hochstadt melletti Navarov várat meredek szakadékok védelmezték, de azért könnyen megközelíthető és elég jó lakhely volt. Nagyszerűbbek a Rosenberg család udvarvárai, a 1349-ben alapított Maidstein (Budweis mellett) és az 1355-től 1357-ig épített Helfenburg (Barau mellett). Ámbár később ezeket is részben átalakították, részben toldalékokkal bővítették, hatalmas erődítményeik mégis megőrizték eredeti jellegüket. A Liebenau melletti Friedstein is tágas vár, s nem annyira fekvése, mint inkább erődítményei védelmezik. A Melnik melletti Kokořín egy toronyból, egy épületből és egy tojásdad alakú kerítő falból, az Auscha melletti Helfenburg pedig toronyból, kerítő falból és nehány fa építményből álló egyszerű vár volt.
A XIV. század eleje körűl Schüttenhofen közelében épűlt Velhartitz várnak sajátos elrendezése van. A hosszas alakú várak utolsó védelmi pontja rendszerint a bejárattal szemközti oldalon volt; e várnak öregtornya ellenben, habár elkülönítve, mindjárt a kapu mellett emelkedik és azt védelmezi. A hegy alkatánál fogva ugyanis lehetségessé vált az elővárnak olyatén elrendezése, hogy lenyúlt a hegy aljáig, a felső várba vezető út pedig innen alúlról indúlva ki, a hegy legfelső nyergén haladt vissza felé; végűl a keskeny lakóház és az öregtorony közé négy csúcsos íven nyugvó magas kő hídat építettek, de úgy, hogy e hídra, mely az utolsó menedékhez vezető egyetlen út volt, két oldalról csak vonóhídon át lehetett jutni.
Az építési technikában való nagyobb járatossághoz képest az építmények mind merészebbekké váltak, a mire különösen jó alkalom kinálkozott éjszaki Csehország homokkő és bazald sziklahegyein. Már a XIII. század végén keletkezett a Hirschberg melletti Habichtstein és a Leipa melletti Birkstein (helyesebb, mint Bürgstein). Habichtstein egy nagy sziklagerezd volt, mely élével állott egy domb tetején, úgy, hogy feltűnően hasonlított egy zátornyra jutott hajóhoz. Azt mondjuk „volt”, mert ma már a sziklának egy része van meg, körűlbelűl egyharmada lecsuszamlott és apróra tört. Az alapítóktól elegyengetett sziklatetőn különben egy fa vár emelkedett, a melyet a kősziklából kifaragott kerítésfal övezett. Birkstein vár egy óriási sziklán Habichtstein várral egy időben keletkezett, de ennél jóval terjedelmesebb, valószínűleg tovább is dolgoztak rajta. E vár alapítói a szó szoros értelmében a sziklába ásták magukat és ott nehány fa építményt emeltek, a mi az akkori életmód követelményeit teljesen kielégítette. A mostani Schwoika kastély mellett emelkedő szikla szintén ilyen várúl szolgált; a mit nem kőből faragta, azt fával pótolták. A Turnau melletti, rendkivűl festői fekvésű Gross-Skal és a közelében levő Waldstein szintén sziklavárak. A Münchengrätz melletti Valečov és a Turnau melletti Rothstein várakat alapítóik részben szintén a sziklából faragták ki és bennük toronyszerű épületeket emeltek. A Jitschin melletti Pařez vár java része szintén a sziklába vájt helyiségekből áll. A homokkőnek két sajátsága van: az egyik az, hogy könnyű megmunkálni, a másik, hogy alakúlatánál fogva nehezen megközelíthető helyeket kinál. Ebből magyarázható, hogy éjszaki Csehországban számos sziklavár keletkezett, a melyeknek sem nevüket, sem czéljukat nem ismerjük. A sziklára vezető hevenyészett útat hamarosan elkészítve, a sziklába ékelt czölöpökre fa házat emeltek és az így rögtönzött várat szükség esetén épen oly gyorsan el is hagyták. Úgy látszik, hogy a gyakori tűzvész tette viszontagságossá az efféle erődökben való tartózkodást. Hosszabb ideig laktak a Klein-Skal melletti Vranov várban, mely részben egy hosszanti sziklagerinczbe volt faragva, részben pedig fa építményekből állott. Fredewald vár, melynek őrtornyáúl egy kimagasodó sziklacsúcs szolgált, Böhmisch-Kamnitz uradalomnak hosszabb ideig fő helye volt. Megemlítjük még a Dittersbach melletti Falkenstein várat, melynek fa épülete egy koczka alakú kőszálon állott; végűl a Niemes közelében levő Stohanek favárat, mely egy oszlopalakú magas sziklán emelkedett. Számos sziklavárba lépcsők vezettek.
