Várak, községek, parasztházak Franke Jánostól, fordította Boncz Ödön
Várak, községek, parasztházak
Franke Jánostól, fordította Boncz Ödön
Franke Jánostól, fordította Boncz Ödön
Krajnában a csúcsíves korszakot megelőző időből származó várak nincsenek. A Vigaun melletti Stein vagy Katzenstein vára, mely a Valvasor-féle ábrázolatokon látható tornyokból, erkélyekből és folyosókból következtetve egykor román stílű építészeti részletekkel bírt, most romjaiban hever, és csak a nagy, szilárd váralji malom daczolt az idővel korunkig.
Krajnának régibb várai, melyek több-kevésbbé eredeti alakjukban maradtak fönn, a török berontásai ellen épültek vagy legalább bővíttettek és újból megerősíttettek azon szörnyű időben, mikor a nemességnek ezen másfélszáz évig tartott rettentő vész ellen kellett gyűjtögetnie és folytonosan harczra készen tartania erejét. A magas, nehezen megközelíthető hegycsúcsokat már ezen időszakot megelőzőleg elhagyták, és várépítésre olyan helyeket kerestek ki, melyek az útvonalakon, völgyeken és folyamokon való átkelést biztosították, továbbá olyan helyeket, melyeket sajátlagos fekvésök, így valamely folyó, vagy ennek magas és meredek partja, vagy valamely kiszökő hegysarok meredek széle oltalmazott.
Ezen várépítkezések kétféle alakzatot mutatnak. Az egyik fajtánál kiszökő félkörű, vagy szögletes sarokbástyákkal megerősített, magas falakkal körűlzárt udvarban nagyobb, kétemeletes épület áll. Ezen az ostrom veszélyének legkevésbbé kitett helyen álló lakóháznak, melyhez utóbb szárnyakat is építettek, a külső fala magának a körfalnak egy részét teszi s falai ehhez mérten vastagok, s nyílások és lövő-rések csakis kellő magasságban találhatók rajtuk. Az úri háznak kapuval, nagyobb ablakokkal és erkélyekkel ellátott homlokzata az udvarra néz; a külső oldal zárt, mogorva kinézésű. Azon czélból, hogy a védelmet kis helyre lehessen összevonni, a majorsági épületeket a váron kivűl helyezték el. A körfalak az udvar felől födött fa folyosóval voltak ellátva, a kapu íve fölött pedig nagyobb épületrész emelkedett.
Wördl vára, mely Rudolfswert mellett az itt már bő vizű és jó nagy Gurk folyó közepén alakúlt kies szigeten áll, megtartás egykori képét és tisztán láttatja az e fajta várak építése módját. Egy-egy fahíd köti össze a szigetet a két oldali partokkal. A nagy, vaslapokkal borított kapuszárnyak, melyek golyónyomokkal, dzsidák és csákányok által okozott résekkel és bevágásokkal embermagasságon felűl sűrűn borítvák, tanúskodnak azon ostromokról, melyeket ki kellett állaniok. Az egyik kapuszárnyon levő kis kibúvó szolgált egyes embereknek bebocsátására. Az udvarnak szabálytalan négyszögű alakja van, építője alkalmazkodott a területhez és inkább tekintett a czélszerűségre, mint az arányok egyenletességére. Az udvar hátulsó részét elfoglaló nagy épületen kivűl, melyből egy szögletes torony magasodik ki, van az udvarban még egy másik kisebb épület is, melyet az előbbivel egy keresztszárny köti össze.
Stein vár romjai Vigaun mellett.
Sturm Józseftől
Sok kisebb kastély szintén hasonló elrendezésű. A Karavankák előhegységeinek déli lejtőjén levő Stermol vár egyszerű úri laka, és udvarának a hegység felé néző hátulsó oldala minden külső építészeti tagozásnak egyaránt híjjával van. Az udvart kerítő falakat négy, szögletes torony erősíti. A Rudolfswert melletti Lueg vár hátulsó oldalával egy szakadéknak hozzáférhetetlen sziklafalához támaszkodik és nagy, szegletes tornyai lakásra vannak berendezve. Alsó-Kranában Neudegg vára, mely először 1250-ben említtetik, magános dombtetőn áll, miért is úri laka a kerekbástyákkal védett udvarnak a közepén van.
