A rutén nyelvjárások.* Werchratskij Jánostól, fordította Hodinka Antal
A rutén nyelvjárások.*
Werchratskij Jánostól, fordította Hodinka Antal
Werchratskij Jánostól, fordította Hodinka Antal
Ez a fejezet számos cirill betűs szöveget tartalmaz, ezért ezeket az oldalakat facsimile képként közöljük. A fejezet latin betűs szövegei a kereshetőség érdekében szövegesen is szerepelnek, az oldalak képe után, apró betűvel szedve,
a CD kiadója
A galicziai rutének tájszólásai a rutén (kis-orosz) nyelv vörös-orosz nyelvjárásához tartoznak. Két – nyugati és keleti rutén – csoportra oszthatók; csakhogy erről a fölosztásról tudnunk kell, hogy az egyes nyelvjárások annyira átmennek és összefolynak egymásba, hogy sajátos vonásaik alapján összeállíthatjuk ugyan, de egymástól élesen nem különböztethetjük meg őket.
A nyugati nyelvjárásoknak általában több a magánhangzójuk; a mély és kemény (a lengyel y) torokhang mellett megvan a lágy i (a magyar i), s ezenfelűl elég gyakran még egy harmadik, az, is használtatik, mely a kettőjük között álló középhangot jelöli. Az eredeti (ó-szláv) e egyes szavakban –vá változik, pl (méz helyett) (jég helyett). Az eredetileg o helyett álló i (melyet ô-val jeleznek) és a lágyító i () soha sem cserélődnek össze, pl. (lij, faggyú), gen. (lyij, önts) –ból. Ezeket a nyugati nyelvjárásokat beszélő rutének a (lenni) segédigét hangzóval ejtik ki, ezért a keleti nyelvjárásokat beszélők (bylaki)-nak nevezik őket.
A bylaki-hoz tartoznak: a lemkik a zamišanci-kkal (kevert nyelvjárást beszélők) és a Przemyśl és a Jaroslaw vidékiek, vagyis a „doly”-k (völgylakók, a kik ezt a nevüket a hegylakóktól kapták.
A lemki-k nyelvjárása (a = csak, szótól nevezik így őket, a melyet a többiek –nek mondanak) az igehajlítás és a hangváltozások régi alakjaival tűnik ki a többiek közűl. Jellemzők egyes sajátságos rövidítések, pl. e helyett (jer ide), (nézd csak, nézd), (no csak no), (ugyan ugyan), (enyjen no), és az ilyen szócskák: (meddig), (addig), (a meddig), (merre), (erre), (emerre). A közrután –t (mi) –nak ejtik, helyett azt mondják. Röviden kiemeljük még a következőket: 1. A szavak gyakrabban kezdődnek tiszta magánhangzóval, mint más nyelvjárásokban, pl (helyett, bárány), (helyett, mint). (másutt –nak ejtik, nagybátya). (helyett). (másutt , fül). 2. a mély és kemény hang memaradt és torokhangok után is használják, pl (menni), (ház), (fejsze). 3. Ezen a kemény hangon kivűl megvan a lágy i a személyes névmás többesében (négy) számnévben, a gen. –ben (a véré), továbbá a közép is, pl. (semmi), (senki), (sem); csakhogy az i hangoknak ez a változata nem mindenütt egyformán éles a lemki-k lakta területen. 4. Az ószláv nyújtott, de hangsulytalan e hangja helyett, a melyet a közönséges rutén nyelvben i-nek írnak, használtatik, pl (nagynéne) helyett, úgy szintén ezekben: (söpört). (vezetett), (vitt), (szekeren vitt), (kapart). (futott, folyt). (szaladt), helyett (ezekből: ). 5. az a megmarad, pl. (iny), (tavasz), (árpa), (idő), (sapka), (hús), (rázni), (kalász), (emlékezet). 