A művészi ipar Stiriában. Lacher Károlytól, fordította Pasteiner Gyula
A művészi ipar Stiriában.
Lacher Károlytól, fordította Pasteiner Gyula
Lacher Károlytól, fordította Pasteiner Gyula
Fa-burkolatú parasztszoba 1568-ból Schönberg mellett.
Lacher Károlytól
Hogy a régi stájerek szerették a művészetet és hogy a mostani nemzedék buzgalommal gyűjti a művészet emlékeit, fényesen, sőt meglepően bizonyította az a műveltségtörténeti tárlat, mely 1883-ban Gráczban rendeztetett annak megünneplésére, hogy a tartomány hatszáz éve tartozik a Habsburg uralkodó házhoz. A templomok és apátságok, a községek, valamint a nyilvános és magán gyűjtemények készséggel oda engedték kincseiket. Azonban a tárlat mindemellett sem tűntette föl teljesen a tartomány saját művészi iparát, a mennyiben csak igen kevés tárgyról sikerűlt bebizonyítani, hogy stiriai eredetű. Így példáúl augsburgi ötvösök készítették a fölűlmúlhatatlan Landschadenbund-serleget, a tartomány e legpompásabb és legbecsesebb műtárgyát, hasonlóképen a Herberstein család remek keresztelő medenczéjét is; a gráczi székesegyházban őrzött két ereklyetartó pedig olasz eredetű; az Eggenberg-féle kastély szép gobelin-kárpitja és pompás hímzett terítői szintén idegen készítmények. Épen úgy a kiválóbb kelyhek és szentségtartók, a gazdag tagozatú kis szekrények, a domború díszítésű czintányérok, a kőedény korsók és egyebek vagy Augsburgból, vagy Nürnbergből valók, s mégis elmondható, hogy Stiriának igen kifejlett művészi ipara volt.
A ki közelebbről és jobban átkutatja a tartomány kastélyait és egyéb épületeit, az a művészi iparnak remek maradványaira fog akadni és meggyőződik róla, hogy a tartományban jó munkások állottak a művészetet előmozdító vagyonos osztály szolgálatára; a ki azután még tovább megy és figyelmet fordít a régi országútakra és a hegyek között vezető ösvényekre, és fölkeresi a tartomány felső vidékének a XVI. és XVII. századból való s a török és a harmincz-éves háború viszontagságaitól megkimélt parasztházait: az meg fog győződni, hogy a nemesítő művészet kiterjedt az ipari tevékenység minden ágára.
Első sorban az egyház volt az, mely a kolostorok békés falai között óvta és ápolta az ipart; a XVI. és XVII. században Gráczban volt fejedelmi udvartartás és a nemesség kedvtelése lassankint fölvirágoztatta a fényűzést szolgáló ipart, mely utóbb a nép között is elterjedt.
Valamint bajorok és frankok voltak a közműveltséget terjesztő letelepűlők, kik a népvándorlás és az avarok uralma után a békés foglalkozást meghonosították: épen úgy azt látjuk, hogy e szerencsés korszakban és a többnyire olaszok vezetése alatt levő nagy művészettel ellentétben, a művészi ipar terén a nürnbergi és az augsburgi mestereknek volt nagyobb hatásuk a német nyelvű tartományokra. S habár a művészi iparnak egyik vagy másik ága nem érte is el azt a magaslatot, melyen a rokon törzseknek előképűl szolgáló művei állottak, Stiria mégis büszkén mutathat nem egy iparágra, mely teljesen megüti az akkori mértéket.
Ilyenek a fa és a bronz munkák, az agyag kályhák és legkivált a kovácsművek. Ilyen, minden mesterségben bőséges gyakorlattal megszerzett ügyességről tanúskodnak még a következő XVIII. századbeli munkák is. Ekként még a rokoko művészet korában is, noha akkor a jólét hanyatlott, jelentékeny virágzást látunk. A kovácsmesterség még ekkor is, a közizlés romlásának közepette is alkonyati világosságként tündöklött. Talán kedvező előjele volt ez a közelgő hajnalnak? De előbb nézzünk körűl, hogy a tartományban még miféle hazai készítésű jó régi tárgyakat találunk.