A Turnau melletti Trosky vár romjai a helyzet oly ügyes fölhasználását mutatják, a mire elég képességgel csak avatott építőmester bírhatott. A vár neve romot jelent, a mit igazol az is, hogy a magaslaton emelkedő oszlopalakú két bazaltszikla némileg romhoz hasonlít. A vár alapítója a két sziklára tornyot épített, a sziklák alját pedig falakkal kapcsolta össze. Hasonló módon bántak el a Teschen melletti meredek hegysziklával, midőn Sperlingstein várat építették; ugyanis a sziklákat falakkal kapcsolták össze és azokra kő építményeket emeltek. Ama korban dúló sűrű viszálkodások általában nagyon elősegítették a váraknak meredek hegysziklákon való építését. Ilyen példáúl a Dauba közelében fekvő Alt-Perstein kastély (tulajdonképen Berkenstein), továbbá a Turnau melletti Zbirov. Mind a két vár igen kicsiny, de rendkivűl erős; alapítóik a nagy biztonságot a fáradalmas följutás árával fizették meg. A IV. Venczel király által épített Točnik várat is az a törekvés hozta létre, hogy a magasan fekvő lakóhely mennél nagyobb biztonságot nyújtson. Mert mindjárt a hegy tövében fekszik a két toronynyal ellátott, fallal és egykor tavakkal övezett, jól megerősített régi Žebrak vár, de elrejtett fekvésénél fogva bizonyára nem tetszett a művészet és a szép iránt élénk érzékű uralkodónak. Mindazáltal az 1401-ben alapított Točnik vár, noha a közönséges várgrófoknál magasabb rangú tisztviselő parancsolt benne, s noha a prágai kastély és Karlstein után a legelső királyi vár volt, eredeti elrendezése nem mondható nagyszerűnek; a toronyszerű úrilak, a „Palas”, a hozzáépített toldalékkal manapság alig elégítenek ki valamely gazdag családot, akkor azonban még a király is beérte vele, a ki szenvedélyes vadász lévén, szívesebben tartózkodott a szabadban, mint a vár zárt helyiségeiben. A csehországi szokással ellentétben e vár külső kapuját a Luxemburg ház uralma alatt volt tartományok czímerei díszítik. A Kunratitz mellett 1412-ben épített, most romban heverő Wenzelstein várnak (Nový hrad) szintén négyszögű s toronyalakú fő épülete volt, a melyben Venczel uralkodása utolsó éveiben lakott.
Jellemzők a torony-erődök (tvrze), melyek a XIV. és a XV. században nagy számmal voltak, de csak nehány maradt fönn. Ilyenek az Auřinoves melletti Kralovitz, a Benatek melletti Hrušov és a Gross-Horka, a Kolin melletti Pašinka, a Kaurim melletti Malotitz, a Ledeč melletti Nelechov; azonban az erdőkben, a réteken és a falvak mellett számosak a torony-erődök nyomai (csehűl tvrziště). Mindannyi csekély terjedelmű volt, s négyszögű vagy kerek területét sánczárok övezte. Eleinte jobbára fa építmények voltak; a XIII. század vége felé azonban a falusi nemesség követte a kolostorok majorságaiban kőből épített tornyok példáját.
Neuhaus vár.