6. (nagyon röviden ejtett –val) a közrutén helyett (dörög) helyett, (hát, derék) helyett (fák) helyett (gége) helyett, 8dag) helyett. 7. a közrután a közrutén helyett, pl (köny) helyett, (balha) helyett, (kanál) helyett. (. a lágyító a szók végén elveszti lágyító erejét, pl. (atya). (helyett, tűz). (helyett, após), (ló), (juhász), (csont). (liba) (öt), (hat). Ép így a parancsoló mód alakjaiban sem bír (az –ből lett) lágyító erővel, pl. (vigy), (járj), (menj), (fonj). Ez az olykor ismét nemcsak megmarad a parancsoló mód alakjaiban, hanem még egy -vel bővűl, pl. (menj), (vedd el), (nézz ki), (vess keresztet). 9. Az háromféle, ú. m.: lágy (a magyar ly), pl. (szeretni), (mászni); közép (a magyar l), pl. (csak). (jártak); és kemény (a lengyel ł), pl. (alkalmas), (rét), (háj), (mondott); ez utóbbi gyakran -ba megy át, a mely körűlbelűl úgy hangzik, mint az egészen rövid u, vagy mint a v, pl. (helyett), (helyett), stb. 10. Némely alakok lágyítva fordúlnak elő, pl. (helyett), (helyett). 11. Lágyított p ezekben: (beszélek), (nézek), (rend); továbbá az –ap végű nevek úgy nevezett obliquus eseteiben (gen. accus.): (pásztoré, pásztort), (halászé, halászt), (fazekasé, fazekast). 12. helyett pl. (ruházat), (mesgye), helyett. 13. A nőnemű főnevek és névmások instrumentalis eseteiben helyett 8himnemű végzet), pl. (kézzel). (asszonynyal), (ezen a hosszú úton). 14. Az i-vel végződő határozók, pl. (jól), (roszúl), a közönséges rutén nyelvben használt helyett. 15. A jelenidő -–a kiesik, pl. (elbeszélek), épen így: (keresek), (vágok), (haragszom). 16. A régibb alakok közűl álljanak itt a következők: (hárman), (négyen, himnemű); többes nominat.: (farkasok), (hegedősök), (énekesek), (férfiak); többes datív. (ökröknek), (lovaknak), (macskáknak); többes locativ. (kakas), (erdő), 8széna), (ökör, -ből); többes instrum, (-ből); igealakok: (adni), (venni), (voltam, himnem.). (szedtem), (nőn.).
A galicziai lemkik a liskói, sanoki, krosnói, gorlicei, grybowi, jaslói és az új-sandeci kerűletekben laknak.
A zamišanci-k a lemki nyelvjárásnak egy változatát beszélik. Blysenka, Gwoździanka, Krościenka, Bonarowka, Oparowka, Ripnyk, Waniwka és Čorniriky falukat lakják. helyett azt mondják, sőt helyenként vagy. A lemki-k használta (tizenegy), (tieznkettő), (húsz), (harminc) helyett azt mondják:. A lemki (árpa) helyett –t mondanak, (ház) helyett rendesen, a lemki (oroszúl), (lengyelül) helyett. A közruténben használt (tietek). (tieteknek), (miénk), (miénknek) úgy ejtik, hogy (tudok), (nekem van) helyett azt mondják: . A szavak nem kezdődnek magánhangzóval, pl. (juh, a lemki-nél), (ősz), (máskép, helyett). A zamišanci-k nyelve, noha szűk terűletre szorítkozik, több helyi változattal bír s csaknem minden egyes falunak sajátos nyelve van. Ezen nyelvjárás alakjain a mazur nyelvjárás erős hatása látszik, a mi gészen természetes is, mert ezeket a ruténeket mazurok környezik. A lemkik rusnaki-nak nevezik magukat, a zamišanci-k rusiny-nek. Mind a két nyelvjárásban a hangsuly az utolsó előtti szótagra esik; az összes többi rutén nyelvjárásokban nincs szótaghoz kötve.