Az e fajta építkezések közt legnagyobb Freithurn vagy Freienthurn, Tschernembl-kerületben a Kulpa balpartjának meredek párkányán. Fontos végvár volt ez, mely az itten könnyű átkelésű folyó fölött őrködött, s nemcsak urát védte a törökök ellen, kik erre szoktak Krajnába berontani, hanem menedékűl szolgált a környékbeli népnek is. A mi a neve származását illeti, Valvasor azt hiszi, azért nevezték Freienthurnnak, mert a török soha nem tudta bevenni. Magas és erős fala, melyet sarkain és támadásnak jobban kitett helyein kerek és szögletes bástyák védenek, nagy teret kerít be, mely egykor a vár piacza volt; még 50 évvel ezelőtt is házacskák és gunyhók állottak itt, melyekben veszedelem idején a menekűltek húzódtak meg. A környező föld színénél magasabb tornatér még most is fölismerhető. A külső falakon belűl egy másik fal húzódik, mely a tulajdonképeni várudvart a vár piaczától elválasztja. Ezen várudvarnak éjszakkeleti sarkán áll a hosszúkás négyszögű, ölnyi vastag falú vár, mely kerek saroktornyaival magában is erősség és a várbelieknek végső menedékhelyűl szolgált. Bizonynyal idáig is nyomúlt már az ellenség, mert a nehézkes vassal borított kapuszárnyon, mely a csúcsíves, kissé magasabban levő kapunyílást még most is elzárja, rések és bevágások vannak. A széles előcsarnok baloldalát egyetlen tágas helyiség foglalja el, a jobboldalon egy kisebb kamara van két folyosó közt, melyek a saroktoronyhoz vezetnek. A két fölső emelet elrendezése hasonló a földszíntéhez, csakhogy a helyiségek nem egy síkban fekszenek. Nevezetes, mily kevés és nem is épen tágas helyiséggel beérték a lovagok és várispánok. Az óriás, ép oly erős, mint vitéz Burgstalli Erasmus ezredes és ungvári kormányzó, „a ki a törököket János királylyal egyetemben derekasan kiporolta”, lakott e helyiségekben, melyek a magas növésű úrnak azon kivűl alacsonyak is voltak. Csakis a XVII. században épűlt hozzá az egyik saroktorony eltávolítása után az úgy nevezett „Generalbau”.
Wördl vár Rudolfswert mellett.
Sturm Józseftől
A krajnai várak másik, az előbbinél valamivel újabb keletű s emebből fejlődött alakzatánál az udvart minden oldalról erős lakóházak zárják körűl, a sarkokon és fontosabb helyeken kerek tornyok emelkednek és az épületek ezen tornyok közé vannak beillesztve. Az e fajta épületek közt legnagyobb Seisenberg vár alsó-Krajnában. A Gurk folyó partjára meredeken kiszökő hegyfokon hét kiálló kerek torony közt kisebb-nagyobb erkélyekkel ellátott hatalmas falak merednek föl, egy vaskos, szegletes torony pedig középen a háztetők tömegéből emelkedik ki. Ezen völgyzáró erősség – „mely rendkivűl nagy és sok kerek toronynyal büszkélkedik”, mondja Valvasor, – fogalmat nyújt az Auerspergek hatalmáról és gazdagságáról, kiknek a XVI. század közepén kerűlt birtokába és abban maradt mind maig. A nagy udvar szabálytalan hosszúkás négyszögű és lejtős. Egy nyílt lépcső vezet a zárt folyosókhoz, melyek a különféle lakosztályokat és helyiségeket kötik össze. Kivűlről nézve a vár egységes épületnek látszik, minden jele nélkűl annak, mint az egyes részek különböző időből származnának; azonban a szögletes magas torony, mely sajátságosan tör ki a körűlötte levő épületrészek közűl, továbbá a zeg-zugos, föl- s levezető folyosók, valóságos útvesztők; az udvar felé néző ablakok nagyságának és alakjának különfélesége, aztán az egészen kicsiny zugudvarok bizonyítják, hogy ezen a váron folyvást változtattak és a XVII. századig egyre építgettek. A piacz felé eső kerek tornyok körűl kiszökő gyámköveken nyugvó karzat vezet, mely egyik részén féldomborúan készűlt virágfűzérekkel és díszítményekkel van ékesítve.