Bronz kút a gráczi országház udvarán.
Lacher Károlytól
Hazai munka a fönmaradt legrégibb selyemhímzés is, a gössi egykori apáczatemplomban levő híres díszruha, melyet a XIII. század második felében Kunigunda, a kolostor főnöknője, készített. A szép példa szerencsés követésre talált. A vallásos élet e békés otthonában, valamint a tartomány többi kolostoraiban századokon át művelték e szép mesterséget és a templomokban meglevő számos miseruha és egyéb egyházi öltözék a kolostorok ügyes kezű lakóinak köszönhető. Haan Beno (meghalt 1702), az admonti apátság világi tagja készíté az említett apátságban levő pompás falkárpitokat, melyeket szentek alakjai és arabeszkek díszítenek. A hímezés nagy fényt fejtett ki a világi öltözékeken, a parasztruhán is, sőt az asszonyok nyakkendőjén és a férfiak bőr övén egész a legújabb időig. Parasztok birtokában levő vászonhímzések arról tanúskodnak, hogy úgy a fehér, mint a tarka hímzés igen ki volt fejlődve. A németek sajátos érzéke az otthoniasság iránt Stiriában is előmozdította a lakások berendezésének, kivált pedig a famunkának kifejlődését. Már a csúcsíves templomokban látható e nemű tárgyak tanúskodnak arról, hogy az asztalosművesség már akkor képes volt jó munkára, a kastélyok fa-burkolatú dísztermei pedig a tökéletesség magas fokán mutatják e mesterséget. A korukbeli legjobb munkák közé számíthatók az olyanok, mint a Neumarkt melletti, közönségesen úgy nevezett Schlossbauer kastélynak a XVI. század második felében készűlt és még jó állapotban levő kapui, azután a Domenico de Lalio által épített Radmannsdorf kastély lovagtermének remek famunkái, melyeket 1563-ban és 1564-ben Keutler Miklós és Gschiedinger Mihály asztalosok készítettek, kik közűl az előbbi Thüringiából, az utóbbi Sziléziából vándorolt be, nemkülönben a Riegersburg, Strechau és Frondsberg kastélyokban levő pompás berakott díszítményű famunkák is.
E dísztermekben fából készűlt minden: a mennyezetig érő ajtók, maga a mennyezet, a falszekrények, a falon körűlfutó öv és a pad. A falat az öv fölött festés díszítette, alatta pedig szőnyegek födték. Ugyanebben az időben épűlt polgár- és parasztházak szobái egészen fa-burkolatúak voltak, még az ablakfülkékben is. A burkolatot igen szép művű ajtók, mosdószekrények, pohárszékek és padok egészítik ki. Ilyenek példáúl Sölkpassban Mössna helység korcsmájának 1596-ból, Oberwölz mellett Schönberg közelében egy parasztháznak 1568-ból való szobája, egy másik parasztház szobája Neumarkt mellett és számos más. A XVII. században különösen az ajtók és a falszekrények díszes előállítására fordítottak figyelmet. E famunkák, mint példáúl Sekkau apátságban és Gstatt kastélyban, durvább tagozatúak, a berakott díszítményt fölrakott díszítmény váltja föl. Később azután a faragott díszítmény dívott, és különösen gazdag fejlődést ért el a barokk ízlésű oltárokon és chorusi székeken, de polgárházban is alkalmazták; így látjuk Murauban és Rottenmann mellett egy-egy házban. Ilyenkor a mennyezet stucco-díszítményű volt, a mely mesterség Stiriában is nagy tökéletességet ért el. Hogy későbben a kárpitosok miként díszítették a szobák falait, arra példáúl szolgálnak Eggenberg kastélynak teljesen berendezett szobái. Vannak még igen szép bútorok is, melyek arról tanúskodnak, hogy az asztalosság mellett az esztergályosság és a fafaragás is magas fokon állott.