A lemki-k nyelvjárásához bizonyos tekintetben leghasonlóbb a przemyśli és a jaroslawi kerűletek ruténjeinek, a doly-knak a szójárása. Az –t ép úgy ejtik, mint sok lemki vidéken, pl (járni), (írni), (látni). Többek közt ilyen jelenidejű alakok is találhatók: (repűl), (megfog), vagy ilyen határozók: (szívesen látott), (alkalmasan). Az e itt is, mint a lemki-knél, -vá változik, pl.; továbbá a múlt idő egyes harmadik személyében, (hozott), (szekeren hozott), (lefeküdt). Ellenben 1. (néha r) után nem , hanem i áll, pl. (lábak) és gyakrabban (körte), többes nom. 2. A a szó végén lágyít, pl. (ipa), (árnyék), (a rosz). 3. Az végű hímnemű főnevek nominativusi végzete kemény, pl. (fiú), (borányka), (szabó), gen. 4. A lemki-knél használt vég –vé változik, pl. (lakodalom), (vesszők), (egészség). 5. Az a e-be megy át, pl (diő), (szerencse). 6. A magánhangzón kezdődő nevekben -et tesznek a kezdő hangzó elé, pl. (mindkettő), (szem), (fül), (sarju), (tű), (angyal). mellett (tű) is. 7. Az e-t, főkép ha rajta van a hangsuly, a-val cserélik föl, pl (vacsorálni), (veres), (sütsz), (falsz), (a kutya ugat), (ő kendőket mos), (orsó). 8. O helyett a áll, pl. (éjjelezni) helyett. 9. E helyett o, pl. helyett (ez), (ez az ember), (helyett) (ez a tehén). 10. O helyett y, pl. (helyett, dolgozni), (veréb) helyett. 11. Kissé lágyítitt p, pl. (kaszás), gen. 12. A kicsinyítő helyett (nőn.) (kis kenyér), (kis fej), (szőkécske). 13. A semleges melléknév egyes nominativusa -re végződik, pl. (síkmező), (ökörszem). 14. A melléknév többes nominativusa mind a három nemben –val végződik, pl. (tarka lovak), (fehér galambok). 15. Az e-szel való szókezdés, pl. és (szárny), és (holló). 16. A közrutén -ja -nak, sőt itt-ott a mazurok szomszédságában –nak is hangzik. 17. Egészen sajátságos és e nyelvjárást jellemző, hogy bizonyos esetekben a ajakhangok, a foghangok, meg a sziszegő hangok lágyúlnak. Ezt a kiejtésben gyengén jelzett lágyítást ’-vel jelöljük, pl. (kutya), (toll). (nyir), (tavasz), (hely), (téged), (fa), (mag), (őz). Ezen nyelvjárás hangsulya nem mindig egyezik a közönséges rutén nyelvével, pl. (bőr) a közrutén helyett, (fűz) helyett, (derelye) helyett.
A keleti nyelvjárásokat általában az jellemzi, hogy az eredeti hang i-vel (magyar i) cseréltetik föl, a elnyomja az i-t, s végűl mindkettő a közép –be megyen át. Ez a hangbeli átmenet kelet felé haladva csak lassanként vehető észre. Az i (ô) hang a helyett álló i-vel a kiejtésben gyakran fölcserélődik. Ezeket a ruténeket, mert a lenni (segédigét y-val ejtik, nyugati testvéreik bulaki néven nevezik. A bylaki-k és a bulaki-k közöttih atár természetesen nem éles. Vannak bylaki-k itt-ott a bojki-k között, Drobobycz vidékén (pl. Opaka-n) és itt-ott Żołkiew körűl, pl. Werchratán, sőt egészen Lembergig is elnyúlnak. (Sczerzec). Viszont közöttük is vannak falvak, a melyekben hallhatók, pl. a Ościska melletti Laszki. A laszkiakat a szomszédjaik bułasý-nak nevezik. A hegyi bojki-knál még megvan a hang, sőt igen gyakran el is nyomja az i-t, de nem oly kemény és nem oly mélyen a torokból hangzó, mint a lemki-k és a zamišanci-knál. Ehhez a keleti csoporthoz tartoznak a bojkik-k, a huczulok, vagyis a déli Pokutve-beliek, az éjszaki Pokutye-beliek, az opolanok a bátyukokkal és a volhynia-podoliai nyelvjárás.