Hasonló, csakhogy kisebb építmény Auersperg vára, törzsfészke azon messze elágazott grófi és herczegi nemzetségnek, melyből a középkor óta napjainkig a tartománynak és Ausztriának annyi híres embere támadt. Az Ischza-völgy végében, magasan a völgy fölött előszökő hegygerinczen, a reifnitz-gottschee-i és gutenfeldi fensík kezdeténél fekszik, és a laibachi lapály felé vezető útat zárja el. A régi, Auersperg Konrád által 1067-ben épített várat 1511-ben földrengés dúlta szét annyira, hogy későbbi újabb fölépítésekor a régi várnak csak igen csekély része volt fölhasználható. Három sarkán kerek tornyok magaslanak, köztük a délkeleti, mely a hasonnevű piacz felé fekszik, különösen erős és nagyon kiugró. Ezen torony magasságának közepe táján hatalmas, messziről meglátszó czímer van befalazva: fehér, egykor aranyos ökör barna mezőn; rámázata renaissancekorbeli ugyan, de maga a domború művű kép sokkal régibb korszak jellegét mutatja. Magas falai komor és zárkózott tekintetűek; vastag párkányzat fut körűl az épületen, mely a faragott terméskövekből álló földszíntet a rajta épűlt lakóhelyiségektől elválasztja. A nyugati fal 1612-ben épűlt kapuzatával kissé barátságosabb tekintetű. Hosszúkás udvara meredeken lejtős és a benne épűlt kiszökő lakosztály szabálytalan. A régi várból maradhatott fönn egyebek közt a keleti szárny földszintjén levő öreg, úgy nevezett Luther-kápolna is. Falait, úgy szintén egyszerű, csúcsíves dongaboltozatát góthikus korból származó falfestmények borítják. Megtekintésre érdemesek itt még a XVII. századból származó deszkázattal és selyemkárpitokkal borított kicsiny, de jókarban levő helyiségek, úgy szintén a nagy torony földszíntjén levő ablaktalan várbörtön.
A Tschernembl-kerületben levő Krupp vár öt kiszökő kerek tornyával, a török pusztítások alatt szintén a lakosság menedékhelye volt. A laibachi várhegyen levő terjedelmes építménynek is, daczára többszörös átalakúlásának, még mindig a tornyok és ezek közé helyezett épületek által bekerített udvar az alapeszméje; Mokritz a Száva partján, közel a horvát határhoz, szintén e fajta nagyobb építmény.
Seisenberg vára.
Sturm Józseftől
A várépítkezésnek ezen utóbbi alakzata vált általánossá azon nagyobb várkastélyok építésénél, melyeket a török berohanásai utáni időben emeltek. Midőn végre nyugodtabb idők következtek be, az épületeknél többé nem az ellentálló képesség játszotta a legfőbb szerepet, s ezért várhelyekűl lapályos területeket választottak, a lejtős szárnyak egyenes vonalúakká szélesűltek ki, az épület alaprajza szabályszerű négyszöggé vált, az emeleteket egyforma magasra emelték, a falakat áttörő nyílások nagyobbakká és számosabbakká lettek s a saroktornyok már pusztán díszítő rendeltetéssel bírtak, mert a védelmi tekintetet a pompázás váltotta föl.
