III. SZÍN.
Fölkelők tábora Shrewsbury mellett.
Hővér, Worcester, Douglas és Vernon jönnek.
HŐVÉR.
Éjjel támadjuk őt meg.
Éjjel támadjuk őt meg.
WORCESTER.
| Nem lehet. |
DOUGLAS.
Hisz úgy előnyt adsz néki.
Hisz úgy előnyt adsz néki.
VERNON.
| Legkevésbbé. |
HŐVÉR.
Hogy’ mondod ezt? Nem vár-e ő segélyt?
Hogy’ mondod ezt? Nem vár-e ő segélyt?
VERNON.
Mi is.
Mi is.
HŐVÉR.
| De abban ő biztos; mi nem. |
WORCESTER.
Öcsém, fogadj szót; éjjel meg ne indulj.
Öcsém, fogadj szót; éjjel meg ne indulj.
VERNON.
Ne ám, mylord.
Ne ám, mylord.
DOUGLAS.
A félelem s hideg szív súgja ezt.
| Nem jól tanácslotok: |
VERNON.
Douglas, ne böcsmérelj. Éltemre mondom
S jót állok érte életemmel is,
Ha a való becsűlet hí, tanácsot
A félelemtől ép úgy nem veszek,
Mint önmagad s akármely skót vitéz.
Meglátjuk reggel a csatába’, hogy
Ki fél.
Douglas, ne böcsmérelj. Éltemre mondom
S jót állok érte életemmel is,
Ha a való becsűlet hí, tanácsot
A félelemtől ép úgy nem veszek,
Mint önmagad s akármely skót vitéz.
Meglátjuk reggel a csatába’, hogy
Ki fél.
DOUGLAS.
Vagy még ez éjjel.
Vagy még ez éjjel.
VERNON.
| Hagyd el azt. |
HŐVÉR.
Éjjel, ha mondom.
Éjjel, ha mondom.
VERNON.
Csodálkozom, hogy ily vezéri ember
Nem látja, mily gát tartja vissza még
A támadást. Hisz Vernon résziről
Még egy csapat ló meg sem érkezett;
Worcester lovassága csak ma jött:
Elbágyadott dicsvágyok és hevök,
Sőt megtörődött bátorságuk is,
Úgy, hogy valóban egy ló sincs helyén.
| Nem, nem, az lehetlen! |
Nem látja, mily gát tartja vissza még
A támadást. Hisz Vernon résziről
Még egy csapat ló meg sem érkezett;
Worcester lovassága csak ma jött:
Elbágyadott dicsvágyok és hevök,
Sőt megtörődött bátorságuk is,
Úgy, hogy valóban egy ló sincs helyén.
HŐVÉR.
A ló az ellenfél részén is úgy
El van csigázva a nagy út miatt,
S nálunk nagyobb rész már meg is pihent.
A ló az ellenfél részén is úgy
El van csigázva a nagy út miatt,
S nálunk nagyobb rész már meg is pihent.
WORCESTER.
Több a mienknél a király hada.
Sir Walter Blunt jő.
Több a mienknél a király hada.
| Az Istenért, öcsém! várjuk be mind. | (Harsonaszó hírnök érkeztét jelenti.) |
BLUNT.
Szelíd ajánlatot küld a király,
Ha szivesen figyelnétek reám.
Szelíd ajánlatot küld a király,
Ha szivesen figyelnétek reám.
)
HŐVÉR.
Isten hozott, Walter Blunt! Bár te is
Határzatunkra térnél. Itt sokan
Szeretnek téged, ámde gyűlölik
Szolgálatoddal együtt hírneved’,
Mert nem vagy a mi rendünkből való
S ellen gyanánt állasz szemközt velünk.
Isten hozott, Walter Blunt! Bár te is
Határzatunkra térnél. Itt sokan
Szeretnek téged, ámde gyűlölik
Szolgálatoddal együtt hírneved’,
Mert nem vagy a mi rendünkből való
S ellen gyanánt állasz szemközt velünk.
BLUNT.
Ég óvjon attól, hogy másképen álljak,
Míg a fölkent király ellen ti ily
Jog- és korláton kívül állotok.
Czélomra most. Neheztelésetek
Okát ismerni vágyik a király,
A polgárbéke kebliből miért
Idéztetek föl ily ellenkezést,
Szörnyű merényre szitva hiveit?
Ha a király jótéteményteket,
Mit sokszorosnak ismér, elfeledte,
Mondjátok a panaszt: és vágyatok
Azonnal bőven teljesítve lesz;
Közös bocsánat nektek és kiket
Reábeszélve így bevontatok.
Ég óvjon attól, hogy másképen álljak,
Míg a fölkent király ellen ti ily
Jog- és korláton kívül állotok.
Czélomra most. Neheztelésetek
Okát ismerni vágyik a király,
A polgárbéke kebliből miért
Idéztetek föl ily ellenkezést,
Szörnyű merényre szitva hiveit?
Ha a király jótéteményteket,
Mit sokszorosnak ismér, elfeledte,
Mondjátok a panaszt: és vágyatok
Azonnal bőven teljesítve lesz;
Közös bocsánat nektek és kiket
Reábeszélve így bevontatok.
HŐVÉR.
Nyájas király! s jól tudjuk, érti is,
Mikor kell igérni s mikor fizetni.
Atyám és nagybátyám, meg én magam,
Mi adtuk e királyi díszt neki,
S míg alig volt huszonhat embere,
Szegényen, aljasan, megvetve és
Mint árva száműzött csúszott haza.