A bojki-k nyelvjárása (valószinűleg a nyelvükben használt igaz, úgy van, szócskától nevezik őket így) némely régies alakjaival és igen sok régies szavával tűnik ki, pl. (gyűrű), (viszály), (in), (ismét), (ér). Különös sajátságai közűl említendők: 1. A szó kezdetén álló magánhangzó elé járúl, pl. (zab). 2. A kemény hang még sűrűn előfordúl, bár itt-ott nyújtott ö-nek ejtik, pl. (elfeldtem, elfeledte), (szappan), helyett. A bojki-k sok vidékén a (ki) előszócska –nek hangzik, pl (kiszedni), (kiöblögetni). Ezt a sajátságos ejtést a bojki-k a huczuloktól vették át. 3. A genitivusban álló szók csaknem keménységű –vel kezdődnek, pl (nom. len), (nom. száj). 4. Szintén elég kemény hangzik ezekben: (galócza). 5. Az a lágyított mássalhangzók után –vé változik, pl. (mártani), messze benn a hegyvidéken mindamellett megmaradt: (tartanak). 6. A szó végi mássalhangzók után gyakran egészen tisztán nagyon rövid vagy y hang hallható, pl. Ritkább eset, mikor a nagyon rövid i-nek hangzik, pl (veszekedés), (szarvas). 7. Az o-ból nyújtás útján keletkezett i egész lágyan hangzik és lágyítja az előtte álló mássalhangzót, pl. gen. (só), (asztal), gen. 8. Az –nek hangzik, pl. (kavics), (tőke) helyett. 9. Lágyított p, pl. (tető), (templom). 10. Szó belsejében álló olykor r-ba megy át, pl. (álló víz) helyett, (megfejni), helyett. 11. A hangrés (hiatus) sokszor kitöltetlen marad, pl. (mosott) (varrt) helyett (nevezetesen Synowuckóban és vidékén). 12. A végű melléknevekben az meglágyúl (mint az ukrainai nyelvjárásban), pl. (német). 13. A –vé hasonúl, pl. (szegény), 14. Lágy helyett kemény van az ilyenekben: (kevély), (erős), stb. helyett. 15. A (ki) előszót gyakran y betű helyettesíti, pl. (kisulykolni), (kifüröszteni) helyett. 16. helyett van ezekben: 17. A melléknevek, számnevek és névmások genitivusának végő o-ja, ha a versmérték kivánja, kiesik, pl. (jó), (melyik), (egy helyett. 18. A nőnemű fő- és melléknevek eszközhatározó esete (helyett) –val végződik, pl. A bojki –t a lemki –nek ejti. 19. A genitivus helyett használtatik. 20. A cselekvés kezdődését az illető ige infinitivusának és a vagy segédigéknek múltidejű alakjával fejezik ki, pl. (elkezdte őt dicsérni) (esni kezdett).
A bojki nyelvjárás a turkai, stryji, drobobyczi, dolinai, kalusi és sambori kerületekre terjed ki. Egyúttal átmenet a bulaki és a bylaki nyelvjárások között, a mennyiben nemcsak az hangot tartja meg, hanem olyan alakokat is mutat föl, mint, továbbá olyanokat mint (emel), (leül), (vág), sőt helyenként s így a nyugati csoportra, névszerint a szomszédos lemki nyelvjárásra támaszkodik.