A községek, a folyóvíz éltető eleméhez kötve, patakok és folyók mentén fekszenek. A hol a folyók a völgyek fenekén mostak maguknak mély medret, mint Felső-Krajna síkságán a Száva, Kanker és Zeier, ott a községek a völgyek széleire telepűltek, s a vizek közt kiterjedő mívelt földeken egész órajárásnyira sincsenek házak. A keskenyebb völgyekben és halmos vidékeken a déli fekvésű oldalakat keresték ki. Alsó- és Felső-Krajna katlanszerü völgyeiben, hol a vizek rövid folyásuk után a földbe vesznek el, hogy valamelyik hegynek a túlsó oldalán bukkanjanak ismét elő, a nagyobb községek a tágasabb völgyterűleteken és a fensíkokon fekszenek, a nagy számú tanyák pedig a csekélyebb horpadásokban vannak szétszórva.
Két folyóvíz egyesűlésénél, sőt gyakran – mint Krainburg, Neumarktl, Bischoflack – a két víz által befogott sarokban fekszenek a mezővárosok és városkák. Észrevehető még rajtuk, hogy a község helyének kiszemelésénél, keletkezésük idején, a XII. és XIII. században, első sorban a külső oltalomra, elegendő védelemre voltak tekintettel; egy-egy meredek párkányú fensík, vagy olyan hely, mely háttal valamely nehezen megmászható hegynek támaszkodott, különösen alkalmasnak látszott e végre, és tetemesen csökkentette a csak kőfalakkal védendő oldalak hoszszát. Szűk helyen szorongva csoportosúltak az ilyen községek keskeny homlokzatú házai egy hosszabb, piaczczá szélesűlt út körűl, melylyel egy, vagy két keskeny útcza halad egyközűen, s melyeket amavval kis keresztsikátorok kötnek össze; egyedűl a kastély és a templom épületei terjeszkednek ki egy kissé tágasabban. A mi a régi időben haszon volt, t. i. a területnek a védekezést megkönnyítő alakúlása, az élet megváltozott körűlményei között bajjá, akadálylyá változott, mely egyéb okokkal együtt gátolja az ilyen községek terjeszkedését. A körűlzáró falak eltűnését kivéve, az ilyen városkának most sem más a képe, mint a minő volt felvirágozásának idején, a XV. vagy XVI. században. Csupán a tartomány fővárosa, mely azon a helyen fekszik, hol a nagy forgalom útjai egymást keresztűlszelik, tesz szerencsés kivételt; Laibach a tartomány egyetlen városa, mely a hasonló nevű folyó balpartján fekvő és terjeszkedésre alkalmas területen a középkor vége óta tetemesen megnagyobbodott.
A paraszt szereti a faluban való együttélést; magános tanyák a kivételek közé tartoznak, s csakis ott fordúlnak elő, a hol a föld soványsága a sűrűbb népesedést lehetetlenné teszi. Még abban az alacsonyabb hegységben is, mely Krajna jelentékeny részét elfoglalja, falukban vagy pusztákon csoportosúlt össze a lakosság, mindenütt, a hol ezt valamely fensík, vagy kedvező hegyoldal lehetségessé tette. Még a hegyek közt magánosan lakó paraszt is messzire szétszórt községének hegyi kápolnájában találja föl látható kifejezését sorsosaihoz való tartozásának, s mindig is a község védszentjéről nevezi el saját tanyáját.
Parasztház a Száva felső völgyén Radmannsdorf mellett.
Sturm Józseftől
A paraszt udvarház mintája gyanánt az a régi időből származó ház-alak tekinthető, mely legtisztábban a tartomány éjszak-nyugati sarkában maradt fönn; délnek, a tengerpart felé a délvidéki szokás, délkeletre pedig a szomszédos Horvátországban dívó építkező mód változtatott rajta.