Liebscher Károlytól
Kisértsük meg már most az ilyen erőd belsejéről és az ottani életről, a mi fogalmaink szerint a középosztály életéről képet alkotni. A falazott vagy fa czövekekkel kivert árokban rendszerint víz van, mely a vidék természeti körűlményeihez képest bővebb vagy csekélyebb táplálékot kap, s a tulajdonos gondosságához képest többé vagy kevésbé tiszta; az ilyen víziárokban rendszerint halat tenyésztettek. A vonóhídon át fallal övezett szűk udvarba jutunk, melyben lakásúl szolgáló torony emelkedik. Az udvar tisztaságának értékeűl vehetjük a XVI. századbeli városok vagy a mai kisebb gazdaságok tisztaságát, Szerencsére a toronynak nincsenek mai szabású ablakai; alúl a világosság szűk nyílásokon jut be, az ablakoknak nevezhető nyílások magasan vannak, tehát az ott uralkodó tisztaságot nem láthatjuk. Fa lépcső vagy lajtorja vezet az emeletre, mert a földszínti helyiség, ha egyáltalán hozzáférhető, éléskamráúl szolgál. A második és a harmadik emeleten több helyiség, szoba és kamra van, köztük egy kandallós szoba is (kemenata); a szobákban gyér a világosság, a kamrák egészen sötétek. A szobáknak nincs is egyéb czéljuk, csakaz, hogy esőtől és vihartól megvédjék lakóikat. A kamrák hálóhelyekűl és a mai értelemben vett kamrákúl szolgálnak. A család a használati tárgyait a kamra falaira aggatja, vagy ládákban tartja. A férfi büszkesége a fegyver, ez legbecsesebb holmija. Főbb használati tárgyak a bunda, egyéb ruhák, a zacskó, melyben a készpénzt, egy másik kisebb zacskó, melyben a pecsétnyomót tartják; a takarékosabbaknál adósleveleket is találunk, melyekre jól ügyelnek, hogy kár ne essék az íráson vagy a pecséten. Az erőd személyzete szolgából és szolgálóból áll; szükség esetén a közeli majorságból vagy a faluból hívnak embereket. Az életmód egyszerűsége megelégedést szül, a vallásosság szelídíti a szilaj jellemet, a szegények istápolására tanít, a fegyelem és erkölcs a vár lakóit testileg és lelkileg egy családdá egyesíti.
A kisebb terjedelmű várak és erődök csoportjába tartoznak a csekély számú vízivárak is; ezek azért oly gyérek Csehországban, mert mindenki könnyű szerrel építhetett magasan fekvő lakhelyet. Legérdekesebbek a XV. században kastélyokká átalakított Blatna és Roth Lotha vízivárak.
A huszita háborúk után is magas helyekre építették a várakat. Így példáúl a Klösterle melletti Schönburg vár, melyet 1431-ben Pirschenstein urai alapítottak, szintén magas hegyen fekszik; hosszú, de nem fáradalmas útja van, s elég hatalmas erődítményei mellett gondot fordít a kényelemre is. Körűlbelűl ilyen jellegű a XV. században Böhmisch-Kamnitz fölött a Schlossbergen alapított várkastély, valamint a Solnitz melletti majdnem egyidejűleg épűlt Novýhrad. A Trebnitz melletti Oltářik vár magasan fekszik, de csekély terjedelmű; ellenben a Drum melletti Ronburg magas fekvésű, és egyúttal jó lakhely is. Hasonló a Teplitz melletti, 1478-ban alapított Doubravská hora vár régibb része. A XV. század végén alapított Pravda várkastély mintegy középhelyet foglal el a régebbi várak és az újabb kastélyok közt, a mennyiben a lakóhelyiségei számosabbak, s védő művei sáncz-árokból és kerítő falból állanak; elővára nincsen. Jó lakhelyek Blatna, Neuschloss, Krakoves, Lipnitz és Vorlik várak, melyek a XV. század végén vagy újonnan épültek, vagy régi várak átalakításából keletkeztek. A Senftenberg melletti Lititz vár Poděbrad György műve, bár korábbi keletkezésű; de mostani alakját javarészben e hatalmas uralkodónak köszöni (1468); egymással szemben fekvő, négyszögű toronyalakú, magas fallal összekötött és négyszögű torony által védelmezett két lakóház alkotja e vár magvát; külső kapuja Csehországban a legdíszesebb várkapu; sajnos, hogy igen elhanyagolt állapotban van. A Bistritz melletti Lischna vár, melyet a Sternberg család alapított, szintén toronyszerű és egymással kapcsoaltos két lakóházból áll; ilyen továbbá a magasan fekvő, messze ellátszó Hoch-Chlumec kastély.
Kost vár Turnau mellett.