A bojkik délkeleti szomszédai a huczulok. A huczulok vagy a dél-pokutyebéliek nyelvjárásának főbb sajátságai a következők: 1. A szó elején álló –vé változik, pl. (jávorfa), (gödör), (eper). 2. Ugyanez szó közepén is megesik, pl. (állni), (félni). 3. Az (mint a legtöbb galicziai szójárásban) e-be megy át, pl. vannak azonban községek (Kuty, kosów, Kosmacz, stb.), a hol megmarad 4. Az o-ból –ból meg lesz, pl. (ők) helyett sót (ővolt; nőnemű). 5. A szócskában helyett i áll, pl. (kivinni), (kinevelni), sőt a helyett álló –ben i (tőgy) áll illetőleg helyett. 6. Az inyhangokat egész lágyan ejtik, pl. (éjjelezni), (ember), (kacsa), (eső). A közrutén –t –nak vagy –nak ejtik, a –t (még –ből9 –nek. 7. A végzet előtt álló és hangzók nem lágyíttatnak, tehát (úri), (régi). 8. Az keményen hangzik ezekben: (és vetni), (friss), szint’úgy ezekben: (jártál); helyett többnyire pl. (észűl), (izlik); helyett helyett. 9. Lágy p ezekben: (bodnár), (féreg), (tető). 10. Az –re végű nevek –je kemény, a genitivus végzetét megtartják, pl. (vak), gen. 11. Épen így megmarad a az –on végződő nevekben: (menyasszony), a tárgyeset végzete azonban kemény, többes gen. 12. A és fölcseréltetnek, pl és (ez az asszony). helyett. 13. A jelenidő többes számú 3-ik személyének végzete elmarad, (ered.) helyett, épen így ellenben az egyes számú harmadik személyben marad, bár az összes többi rutén nyelvjárások elvetik, tehát: (helyett). 14. A közrutén helyett egyszerű járja, pl. (bolyongok). 15. A –val cserélik föl, pl (tészta), (fejbub) helyett. 16. Kettős, pl. (vörös) helyett. 17. betoldás (epentheticum) van a közönségesen helyett ebben: (föld) helyett. 18. vagy a közönséges rutén helyett, pl. vagy (méh) helyett. 19. A és r-vel kezdődő szavak gyakran elvetik a kezdő betűt, pl. (borsó) helyett, (elvesz) helyett. 20. A jövő az ige ifinitivusa és az segédigének jelenidejéből képeztetik: (írni fogok), miközben a segédige mindig megelőzi az igét, épen ellenkezőleg az ukrainai nyelvjárással, a hol a segédige mindig az ige után következik, azaz: 21. vagy csak puszta (-hoz, hez) névrag tulajdonítóval áll ott, a hol a többi nyelvjárásokban (-hoz, hez) sajátítóval, pl (a házhoz) = 22. helyett, pl (megragadni) helyett. 23. Hangátvetés a következőkben: (kender) helyett, (sárgarigó) helyett. 24. (jártunk), 8dolgoztunk) helyett gyakran rövidített alak. 25. Nehány sajátságos rövidítés (a vocativusban) (te fiú!) helyett (nézd!) helyett, (Gyuri te!) helyett. 26. Egyes közbeszúrt,vagy a szó végéhez csatolt szócskák, mint (helyett), pl (ha már nem szeretsz); ez a a II. csel. melléknévi igenév múltjához csatolva azillető ige múlt idejét képezi, pl. 8jártunk erre a helyre), továbbá (helyett) pl. (nem kellett volna engem elvenned). A parancsoló módhoz gyakran szócska járúl, pl (jer ide) (vedd el). Ez a szokás megvan itt-ott a bojki-knál is. A huczulok nyelvének szókészlete a leggazdagabb, de azért vannak oláhból és magyarból kölcsönzött szavai is, a melyek a tobbi rutén nyelvjárásokban hiányzanak. A huczulok a kosowi, nadwornai és a kołomeai kerületekben laknak.
A huczul nyelvjáráshoz csatlakozik az éjszaki Pokutye-belieké, a mely a stanislaui, bohorodczanyi, tłumaczi, horodenkai és śniatyni kerületekre terjed, sőt részben Podoliának a Dnieszter mentén fekvő és a huczul falukkal érintkező helységeire is átnyúlik. Két változata van. Az éjszaknyugati vidék nyelvjárásában kevesebb a huczullal való hasonlóság, inkább az opolánokéval egyezik, a délkeleti vidéké (Horodenka, Sniatyn) ellenben a huczulhoz való átmenetet képez. Stanislau környékén –t mondanak helyett, épen így (borjú) hallható helyett. Śniaty környékén divatosak, de azért ellenben továbbá helyett, épen így (savanyítok), (kérek), (hordok) helyett; többes mom. (helyett: fehér lovak; (ökör), többes gen. helyett, és több ilyen kisebb, vagy helyi különbség.
