Családi élet, időtöltés.
Családi élet, időtöltés.
A román családban a férj föltétlen úr. A külső dolgok intézése az ő kötelessége; a belső dolgokat az asszony végzi. Étkezés közben az asztalfőn a férfi ül; az asszony többnyire állva eszik.
A táplálkozást illetőleg a román ember kevéssel megelégedő. Kenyere leginkább málé; búza- vagy rozskenyér csak a tehetősebbek asztalán látható. Rendes étele a puliszka szárazon, tejjel, vagy turóval. Az ételek neme változik a bőjtös és nem böjtös napok szerint. A román paraszt átlag 200 napon bőjtöl egy évben, s ezek nagy része szigorú bőjt, mikor tejneműt sem szabad ennie, csak kenyéren és vízen él. Különben ételei között a hús a nem bőjtös napokon sem gyakori; kivált marhahúst ritkán, csak ünnepnapokon eszik. Jobban szereti a szárnyast vagy a birkahúst. Kedves ünnepi ételei: a tyúkleves tésztával, a tokányfélék, a töltött káposzta; a tészták közűl a palacsinták, a pánkó, továbbá a bálmos és a tojásrántotta. A román, ha munkában van, naponként négyszer eszik: 8 órakor reggelit, 12 órakor ebédet, 4 órakor ozsonnát és 8–9 óra között vacsorát.
Ha valamely családtag beteg, elég jó gondozásban részesűl. A gyógyítás többnyire házilag, orvos nélkül történik, a mi nem ritkán veszedelmes kurúzsolás.
A társas élet a nép között nagyon fejlett. A gyermekek időtöltése a játék; a legényeké és a leányoké a táncz s a fonó. Idetöltés számba megy még a kaláka és a vásárba járás is. A táncz ideje húsvéttól Szent Mihály napig tart. Minden vasárnap és ünnepen táncz van, melynek helyisége rendszerint a korcsma udvara vagy valamelyik csűr. A legények idejekorán egy vagy több tánczbírót választanak, a kik az ifjúságot tánczközben rendben tartják, a rendetlenkedőket kiútasítják, a czigányokat megfogadják s a költségekről gondoskodnak. Tánczközben kurjongatnak és tánczszókat rikkantanak.
A tánczok száma fölötte nagy. Vannak tisztán férfi- és vegyes tánczok. A férfitánczok között leghiresebb a kaluşer, mely nyolcz változatból (figurából) áll, a melyeknek szépségét az összhang és az ütemérzék emeli. Legnehezebb figura, mikor mindenik a fejére áll és sarkaikat a botokon háromszor összeverik. Általában még kedveltebb tánczok a bătuta, szintén férfi-táncz, s a merunţelul, a mokányok aprózó táncza. A társas és vegyes tánczok között legelterjedtebb a lassú és gyors ardeleana, a hora, mely különösen a lakodalmakon szokásos, a ţarina, turca, sęrba vagy brčul, a mânzoasă, mocănească, haidău, stb.
A táncz időszaka után kezdődik a fonózás, melyet a leányok rendeznek s mely már egészen téli mulatság. A leányok kibérelnek egy szobát s ott a hét bizonyos napjain összegyűlnek és a legények társaságában éjfélig fonnak, tánczolnak és dalolnak. A gyülekezésre furulyás adja a jelt. A menyecskék külön fonót tartanak, de abba férfinak járni nem szabad. Van nyári fonó is, mely rendesen a szabadban holdvilágnál foly.
A kaláka ma már szintén időtöltés számba megy A kalákások ünneplő ruhában jelennek meg a munkában – leginkább aratóban, – a mely zene és énekszó mellett foly. A munka vége nagy áldomás és táncz.
A vásár a román népnél ünnep számba megy, mint találkozó és ismerkedő alkalom. Mindenki ünnepi ruhában látogatja a vásárokat. A leányok különösen kicsinosítják magukat, mert legtöbbnek a vásárokban akad szerencséje. Havasi vidékeken ezek az összejövetelek (nedee) sok helyen leánynézés kedveért történnek. E nemben különösen a gainai (Torda-Aranyosmegyének Bihar felé eső egyik havasán) leányvásár nevezetes.