Liebscher Károlytól
E korszakban gazdag vidéki urak által alapított nehény váron világosan látszik, miként törekedtek a magas, nehezen megközelíthető fekvést tetemesebb külső erődítményekkel pótolni. Két ilyen várat riesenburgi Půta (meghalt 1504-ben), más kettőt pedig Pernstein Vilmos (meghalt 1521-ben) alapított. A Půta által alapított Schwichau valamely régi várból keletkezett; mostani alakját azonban az újjáépítőnek köszöni. A tulajdonképeni vár két négyszögű épületnek egy magas és erős, tornyos kapuval és öt bástyával való mostani alakját azonban az újjáépítőknek köszöni. A tulajdonképeni vár két négyszögű épületének egy magas és erős, tornyos kapuval és öt bástyával való összekapcsolásából áll, ezen kivűl az elővárral együtt hatalmas kerítő és fal és nehány básty védelmezte; mostanság az erődítmény egy része be van építve, nagyobb részét azonban a XVII. században felsőbb parancsra lebontották. Půta második vára, a Schüttenhofen melletti Rabi, jól megőrizte eredeti elrendezését. Kettős kerítő fallal védelmezett magas és rendkivűl erős toronyszerű épületből és falakkal összekötött több kisebb épületből áll. A várnak ez utóbbi zeg-zugos része Karlstein vár mintájára épűlt, s e része hasonlít a nagyobb várakhoz, azonban Rabi a régiek által annyira magasztalt erősségét az 1490 körűl épűlt hatalmas külső erődítményeinek köszöni, melyek a várhegynek kevésbbé lejtős éjszaki és nyugati oldalát védelmezik. Kiszökellő félkörű bástyákkal ellátott kerítő falai igen erősek és jó állapotban vannak; a falakhoz épített lépcsők és a falak peremén végig futó folyosók a maguk nemében páratlanok; az öldöklő folyosó, mely fából volt, természetesen elpusztúlt. Miként Rabi, úgy az Adlerkostelec közelében levő Potenstein vár is régibb és újabb részekből áll, de úgy, hogy az újabbat a régibe építették. A régi résznek alig vannak maradványai; a Pernstein Vilmos által épített lakóházak falai még fönnállnak, de a régi vár körűl általa épített külső erődítmények romban hevernek. Legkiválóbb a XVI. század elején keletkezett Kunětická hora vár Pardubitz közelében. A huszita háború alatt egy lapályos vidékből kiemelkedő s messze ellátszó hegyen alapíttatott; de ekkor csak a hegy csúcsát foglalta el; Pernstein Vilmos építé hozzá a díszes házat és a külső erődítményeket, s ekként ez az utolsó vár, a mely magas fekvésű és egyszersmind külső erődítményekkel bír. E korszakbeli királyok építkezési kedve nem volt oly nagy, mint a vidéki uraké. IV. Venczel óta a királyi várakon igen keveset építettek; csupán Vladislav alatt volt élénkebb a tevékenység, a mennyiben Bürglitz várat befejezte és nehány újabb épületet leszámítva, abba az állapotba helyezé, a melyben ma is látható.
A leggazdagabb vidéki urak építkezéseit a kevésbé gazdagok nem utánozhatták. Akárhány vár eléggé meg volt erősítve és ellent állhatott a régi római mód szerinti ostromnak, de a huszita háború után mind használtabbá lett lövő fegyverek ellen nem volt képes védekezni. A külső erődítmények építéséhez szükséges költség hiányában úgy segítettek magukon, hogy a vár területén kivűl tornyot és bástyákat emeltek, árkot ástak, sánczot hánytak. Rendkivűl érdekes a Winterberg kastély előtt álló Bašta, mostanság Haselburg. A régi, de a XVII. században átalakított kastély magasan fekszik és sziklahasadékok védelmezik, éjszaki oldala azonban szelíd lejtőjű úgy, hogy ez oldalon a sáncz-árok nem nyújtott elég biztonságot; azért mindjárt a kastély elé egy patkóalakú kerítő fallal védett zömök kerek tornyot építettek. E védelmi építmény a kapuján levő sulevitzi Kapliře (Kapler) család czímerének bizonysága szerint a XV. században keletkezett. Ilyen tornya van példáúl Karlsberg, Lipnitz, Sternberg és még több várkastélynak. Sternberg kastély két tornya közűl az egyik alúl az útat védelmezi, a másik magasan a kastély fölött áll és erődítménynyel van ellátva. Ilyen fajta erődítmények a Třemschín melletti Hengstbergen és a Dauba melletti Tschappkeule előtt levő sánczok. Okoč, Zelena Hora, Liebstein várakat előre tolt bástyák védelmezik, a melyek, patkóalakjukról itélve, a XVI. században épűltek.
