Festészet és szobrászat a középkorban. Neuwirth Józseftől, fordította Pasteiner Gyula
Festészet és szobrászat a középkorban.
Neuwirth Józseftől, fordította Pasteiner Gyula
Neuwirth Józseftől, fordította Pasteiner Gyula
A kereszténységnek meghonosodásával és elterjedésével karöltve Csehországban fordulat állott be az építés, majd a szobrászat és a festészet terén is. Azonban a román építmények számához képest majdnem elenyésznek a későbbi századok viszontagságai által tetemesen megapasztott amaz emlékek, melyek tanui annak, hogy mekkora ügyességgel forgatták a vésőt és az ecsetet a román korban. Az emlékek e hiányát részben pótolják a régebbi művészekre és azok tevékenységére vonatkozó hiteles adatok.
Bizonyos, hogy eleinte Csehországban is a papság, jelesűl a tudomány és műveltség fejlesztésében oly nagy érdemű benczés rend gyakorolta e művészeteket. II. Vratislav uralkodása alatt Božetěch apát állott a Sazava kolostor élén, melyet Prokop, az ország védő szentje alapított. Božetěch apát érdekes művészi egyéniség, a ki az 1095-ben kibővített kolostor-templomot fényesen fölszerelte, ügyesen festett, kőből és fából szobrászati műveket faragott, járatos volt a csont esztergályozásában. Sazava kolostor az apát halála után is fontos helye maradt a szobrászat és a festészet gyakorlatának. Ugyanis Božetěch utódja, Diethard břevnovi prépost (1097–1133) nem csupán templomi könyveket írt, hanem a képekkel díszített ilyetén könyvek előállítására külön irnokokat fogadott föl. Szilvester apát (1134–1161) a kolostort festményekkel díszítteté, a sazavai krónikás továbbá azt mondja a Metzből meghívott Reginhard apátművészről, hogy járatos volt a festészetben, a szobrászatban, a fémek megmunkálásában, az üveg mozaik készítésében, szóval a művészet minden ágában. Sazaván kivűl Csehország más kolostoraiban is otthonos volt a művészet gyakorlása, a mennyiben a Zwifaltenből Kladrauba költözött benczés, a Rajna vidékéről ide vetődött premontrei, a frank kolostorokból Csehországba hívott cistercita szívesen fölajánlotta művészetét a kolostornak, a melynek méltó feldíszítésénél, miként más országokban is, egymást kölcsönösen támogatta a szobrászat és a festészet. A XII. század első felében nagy szerepet vitt a falfestészet, legalább erre mutat az a körűlmény, hogy a történetíró a vyšehradi templomnak I. Sobešlav uralkodása idejében történt helyreállításáról szólva különösen említésre méltónak tartja, hogy a fejedelem festményekkel díszítteté a templom falait.
A Kuttenberg melletti Szent Jakab templomnak déli oldalán és oromfalán levő XII. századi szobrok, melyek Krisztust több szent társaságában ábrázolják, fölötte durvák és esetlenek, mindazáltal túl tesznek a hrušitzi Venczel-templom oromfalán levő két papi alakon. E templom kapujának hornyát állati alakok élénkítik, még gazdagabb ily dísze van az 1200-ban épűlt zaboři templom kapujának. A podvineci templom oromfalán a fölfeszített Krisztus és a lábánál fekvő két alak gyarlón formált művek, ellenben a hradištěi (Münchengrätz) templom kapujának dísze, valamint az osseggi templomban levő kőből faragott könyvtámlák a cistercita művészet fejlettségéről tanúskodnak. A prágai György-templomnak triptychon-alakú kő oltára román művészetű. Az oltár középső részében Mária ül, ölében tartva az áldást osztogató gyermek Jézust; Máriát két angyal megkoronázza, előtte térdelnek ária és Bertha, a György-kolostor apátnői; az oltár balszárnyában I. Přemysl Ottokár nővére, Ágnes térdel, ki 1200-tól 1228-ig volt a kolostor előljárója, I. Ottokár pedig az oltár jobb szárnyában imádkozik. A csoport szigorúan szabályos, de összhangzatos elrendezésű, kimunkáltsága itt-ott merev és félénk, egészben véve azonban meglátszik rajta, hogy a csehországi szobrászat a XIII. század első felében sikeresen törekedett a valószerűségre. Prágában e tekintetben legjellemzőbb példa a megszűntetett Lázár-templomról való dombor mű, mely a valóságból ellesett élénk mozdúlatú alakokkal ábrázolja Lázár föltámasztását; ellenben egy másik töredéken, mely nehány évvel ez előtt a Kleinseitén a híd tornya közelében levő házban kerűlt napvilágra, a trónon ülő király alakja sokkal merevebb tartású, s ruhájának redői jobbára párvonalosak. A prágai Ágnes-kolostor templomának színesre festett és részben megaranyozott zárókövei és pillérfői a leghűbben tűntetik föl az átmeneti kor díszítő szobrászatának fejlettségét.
