II. SZÍN.
Országút Coventry mellett.
Falstaff és Bardolph jönnek.
FALSTAFF.
Bardolph, eredj te előre Coventrybe. Tölts meg nekem egy palaczkot jó borral. Katonáink ott vonulnak keresztül: éjszakára Sutton-Colfield-ben leszünk.
Bardolph, eredj te előre Coventrybe. Tölts meg nekem egy palaczkot jó borral. Katonáink ott vonulnak keresztül: éjszakára Sutton-Colfield-ben leszünk.
BARDOLPH.
Adsz-e rá pénzt, kapitány?
Adsz-e rá pénzt, kapitány?
FALSTAFF.
Fizesd ki, fizesd ki.
Fizesd ki, fizesd ki.
BARDOLPH.
A palaczk ára egy márjás.
A palaczk ára egy márjás.
FALSTAFF.
Ha annyi is, vedd magadnak e fáradságot, s ha mindjárt húsz volna is, csak vedd; jót állok a veréseért. Mondd meg Peto hadnagyomnak, várjon rám a város végin.
Ha annyi is, vedd magadnak e fáradságot, s ha mindjárt húsz volna is, csak vedd; jót állok a veréseért. Mondd meg Peto hadnagyomnak, várjon rám a város végin.
BARDOLPH.
| Megmondom, kapitány. Isten veled. | (El.) |
FALSTAFF.
Besózott hering legyek, ha nem szégyenlem katonáimat. Ugyan gonoszul használtam a királyi hadfogadási parancsot. Másfél száz harczos helyett háromszáz egynehány fontot kapartam össze. Nem toborzok mást, csak jó házi gazdákat, haszonbérlők fiait; kipuhatolom a jegyben járó legényeket, kik már kétszer is be voltak írva; a suton ülő kamaszokat, kik akár az ördögöt hallanák, akár a dobszót, kik egy fegyver csattanásától jobban megijednek, mint egy megütött veréb vagy sebzett vadkacsa. Nem toborzottam mást, mint oly mamlaszokat, kiknek testében a szív nem nagyobb egy gombostű-fejnél, s azok is mindnyájan megváltották magokat. Most egész parancsnokságom zászlótartók-, káplárok-, hadnagyok-, szabadosok- és csőcselékből áll, oly rongyosan, mint Lázár a festett ponyván, hol a dúsgazdag ebei nyaldossák fekélyeit; olyanokból, kik soha sem voltak katonák, hanem elkergetett hűtlen cselédek, ifjabb testvérek ifjabb fiai, lázadó pinczérek, bukott kocsmárosok, a csendes világ és a hosszú béke rákfenéi, tízszerte dísztelenebbűl elrongyolva, mint egy régi foltos zászló. Ily pimaszokat vettem azok helyére, kik magokat megváltották, úgy hogy azt hihetnék, hogy százötven tékozló fiút hajtottam össze, kik most jönnek a disznóőrzéstől, a moslék- és hulladékfaldosástól. Valami gonosz kölyök találkozott velem az úton; azt kiáltotta, hogy minden akasztófát megkönnyítettem s halottakat toborzottam katonának. Nem látott emberi szem ily madárijesztőket. Én ezekkel keresztül nem vonulok Coventryn, az már szent. A pimaszok, olyan kaszálva rakják a lábokat, mintha láncz volna rajta. Hiszen igaz, hogy legtöbbnyire tömlöczből kerültek. Egész kompániámban másfél ing van: s a fél ing két törlő kendőből van összetoldva s hátra akasztva, mint egy újj nélküli herold-köntös; az egész inget pedig, igazat vallva, szt. albansi fogadósomtól, vagy a daintry-i veres orrú sörmérőtől lopták. De az mindegy, fehérneműt eleget találnak minden sövényen.
Henrik Herczeg s Westmoreland jönnek.
Besózott hering legyek, ha nem szégyenlem katonáimat. Ugyan gonoszul használtam a királyi hadfogadási parancsot. Másfél száz harczos helyett háromszáz egynehány fontot kapartam össze. Nem toborzok mást, csak jó házi gazdákat, haszonbérlők fiait; kipuhatolom a jegyben járó legényeket, kik már kétszer is be voltak írva; a suton ülő kamaszokat, kik akár az ördögöt hallanák, akár a dobszót, kik egy fegyver csattanásától jobban megijednek, mint egy megütött veréb vagy sebzett vadkacsa. Nem toborzottam mást, mint oly mamlaszokat, kiknek testében a szív nem nagyobb egy gombostű-fejnél, s azok is mindnyájan megváltották magokat. Most egész parancsnokságom zászlótartók-, káplárok-, hadnagyok-, szabadosok- és csőcselékből áll, oly rongyosan, mint Lázár a festett ponyván, hol a dúsgazdag ebei nyaldossák fekélyeit; olyanokból, kik soha sem voltak katonák, hanem elkergetett hűtlen cselédek, ifjabb testvérek ifjabb fiai, lázadó pinczérek, bukott kocsmárosok, a csendes világ és a hosszú béke rákfenéi, tízszerte dísztelenebbűl elrongyolva, mint egy régi foltos zászló. Ily pimaszokat vettem azok helyére, kik magokat megváltották, úgy hogy azt hihetnék, hogy százötven tékozló fiút hajtottam össze, kik most jönnek a disznóőrzéstől, a moslék- és hulladékfaldosástól. Valami gonosz kölyök találkozott velem az úton; azt kiáltotta, hogy minden akasztófát megkönnyítettem s halottakat toborzottam katonának. Nem látott emberi szem ily madárijesztőket. Én ezekkel keresztül nem vonulok Coventryn, az már szent. A pimaszok, olyan kaszálva rakják a lábokat, mintha láncz volna rajta. Hiszen igaz, hogy legtöbbnyire tömlöczből kerültek. Egész kompániámban másfél ing van: s a fél ing két törlő kendőből van összetoldva s hátra akasztva, mint egy újj nélküli herold-köntös; az egész inget pedig, igazat vallva, szt. albansi fogadósomtól, vagy a daintry-i veres orrú sörmérőtől lopták. De az mindegy, fehérneműt eleget találnak minden sövényen.