Ha valamely faluhoz közeledünk, a gyümölcsösök facsoportjai közt néhány szalmafödelet vehetünk észre, itt-ott fehér fal csillog át, és csakis a templom tornya magaslik ki a terebélyes diófák fölé. A legnaposabb helyen, a falun kivűl állanak az egysoros, hosszúra nyúlt górék (Harpe), keskeny deszkatetejökkel, csoportokban, nem messze egymástól. A góré hoszsza, nyilásainak száma helyesen tájékoztat az egyes udvarházak (Hube) szántóföldjei felől, a górék száma pedig az iránt, mekkora az egész falu telekterűlete. A fél- és egésztelkes parasztok (Ganz- und Halbhübler) házai egyenlőtlen közökben sorakoznak a falu útjának egyik, vagy mindkét oldalán, azon gunyhók (Keusche) és házak pedig, melyekhez kevés, vagy épen semmi földbirtok sem tartozik, a falunak mintegy esetlegesen oda állított tartozékai gyanánt tűnnek föl. Az útat a házak ormózati oldalai és a belsőségek alacsony falai és palánkjai szegik be. Ha a bejárón befordúlunk, – az alacsony kapu csakis be van támasztva és egyedűl arra való, hogy a marhák átjárását megakadályozza, – a ház ajtajához érünk, mely mellett padnak hiányoznia nem szabad. A zöldes homokkőből készűlt ajtófeleket fönt ívszerű hajlás köti össze és a záró kövön az építés évszáma van bevésve, e fölé pedig a háznak a számát festették feketén. Az egyszárnyú ajtó ki van támasztva, otthon vannak. Egy-két lépcsőfokon a pitvarba lépünk, mely a háznak egész mélységét elfoglalja. A ház túlsó falának sarkában, azon nyílás előtt, mely a szoba kályhájába szolgál, áll egy keskeny, hosszúkás tűzhely, mellette a hátulsó falon egy nagy, befalazott katlan a disznók eleségének megfőzésére, a nagy mosáskor való tüzelésre, és a mennyiben gyümölcstermés van, a pálinkaczefre (Maische) kifőzésére. A nagy ételszekrény, melyben a háziasszony a mindennapi szükséglet készletét tartja keze ügyében, kissé odább ugyanazon falhoz van állítva. A tűzhely közelében a cseréptálak polcza függ, egy deszkán pedig a fekete főzőfazekak sorakoznak; az ajtó mögötti sarokba ásók, kapák és egyéb szerszámok vannak támasztva. Ha az egész pitvar nincsen is beboltozva, legalább a hátulsó részének boltozottnak kell lennie a tűzveszély ellen. Balra a szobába lépünk; ennek két ablaka az útczára, kettő az udvarra néz; az ablakrostély hullámos oldalú dűlt négyszög-mintázatú, sarkain lapos karikákkal összekötött rácsozat, mely a homokkőből faragott külső ablakfélbe van beerősítve. Az ablakok közti sarokban áll a nagy jávorfaasztal, melynek fehérsége és tisztasága a háziasszonynak a büszkesége; naponként lemossa, hogy mocsoktalan legyen. Az asztalfiában fekete kenyér és nagy kés van, hogy minden belépőt azonnal megkínálhassanak. Az asztal mögötti sarokban függ a feszűlet, mellette a faltól elhajlólag függesztik föl az üvegre festett kezdetleges színezetű tartós szent képeket. Egy tábla mögé van bedugva a kis paraszt kalendáriom, hogy ezen a falusi ember számára legtartalmasabb könyvecskét mindenkor és bárki is használhassa, a ki az ünnepek, névnapok és várható időjárás felől tájékozódni akar. Az asztal mögötti mindkét fal mellett széles, erős padszékek állanak és részben tovább érnek a szomszédos falak mentén. Az asztallal átellenben lévő sarokban van a nagy zöld kemencze, melyben az egész éven át főznek és kenyeret sütnek, s csakis nyáron és sültek számára gyújt a háziasszony az előtűzhelyen tüzet. A fal és kemencze közt, a felső részen, egy mindig üresen tartott