Román művészetű falképeknek csekély és fölötte megrongált töredékei a prágai Szent György templom déli tornyának kápolnájában maradtak fönn. Az apsis boltozatán mandorlában felhőkön trónol a Megváltó, tőle jobba és balra az evangelisták jelképeit látjuk, az apsis peremén, továbbá a nyugati és déli falon pedig apostolok és szentek alakjai egy félig leveketzett és fához kötözött ifjú vértanúságának jelenetét ábrázolják. A hajó boltozatát a mennyei Jeruzsálemnek nagyon megrongált képe díszíté, mely elrendezésre nézve nagyjában hasonlít a gurki templom boltozatát díszítő s szontén a XIII. századból való festményhez. A sötét-barna alapra fekete vonallal rajzolt alakok ruházata egyszerű színezésű, fínomabb árnyalat nélkűl való, tehát egészen lapos. A György-templom fő apsisának boltozatán Mária koronázását ábrázoló, szintén e korbeli festmény maradványai láthatók.A prágai Ágnes-kolostor templomában nem régen fölfedezett falképek az átmeneti kor végéről valók.
Szent György szobra a hradschini várpalota kútján.
Charlemont Húgótól
A fönmaradt képes kéziratok csak részben pótolják a román korszak elpusztúlt falfestményeit. Valószínűleg Csehországban a XI. század második felében készűlt a vyšehradi evangelistarium, a melyen a nyersen rajzolt és helytelen arányú alakok mellett is könnyű fölismerni az emelkedett művészi fölfogást. A XII. században valamely régibb minta után készített wolfenbütteli Venczel-legenda fölfogás tekintetében jóval gyöngébb munka. A prágai érseki káptalan könyvtárában őrzött ostrovói codexet díszítő „Keresztre feszítés” a legtökéletesebb példája az e korszakbeli könyvfestésnek. A „Mater verborum” czímű és valamely csehországi benczés kolostorból származó kézirat forma és a kezdőbetűk dísze tekintetében a német miniatur-festésnek a XIII. század első felebeli álláspontját foglalja el. A szintén ez időbeli sedleci antiphonarium helylyel-közzel byzanczi minták után indúlt, ellenben az Óriási-codexet, melyet Sobešlav a Podlažitz-kolostorban írt, s mely utóbb Stockholmba kerűlt, inkább helyi fölfogás jellemzi. Ugyancsak a helyi fölfogás nyomai mutatkoznak a prágai egyetem és a káptalan könyvtárában levő nehány kézíraton, melyeknek csehországi eredetét azonban belső bizonyítékokkal nem lehet határozottan megállapítani.
A csúcsíves művészet meghonosúltával és elterjedésével a szobrászat és a festészet iránya is megváltozott. Eleintén a cisterciták vitték a vezérszerepet. A hohenfurti sekrestye ajtaja fölötti ívmezőt díszítő domború mű, ugyanott a káptalan-teermnek és a goldenkroni kolostor régibb részeinek díszítményes faragványai járatosságra és helyes ízlésre vallanak. Az apátok sírkövei, mint a hradištěi Pál apát sírköve bizonyítja, ezentúl is egyszerűek maradtak, azonban Königsaalban a királyi alapítónak, II. Venczelnek, kőből faragott pompás síremléket emeltek, melyet utóbb brabanti János mester által öntött ércz táblával cseréltek föl. Hogy a XIII. század közepe táján más szellemkezdett uralkodni a szobrászatban, bizonyítja az az elismerés, melyben a Vitus esperes alatt befejezett székesegyházi keresztfolyosónak faragványos oszlopai részesűltek. A prágai ó-város vásárterét I. Venczel emlékére emelt kő szobrok díszítették. Az elefántcsont faragványokat rendszerint a külföldön vásárolták, példa erre břevnovi Bawor apát, ki a pápai udvarból hozott magával ilyen műveket. A politzi prépostsági templom számára már 1300 körűl rendeltek egy fából faragott nagy szobrot; kilencz ezüst márka volt az ára. A fehér, vagy vörös márványból faragott úti oltárok sem voltak ritkák. Elvétve a szerzetesek is űzték még a szobrászatot; így strahovi Budissius apát (1290–1297) saját apátsági temploma számára egy Mária-szobrot faragott.
Kopogtató a prágai Venczel-kápolna ajtaján.
Fénykép után.