Henrik Herczeg s Westmoreland jönnek.
HENRIK HERCZEG.
Hogy vagy, vastag Jankó? hogy vagy, pöfeteg?
Hogy vagy, vastag Jankó? hogy vagy, pöfeteg?
FALSTAFF.
Ej, Riki! Hogy vagy, te bolygó gyerek? Mi a manót keressz te Warwickshireben? Bocsánat, nemes lord Westmoreland, azt hivém, hogy kegyelmességed már Shrewsburyban van.
Ej, Riki! Hogy vagy, te bolygó gyerek? Mi a manót keressz te Warwickshireben? Bocsánat, nemes lord Westmoreland, azt hivém, hogy kegyelmességed már Shrewsburyban van.
WESTMORELAND.
Valóban, sir John, nagy ideje volna ott lennem veled együtt. De csapatom már ott van. A király, mondhatom, mindnyájunkra igen figyel. Egész éjjel utaznunk kell.
Valóban, sir John, nagy ideje volna ott lennem veled együtt. De csapatom már ott van. A király, mondhatom, mindnyájunkra igen figyel. Egész éjjel utaznunk kell.
FALSTAFF.
De hisz engem nem kell félteni! Éber vagyok én, mint egy tejföl után leskődő macska.
De hisz engem nem kell félteni! Éber vagyok én, mint egy tejföl után leskődő macska.
HENRIK HERCZEG.
Igen ám! tejföl után leskődni: mert téged a tolvajság már egészen vajjá tett. Mondd meg csak, Jankó, ki legényei jönnek itt utánunk?
Igen ám! tejföl után leskődni: mert téged a tolvajság már egészen vajjá tett. Mondd meg csak, Jankó, ki legényei jönnek itt utánunk?
FALSTAFF.
Enyimek, Riki, enyimek.
Enyimek, Riki, enyimek.
HENRIK HERCZEG.
Soha ily szánandó, rongy népet.
Soha ily szánandó, rongy népet.
FALSTAFF.
Hm! hm! elég jók azok felnyársalni; ágyútölteléknek, ágyútölteléknek. Csak úgy megtelik velök egy árok, mint különbekkel. – Hja! pajtás, halandó emberek, halandó emberek.
Hm! hm! elég jók azok felnyársalni; ágyútölteléknek, ágyútölteléknek. Csak úgy megtelik velök egy árok, mint különbekkel. – Hja! pajtás, halandó emberek, halandó emberek.
WESTMORELAND.
De, sir John, úgy látszik, mégis igen nyomorúak, soványak, igen kiéhezettek.
De, sir John, úgy látszik, mégis igen nyomorúak, soványak, igen kiéhezettek.
FALSTAFF.
Nyomorúságukat a mi illeti, azt nem tudom, hol vették; soványságukra nézve mondhatom, hogy azt nem tőlem tanulták.
Nyomorúságukat a mi illeti, azt nem tudom, hol vették; soványságukra nézve mondhatom, hogy azt nem tőlem tanulták.
HENRIK HERCZEG.
Nem, azt már én is állítom, ha csak két újjnyi kövérséget az oldalbordán soványnak nem nevezünk. Azonban, ficzkó, csak szaporán! Percy már a csatamezőn van.
Nem, azt már én is állítom, ha csak két újjnyi kövérséget az oldalbordán soványnak nem nevezünk. Azonban, ficzkó, csak szaporán! Percy már a csatamezőn van.
FALSTAFF.
Mit? a király táborba szállt?
Mit? a király táborba szállt?
WESTMORELAND.
Úgy van, sir John; félek, sokáig késünk.
Úgy van, sir John; félek, sokáig késünk.
FALSTAFF.
Jól van!
Csata végeztére, lakma kezdetére!
Jól van!
Csata végeztére, lakma kezdetére!
| Ez a röst vitéz, meg gyors vendég vezére. | (El mind.) |