hely van, mely télen kedves tartózkodó helye a gyerekeknek és mindazoknak, kik melegedni kivánnak. A kemenczének szoba felőli másik két oldala mellett keskenyebb, szilárd padszék áll; ennek körűlfutó fa-karjára szokták szárítgatás végett a ruhákat fölteregetni. A falazott, üres kemenczealjban kampók, lánczok és egy ládácskában a legszükségesebb szerszámok vannak összerakva. A kemencze melletti ajtónál függ a schwarzwaldi óra, az ajtó másik oldalán pedig a szenteltvíz-tartó és a fa evőkanalak faragott polcza. Legyalúlt élű erős mestergerenda tartja középütt a mennyezetnek véggel összeérő részeit, a szép lúczfenyűből készűlt, simára gyalúlt és tompa szélű keskeny deszkákat; ezen alsó deszkasornak ép oly széles közeit pedig egy második felső deszkasor födi be. A mennyezet alá néhány hosszú keresztdeszka van felfüggesztve, ezekre állítják télen zöld tálakban az aludt-tejnek való tejet s itt helyezik el a ház könyvtárát, a Hermagoras-egyesűletnek jámbor és oktató tartalmú évkönyveit is. Ez a nem épen tágas szoba, mely alacsony ugyan, mindamellett, mivel a közepes nagyságnál is kisebb ablakai jól vannak elhelyezve, és nyílásuk is széles, világos, a ház népének lakó- és társalgó helyisége, itt fogadják és vendégelik meg látogatóikat; ünnep- és vasárnapokon, mikor vendégeket várhatnak, az asztalt fehér abroszszal takarják le.
Vrem helység (Belső-Krajnában).
Sturm Józseftől
A pitvarból a jobbra levő ajtó az élésházba nyílik s ebben a családi ágy, nagy, tarkára festett ruhaládák, szalonna- és zsírbödönök, füstölt hús és kolbászok töltik be a térséget. A pitvar alatti pinczében tartják az úgy nevezett nyers anyagot (Rohzeug): répát, burgonyát, s ott áll a nagy savanyú káposztás hordó is. Az első emeletnek, hová a pitvarból lehet följutni, beosztása azonos a földszintével; a szoba fölött vannak a házi lányok és nőcselédek háló helyei és ruhaládái, az élésház fölött pedig a nagy gabonás ládák állanak. A bedeszkázott oromzatnak az útcza felé nyílt folyosója van, melynek korlátján bokros rozmarin és mélyen lecsüngő szegfűbokrok cserepei állanak, és tudatják, hogy a házban eladó lányok, vagy fiatal szolgálók laknak. A lakóházhoz csatlakozik, vele egy sorban, a ló- és marhaistálló, végűl pedig a szecskás kamra. Bár a házat kivűlről is ki szokták meszelni, az istálló pusztán csak kitapasztva van. A tulajdonképeni erős ajtón kivűl minden istállón még alacsony rácsajtó is van, hogy a meleg időszakban a levegő járhassa és hűthesse. Az istállók fölött van a takarmánypadlás, a pajta fölött pedig vastag, tölgyfa dúczokba illesztett és keresztkötéssel erősített deszkákból a cséplőszérű van építve. Erre följárat vezet, melynek töltését felső részében boltívek tartják. A terhes szekeret ezen szérűbe húzzák föl, hol a takarmánypadláson keresztűl egészen a házig el lehet tolni. Az udvar felőli oldalon a takarmánytartó helyiségek hoszszában fa-folyosó (Galerie) vezet, melyre a ház melletti lépcsőn, vagy az említett följáraton át juthatni. Széles fa-csatornán át hányják le innen a takarmányt az istállók elé. A folyosó alatt az épület hoszszában egy vasrúd van húzva, melyen az udvarnak éber őre, a „Szultán”, csúsztatja végig a lánczát és egészen a ház kapujához eljuthat. A hosszú, nyeregformájú zsúptető kissé magasabb a lakóház, mint a gazdasági épület fölött. Az istállók elé hányják föl a trágyát, ott áll a disznóól kis faépülete is. Az udvar végében kert van.
