Fillértár
493Fillértár
A Fillértár 1834. március 1-én jelent meg Pozsonyban. Kiadója és szerkesztője az első évben Schmidt Antal nyomdász volt, majd 1835-től Orosz József vette át az újság szerkesztését. A Fillértár szombatonként nyolcadíves lapokon jelent meg. Előfizetési díja a Garasos Tárénak kétszerese, tehát 5, illetve postai díjjal 6 pengő forint volt. Képeinek jó része a többi magazinban már megjelent, de ezek külön lapra nyomva litográfiával készültek, így teljesen elszakadtak a szövegtől. A magazinok újítását, a kép és a szöveg egységét a Fillértár nem tudta megvalósítani.
A Mindenkihez című bevezetőben azt hangsúlyozta a szerkesztő, hogy ilyen újság, mint amilyet ő szándékozik kiadni, „hasznos ismeretek terjesztésére a legszebb ajándék, melyet valaki századának tehet, és annál üdvöségesbb, minél közrehatóbb”. A nép „sokaságának” szánják ezt a lapot is, hogy „a hazafiak se legyenek a külföld művelődésének s előremenetelének e segédeszköze híjával”. A Garasos Tár és a Fillértár programja szinte teljesen megegyezett.
A Garasos Tárhoz viszonyítva a Fillértár sokkal több magyar vonatkozású írást és képet közölt. Magyar városokat bemutató, képekkel is illusztrált cikksorozatot indítottak. 1834. május 24-én, a 13. számban lelkes ismertetést hoztak Pestről, amely „óriási léptekkel halad a nevezetesség főbb polcai felé”. A cikkíró felveti annak fontosságát, hogy Pozsony helyett „diétáink Pesten tartassanak”. Büszkén sorolja fel az utóbbi években alakult intézményeket, de hozzáteszi: „gyáraink még nincsenek oly virágzásban, mint kívánatos volna”.
A Fillértár Napló című rovatában a következő hét megemlékezésre méltó eseményeivel foglalkozott. Hazai és külföldi történelmi eseményekről, tudósok, művészek életével kapcsolatos évfordulókról közölt rövid ismertetéseket. Kisebb számban jelent meg itt technikai újdonságot, természettudományos felfedezést ismertető cikk, s ez sokat levon a lap értékéből. Ennek a laptípusnak éppen az volt a feladata, hogy kielégítse az olvasók ilyen irányú érdeklődését. Ennek a célnak a Fillértár nem felelt meg.
A Hazai és Külföldi Tudósításokban több ízben hirdették a pozsonyi lapot, először 1834 júniusában ajánlották az olvasók figyelmébe. Schmidt Antal ekkor még bizakodva írt arról, hogy a lap „oly kedves fogadtatást nyere, mint a hasonló külföldi levelek saját honjaikban, ami legszebb bizonsága annak, hogy az igyekezet karöltve a többi európai tartományokéval szellemi kifejlődésére előre hat, s Magyarországban is közönségesebbé válik”.
1835-ben a lap elvesztette még azt a frisseségét is, amely korábban jellemezte. Egyre alacsonyabb színvonalú, a Hasznos Mulatságok „csacskaságait” utánzó magazin lett. Ebben az időben gyakran közölt érdektelen leírásokat, álhíreket. Sem technikai megoldásában, sem tartalmában nem volt olyan korszerű, mint a Garasos Tár. A szerkesztő, Orosz József nem vezette lapját olyan határozott elvek szellemében, mint azt Vajda Péter tette. 1836. február 29-én megjelent a Végszó, amelyben Orosz elbúcsúzott a közönségtől. Ebben a búcsúcikkben érdekes adatokat olvashatunk a lap életéről. Orosz elmondja, hogy Schmidt 5000 példányszámra tervezte a lapot, de csak 1700 jelent meg belőle, a második félévben pedig már 494csak 1300. A lap kiadója nem sajnálta a nagyobb költséget sem, a cél az volt, hogy a többi lapnál szebb kiállításban jelenjen meg a Fillértár. A közönség száma ennek ellenére csökkent, így kénytelen volt „berekeszteni” a vállalkozást.