Sternberg várkastély.
Jansa Venczeltől
Ez időtájt számos erődöt kastélylyá alakítottak át. Ilyen példáúl Smečno kastély, mely 1460-ban keletkezett és a XVI. században egyöntetű terv szerint ízlésesen átalakíttatott. Számos vár kastélyszerű alakot öltött az által, hogy külön álló tornyát és egyéb épűleteit a kerítő falak mellett emelt újabb építményekkel összekapcsolták és külsejét építészeti díszszel látták el. Ilyen példáúl a Turnau melletti Rohozec kastély.
A XVI. században alapított úri lakok híven tűntetik föl azt a nagy átalakúlást, melyen Európa a XV. század óta átesett. Az állami kormányzat megerősödött, a nemesség daczossága alábbhagyott, legfölebb mint testület kisérli meg az ellenállást; az egyesek tehetetlenek az állam hatalmával szemben. A kormányok többé nem lépnek egyezségre az ország nyugalmának zavaróival, az emberi élet értéke fokozatosan emelkedik. A személyi szükségletek is fokozódnak, mindinkább erősbödik a jóllétre való törekvés. Az ipar fejlődik, számos szükségletet, mely az előtt sok pénzbe kerűlt, most olcsón lehet megszerezni. Elég említenünk az üveg olcsóságát, melynél fogva lehetségessé vált a lakás derűltebb megvilágítása. A magasan fekvő, nehezen megközelíthető várakat elhagyják, a melyekben pedig megmaradnak a lakók, azokban, még az elővárakban is, új lakóházakat emelnek (Bösig, Točnik). A nemesség kényelmesen kiván lakni és számos új kastélyt épít. Az új kastélyt árok övezi ugyan, de az csak a rablók elleni védelműl szolgál. A majorságokkal kapcsolatban egyszerűbb úri lakok (sidla) épűlnek. A XVI. század elején épűlt Neustadt az utolsó magas fekvésű kastély.
A gazdag s fényűzést kedvelő nemesség új lakai renaissance művészetűek és többé-kevésbé jókarban ma is fönnállanak, kivéve a Klösterle közelében levő Felixburg kastélyt, melyet legújabb időben a teljes pusztúlásnak engedtek át. A legrégibb e fajta építmény a Prága mellett levő és bizarr alakjánál fogva érdekes Stern nyári kastély, melyet Ferdinánd főherczeg 1555-ben alapított és díszítését olasz mesterekre bízta. Alaprajza hatágú csillag; belsejének czélszerű és egyúttal művészi elrendezését, a mi nem könnyű föladat volt, az építőmester elmésen oldotta meg. E kastély bizonyos tekintetben előhírnöke a mai nemesi lakoknak, s első kisérlet lakóháznak parkban való építésére. Nem sokára számos nyári kastély követte a példát.
Stern kastély után e korszakban a legrégibb nagyobb úri lakok a Radnitz közelében levő Kaceřov és az Elbe melletti Mühlhausen. A régi várral közös vonásuk, hogy árok és fal övezi őket, ellenben a lakóház elrendezése és már megrongálódott dísze az újabb kort jelzi. Mind a két kastélyt a tiroli származású griessbachi Griessbeck Florián, I. Ferdinánd tisztviselői karának egyik kiváló tagja, olasz mesterekkel építteté. Az országban nem sokára elszaporodtak az olasz építőmesterek oly annyira, hogy a nép minden építőmestert egyszerűen olasznak (vlach, wälscher) nevezett és a palotaépítésben uralomra jutott a renaissance művészet. Sőt, mi több, valóságos mohóság szállta meg az embereket, mindenki új módú lakóházat óhajtott és az építő szenvedély akárhányszor a régit lerombolva alkotott új, pompás műveket. A Pernstein Vratislav által 1573-ban épített Leitomischl kastély egyöntetű renaissance építmény és ma is ép állapotban van. Pernstein kastélyán azonban túl tesznek a Rosenberg család utolsó nemzedékének építményei. A Rosenberg Vilmos által 1582-től 1589-ig épített Kratochvile (Gondűző) kastély némileg még hasonlít a régi erődítményhez, melyet a renaissance művészet egyenes vonalú formáival iparkodik összeegyeztetni. A kastély árkai még valódi árkok; a kerítő fal, az úgy nevezett bástyák azonban már látszólagos erősítései az úri laknak. Négyszögű fő épülete remek alkotás, mert külseje puszta ugyan, de belsejét pompás falképek és stucco-munkák díszítik, melyek, sajnos, megrongált állapotban vannak. Wittingau kastély Vok Péternek, a Rosenberg család utolsó sarjadékának lakóhelye, 1599-től 1608-ig épűlt nagyszerű alkotás; több épületből áll s terjedelménél fogva egy kis városhoz hasonlít, melynek fő része a XVI. századból való tulajdonképeni kastély.
