ISMERETTERJESZTŐ HETILAPOK A HARMINCAS ÉVEKBEN
ISMERETTERJESZTŐ HETILAPOK A HARMINCAS ÉVEKBEN
Az 1830-as évek elején jelentős fordulat következett be az európai sajtó történetében. A fejlett polgári államokban ekkor alakult ki a tömegsajtó első formája: megjelentek a filléres újságok. Ezt a változást a technikai forradalom és a politikai-társadalmi átalakulás idézte elő. A versenyképes termelés elengedhetetlen feltételévé vált, hogy az ipari munkások több és főként korszerűbb ismeretekre tegyenek szert, mint kezdetlegesebb eszközökkel dolgozó elődjeik. Ezért átalakították a közoktatást, amelyben a természettudományos képzés nagyobb szerepet kapott.
A társadalmi szükségesség hívta életre Angliában azt az iskolatípust – a Mechanics Institutes első osztályait –, ahol a munkásokat főleg természettudományos tárgyakra oktatták. Ezek az iskolák honosították meg először széles körben az olvasást. A mozgalom tovább gyűrűzött; Henry Brougham 1826-ban megszervezte a Society for the Diffusion of Useful Knowledge-ot, majd egy évvel később a Library of Useful Knowledge-ot. Igy már szélesebb rétegek jutottak művelődési lehetőségekhez. A tömegek sokirányú érdeklődését természetesen nem lehetett a korábbi módszerekkel, tehát a régi típusú folyóiratokkal kielégíteni, mert azok elsősorban a művelt rétegekhez szóltak. Az új igény döntő mértékben befolyásolta az úgynevezett filléres újságok kialakulását.
A technikai fejlődés eredményeként a könyvnyomtatás költségei is csökkentek, a lapok előállítása a korábbinál lényegesen gyorsabb és korszerűbb lett. Az ekkor induló újságok érdekessége az illusztráció, amely szervesen kapcsolódott a szöveghez. Módosították és tökéletesítették a fametszés technikáját, és így a képet a szöveggel együtt nyomtathatták.
Együtt volt tehát a két alapfeltétel: a technikai lehetőségek és a közönség igénye, hogy az új vállalkozásokat siker kísérje. 1832 márciusában jelent meg a Penny Magazine of the Society for the Diffusion of Useful Knowledge Knight kiadásában. A sajtótörténetben új korszak kezdetét jelentő Penny Magazine után tömegesen jelentkeztek a legkülönbözőbb variációk és utánzatok. Némelyikük még „közhasznú ismereteket terjesztő társasághoz” tartozott, de többségüket már a sikeres üzleti vállalkozás ígérete hozta napvilágra. Angliát elárasztották a filléres újságok. Franciaországban a néplapok versenyében két filléres újság vette ki leginkább a részét, a Magasin Pittoresque és a Magasin Universel, melyeket 1833-ban indítottak. A Pfennig Magazin megjelenésével még ugyanebben az évben német nyelvterületen is elterjedt ez a laptípus. Ez lett Vajda Péter kifejezésével élve a mi „filléres kollégánk”, vagyis a szintén Lipcsében megjelenő Garasos Tár példája.
490A magazinok szombatonként, általában nyolc oldalon jelentek meg. Beszámoltak a legújabb felfedezésekről, technikai találmányokról, az új közlekedési eszközökről: gőzhajókról, mozdonyokról, a „gőzszekerekről”. Rendszeresen tájékoztatták az olvasókat a közhasznú ismeretek terjesztésének legújabb kísérleteiről. Látványos képek kíséretében rendszeresen közöltek növényleírásokat és állatismertetéseket. A vegyes, sokirányú tájékoztatás az új, főleg a természettudomány iránt érdeklődő közönség kíváncsiságát elégítette ki.
A kor divatját követve sok írást közöltek a távoli, egzotikus világokról. A cikkeknek legalább a fele a Kelet, európaiak számára ismeretlen furcsaságairól számolt be.
Már az első számok után teljes volt a siker. A Penny Magazine például hamarosan elérte a kétszázezres példányszámot, így a kiadók körülbelül egymillió olvasóra számíthattak.
Mivel a lapokat főleg az egyszerűbb olvasóknak szánták, a fogalmazás is világos volt. Minden hasonló jellegű újság programjában visszatérő mondat: „Writting as clear as possible!” A kialakulóban levő olvasótábor még nem igényelt tudományos szintű fejtegetést, megelégedett a gyakran felszínes alapismeretek megszerzésével. A szakmájukat még csak akkor tanuló újságírók kénytelenek voltak közérthető nyelven fogalmazni, ami a mai publicisztikai stílus kialakulásához vezetett. A cikkeket nagyrészt nem tudósok és művészek írták, tehát sem a tudományos, sem a szépirodalmi stílus műgondja nem jellemezte ezeket.
Magyarországon elmaradottságunkra felfigyelve vált egyik központi kérdéssé a nép műveltségének megteremtése: „… minden képzelhető javítás alphája a népnevelés és szakképzés” – vallják. A magyar politika „tengelykérdéseként” vizsgálták a népnevelés ügyét, az országgyűlések egyik visszatérő, heves vitákat kiváltó témája volt az oktatás megreformálása. Amíg Angliában és Franciaországban a már kialakult polgárság és munkásság műveltségének fokozására indították meg az új lapokat, addig nálunk a nép nevelését azért tartották fontosnak, hogy ezek az osztályok egyáltalán kialakulhassanak.
Reformkori utazóink jó kezdeményezésnek tartották a közhasznú ismereteket terjesztő társságokat, és megpróbálták tapasztalataikat itthon kamatoztatni. Pulszky Ferenc például az angol Society for the Diffusion of Useful Knowledge mintájára társaság alapítását tervezte. Bölöni Farkas Sándor amerikai útjáról visszatérve hasonló jellegű társaságot szervezett Kolozsvárott, a Vasárnapi Újság is ennek támogatásával jelent meg. Vajda Péter utazásának pedig egyik eredménye lett a Garasos Tár, az első nyugati mintákhoz igazodó, olcsó hetilapunk.
