I. SZÍN.
Felkelők tábora Shrewsbury mellett.
Hővér, Worcester és Douglas jönnek.
HŐVÉR.
Derék, nemes skótom. Ha e finom
Világba’ nem hizelgés volna az
Igazság nyelve, Douglas érdemelné,
Hogy a jelenkor bélyegével írott
Hősök közt legkelendőbb ő legyen.
Én nem tudok hizelgni, megvetem
A bókolók nyelvét; de senki sincs
Elsőbb helyen szivemben, mint te vagy.
Fogj szavamon, tégy próbára, mylord.
Derék, nemes skótom. Ha e finom
Világba’ nem hizelgés volna az
Igazság nyelve, Douglas érdemelné,
Hogy a jelenkor bélyegével írott
Hősök közt legkelendőbb ő legyen.
Én nem tudok hizelgni, megvetem
A bókolók nyelvét; de senki sincs
Elsőbb helyen szivemben, mint te vagy.
Fogj szavamon, tégy próbára, mylord.
DOUGLAS.
Te a becsület királya vagy:
Nincs oly hatalmas ember, a kivel
Szembe ne szállnék.
Te a becsület királya vagy:
Nincs oly hatalmas ember, a kivel
Szembe ne szállnék.
HŐVÉR.
Hírnök, jő levéllel.
Minő levél ez? – Vedd köszönetem’.
| Jó, ha úgy teszesz. |
Minő levél ez? – Vedd köszönetem’.
HÍRNÖK.
E levél atyádtól való –
E levél atyádtól való –
HŐVÉR.
Levél, őtőle! Mért nem jő maga?
Levél, őtőle! Mért nem jő maga?
HÍRNÖK.
Mert nem jöhet, mylord; súlyos beteg.
Mert nem jöhet, mylord; súlyos beteg.
HŐVÉR.
Teringettét! hogy érhet arra ily
Zavart időben? Serge így kitől függ?
Kinek vezényletén nyomúl elő?
Teringettét! hogy érhet arra ily
Zavart időben? Serge így kitől függ?
Kinek vezényletén nyomúl elő?
HÍRNÖK.
Czélját írása mondja el, nem én.
Czélját írása mondja el, nem én.
WORCESTER.
De monddsza csak, kérlek, fekvő beteg?
De monddsza csak, kérlek, fekvő beteg?
HÍRNÖK.
Az volt négy nappal indultom előtt,
S még akkor is, midőn elutazám,
Aggódtak élteért az orvosok.
Az volt négy nappal indultom előtt,
S még akkor is, midőn elutazám,
Aggódtak élteért az orvosok.
WORCESTER.
Inkább időnkből fogytunk volna ki,
Mintsem, hogy őt betegség szállja meg;
Egészségére ily szükség sohsem volt.
Inkább időnkből fogytunk volna ki,
Mintsem, hogy őt betegség szállja meg;
Egészségére ily szükség sohsem volt.
HŐVÉR.
Most gyönge! most beteg! Oh e betegség
Művünk életvérét elmérgezi,
Sőt átragad még táborunkra is.
Azt írja itt nekem, hogy belbetegség,
S hogy oly hamar barátit össze nem
Gyűjthetni, és nem látja jónak ily
Igen veszélyes, fontos egy ügyet
Akárki másra bízni, mint magára.
De mégis oly merész tanácsot ád,
Hogy kis hadunkkal is vágjunk belé,
Meglátni, a szerencse mint kegyel.
Most késni – így ír – nincs tovább idő,
Mert a király egész tervünk felől
Jól értesült. – Mit szóltok hát ehhez?
Most gyönge! most beteg! Oh e betegség
Művünk életvérét elmérgezi,
Sőt átragad még táborunkra is.
Azt írja itt nekem, hogy belbetegség,
S hogy oly hamar barátit össze nem
Gyűjthetni, és nem látja jónak ily
Igen veszélyes, fontos egy ügyet
Akárki másra bízni, mint magára.
De mégis oly merész tanácsot ád,
Hogy kis hadunkkal is vágjunk belé,
Meglátni, a szerencse mint kegyel.
Most késni – így ír – nincs tovább idő,
Mert a király egész tervünk felől
Jól értesült. – Mit szóltok hát ehhez?
WORCESTER.
Bénítva hat ránk, hogy atyád beteg.
Bénítva hat ránk, hogy atyád beteg.
HŐVÉR.
Halálcsapás, levágott kéz valóban!
És mégsem az: hiánya tán nem oly
Fontos, minőnek látszik; s hasznos-e
Egész létünk- s erőnket teljesen
Egyetlenegy koczkára tenni föl?