A kora csúcsíves művészet idejéből nagyobb szobrászati művek nem maradtak fönn; e fajta emlékeink java része a kifejlett és a hanyatló csúcsíves művészet idejéből származik. A művészetileg legnevezetesb művek a huszita háborúk alatt keletkeztek. Kevésbé becses Prágában az egykori karmelita kolostornak Havi Boldogasszony tiszteletére szentelt templomában levő, nagyon megrongálódott domború mű; figyelemre méltóbb a püspököt ábrázoló szobor, mely a nimburgi városi templom homlokzatának egyik támasztó pillérét díszíti. Az e korbeli bronzöntésnek páratlan alkotása Szent György lovas szobra, mely most a várpalota harmadik udvarában áll; kolozsvári Miklós festő fiai, Márton és György, Magyarországban is nagy hírnevű érczöntő mesterek, 1373-ban öntötték. A szobor fél életnagyságú; a ló mozdúlata meglepően élénk, idomai a valóság beható tanulmányozását árúlják el; a sárkányölő lovas tartása kissé elfogúlt. A magyar mestereknek e remek műve nem hatott serkentőleg a bronzöntés művelésére. Így fölötte nyers kimunkáltságú apostolok díszítik a königgrätzi Szent Lélek templom keresztelő medenczéjét, melyet podlažitzi Bertalan apát 1406-ban készíttetett. Művészetileg csekély becsűek a későbbi időből való sárgaréz keresztelő medenczék is, melyeknek fölfordított harangalakjuk és három lábuk van, s melyek nagy számmal maradtak fönn. A XV. század második felétől kezdve mind gyakoribbakká vált harangokat is csak elvétve díszíté a fölfeszített Megváltónak, Máriának, vagy a templom védszentjének sekélyen domború alakja. Egyébként a harangokon és a keresztelő medenczéken a XVI. század végeig uralkodtak a csúcsíves művészet formái. A bronz sírtáblák, a milyen a seebergi Buskoé 1499-ből, csak a renaissance művészet idejében váltak szokásosakká; ellenben a bronzöntés az egész korszakon át igen szép, jól kimunkált díszítményekkel látta el az ajtókat, minek bizonysága a prágai Venczel-kápolna és az egeri Miklós-templom ajtaját díszítő oroszlánfej.
A prágai Tein-templom éjszaki kapuja.
Weber Antaltól
A kő-szobrászat a csúcsíves építészettel együtt virágzott. A szobrászat ez ágában leleményességre és fejlett érzékre nézve valamely Parler Péterrel rokon szellemű mester vitte a vezérszerepet, a ki példával és tanítással gyakorolt hatást a vezetése alatt dolgozó szobrászokra. E mester kezének alkotásai a nemes alkotású Venczel-szobor, I. és II. Přemysl Ottokár síremlékei és valószinűleg egy része azoknak a mellszobroknak is, melyek a prágai székesegyház oszlopos karzatát díszítik; a többi mellszobor, valamint a többi fejedelmi síremlék bizonyára ugyanezen mester felügyelete alatt készűlt. A fölsorolt műveknek, valamint vlaschimi Očko János prágai érsek emlékének, nemkülönben az uralkodók szobrainak, melyek a Moldava-híd ó-városi tornyán állanak, fő ismertető jelük, hogy a művész törekszik a kiváló személyek lényeges vonásait kiemelni; e törekvés fölismerhető még a XV. század utolsó negyedében keletkezett építmények szobrászati díszén is. A gmündi iskola szellemében kiképzett mesterek művelték legtöbb kedvvel és hivatottsággal az építmények szobrászati díszét; vésőjük alól számos szépen faragott zárókő, oszlop- és pillérfő, gyám, mennyezet és eredeti vízhányó állati alak kerűlt ki, de mindezen alkotásaikat túlszárnyalja a prágai Tein-templom kapujának pompás, gazdag szobordísze. A csúcsíves művészetű kőfaragásnak e legkiválóbb, legterjedelmesebb alkotása a kapu ívmezőjében Krisztusnak kigúnyoltatását, tövissel való megkoronáztatását és fő jelenetként keresztre feszíttetését ábrázolja; a támasztó pillérek gyámjain Ábrahám és Mózes alakja áll; egykor még számos más szobor is díszíté a kaput. További kiválóbb alkotás Szent Ludmillának a prágai György-kolostorban levő síremléke; a sír födelén a szentet ábrázoló alak fekszik, a mint kezeit imádkozva összekulcsolja; a födél hosszanti oldalán levő öt-öt fülkét nyers alakítású, de későbbi átdolgozás következtében eredeti jellegükből kivetkőzött szentek foglalják el. Az ország kisebb-nagyobb templomaiban fönmaradt számos sírkő arról tanúskodik, hogy a szobrászat ez ága mind nagyobb valószerűségre törekedett, s ezzel kapcsolatban az eleinte sekélyen formált képmás jobban-jobban kidomborodó alakot öltött. A XIV. és XV. században háládatos föladatúl kinálkoztak a szobrászatnak a templom egyik fő díszeiűl szolgáló szentségházak, melyek majd szekrényhez, majd merészen felszökő gúlához hasonlítanak, s támasztó pillérek, tornyocskák, mennyezetek, ormók, keresztvirágok vannak rajtuk ékítésűl. A hazai és a külföldi mesterek egyaránt remekeltek a csúcsíves művészet e sajátos, jellemző alkotásaival. Legkiválóbb szekrényalakú szentségházak: a nachodi, az egeri, a schlani, a rakonitzi; gúlaalakúak: a kauřimi, a böhmisch-brodi, a prachatitzi, a krumaui, a gangi, a nezamyslitzi, a kuttenbergi (a Szent Lélek templomában), a königgrätzi (a székesegyházban) és még számos. A hazai irány képviselője a gangi szentségház, mely a fölírás szerint Raysek műve; ellenben az egeri szentségházat nürnbergi, a prachatitzit pedig dél-német fölfogás