A partokon atyám fogadta őt,
S midőn az égre esküdött, hogy ő
Csak úgy jő, mint Lancaster herczeg, és
Sajátját kéri és békét ohajt:
Atyám akkor, megindultan, segélyt
Igért neki; meg is tartá szavát.
A grófok és a bárók látva, hogy
Northumberland szövetkezett vele,
Hozzá siettek térdet hajtani,
Födetlen fővel nagyja, apraja;
Üdvözlék városok, faluk, községek,
Várták az utczákon, a hidakon,
Ajándékkal halmozva, esküszót
Ajánlgatának néki; elhozák
Utódaikat, hogy apródok gyanánt
Fényes csoportban kísérjék nyomát.
A mint nagysága öntudatra ébredt,
Magasbra kezde törni, mint atyámnak
Fogadta, míg szegény sorsú vala,
Ravenspurgnál a puszta partokon.
Valóban óhajtott javítani
Nehány törvényt s kemény határzatot,
Mely közhazánkra súlyosult vala;
A visszaélés ellen szót emelt,
Könyezni látszott honja végzetén;
S ez arcz, e méltány színe homlokán,
Minden szívet meghódított, ha ő
Hálót vetett utána. Majd tovább ment,
Elütteté azon hivek fejét,
A kiket itt a távozó király
Kormányzókul hagyott, midőn maga
Az ir hadjáraton volt.
Nyájas király! s jól tudjuk, érti is,
Mikor kell igérni s mikor fizetni.
Atyám és nagybátyám, meg én magam,
Mi adtuk e királyi díszt neki,
S míg alig volt huszonhat embere,
Szegényen, aljasan, megvetve és
Mint árva száműzött csúszott haza.
A partokon atyám fogadta őt,
S midőn az égre esküdött, hogy ő
Csak úgy jő, mint Lancaster herczeg, és
Sajátját kéri és békét ohajt:
Atyám akkor, megindultan, segélyt
Igért neki; meg is tartá szavát.
A grófok és a bárók látva, hogy
Northumberland szövetkezett vele,
Hozzá siettek térdet hajtani,
Födetlen fővel nagyja, apraja;
Üdvözlék városok, faluk, községek,
Várták az utczákon, a hidakon,
Ajándékkal halmozva, esküszót
Ajánlgatának néki; elhozák
Utódaikat, hogy apródok gyanánt
Fényes csoportban kísérjék nyomát.
A mint nagysága öntudatra ébredt,
Magasbra kezde törni, mint atyámnak
Fogadta, míg szegény sorsú vala,
Ravenspurgnál a puszta partokon.
Valóban óhajtott javítani
Nehány törvényt s kemény határzatot,
Mely közhazánkra súlyosult vala;
A visszaélés ellen szót emelt,
Könyezni látszott honja végzetén;
S ez arcz, e méltány színe homlokán,
Minden szívet meghódított, ha ő
Hálót vetett utána. Majd tovább ment,
Elütteté azon hivek fejét,
A kiket itt a távozó király
Kormányzókul hagyott, midőn maga
Az ir hadjáraton volt.
BLUNT.
Hallgatni jöttem.
| Én nem ezt |
HŐVÉR.
És csakhamar letette a királyt;
Elvette nem sokára életét;
Ezek folytán sarczolta a hazát,
S mi több, rokonját, a márkot (ki most,
Ha tán jogos helyét birná kiki,
Királya volna) walesi börtönében
Váltságtalan senyvedni engedé.
Győzelmeiben felbőszűlt reám
S tőrébe csalni is mesterkedett,
Kizaklatá bátyámat a tanácsból,
Haragjában az udvartól atyámat
Elküldte; esküt esküre szegett,
Bűnt bűnre halmozott, s bennünket ez
Önvédelemre kényszeríte, hogy
Jogát is latba vessük, mely nem oly
Tisztában áll, hogy soká tartana.
| Most jön a java. |
Elvette nem sokára életét;
Ezek folytán sarczolta a hazát,
S mi több, rokonját, a márkot (ki most,
Ha tán jogos helyét birná kiki,
Királya volna) walesi börtönében
Váltságtalan senyvedni engedé.
Győzelmeiben felbőszűlt reám
S tőrébe csalni is mesterkedett,
Kizaklatá bátyámat a tanácsból,
Haragjában az udvartól atyámat
Elküldte; esküt esküre szegett,
Bűnt bűnre halmozott, s bennünket ez
Önvédelemre kényszeríte, hogy
Jogát is latba vessük, mely nem oly
Tisztában áll, hogy soká tartana.
BLUNT.
Jelentsem-é e választ a királynak?
Jelentsem-é e választ a királynak?
HŐVÉR.
Nem, sir Walter; kissé tanácskozunk.
Menj a királyhoz, biztosítsa ő
A bántatlan visszatérés jogát,
S bátyám elinduland holnap korán
Ajánlatunkkal. Most Isten veled.
Nem, sir Walter; kissé tanácskozunk.
Menj a királyhoz, biztosítsa ő
A bántatlan visszatérés jogát,
S bátyám elinduland holnap korán
Ajánlatunkkal. Most Isten veled.
BLUNT.
Bár elfogadnátok szives kegyét!
Bár elfogadnátok szives kegyét!
HŐVÉR.
Lehet, hogy úgy lesz.
Lehet, hogy úgy lesz.
BLUNT.
| Bár az Isten adná. | (El mind.) |