A föld egyenetlensége, a telekrészletek fölosztása és alakja az elrendezésnek itt leírt módjától eltéréseket idézett elő. Ilyen eltérés az, mikor a ház homlokzatával áll az út felé; az udvar, melyre a pitvarnak egy másik ajtaján át lehet jutni, a ház mögött fekszik s a házzal egyközűleg fekvő gazdasági épületek teszik annak másik oldalát. A ház jobb sarkához szintén melléképületek sorakoznak, melyek aztán a kerítésfallal (Zwinger) együtt zárttá teszik az udvart. Emelet helyett a földszinten bővítik meg a házat a szoba melletti kamrával, s ekkor, mivel az egész háznak egyenlő a szélessége, a pitvar is mélyebb, s így hely támad egy kisebb konyha számára, az élésház mellett pedig az úgy nevezett felső pinczének jut hely. Ilyen szélesebb házaknak is van első emeletjük a szoba szélességében, mely igen gyakran gerenda-művezettel (Blockbau) épűlt. A házfödél hátúl, a kamra felőli oldalon, mélyen lenyúlik, a homlokzaton azonban magas, messzire kiszökik és beernyőzi az épület felső részének homlokzati és ormózati oldalán végig vezető fa-folyosót is. A mohos zsúptető, melyre egy dió- vagy körtefának árnyékos ágai hajlanak, meg az épületfának sötétbarnától világos szürkéig váltakozó színe, aztán a folyosók kivágásainak árnyékjátéka és a fehér falakon levő deszkadíszítések festőileg vonzóvá teszik az ilyen parasztházat.
Az épület elrendezésének ez a módja a Száva felső völgyén a neumarktli Feistritzig, meg a Pöllander és Zeier völgyben szokásos; az utóbbiban rendkivűl nagy, kilencz, tiz ablakos szobákra is találunk; ez ablakoknál állottak a fonószékek valamikor, midőn még Trieszt számára vitorlákat szőttek itt. A Bischoflach, Stein és Laibach között elterűlő lapályon ritka a magas ormózat, a nyerges tető csúcslapokkal van ellátva, melyek Krajna ezen vidékein mindenütt, egészen a horvát határig előfordúlnak.
Ezen a lapályon Winklern község kivételképen nem útczás falu, minthogy itt a jobbára jómódú lakosság házastelkei egy tó körűl fekszenek. A parasztháznak egy új eszményképét is föltalálták ezen vidéknek a tartomány fővárosához közelebb eső részein, melyet átalakításoknál és új építkezéseknél, hacsak lehetséges, meg is valósítanak. Az ilyen ház egyemeletes a kamrával együtt, arányosan széles és a palatető alatt az ormózatban szobák vannak. Az egyenes szemöldökű kapu bálványai sötét szürke márványból valók, melynek homályosan hagyott lapjain csiszolt díszítés, a háztulajdonos nevének aranyos kezdőbetűi és az építés évszáma láthatók. A háztetőből a kapu fölött falfok (risalit) nyúlik ki, mely néha oly kinyúló, hogy két oszlop is van alá illesztve. Tagadhatatlan, hogy az ilyen ház takaros vakolatával, nagyobb ablakjaival és zöld zsaluival, egyik oromzati oldalán kis virágos kertjével, melyet sűrű fa-rácsozat ótalmaz, csínos és barátságos tekintetű s a vénebb épületek közt vasárnapiasan fölcziczomázott jóllét hirdetője.