jellemzi. A kései csúcsíves művészet idejében a szobrászat a szószéket is hatalmába keríté és Kuttenbergben, Prágában, Launban, Aussigban, Unterhaidban remek műveket alkotott. A kuttenbergi szószék mellett legérdekesebb a gangi már csak azért is, mert Raysek műve, noha egyfelől a rakonitzi szószék gazdagabb, más felől pedig kétségtelen, hogy a mester e téren nem mérkőzhetik az egykorú külföldi jelesebb szobrászokkal. A XV. század vége felé a prágai Tein-templomban fölállított oltármennyezet szintén arról tanúskodik, hogy Raysek mester nem volt kiválóbb szobrászi tehetség. A kései csúcsíves művészetnek valószerűen formált ágas-bogas díszítő módja a leghatározottabban és legtöbb csínnal érvényesűlt a prágai székesegyház Vladislav-féle oratoriumán és az ó-városi tanácsház híres toronyóráján. A szobrászat a XV. század második felében mind inkább a világi építés szolgálatába szegődött, a miről Lititz várkastély, a pürglitzi Saalbau, Schlan városban a lebontott prágai kapu, Launban a saazi kapu, végűl a kuttenbergi „kő ház” és a városi kút szobrászati maradványai tanúskodnak. Kiváló alkotás a launi erkély, ellenben a prágai ó-városi tanácshpz kapuján és a mellette levő ablakon már ízléstelenűl szertelenkednek a késő csúcsíves díszítmények. A szabad kereskedés jeléűl több városban, így példáúl a leitmeritzi városházán és a prágai Károly-hídon emelt Roland-oszlopot valószerű jelképies fölfogás jellemzi. A prágai oszlopot nehány évvel ez előtt nem épen művészileg készített utánzattal váltották föl.
A templomok és a lakházak belső fölszerelése hálás foglalatosságot nyújtott a fafaragásnak. A XIV. század végén a művészet ez ága is a Parler-féle irány hatása alatt állott, a mennyiben a prágai székesegyház szentélyének befejezése után maga Parler Péter vállalkozott a chorusi székek előállítására, a melyek, sajnos, elpusztúltak. A XIV. század második felében fokozódó Mária-tisztelettel kapcsolatban számos szép Mária-szobor készűlt; ilyenek vannak: a prágai Tein-templomban, a neuhausi prépostsági templomban, a pilseni főesperesi templomban, a reichenaui templomban és az egeri múzeumban; a jámbor nép azt hitte, hogy e szobrok közűl nehány a Mária-tisztelet fölélesztése körűl nagy érdemeket szerzett Ernő parduubitzi érsek műve. A mindinkább szaporodó városi múzeumokban és a magán gyűjteményekben a XIV. és XV. századból való számos fafaragványt őriznek. E fajbeli legkiválóbb emlékek a prágai városi múzeumban egy szép alkotású keret, továbbá a tövissel koronázott Krisztus és a sebeit mutató Krisztus szobra; nemes fölfogás jellemzi Szent Borbálának a pilseni múzeumban levő szobrát; továbbá figyelemre méltó alkotás Szent Katalin szobra a leitmeritzi egyházmegyei múzeumban; ezekhez csatlakozik Szent Ludmillának herczeg Schwarzenberg Adolf József birtokában levő szobra; ellenben eredetiség nélkűl való, inkább kézművesi munkák a kuttenbergi „Vocel” régészeti társúlat tövissel koronázott Krisztusa, az „olasz udvar”-beli Ludmilla- és Adalbert-szobor és számos szobor az egeri múzeumban. Mély érzelemtől áthatott alkotás Krisztusnak 1511-ből való kuttenbergi szobra, melyet valószinűleg Jakab mester faragott. A szárnyas oltárok divatja szintén nagyon előmozdította a faragást; ez oltárok közűl nehány egész épségben fönmaradt, többnek csak középső része kerűlte el a pusztúlást. Ép állapotban vannak: a II. Vladislav idejéből való pürglitzi oltár, továbbá az aussigi esperesi templomnak német hatásra valló oltára, mely ismét a Lobositz melletti Klapayban levő és 1493-ban fölszentelt szárnyas oltár készítőjére lehetett hatással. A smečnói oltár, mely egy Martinitz nevű úr megbizásából készűlt, az ékítményi részletek tekintetében hasonlít a kuttenbergi Borbála-templom chorusi székeihez; a kuttenbergi templomban Jakab mester 1502-ben az utolsó vacsorát ábrázoló pompás oltárt állított föl, melyet 1675-ben eltávolítottak helyéről. A chrudimi oltárok durva kimunkáltságúak, így példáúl az esperesi templom oltára is, mely Mária mennybe menetelnek, nemkülönben az oltár szárnyait díszítő angyali üdvözletnek, Mária meglátogatásának, Krisztus születésének és a keleti bölcseknek ábrázolásában az elfogadott szokástól eltérve bizonyos önállóságról tanúskodik. Az 1498-ból való seebergi oltár és az egeri Jakab-templom számára 1520-ban fölszentelt oltár (most mindkettő az egeri múzeumban) elérik a frank kézművesi munkák átlagos mértékét; a selaui oltár középső részében levő Borbála pedig szászországi hatást árúl el, ugyanez áll a kaadeni Ferencz-rendi templom egyik kápolnájának, továbbá a Szent Lélekről nevezett graupeni kórháznak Freibergből való oltáráról. Mária halálának ábrázolása a kuttenbergi olasz kápolna szárnyas-oltárán gyöngye munka; ellenben kiváló alkotás ugyancsak Mária halálának ábrázolása a gojani templom egyik szárnyasoltárán; Mária és János eszményi szépségűek, ruhájuk redői nem mutatják a szokásos tört, szaggatott formákat, hanem hosszas vonalúak; Mária halálának a klomini templom oltárán levő domború művű ábrázolása a két előbbit jóval túlszárnyalja.
