A lakosság természeti alkotása. Zuckerkandl Emiltől
A lakosság természeti alkotása.
Zuckerkandl Emiltől
Zuckerkandl Emiltől
Stiriában két népfajból: a németből meg a szlovénből áll a lakosság. Amaz, mely az összes népességnek 64 százalékát teszi, Felső- és Közép-Stiriát lakja, ez utóbbi az alföldre szorítkozik, melynek Marburg, Pettau és Cilli városokat s nehány nagyobb helységet kivéve, nagyobbára szlovén lakossága van.
A stiriai németek, mint a legtöbb művelt népek, szintén keverék-nép. E nézet mellett szólanak úgy a szem- és bőrszínéről gyűjtött statisztikai adatok, mint a koponyaalkotásnál észlelt szembetűnő eltérések. A szem és bőr színe tekintetében van a stiriai németek között egy világos meg egy sötét, vagyis szőke meg barna típus, melyek közűl amaz a gyermekeknél, ez meg a felnőtteknél a túlnyomó. A serdűlés időszakában tehát átmenetek észlelhetők a szőkéből a barnába, a mi az örökletesség törvényei szerint értelmezve, a mellett bizonyít, hogy hajdan a szőke faj köztök sűrűbben volt képviselve, mint mostanság, s hogy a szőke fajnak a barnával való keresztezésével van dolgunk.
A világos complexio átmenete a sötétbe, mint a következő számok mutatják, meglehetős gyorsan megy végbe. A német gyermekeknek a népiskolákban 56 százaléka szőke hajú, a középiskolákban már csak 47.6 százalék, s a felnőtteknél, mint az az első pillantásra is fölötlik, a szőkék arányszáma még alábbszáll. Sajnos, hogy a felnőttek szeme és haja színéről nincsenek pontos följegyzéseink. A szőkék és barnák megoszlása nem egyenletes, hanem kerületek szerint változó. Így példáúl Stiriának egy középső kerülete (Voitsberg) 445 sötét hajú mellett 555 világos hajú iskolás gyermeket mutat föl, ellenben egy másik kerület (Kirchbach) 289 barna mellett 711 szőkét. Hasonló arányokat szolgáltatnak a szemek szinéről gyűjtött adatok.
Ez adatokhoz hasonló bizonyítékot szolgáltat a koponyaalkotás különbözősége is a mellett, hogy Stiria németsége különböző népelemekből tömörült. Az újabbkori stiriai németek között a legkülönbözőbb koponyaalakokra akadunk, melyek közűl azonban kettő lép leginkább előtérbe a rövid, illetőleg széles (brachykephal) és a hosszú vagy keskeny (dolichokephal) koponyaalak. Amaz a következő sajátságok által tűnik föl: a koponya fölülről tekintve rövid és széles, oldalról középmagas; ez utóbbinál azt is világosan látjuk, hogy az elrövidülés a koponyának különösen a fülnyílások mögötti részére esik, s a koponyának hátsó fala inkább lapos. Az élőkön tett megfigyelések szerint az arcz többnyire hosszú és tojásdad, a mennyiben pofacsontok nem állnak ki föltűnően. Az orr egyenes és erősen előre álló, az arcz-él kevésbbé nyomúl előre, sőt inkább a homloktól a fogakig meglehetősen függőleges (orthognath). A koponyacsontvázakon a szemüregek nyílását a legtöbbnél tágnak, az orrüregbe szolgáló nyílást ellenben hosszúnak és szűknek találjuk. A hosszú fejalkatnál a koponya fölűlről tekintve hosszú és keskeny, oldalról középmagas s így tekintve azt is láthatjuk, hogy a koponyacsont meghosszabbúlása ismét különösen a fülnyílások mögötti részre esik, melynek hátsó fala azonban ezeknél erősen boltozott. Az arcz többnyire hosszú és keskeny, néha azonban, mint a kurta fejűeknél is, rövid, aránylagosan széles és előrenyomúló (prognath). Ez esetben a szemüregek benyílása s a külső orrnyílás alacsony és széles. A hosszúfejűek között előfordúl azonfelül még a mérsékelten keskeny (mesokephal) koponyaalak is – hoszsza a szélességéhez úgy aránylik, mint 100 a 75.1-hez egészen 79.9-ig menőleg – míg a voltaképi keskeny fej hoszsza úgy aránylik a szélességéhez; mint 100 a 75.1-hez, vagy még kevesebbhez. Ez utóbbi alakzat alatt előfordúl a koponyák egy csoportja, melyeknél a magasság meghaladja a szélességet, s melynek hosszan elnyúlt arczát tágra nyíló szemüreg és keskeny orrnyílás jellemzi. Ez az alak különösen méltó a fölemlítésre a germán soros sírokban talált hosszú fejekkel való egyezése miatt.