A kályha is művészi alakítású volt. A csúcsíves korból csakis nehány kályhafiókot ismerünk, melyek Murau mellett találtattak. Meglepő azonban a renaissance-kori agyag kályha. A gráczi székesegyház udvari oratoriumában, azután Poppendorf, Hollenegg, Frondsberg, Schrattenberg, Murau és Kleinkainach kastélyokban, továbbá a Murau a Voitsberg melletti parasztházakban, a St.-Nokolai helység korcsmájában (1596), végűl pedig Kehlbergben egy présházban levő kályhák hű képet nyújtanak arról, hogy a lakás berendezésének e kedvelt tárgya mily átalakúláson ment át.
Kovácsolt vaskályha Röthelstein kastélyban Admont mellett.
Fröhlich C. rajza után.
Arról nincs tudomásunk, hogy a fazekasok kiváló művészi tárgyakat alkottak volna. De azt merjük állítani, hogy a jó paraszt-majolika nem ritkaság, és ezzel kapcsolatban megemlítjük a Grácz melletti Mantscha helységben ma is élő Caspar nevű fazekas családot, mely 1746-tól kezdve a legújabb időig oly tálakat és korsókat készített, melyek semmivel sem alább valók a többi osztrák faďencenál.
A megmaradt számos ón tárgy többnyire vésett, s gyakran maratott díszű, mely utóbbi eljárást a fegyverkovácsok művelték ki, a domború díszítmény azonban igen ritka. A kőmaratás terén igazi művészi tárgyakat alkotott a XVI. század második felében Holzbecher Mihály, a XVII. század elején pedig Peschku András, mindkettő gráczi mester; általán e nembeli kitűnő munkák láthatók a tartomány gyűjteményeiben. Bronzból is kiváló művek készűltek. A XVI. században Gráczban két öntőműhely volt, melyek közűl az egyik 1875-ben szűnt meg. A megmaradt bronz művek között legjelentékenyebb a gráczi országház udvarán levő kút, melyet Auer Tamás és Wening Miksa gráczi mesterek 1590-ben öntöttek és mely a német renaissance bronz művei sorában a legkiválóbbak egyike.
Kitűnő munka a gráczi Schlossberg „Lisl” nevű nagyharangja is, melyet a Szászországból bevándorolt Hilger 1587-ben öntött.
Jelentékeny művészi fejlettséget ért el Stiriában a pénzverés is, melynek kezdete a XII. század második felébe nyúlik vissza. A megmaradt legrégibb veretű pénzek közt (1240-től 1282-ig) a „Schild von Steir” nevű pfennig a legrégibb föliratos pénz nemcsak Ausztriában, hanem egész Dél-Németországban.
Kitűnő pecsét- és czímermetszők dolgoztak Gráczon kivűl is kivált a XIV., XV. és XVI. században Judenburgban. Úgy Grácz, mint Judenburg krónikáiban kiváló ötvösök nyomaira akadunk; az utóbbiak közűl csak Stromayer János Frigyes ötvöst említjük, ki 1694-ben Toblbad kápolnája számára 168 forintért egy szentségtartót készített, továbbá Vogtner Lipótot, ki 1712-től 1737-ig többnyire az admonti apátság számára dolgozott.
Nem tudjuk, vajjon a stiriai tulajdonosok sok szép elefántcsont tárgyai itt készűltek-e; de megemlítjük, hogy a Krajnából Thalhausenből származott Pronner Leo, ki 1630-ban Nürnbergben halt meg, több évig Ausseeben lakott és rendkívűl kicsiny, finoman kimunkált fa és elefántcsont faragványairól volt híres. Klammert Miklós (1769–1830) sok ilyféle szép munkát készített.