Vlašimi Očko érsek fogadalmi képe.
A prágai Rudolphinumban levő eredeti után.
Siegl Károlytól
Ez időben nagy gondot fordítottak a művészileg előállított chorusi székekre, s azoknak készítését örömest bízták elismert mesterekre; önként érthető, hogy a faragásnak e téren is háladatos foglalkozás kinálkozott. Fölemlítjük a kuttenbergi Jakab-templomnak, kivált pedig a Borbála-templomnak chorusi székeit, melyek alkatukra és díszítményükre nézve a végződő középkornak legszebb faragványos művei közé tartoznak, és sokkal tisztábban megóvják a csúcsíves formákat, mint példáúl a brüxi városi templomnak a renaissance művészet hatása alatt készűlt két széke. Ha a templom ajtajának nem volt vasalata, vagy ha a vas pántok által alkotott dülények mezőit nem töltötték be czímerek és betűk, mint példáúl a karlsteini Katalin-kápolna, a prágai székesegyházbeli Venczel-kápolna és kladnói templom ajtaján: akkor az ajtó külső lapjának díszítését szintén a faragókra bízták, a ki e földatát a prachatitzi Jakab-templom ajtaján egyszerűen és helyes ízléssel hajtotta végre, Schlanban pedig a kései csúcsíves művészet geometriai idomaival rendkivűli gazdagságot fejtett ki. A deutschbrodi orgonaszekrény mutatja, hogy a faragás a templom ezen berendezési tárgyán is érvényesűlhetett. A keresztre feszítést ábrázoló szoborcsoportok közűl különösen említésre méltók a prágai Tein-templomban 1439-ben fölállított, rendkivűl nemesen formált csoport, továbbá a goldenkroni apátsági templombeli, végűl az 1481 körűl készűlt luditzi csoport; a luditzi templomban egy másik csoport, mely Krisztust az olajfák hegyén ábrázolja, valamint az egeri és a pilseni hasonló tárgyú csoport is, frank minta hatására vall.
Csehország csúcsíves-kori festészete a szobrászati műveknél sokkal nevezetesebb a művészet általános történetében. A prágai székesegyház keresztfolyosóját 1244-ben, Mihály-kápolnáját 1252-ben, szentélyét pedig 1253-ban díszítették festményekkel. Ezen kivűl számos adat bizonyítja, hogy az építmények belsejének ábrázolásokkal való díszítése általános szokás volt. A keyi templomnak, a budweisi Domonkos-rendi templomnak helyreállítása alkalmával falképek maradványaira bukkantak; a klingenbergi kápolnában is fönmaradt nehány ábrázolás; legutóbb pedig a prágai Ágnes-kolostor templomában fedeztek föl festmény-nyomokat. Břevnovi Bavor Pál apát Politzban az apát dolgozó, fogadó és háló szobáját, IV. János püspök pedig a prágai püspöki palota házi kápolnáját hivatali elődjeinek képmásával, ebédlő és lakó szobáját egyéb ábrázolásokkal és a cseh nemesi családok czímer-paizsaival díszítteté; az ábrázolásokat magyarázó versek kisérték. Az ilyetén festészetidíszt jól feltűntetik a neuhausi kastélynak német fölírásokkal kisért falfestményei, melyek 1338-ban neuhausi Ulrik rendeletére készűltek és Szent György legendáját az akkori lovagság fölfogása szerint ábrázolják. E falfestmények mindenbenmegegyeznek Németország azon korbeli falfestményeivel; ott is, itt is fekete vonallal vázlatosan rajzolták és árnyalás nélkűl festették a karcsú, sokszor kecses alakokat. Ilyen a bergreichensteini temető Miklós-templomabeli, szintén ez időből való falfestmény is.