Stiriának német vidékein 1400 koponya között 76.4 százalékot kurtafejűnek (közte 23 százalékot túlkurtafejűnek, hyperbrachykephal, hossza-szélessége 100: 85.0 és feljebb), 23.6 százalékot hosszúfejűnek találtam (ebből voltaképi dolichokephal csak 4.2 százalék, a többi mesokephal). E számok szerint Stiria németjeinek több mint háromnegyede kurtafejű volna. De e szám talán túlmagas, mivel ama koponyák között, melyek a hosszúság és a szélesség aránya szerint még a kurtafejekhez tartoznak, egyesek határozottan a hosszúfejekhez húznak. Ha e kétes eseteket is számba veszszük, a stiriai németeknek mintegy 35 százaléka lenne hosszúfejű. De a dolihokephalok mindenképen kisebbségben vannak, kivált ha a dolichokephalok szélső csoportját (4.2 százalékot) a mérsékelt dolichokephalok (mesokephalok) sorától elválasztjuk. A két fejalakúlás megoszlása a helyek szerint változik. A hegyi lakók általán véve inkább kurtafejűek, mint a síkság lakói. Felső-Stiriában 80.2 százalék rövid és 19.8 százalék hosszú fejet találtam; Stiria közepén ellenben csak 73.5 százalék brachykephalt és 26.5 százalék dolichokephalt. A különböző megoszlás azonban még szűkebb határok között is 40 százalékkal változik. Így Adriachban (Frohnleiten mellett) 90.6 százalék brachikephal és csak 9.4 százalék dolichokephal van, a közeli Gratweinban pedig csak 53 százalék brachykephal és 47 százalék dolichokephal, Gamnitzban meg (a nyelvhatáron) 60.9 százalék rövid, 39.1 százalék pedig hosszúfejű.
Felső-stiriai német férfi.
Fénykép után, Greil Alajostól.
Arra a kérdésre, vajjon a haj és szem színének két alaptípusa állandóan bizonyos koponyaalakkal találkozik-e, határozottan nemmel kell felelnünk. Nem oly régen meglehetősen el volt ugyan még terjedve az a nézet, hogy van egy magas növésű szőke hosszú fejű típus, melyet a rövid fejű zömök barna típussal ellentétben, szerettek a germán típusnak mondani. A statisztikai észleletek azonban nagyon megrendítették ezt a hitet. Lehetett ugyan olyan idő, mikor ama két típus szigorúan különvált tömegekben élt egymás mellett, s nem is tagadható, hogy e típusok még ma is előfordúlnak. De Stiria németjeinek nagy többségére ez az osztályozás már nem alkalmazható. Itt az említett testi vonásokat összevissza keverve látjuk, s az alacsony barna világos szemű kurta fej mellett ott jár a magas barna dolichokephal. A jelenkori stiriai németek közt észlelhető ama testalkati különbségek, kiválóan az egykor inkább egységes germánok más elemekkel való keveredésének tulajdoníthatók, a mire még Stiriában is nyílt alkalom. Mert a germánok Stiriában való tömeges letelepülésükkor először is szlávokra akadtak, a kik már korábban kerestek itt lakóhelyet, aztán meg a kelták és római népek maradékaival is érintkezésbe jöttek, melyek a szlávok általi elnyelettetéstől meg tudták magukat őrzeni. De a germán bevándorlók, úgy látszik, már maguk is keverék nép gyanánt érkeztek az országba, mert a bajorok között (a kiknek gyarmatokba telepítése által vált Stiria főképen németté), mint azt Bajorország legrégibb temetkező helyeinek leletei bizonyítják, már sokkal korábban is voltak kurta fejűek, mielőtt Stiriába költöztek. Nagyon valószínű, hogy Stiriában a kurta fejek száma a szlávokkal való érintkezés folytán szaporodott, mert hiszen e forrás még ma is szolgáltat a németeknek brachykephal elemeket. Sőt még a kelták is hozzájárúlhattak a rövid fejűek szaporításához, mivel nincs kizárva, hogy már ezek között is voltak brachykephalok.