A Prága melletti Stern kastély külseje és alaprajza.
Bernt Rudolftól
Ha azt mondjuk, hogy akkoriban építő szenvedély dühöngött, ez nem a most említett kastélyokra vonatkozik, hanem a régebbi építmények ízléstelen átalakításában mutatkozó kedvtelésre, mely manapság is szertelenkedik. Neuhaus vár szenvedett legtöbbet. A XIV. és XV. században nagy gonddal épűlt hatalmas várnak fő épületét és öregtornyát olasz módra bemeszelték; szerencse, hogy csúcsíves művészetű, nemes belseje ésrtetlen maradt. Minthogy a várban levő helyiségek Neuhaus Ádám udvartartásához elégtelenek voltak, 1580-tól 1596-ig több toldalékot építettek. E helyiségek egy részét 1773-ban tűzvész pusztította el; meglevő, de elhagyatott részük művészetileg egyöntetű ugyan, ám nem illik össze a csúcsíves emelettel, a melyhez hozzá van építve. A berendezés maradványai fényűzésről és ízlésről tanúskodnak, nemkülönben a szomszédos kerti terem is, mely túltett az akkori e fajta építményeken, most azonban csak művészeti ereklye. A Rosenberg család által már a XV. században toldalékokkal kibővített Krumau várat utóbb még két ízben alakították át, azonban a Rosenberg Vilmos által emelt épület és a kerektorony jobb ízlésű, mint az Eggenberg család kaszárnyaszerű, egyformaságra törekvő építkezése.
A XVI. században átalakított nehány kastélynak úgy régi részei, mint az olaszok által épített toldalékai még egészen ép állapotban vannak. Említésre méltók: a Trčka családnak magasan fekvő, szépen épített Opočno nevű kastélya, a tekintélyes Nachod kastély, a Luže melletti Koschumberg kastély, a melybe a Slavaták egy renaissance művészetű szárnyat építettek, a Liban melletti Altenburg kastély, a melynek régebbi építményeiből csak a várkápolna maradt fönn, a Jungfernteinitz melletti Žerotin kastély, a Nassaberg melletti Žumberg kastély, végűl a Přestitz melletti Ruppau kastély romjai. A festői fekvésű Tetschen kastélyt a Bünau lovagok, majd mások annyira átalakították, hogy a meredek sziklákon kivűl semmiben sem hasonlít várhoz. Klingenberg várat a XVI. században nehány toldalékkal bővítették, s így jól megkülönböztethető építményei több századból származnak.
A XVII. és a XVIII. században keletkezett kastélyok jobbára egy-egy udvart körűlzáró, térséges építmények, a melyeknek külsején a számos ablak, belsejében pedig a szobák hosszú sora arról tanúskodik, hogy bennük a tulajdonos, annak családja és a nagy szolgaszemélyzet kényelmes otthont talál. Némelyek nagyságuk miatt tekintélyesek, mások barokk izlésű díszítményüknél fogva vonzók. Raudnitz kastély példáúl művészetileg nem kiváló, de tiszteletet parancsoló hatalmas építmény. Herczeg Lobkowitz Venczel Özséb, I. Lipót francziabarát minisztere, Antonio Porta építőmester által 1652-től 1677-ig építteté az ottani vár helyén. Lobkowitz és Bilin kastélyok, valamint a Selčan melletti Radič kastélyka szintén Antonio Porta művei. A harminczéves háború alatt a kisebb birtokok egységesítése következtében meggazdagodott nemesi családok nagy építkezésekbe fogtak. Így keletkeztek Zelená Hora, Horaždowitz, Rothenhaus, Eisenberg, Wartenberg, Chroustowitz, Zamrsk, Weisswasser, Schwaden, Benatek és Koloděj kastélyok. Majdnem valamennyi egy-egy régebbi vár helyén épűlt és fölhasználta annak egyes részeit.