IV. Károly alatt Csehországban szokatlanúl fölvirágzott a festészet minden ága, a mit nagyon előmozdított a prágai festőczéhnek 1348-ban végrehajtott szervezése; a czéhnek németűl írt alapszabályai ma is megvannak. Az Emaus kolostor keresztfolyosóját díszítő és 1372-ben befejezett bibliai tárgyú falképeken inkább olasz hatás érvényesűlt; ugyanekkor a strassburgi Wurmser Miklós udvari festő a karlsteini Mária-templom és a Katalin-kápolna falképein megőrizte a rajnai iskola sajátosságát; fínoman formált arczú, karcsú alakokat festett. A rajnai iskola irányát követték a Vitus-templom kápolnáinak falfestményei is, melyekből csak törekdékek maradtak fönn; továbbá a prágai Venczel-kápolnában Krisztus kínszenvedését ábrázoló és 1373-ban befejezett falképek, melyek valószínűleg Oswald mester művei; ellenben a karlsteini keresztkápolna ablakbélleteinek, nemkülönben a kápolnához vezető lépcsőnek falfestményeit, melyek Venczel és Ludmilla legendájából vett jeleneteket ábrázolnak, végűl IV. Károlynak, Blankának és IV. Venczelnek a Mária-templomban levő arczképeit inkább Theodorich irányának szellem lengi át. Ugyan e mester iránya jellemzi a strakonitzi keresztfolyosó falképenek maradványait, a melyek közűl a jámbor asszonyokat Krisztus sírjánál és a pokol előcsarnokába alászálló Krisztust ábrázoló festmények elrendezés tekintetében Kunigunda apátnőnek a prágai György-kolostorban levő passionaléja álláspontját foglalják el. A kisebb falusi templomoknak is gazdag festészeti díszük volt, a mire példáúl szolgálnak a libischi templomnak a XIV. század vége felé keletkezett falképei. A XIV. század második feléből valók a prágai György-templom szentélyének éjszaki falán s jobbára még bemeszelten levő képek, melyek György és Mária legendájának jeleneteit ábrázolják. A XV. századbeli falképek közűl említésre méltók azok, melyek a blatnai várkastély kaputornyát díszítik. E képek a helyiség építészeti sajátságaihoz alkalmazkodnak és a három ablakfülke falain az angyali üdvözletet, Mária meglátogatását, Krisztus születését, a keleti bölcseket, Szent Katalin lefejeztetését és a tisztító tüzet ábrázolják. A helyiség falait czímerek és festmények díszítik, a melyek közűl különösen az köti le a figyelmünket, mely Szent György küzdelmét ábrázolja. Körűlbelűl ugyanazon időben keletkeztek a piseki vár lovagtermének 1479-ben befejezett falfestményei; ezek közűl legérdekesebb az, mely egy lovagviadalt ábrázol s aránylag elég élénken. A neuhausi várkastélyban levő, de nagyon megrongálódott festmény a II. Vladislav-féle alkotmány fölötti utolsó tárgyalást állítja elénk. – Neuhausi IV. Henriknek, a ki e festményt befejezteté, valamint három első feleségének és leányának, Annának, arczképét a neuhausi várkastély kis kápolnájában látjuk. A klingenbergi falfestmények nagyobb része Schwamberg Bohuslav (1473–1490) és Schwamberg Kristóf (meghalt 1534-ben) alatt fejeztetett be. Czímerek nyújtanak tájékozást minden egyes festmény keletkezésének ideje felől. A petshaui egykori kastélykápolna falképeinek maradványai elütő jellegűek, a mennyiben a nürnbergi iskolát követik. Rosenbergben a Mária halálát ábrázoló kép a XV. századbeli osztrák festmények fölfogására mutat, viszont a prachatitzi városi templom szentélyének külsején levő kép, mely a keresztre feszítést ábrázolja, a német művészet fölfogását kvöeti.
A falképekkel lépést tartottak a tempera festésű függő-képek és oltárképek, melyeknek készítését nagyon elősegítette a növekvő Mária-tisztelet. A XIV. századnak nehány nevezetessé vált Madonna-képét csekély változtatással sokszor ismételték. Így a teindlesi Madonna motivuma ismétlődik a steinkircheni képen, a goldenkroni Madonnáé a prágai székesegyház egyik Mária-képén, a leitomischli, valamint a herczeg Schwarzenberg Adolf József birtokában levő kép utánzata a königsaalinak; a hohenfurti Madonna legtöbbször ismétlődik, jelesűl Neuhausban, Wittingauban. E képek közűl többnek keretét szentek és angyalok alakjai díszítik. Ilyen festett keretű képek vannak Prágában „a művészet hazafias barátai”-nak gyűjteményében, az István-templomban, a hohenfurti képgyűjteményben, a bécsi cs. Kir. Művészeti és ipari múzeumban; ilyen kerete van a prágai székesegyházban levő és Vera-ikon név alatt ismert festménynek is. Olasz, német, bizanczi és hazai fölfogás egymás mellett és egyaránt érvényesűlt. Az idegen hatás alatt keletkezett legszebb művek: a mutinai