Felső-stiriai német nő.
Fénykép után, Greil Alajostól.
A stájer németek között található, előbb említett nyomott arcztipus nagyon valószínűen a szlávoktól származik. Sok szól ugyanis a mellett, hogy a keskeny fej-alak (dolichokephal és mesokephal) a tiszta germán típust képviseli. De ha a germán fajt csupán és kizárólag a germán soros sírokban oly gyakran található túl keskeny dolichokephalok képviselnék, a mi nagyon is kétséges, akkor Stiriának mai német lakossága ereiben ugyan kevés csepp keveretlen vér csörgedezne.
Stiriának szlovénjei szintén keverék-nép. Ezek között is van a barna típus mellett szőke is. Ezeknél is a gyermekek között ez utóbbi a gyakoribb, a felnőttek között meg az előbbeni s az átváltozás szőkéből barnává itt is oly gyorsan megy végbe, mint a németeknél. A szlovén gyermekeknél azonban általánosságban mégis nagyobb számmal vannak a sötéthajúak és kékszeműek, nem úgy, mint a németeknél, kik között a szőkehajúak fordúlnak elő nagyobb számmal. Ez az arány azonban csak általánosságban s az egészre nézve áll, mert egyes német és szlovén kerületekre nézve csaknem ugyanazok a számarányok találhatók. Így példáúl Raun szlovén kerületében ugyanannyi szőke és ugyanannyi barna található, mint Oberwölz német kerületében. Ebből azt a következtetést vonni le, hogy itt a szlávok germánizálásának esete forog fönn, nagyon merész dolog. Sőt a világos színnek sötétté változása inkább a mellett látszik bizonyítani, hogy a szlovének úgy, mint a németek egy, eredetileg egészen szőke faj ivadékai, mivel a világos complexio túlnyomósága a szlovén gyermekeknél csakugyan nem magyarázható másként, mint a németeknél.
A koponyaalkatnak a szlovéneknél előfordúló különbözősége szintén a mellett szól, hogy ők is kevert nép. Köztük is a legkülönbözőbb koponyaalakúlásokra akadunk, melyeknek nagy többsége, a hosszúság és szélesség aránya szerint osztályozva, a kurta fejek csoportjához tartozik. A kurta fejűek továbbá két csoportra oszlanak; egyik a német brachykephalokkal vág össze, a másik a koponyacsészének jelentékenyebb magassága s az arcz csontvázának sajátságos alkotása által tűnik föl. A gyakorta széles, nyomott, prognath arczcsontváz gyakrabban mutat alacsony szemüregnyílásokat, kiülő pofacsontokat, messzire kiálló járomhíd-csontokat, széles, kerekded állkapcsokat, tövén nyeregszerűen behajló, de egyébként előre nyúló orrczimpát s rövid, tágra nyílt külső orrnyílást, mint a németeknél, kiknél ez a ritkább alakúlás valószínűleg a szlovénekkel való vérkeresztezésből állt elő. A szlovének között előfordúló hosszú fejek a német mesokephalokhoz hasonlítanak, csakhogy nálok gyakoribb a nyomott arczcsontváz. Voltaképi hosszú fejek fölötte ritkán akadnak s a soros sírok típusa, úgy látszik, egészen hiányzik közöttük. 425 stiriai szlovén között 79.5 százalék rövid, 20.5 százalék hosszú (mesokephal) fejet találtam, mely arányszám megközelítőleg egyez a németekével. A koponyaalak találkozására a szem és haj színével határozott törvény föl nem állítható, noha általánosságban túlnyomó számmal vannak a barna brachykephalok.