Az opolánok nyelvjárása részben a rudkii, grodeki, továbbá a bobrkii, lembergi, rohatyni, przemyślanyi kerűletekre terjed ki, sőt túl rajtuk a Dnieszter és mellékfolyói mentén, felölelve az úgy nevezett osztrák Podolia nagyobb felét, keleten egész a Szeretig (a Dnieszter mellékfolyója), éjszakon részben egész a Bug folyóig terjed. Ez a nyelvjárás egyféle fejlődésű. Főbb sajátságai a következők: 1. Kezdő magánhangzó elé járúl, tehát (éles), (darázs). 2. A ruténben közönségesen használt vagy a helyett vagy hangzik, pl. (tyúk) (fésű, gen.). 3. O helyett y, pl 4. (-ból lett) o helyett i, pl (véres) az ukrainai és helyett. 5. O helyett pl. helyett. 6. Az kemény, pl. (csaknem), a (fehér) többes mom. 7. Az o és e felcserélődnek, de nem mindig, pl. (hegyalja), (kicsiny hely), de már a (kis ablak) marad. 8. A semleges főnevek –vel végződnek helyett, pl. (vetőmeg), (és is). 9. Az betoldás többnyire elmarad, pl. de. 10. kemény végződésűek, de a gen. már lágy, tehát 11. Az p alig észrevehetőleg lágy, ezekben . (gen.), olykor kemény is, pl. (vihar) és helyett. 12. A végű melléknevek c hangja kemény, tehát: 13. helyett áll ezekben: 14. áll helyett, – helyett. 15. helyett pl. (miért hívsz?). 16. A jelenidő egyes harm. személyének véghangja megvan ugyan, de nagyobbára el szokott esni, tehát helyett és mellett (ő kaszál, dolgozik). 17. Az eszközhatározó –val képeztetik, pl. (kanczával), de az is megvan. 18. A nőnemű főnevek többes genitivusa gyakran pl, (csűröké), (völgyeké). 19. A melléknevekből képzett határozók hangsulya a praepositión van, pl. (szárazon), (gyorsan).
Mint az opolán nyelvjárás különös változatát kell megemlítenünk a batyuk-ok, vagyis a žołkiewi, ruskarawai és a jaworowi kerűletek lakóinak a tájnyelvét. Ez különösen kedveli a sajátszerű összevonást és megrövidítést nehány igehajlítási alakban, pl. helyett: épen így stb. helyett gyakran mondják. A alak gyakran –vé vonatik össze, pl. (sokat beszél). A alakokat gyakran (pl. Kunin vidékén) –vé rövidítik, pl (nincs kedve). stb. (fogok, fogsz, stb.) helyett gyakran hallani (mindkettő) helyett itt-ott (hál’ Istennek) helyett helyett Potylicz, Kurin, Jaworow környékén a jövő időűl (segédigével) használt igemelléknévi múlt mind a három nemben, mind a két számban ugyanaz, tehát pl. (nőnem) (ő [nő] aratnifog), (semleges) (himn.) (a bornyú szopni fog). A főnevek kicsinyítése (nőn.), a mellékneveké és az igéké (infinit.) képzővel igen kedvelt, (kis kozák), (kis nővér) (fiatalka); (jertek csak). Azon igék, a melyek az infinitivusban –n végződnek, a jelenidő egyes harmadik személyében a vég –hangot elvetik, pl. s csak akkor tartják meg, ha a hangsuly az utolsó szótagra esik, pl. (ő éget), (szitál az eső). A jelenidő egyes harmadik személye nélküli oly igéknél is, a melyek az infinitivusban –val végződnek, pl. (nyergel). (regűl), és (eszem), (adok) és (mondok) igék jelenidejének egyes második személye (ritkán és csak itt-ott), Megemlítendő, hogy egyes igék infinitivusa néha –n végződik, pl. (nyírni), (futni), (lefeküdni), (megsegíteni) a közönségesen használt helyett. A teljes végű (nem rövidített) melléknevek gyakoriabbak, pl (tarka kakuk), (rossz idő), (reggeli tej), a rövidített végűek ritkábbak, pl. (zöld mező), (derűlg ég). A közönséges rutén –nak hangzik, – -nak. Kemény mássalhangzók gyakran a megfelelő lágyba mennek át, pl – helyett, és viszont, pl. helyett továbbá az és –be, pl. (paszuly) helyett, 8tanár) helyett, (himn.) krumpli, (seml.) helyett, és viszont a közönséges rutén –be, pl. (hála) helyett, (fark) helyett. helyett mindig –t, helyett –ot mondanak (hangátvetés). Egyes szókba –t csúsztatnak be, pl. helyett, (gép) helyett; másokból viszont kilökik, pl. helyett (megkeresztelni) helyett. I-végű melléknevek csak szórványosan fordúlnak elő, pl. A sajátítók helyett a eszközhatározók helyett fordú elő.