A művészi ipar termékei között Stiriában legkiválóbbak a vasból kovácsolt tárgyak. Az e nemű igen számos alkotások sorából csak nehány legjellemzőbbet említünk meg. A csúcsíves korból való remekek: a Mura melletti Bruckban a sekrestye és Pettauban a plébania-templom ajtaja. A renaissance művek szinte megszámíthatatlanok. Mondhatjuk, hogy akár minden falu krónikája dicsekedhetik jeles mesterekkel; – de erre nincs is szükség, mert szerencsére a mesterek művei maguk beszélnek. Kútkáváknak, kályháknak, ajtó-, ablak- és mindenféle rácsoknak, czégéreknek, gyertyatartóknak, kereszteknek, pántoknak, lakatoknak, kulcsoknak a templomokban, kastélyokban és parasztházakban se szeri, se száma, s mind annyi igazi művészi alkotás.
A kovácsművességben már korábban elért nagy ügyesség utóbb a XVIII. században bámúlatra méltó virtuózságig fokozódott, mely, bár valamivel alább hagyva, a legutóbbi időig eltartott. Így példáúl Mayer György (meghalt 1842-ben) Feistában igen szép evőeszközöket készített, melyeken ügyesen használta föl a múlt századbeli formákat. Fényes sugár vetett világot e szerény tevékenységre, midőn János főherczeg arra jártában az öreg mestertől nehány darabot vásárolt. Ő vele kimúlt a régi művészi iparbeli ügyesség utolsó maradványa. A haladó közműveltség vajjon mit adott érte karpótlásúl? Beköszöntőűl rosz, művészietlen gyári árúkkal árasztotta el a tartományt. De Bécs fővárosának hatalmas föllendűlése csakhamar serkentőleg hatott Stiriára.
A bécsi cs. és kir. osztrák iparművészeti múzeum alapítása után nem sokára megalakúlt Gráczban a stiriai iparművészeti társúlat. Előképét hűen követve és az által hathatósan támogatva e társúlat fölolvasásokat, tárlatokat rendezett, lassankint minták gyűjteményére tett szert, utóbb pedig szervezte az oktatást, s így egészséges alapot teremtett, melyen az ipar művészi irányban fejleszthető. A társúlat és az iparegylet által közösen föntartott kézműves iskolából lett a cs. és kir. állami ipariskola. Ez iskola művészi erőinek közreműködése mellett a tartomány fővárosában a kályhakészítés oly magas tökéletességet ért el, mely a mai kor ízlését tökéletesen kielégíti. Az ónból öntött tárgyak pedig a tartomány határain túl is keresett sajátos gráczi készítmények. A kovácsmesterség is föllendűlt és már is jóra való munkákkal dicsekedhetik. Az asztalosság és a szobadíszítés is a fejlődés útján van és nem egy jó munkát készített. A Cilli melletti libojei majolikagyár pompás díszedényeket állít elő. Szóval a művészi ipar minden ágában élénk a mozgalom, mely német renaissance fölfogással a formák nemesítésére és a készítmények tökéletesbítésére törekszik.
Az általános érdeklődés mellett, melylyel a törekvést a társadalom minden rétege támogatja, legutóbb egy hatalmas mozgalom indúlt meg. Ennek czélja János főherczeg szép adományát, a Joanneumot, egy tartományi nagy múzeummá kibővíteni, a jól rendezett és tekintélyes természetrajzi gyűjteményekhez egy közművelődési osztályt csatolni és az ősök művei mellett helyet teremteni az újabb idők alkotásai számára, a mi áldásos hatású lehet a művészi ipar fejlődésére. A terv megvalósítása annál könnyebb, minthogy az említett tárgyak legnagyobb része a múzeum-egylet birtokában van és azonkivűl számos tárgyat az illető tulajdonosok tulajdonjogaik megvívása mellett a közhasznú vállalat rendelkezésére bocsátottak.
Kopogtató a gráczi székesegyház kapuján.
Lacher Károlytól