Tamás által festett Madonna Karlsteinban, a hat szentet ábrázoló kép Leitmeritzben, az egyházmegyei múzeumban, a keresztre feszítés Emaus kolostorban, végűl a Rosenberg család egyik tagja által alapított hohenfurti képsorozat. A festészet ez ágának Csehországban a leghatalmasabb alkotásai a deszkára festett és szenteket ábrázoló képek, melyek a karlsteini kereszt-kápolna falainak burkolatáúl szolgáltak, s melyeket Theodorich udvari festő 1360-tól 1370-ig fejezett be. A mester a szentek tisztes alakjait nem sokszor ismételt minták nyomán, hanem a valóságra támaszkodva, a korabeli embereket tanúlmányozva állítja elénk; eredeti fölfogása, rajza és színezése a cseh festészet e korszakának jellemző sajátossága, melynek mintegy előzményét ismerjük föl a blanitzi templom festményében, mely Szent Egyedet, s tőle jobbra és balra Adalbertet és Prokopot ábrázolja. E sajátosság mutatkozik vlasimi Očko János érseknek a karlsteini képekkel majdnem egyidejű fogadalmi képén is, melyen a trónoló Madonna környezetében ábrázolt alakokat, névszerint az alapítót, a császárt és ifjú fiát, valamint az ország védszentjét élénk valószerűség jellemzi. Ugyanezen fölfogásra mutatnak Prágában a Kleinseite Miklós-templomában levő kép, mely Szent Venczel és a Dubečekből származó kép, mely Csehország védszentjeit ábrázolja. A mondott irányban önállóan haladt tovább a wittingaui mester, kinek művei közé sorozhatjuk a St. Magdalenából származó képeket, melyek Prágában a művészet barátainak gyűjteményében és a wittingaui levéltárban őriztetnek. Ellenben kézművesi durva módon festett az a mester, a kinek Krisztus életéből vett jeleneteket ábrázoló négy festménye most a schweidnitzi plebnánia birtokában van. A Raudnitzban levő passio-képeket bizonyos szenvedélyesség és a fájdalom ábrázolásában való kéjelgés jellemzi. A hohenfurti és strahovi kolostor gyűjteményei számos e korbeli, de nem egyenlő művészeti becsű festménynyel dicsekszenek; legtöbbjük bizonyára valamely szárnyasoltárhoz tartozott, a melynek középső része faragott ábrázolás volt, s így rajta a szobrászat és a festészet egymást kölcsönösen támogatták.
Oransei Vilmos kézíratának egyik miniatur festménye (1387).
Siegl Károlytól
Voltak olyan szárnyasoltárok is, melyeknek középső részét nem faragott, hanem csak festett ábrázolás foglalta el. A XV. század első feléből való ezen oltárok közűl számos a hazai irányhoz tartozik. Így példáúl a György-kolostorból származó oltár, melynek középső képe Mária halálát, a szárnyképek pedig az angyali üdvözletet, Mária meglátogatását, a keleti bölcseket és a sárkányölő Györgyöt ábrázolják. Ide tartozik az ottaui szárnyasoltár is, a melynek azonban ezüstös alapja van és e tekintetben eltér a XV. századi szokástól. Ezüstös alapja van a beneschaui Mária-képnek is és még nehánynak a strahovi kolostor gyűjteményében. A netolitzi Venczel-templomból származó (Frauenberg kastély) oltár passio-jeleneteinek festője osztrák hatás alatt állott; ugyanezt mondhatjuk a heuraffeli két kis szárnyasoltárról, valamint a keleti bölcseket ábrázoló képről is. Úgy látszik, hogy az osztrák művészeti fölfogás visszhangra talált déli Csehországban. A német hatást mely esetleg metszetek révén jutott Csehországba, a königgrätzi székesegyház szárnyasoltárán ismerjük föl. Ez oltárnak az angyali üdvözletet, Mária megltáogatását és a keleti bölcseket ábrázoló képei jobbak a kuittenbergi oltár ugyanezen tárgyú képeinél. Figyelemre méltó festmények kerültek ki a chrudimi jól iskolázott, önállóan fejlett mesterek ecsetje alól, a kik helylyel-közzel már sejtetik az új idők közeledtét. A szárnyasoltárokon a csúcsíves ékítmény uralkodott még a XVI. század első felében is.
A XIII. században igen jó üvegfestmények készűltek; III. János püspök már 1276-ban két nagy ablakot ajándékozott a prágai székesegyháznak. Az üvegfestés virágzása idejében készűlt műveket a mély és tüzes színek jellemzik. Ilyenek a krumaui kastélykápolna és a karlsteini Katalin-kápolna üveg képeinek maradványai, különösen pedig a kolini üveg kép, mely Mária halálát ábrázolja. A pürglitzi és a karlshofi maradványok bizonyítják, hogy a művészet ez ága még II. Vladislav idejében is nagy kedveltségnek örvendett.
Mozaikkal csak kivételképen díszítették az épületeket. IV. Károly 1370-ben és 1371-ben olasz munkásokkal készíttetét a prágai székesegyház déli csarnokának mozaik díszét, melyet csak nem régen távolítottak el.