Galiczia legkeletibb részében, a Zbrucz és a Szeret között, továbbá Brody, złoczów és részben Kaminka strumiłowa és Sokal környékén egészen a Bug folyóig a volhynia-podoliai nyelvjárást beszélik, a mely tisztaságával és jó hangzásával tűnik ki. Szereti az és hangzókat és nagyon közel áll a szomszédos ukrainai nyelvjáráshoz. Sok e nyelvjárásbeli dalt énekelnek a rutének, itt-ott a lemki-k is. Ez az a nyelvjárás, a mey jó részben a rutének irodalmi nyelvévé lett. A következő sajátságok jellemzik: 1. A kezdő magánhangzót gyakran r előzi meg, pl (ebéd) helyett. 2. (a) hang ezekben: (akarat), (búza) (: hús), a genitivus-ban: a semleges főneveknél helyett (haj). 3. O van ezekben: 4. Az és betoldása ezekben: 5. és végzet fordúl elő 6. Kemény gen. (hely.) (csirkék) helyett. 7. hangzik ezekben: 8. többes mom. 9. helyett gyakori a . 10. Az ablativus a rendes 17. A többes dativus (nyúlaknak). 12. O mellett és helyett e: 13. Szórványosan, lágyított végzetek is előfordúlnak . de a kemények mindinkább kiszorítják őket. 14. (harap), (repűl), helyett gyakran 15. Múlt idő: (énekeltem), de is. 16. A jövőt a jelenidejű (fogok) és a II. múlt idejű melléknévi igenévnek, vagy az infinitivusnak az összetételéből képezik, pl. és 17. kicsinyítők előfordúlnak . (leányka), (fehérke), (aludni).
Általában véve a bylaki nyelvjárásban több a régi, a bulakiban az új alak. A hegyvidékiek (fő képviselőik a lemki-k, a bojki-k és a huczulok) beszéde egészben véve durvább és keményebb, de kifejezéseiben gazdagabb és alakjai is változatosabbak, mint a síkvidékieké, a mely lágyabban hangzik és kevésbé változtatja nyelvtani alakjait.
Végűl föl kell említenünk, hogy a galicziai rutén nyelv tudományos művelésében Žełechiwskijnek és Osadcanak van legtöbb érdeme. Želechiwskij Jenő 1844 deczember 24-én Chiszewicén született s mint a stanislaui cs. kir. főgymn. tanára sokat tett a rutén nép művelődésére azzal, hogy a „Proświta” egyesűletnek egy fiókját alapította, a mlynek 1885. febr. 19-én bekövetkezett haláláig elnöke volt. Nagy érdeme, hogy rutén-német szótárát (II. kötete 1886) megírta. Osadca Mihály 1836. nov. 3-án Rozykowban született és 1865. ápril 10-én halt meg, mint gör. kath. pap és a lembergi cs. kir. egyetemi gymnasium tanára. Volt tanárának, Miklosichnak, tudományos műveit terjesztette a galicziai rutének között, sőt népszerűsítette is azzal, hogy Miklosich elveit követve, a nyelvtudomány mai állásához mért rutén nyelvtant (1862, II. bővített kiadás 1864, III-ik kevéssé változtatott kiadás 1876) írt a gymnasiumok számára.
Žełechiwskij Jenő
Mayerhofer T.-nak a lembergi „Proswita”-egyesületben lévő rajza után, Hecht Vilmostól.
Osadca Mihály
A lembergi „Proswita”-egyesületben lévő fénykép után, Hecht Vilmostól.
Lengyel és rutén fiúcska ruhás láda mellett
Ajdukiewicz Zsigmondtól