A mi a szlovén koponyaalakok eredetét illeti, érdekes, de most még alig tisztázható kérdés, vajjon a hosszú fejeknek a szlovének között előfordúló kisebbsége az eredeti szláv típus utolsó maradványa-e, vagy Stiriának a szláv idők előtti valamely népének ivadékaival van dolgunk, vagy végre tán a germánokkal való keresztezés eredménye előtt állunk? Hasonló kérdéseket a brachykephalokra vonatkozólag is tehetnénk, csak hogy ez esetben a kérdéses népelemeknek barnáknak kellett volna lenniök. Erre nézve egészen támaszpont híjával volnánk, ha az arczcsontváz nyomott szerkezete, valamint a világos complexiónak barnává változása sok szlovénnél nem utalna a szlovéneknek egy barna népfajjal való keveredésére, melynek épen az arcznak ez a nyomott alkotása volt a sajátsága. Mivelhogy ez az arcztípus semmi esetre sem kaukazusi eredetű: kezünkben a bizonyíték, hogy a szlovének idegen, valószínűleg mongol elemekkel keveredtek, mivel az említett arczszerkezet specificus mongol jellemvonás. Egy barna mongolfajt kellene tehát számításba vennünk, melynek sötét színe, arcz- és valószínűleg koponyaalkata a szlovénekre is átment.
Végül vessünk még egy pillantást e két nemzetiség testi alkotására. E tekintetben megjegyezzük, hogy a testalkat a jelen esetben mint fajismertető sajátság is sokban jellemző. A hegyi lakó általán véve erősebb, mint a síkságok lakója. Ha az 1885-iki katonai statisztikai évkönyv adatai alapján összehasonlítjuk a stiriai németeket a stiriai szlovénekkel, s ezeket ismét krajnai szlovén szomszédjaikkal, látni fogjuk, hogy sorozásra állított 1000 legény között a gráczi hadkiegészítő kerületben 102, a marburgiban 71, a laibachiban 36 vettetett vissza, mint kicsiny (155.4 centiméteren alól). 1000 olyan megvizsgált között, a kik a 155.4 centiméter magasságot elérték, kicsi (160 centiméteren alóli) volt Gráczban 178, Marburgban 139, Laibachban 102; középmagas (160 és 170 centiméter között) volt a már említett kerületekben azok fönnebbi sorrendje szerint 603, 598, 573; nagy (170 centiméteren fölűl) 219, 263, 325. Noha e három hadkiegészítő kerületben nem tisztán németek, illetőleg nem tisztán szlovének kerűlnek sorozás alá, s noha itt olyanokról is van szó, kiknek testi fejlődése még nem érte el teljes fokát: az idézett számokból annyi mégis kiderül, hogy először mind a két nemzetiségnél a középmagasságúak vannak a legnagyobb számmal, hogy másodszor a németek között több a katona-mértéket meg nem ütő és kis egyén, mint a szlovének közt, és hogy harmadszor a magas növésűekhez a szlovének szolgáltatják a nagyobb jutalékot.
Stiria lakosságát minden tekintetben szerencsésnek lehetne mondani, ha nem volna az eredetét illetőleg még meglehetősen bizonytalan cretinismus átkával annyira megverve. A cretinismus fészkei a Salzburggal és Karintiával határos Alpesek, honnan e baj kelet felé és lefelé fokozatosan fogy, a nélkül azonban, hogy a völgyeket is teljesen megkimélné. Meglehetősen mentes a cretinismustól a tartománynak egy keleti szegélye s az alföldje, az ős hegységbe eső Windischgraz kerület kivételével. Stiriában 240 cretin esik 100.000 lakosra átlag. Ha ide számítjuk az e betegségtől kisebb mértékben megszállott fél- és negyed-cretineket is, akkor Stiria egyik legnépesebb hazája Európában a cretineknek. E gonosz baj ellen hazafiúi kötelesség küzdeni s minden alkalmas eszközt meg kellene ragadni, hogy a cretinek azon nagy arányszáma alább nyomassék, mely a cretin egyének szaporodási szabadságából keletkezik.