A Luxemburgi ház alatt rendkivűl föllendűlt a miniatur-festés, mely már a Přemysl házbeli utolsó uralkodók alatt is számos derék művet hozott létre. Osseggi Rudgernek e fajta művei voltak a legbecsesebbek; ezeket Franczia- és Olaszországban is vásárolták. A Velislav-féle képes biblia (Prága, herczeg Lobkowitz könyvtára) bajor hatás alatt a XIII. század vége felé keletkezett, de csak a XIV. században fejeztetett be. Fölfogásra nézve fölűlmúlja ezt Kunigunda apátnőnek a prágai György-kolostorban levő, könnyedén színezett tollrajzokkal díszített passionaléja, melyet Boneš kanonok írt és talán festett is; kiváló műnek mondjuk, noha nem dicsekedhetik az akkori német miniatur-festéstől eltérő helyi sajátossággal. A csehországi miniatur IV. Károly alatt franczia minták nyomán jutott iskolaszerű befejezettségre; a franczia minták ékítményeit jól utánozták, de az alakok egyéni előállítása tekintetében a mintákat nem érték utól. Ugyanekkor a német hatás is érvényesűlt. Azonban lassanként fejlődött és erősödött a hazai irány is, úgy, hogy a XIV. és a XV. század folyamán számos remek művet alkotott. Ilyenek: a prágai keresztes urak nagymestere, Leo, számára 1356-ban befejezett breviarium, štitnéi Tamásnak a keresztény igazságról 1376-ban írt tankönyve (Prága, egyetemi könyvtár), Kunsso prágai templomatyának 1388-ban befejezett bibliája (gróf Nostiz-Rhinen Erwein könyvtára), végűl radetzi Venczel prágai kanonok missaléja (Prága, érseki káptalani könyvtár). Ugyanekkor alsóbb rendű kézművesi termékek is keletkeztek. Ilyenek: a kaplitzi és a slovenitzi missale (Prachatitz, wittingaui levéltár), az 1411-től 1414-ig készűlt leitmeritzi biblia (Leitmeritz, püspöki könyvtár, wittingaui levéltár). A franczia minták hatása már mutatkozott II. Venczel özvegye, Erzsébet cseh királyné antiphonariumán és breviariumán (Raigern, apátsági könyvtár), de határozottan érvényesűlt pardubitzi Ernő érsek Mariale és Orationale nevezetű imádságos könyvein, neumarkti János leitomischli püspök Liber viaticus czímű könyvén (Prága, cseh múzeum), végűl vlašimi Očko János olmützi püspök – 1351-től 1361-ig – missaléján (Prága, érseki káptalani könyvtár). A IV. Venczel alatt keletkezett képes kézíratok arról tanúskodnak, hogy a miniatur-festők alkotó ereje ekkor már hanyatlásnak kezdett indúlni. IV. Venczel idejebeli művek: oransei Vilmosnak 1387-ben befejezett kézírata (Bécs, művészet-történeti udvari múzeum), továbbá a híres német biblia és az „arany bulla” (Bécs, udvari könyvtár). Ellenben a korábbi nemes fölfogás jellemzi a következő műveket: az 1402-ben vechtai Konrád számára írt bibliát (Antwerpen, Musée Platin-Moretus) és a hasenburgi Zajíc Zbyňko prágai érsek számára klattaui Laurinus által 1409-ben készített missalét. A IV. Venczel udvaránál foglalatoskodó Frana, Miklós, Venczel és János udvari miniátorok közűl az első a Venczel-féle biblia több képét festé. Nem tekintve a fölsorolt fő műveket, a külföldi és a hazai könyvtárakban csekélyebb művészeti becsű számos olyan képes kézírat őriztetik, mely Csehországban készűlt. Mert a miniatur-festészet még a huszita háborúk után is sok derék művet alkotott és a XVI. században elterjedt sokszorosító művészetek, a fa- és a rézmetszet ellenében jó ideig megállta helyét, míg utóbb a renaissance művészet hatása alatt egészen átalakúlt. A cseh nyelven írt képes kézíratok közűl említésre méltók: a kladraui és a tabori biblia, a prágai egyetemi könyvtárban őrzött ó-testamentum, a padeřovi Fülöp számára 1435-ben írt biblia (Bécs, udvari könyvtár), és még több. A XV. század közepétől kezdve az egyházközségek iparkodtak képekkel ellátott énekeskönyveket (cantionale) szerezni. XVI. századbeli énekeskönyvvel számos város dicsekszik. A kuttenbergi (Prága, herczeg Lobkowitz könyvtára) és a leitmeritzi híres énekeskönyv a XV. századból való. Hogy egy és ugyanazon fajbeli munkát mily különbözőképen állítottak elő, arra példáúl szolgálhatnak egy felől a humpoleci János által 1486-ban készített kuttenbergi missale, más felől a Mátyás illuminátor által vrchovišti Smišek udvarmester számára írt missale (Bécs, művészet-történeti udvari múzeum). Gondos, szabatos kimunkáltságúak és részben a régi fölfogáshoz ragaszkodnak a sternbergi László számára készűlt kézíratok. A csehországi miniatur-festészet fejlődését jobbára a hazai mesterek irányították, ámbár helylyel-közzel a német művészettel szorosabb érintkezésbe jutott, a miről a Bart Ulrik által Magdeburgban befejezett és 1491-ben Tepl kolostor által megszerzett képes kézíratok tanúskodnak. IV. Károly korabeli, bizonyos tekintetben nemzetközi jellegű művészeti fölfogás a huszita háborúk után mind inkább kézművesi ügyességgé fajúlt és végleges hanyatlásnak indúlt.