Belső-Krajnában még jobban elterjedt a fa- helyett kő-épületek emelése, mint Felső-Krajnában, a mint másképen nem is lehet ezen fában szegény és kővel bővelkedő Karszt-vidéken. Mennél közelebb jutunk Trieszthez és a tengerparthoz, annál feltűnőbbek azon eltérések, melyeket a bóra félelmetes ereje tesz szükségesekké. A házak itt alacsonyak, az útcza felé eső oromzat falazott és közepén kerek nyílással van ellátva. A tető is alacsony, vájt cseréppel van födve és nehéz kövekkel megrakva. Háztól házhoz boltozott bejáratú, tetőzet nélkűli fal vonúl, a kőlapokkal kirakott keskeny udvar pedig csakis a hátúl fekvő kert felé nyitott. A pitvar mélyiben igen alacsony, de tágas tűzhely áll, melynek tüzénél guggolnak télen az emberek, s inkább fagyoskodnak egyik oldalukon és pörkölődnek a másikon, mintsem hogy kemenczével fűtsenek; itt is föltalálható már a délvidékieknek sajátságos ellenszenve a mesterségesen fűtött szobai levegő ellen.
Alsó-Krajnának katlanszerű völgyeiben és domboldalain levő helységei és egyes házastelkei a felső-krajnainak kényelmesen terjeszkedő módosságához hasonlítva szegényeseknek és elhagyatottaknak tűnnek föl, csakis azon birtokosnak, kit telkein kivűl valamely üzleti forrás segít jólléthez, van csínosabb házastelke. Legelterjedtebb a fa-építkezés, azonban nem mint gerenda-rovású (Blockbau), mely csak elszórtan található, hanem mint dúczokkal megerősített deszkaház, mely kivűl-belűl be van vakolva, kitapasztva és meszelve. A szobapadlózatot rendszerint csapóföld pótolja, a kémény csakis kivétel és a tető által nyíltan hagyott oromzatot is csak mogyoróvesszőből font vértelek zárja el. A házastelek legtermetesebb épülete nem ritkán a czélszerű és igen erős ácsmívezető nagy kettős góré (Doppelharpe); olyan magasra emelve a föld fölé, hogy egy szénás szekér könnyen behajthasson, nyugszik erős mestergerendákon a takarmánytartó helyiség is, hogy a górét mindkét oldalról föl a tetőig szabadon járhassa a levegő. A takarmánytartó helyiség előtt folyosó van, melyre lépcső visz föl. Délnek a Gorjanz-hegységtől, mely tágas körben fogja át a Kulpa felé elterűlő, hajlatokkal bíró dombos és katlanszerű vidéket, már szembe tűnik a szomszédos horvát föld hatása ép úgy az építkezés módjában, mint a nép erkölcseiben és szokásaiban. A házastelkek nem az út mentén sorakoznak, hanem szabálytalan csoportokat alkotnak, mindenkor a területnek a hátán, vagy oldalában, soha a katlan fenekén. A csoport minden házastelke magában véve önálló egész, a falvak pedig ilyen egyes udvarok csoportozatából állanak. A paraszt a maga házastelkét „das Bergel” néven nevezi, s érti ezen lakóházát, gazdasági épületeit, a hozzá tartozó és alacsony sövénykerítéssel körűlzárt udvart, mely a disznóknak szolgál tanyáúl, mind együtt véve.
Magános ház Gribleben.
Sturm Józseftől
A házak mindenestűl fából rovottak, kivéve a lakóház falának azt a részét, melyhez a pitvarban a tűzhely és a szobában a nagy kályhás kemencze dűl. A pitvarhoz, mely a tűzhely fölött kitapasztott sövénynyel van födve, egyébként pedig egészen a födélszékig nyílt, sorakozik a szobával szemközt a lakóháznak harmadik része. Két kisebb helyiségből áll ez, az egyik az élésház, a másik pedig a családfőnek és nejének kályhával ellátott és kimeszelt szobácskája. A cséplő-csűrön és a pajtán kivűl, mely az istálló fölött van, még egy másik kis „háza” is van a parasztnak. Egyetlen helyiség ez és a ruhaládák meg gabnakészlet tartására szolgál. E második ház mellé épített helyiségben van a kézi malom, e vidéknek szükséges eszköze, minthogy a Kulpa malmai már közepes vízállásnál is, tavaszszal és őszszel pedig heteken át is szűnetelni kénytelenek.