Leitomischl kastély.
Liebscher Károlytól
Gróf Sporck Ferencz Antal művelt különcz a XVII. század végén és a XVIII. század elején nagy építkező tevékenységet fejtett ki. A Maleschov uradalomban levő Wysoká hegyen Belvedere nyári lakot, a János-kápolnát és a remeteséget építé (1697). Az addig várszerű Lissa kastélyt egészen átalakítá. Ettől nem messze a Benatek uradalomtól megvásárolt hegyen Bon repos nyári lakot építé (1718) és ott madarászattal tölté idejét. Gradlitz uradalmon a Kukus fürdőt alapítá, ott úri lakot emelt és akkori mód szerint szépíté a környéket. Konojed régi kastélyt még 1699-ben kórházzá alakítá át, de helyette Ober-Algersdorfban egy új vadászkastélyt emelt (1700). Ez építmények közelében kápolnák, az akkoriban kedvelt remeteségek, franczia izlésű sétahelyek keletkeztek, azonban legnagyobb részük nem volt életre való. A kastélyok közt, melyek e korszakban keletkeztek, Mostek kastély volt a legrövidebb életű. Trauttmansdorff Mária Terézia grófnő, második házasságában Rottal gróf neje, Brandeis város közelében 1724-ben alapítá egyebek közt azért is, mert az uradalomban nem volt alkalmas úrilak. Donato Allio építész és Donato Morazzo kőmívesmester építették, de a már javában folyt munkát rögtön megszűntették, mikor az ifjú gróf Trauttmansdorff Ferencz Norbert külföldi útjából visszatérve, a kastélyt nem találta tetszése szerintinek. Kutatók és turisták egy egész századon át nagyon érdeklődtek a be nem fejezett kastély romjai iránt, melyek húsz évvel ez előtt nyomtalanúl eltűntek a föld színéről.
A XIX. Században a kastélyok nagy átalakúlást szenvedtek. Az e fajta építmények tulajdonképen nem is kastélyok, csak a nevük az. Lassanként eltűnnek a jól megvasalt nehéz tölgyfa kapuk, a kényelmesekké lett szobákban lábra kap a szertelen fényűzés, a mit a „régi jó idők” nem ismertek, az irodák számára külön hivatali épületeket emelnek, a kastély és a majorság közti kapcsolat megszűnik, a mennyiben a kastélyt rendszerint kert közepén levő levegős térre építik.
A gazdag urak példáját követve az alsó nemesség tetemes összegeket fordított lakóhelyeinek átalakítására vagy újból való építésére; a nagyúri mód utánzása általános volt. A XVI. században még fönnállott régi erődöket vagy átalakították és kibővítették, vagy gazdasági czélokra melléképületek gyanánt használták; az árkokat betemették, a vár legközelebbi környékét szabályozták. A kisebb nemesi lakok emeletén van a mellőzhetetlen ebédlőszoba és a kápolna, földszintjét a konyha, az éléskamrák és a szolgák szobái foglalják el. Az uradalmi hivatalok és irodák nehány szűk helyiségre szorítkozva, a mostani századig a kastélyban voltak. Számos ilyen falusi kastély ma is fönnáll; valamennyit ama kornak elernyedt művészete jellemzi.
Chotek János Rudolf gróf 1802-től 1822-ig építteté a Kuttenberg melletti pompás Kačina kastélyt, melynek elrendezése nyomott ívalakú, fölépítése szép arányú és egyszerű díszítésű. Egy ideig ez volt a legszebb falusi kastély, utóbb azonban túltett rajta a Budweis melletti gyönyörű fekvésű és páratlan fénynyel elárasztott Frauenberg kastély, melyet, mint déli Csehország e fajta legkiválóbb építményét, számosan látogatnak. Egy régi várnak helyén és falai egy részének fölhasználásával 1844-től 1847-ig nagy költségen épűlt és 1847 szeptember 3-ikán a most uralkodó császár sajátkezűleg helyezte belé a zárókövet. Kétségtelen, hogy Frauenberg a királyságnak legszebb és legpompásabb nemesi kastélya, fényes építmény, melyen a középkori elemek alkalmazkodnak a modern kényelem követelményeihez és mely uralkodik a részben díszkertté átalakított, részben a természettől fában gazdagon megáldott, zöldelő környék fölött.