Föltenni egy kétséges óra puszta
Véletlenére ily becses vagyont?
Nem lenne jó, mert azzal már elérnők
Reményeink mélységét, szellemét,
S minden szerencsénk legmagasb fokát
S távol határit.
Halálcsapás, levágott kéz valóban!
És mégsem az: hiánya tán nem oly
Fontos, minőnek látszik; s hasznos-e
Egész létünk- s erőnket teljesen
Egyetlenegy koczkára tenni föl?
Föltenni egy kétséges óra puszta
Véletlenére ily becses vagyont?
Nem lenne jó, mert azzal már elérnők
Reményeink mélységét, szellemét,
S minden szerencsénk legmagasb fokát
S távol határit.
DOUGLAS.
Míg így most egy jó támaszunk marad:
Bátran koczkázhatunk annak fejében,
Mit még remélünk;
Menedék-vigaszunk lesz ez nekünk
| Úgy tennénk valóban! |
Bátran koczkázhatunk annak fejében,
Mit még remélünk;
Menedék-vigaszunk lesz ez nekünk
HŐVÉR.
Ez a gyülhely, ez a menhely, ha tán
Az ördög és vész kancsalul tekint
Vállalatunk első kisérletére.
Ez a gyülhely, ez a menhely, ha tán
Az ördög és vész kancsalul tekint
Vállalatunk első kisérletére.
WORCESTER.
Én óhajtom, bár volna itt atyád!
E kezdemény oly színű és fajú, mely
Nem tűr megoszlást. Némely, a ki nem
Tudandja, mért hiányzik, azt hiszi,
Hogy őt eszély, hűség, vagy lépteink
Kárhoztatása vonta innen el.
S tudjátok, ily gyanú miként fajulhat
Vészes fondorlatokra és ügyünkbe
Miként olthatna némi kétkedést.
Mint támadóknak, óvni kell magunkat,
Nehogy kémlelve átpillantsanak;
Elzárni minden titkos nyílatot, melyen
Reánk lövell a fontolás szeme.
Atyád hiánya felvon egy lepelt, mely
Az együgyűnek rémképet mutat,
Miről nem is álmodott.
Én óhajtom, bár volna itt atyád!
E kezdemény oly színű és fajú, mely
Nem tűr megoszlást. Némely, a ki nem
Tudandja, mért hiányzik, azt hiszi,
Hogy őt eszély, hűség, vagy lépteink
Kárhoztatása vonta innen el.
S tudjátok, ily gyanú miként fajulhat
Vészes fondorlatokra és ügyünkbe
Miként olthatna némi kétkedést.
Mint támadóknak, óvni kell magunkat,
Nehogy kémlelve átpillantsanak;
Elzárni minden titkos nyílatot, melyen
Reánk lövell a fontolás szeme.
Atyád hiánya felvon egy lepelt, mely
Az együgyűnek rémképet mutat,
Miről nem is álmodott.
HŐVÉR.
Hiánya hasznos is lesz annyiban, hogy
Nagyobb hír és fény háramol reánk,
S a vállalat merényesebb leend,
Mint, hogy ha ő itt volna: azt hiszik, hogy
Ha szembe szállhatánk segélye nélkül
A királysággal: az ő segélyivel
Gyökerestül felforgatandjuk azt.
Minden helyén van, minden jól megyen.
| Túlságba mégy. |
Nagyobb hír és fény háramol reánk,
S a vállalat merényesebb leend,
Mint, hogy ha ő itt volna: azt hiszik, hogy
Ha szembe szállhatánk segélye nélkül
A királysággal: az ő segélyivel
Gyökerestül felforgatandjuk azt.
Minden helyén van, minden jól megyen.
DOUGLAS.
A mint szivünk óhajtja: Skócziában
A félelem szót még nem ismerik.
Sir Richard Vernon jő.
A mint szivünk óhajtja: Skócziában
A félelem szót még nem ismerik.
Sir Richard Vernon jő.
HŐVÉR.
Vernon bátyám, szivemből üdvözöllek!
Vernon bátyám, szivemből üdvözöllek!
VERNON.
Bár arra méltó hírt is közlenék!
Hét ezredével gróf Westmoreland
Nyomul felénk s János herczeg vele.
Bár arra méltó hírt is közlenék!
Hét ezredével gróf Westmoreland
Nyomul felénk s János herczeg vele.
HŐVÉR.
Se baj! S tovább?
Se baj! S tovább?
VERNON.
Hogy a király személyesen elindult
És nagy sietve épen erre tart
Erős, hatalmas harczi készülettel.
| Aztán úgy értesültem, |
És nagy sietve épen erre tart
Erős, hatalmas harczi készülettel.
HŐVÉR.
No csak hadd jőjjön. Hol van a fia,
A röpkelábú, dőre walesi herczeg,
És czimborái, a kik a világot
Félre lökték, és futni engedék?
No csak hadd jőjjön. Hol van a fia,
A röpkelábú, dőre walesi herczeg,
És czimborái, a kik a világot
Félre lökték, és futni engedék?
VERNON.
Mind fölszerelve, mind fegyverben állnak,
Tollazva, mint széllengetett ölyű,
Vagy mint a nem régen fürdött sasok;
Aranyhimekben, mint oltári képek,
Oly élet-telve, mint május hava,
S ragyogva, mint derék nyáron a nap;
Vígan, mint zergék, s mint bikák, vadan.
Fegyverdiszében láttam Henriket,
Fején sisak, lábszárin vért vala.
Mint röpke Merkur járt a földön és
Oly könnyedén lebbent nyergébe, mint
Ha fellegekből angyal hull alá
Megülni egy tüzes Pegazt s nemes
Lovagművészettel bűvölni a
Világot.
Mind fölszerelve, mind fegyverben állnak,
Tollazva, mint széllengetett ölyű,
Vagy mint a nem régen fürdött sasok;
Aranyhimekben, mint oltári képek,
Oly élet-telve, mint május hava,
S ragyogva, mint derék nyáron a nap;
Vígan, mint zergék, s mint bikák, vadan.
Fegyverdiszében láttam Henriket,
Fején sisak, lábszárin vért vala.
Mint röpke Merkur járt a földön és
Oly könnyedén lebbent nyergébe, mint
Ha fellegekből angyal hull alá
Megülni egy tüzes Pegazt s nemes
Lovagművészettel bűvölni a
Világot.
HŐVÉR.
Hagyd el! E magasztalás
Erősben ingerel, mint márczius
Napfénye. Ám hiszen hadd jőjjenek;
Díszöltönyükben áldozatra jönnek.
A füstölgő harcz lángszemű szüzének
Áldozzuk őket hévvel, véresen.
A vértezett Mars trónusán ülend
Nyakáig vérben. Ah! a lelkem ég,
Hallván, hogy a dús zsákmány ily közel,
S még nem mienk. Elő! elő lovam!
Miként a villám, hadd repítsen az,
Egyenest a walesi herczeg mellinek.
Henrikre Henrik, lóra ló száguld,
S nem válnak el, míg egyik porba hullt.
Oh csak Glendower jönne!
Hagyd el! E magasztalás
Erősben ingerel, mint márczius
Napfénye. Ám hiszen hadd jőjjenek;
Díszöltönyükben áldozatra jönnek.
A füstölgő harcz lángszemű szüzének
Áldozzuk őket hévvel, véresen.
A vértezett Mars trónusán ülend
Nyakáig vérben. Ah! a lelkem ég,
Hallván, hogy a dús zsákmány ily közel,
S még nem mienk. Elő! elő lovam!
Miként a villám, hadd repítsen az,
Egyenest a walesi herczeg mellinek.
Henrikre Henrik, lóra ló száguld,
S nem válnak el, míg egyik porba hullt.
Oh csak Glendower jönne!
VERNON.
Hallám, Worcesteren átjőve, hogy
Két hét alatt serget nem gyüjthet ő.
| Több hírem is van. |
Két hét alatt serget nem gyüjthet ő.
DOUGLAS.
E hír, a többi közt, legvészesebb.
E hír, a többi közt, legvészesebb.
WORCESTER.
Valóban, ennek hangja fagylaló.
Valóban, ennek hangja fagylaló.
HŐVÉR.
És mennyi a király egész hada?
És mennyi a király egész hada?
VERNON.
Harminczezer.
Harminczezer.
HŐVÉR.
Habár atyám s Glendower távol marad:
Elég nekünk e nagy napon a had.
Tartsunk fölötte szemlét hirtelen;
A vég nap int, haljunk meg szivesen.
| Ha mindjárt negyven is, |
Elég nekünk e nagy napon a had.
Tartsunk fölötte szemlét hirtelen;
A vég nap int, haljunk meg szivesen.
DOUGLAS.
Ne szólj halálról! E fél évbe’ már
Ne szólj halálról! E fél évbe’ már
| Nem ér halál félelme, vagy halál! | (El mind.) |
