III. SZÍN.
Az erdő más része.
Csatazaj. Rohamok. Falstaff és Coleville találkozva jönnek.
FALSTAFF.
Mi a neved, uram? Miféle rendű s honnan való vagy?
Mi a neved, uram? Miféle rendű s honnan való vagy?
COLEVILLE.
Lovag vagyok, uram, s nevem Coleville de Völgyi.
Lovag vagyok, uram, s nevem Coleville de Völgyi.
FALSTAFF.
Tehát Coleville a neved, lovag a rangod, s völgy a lakhelyed. Legyen hát neved ezután is Coleville, rangod áruló s lakhelyed a börtön: elég mély hely arra, hogy ezután is Coleville de Völgyi maradj.
Tehát Coleville a neved, lovag a rangod, s völgy a lakhelyed. Legyen hát neved ezután is Coleville, rangod áruló s lakhelyed a börtön: elég mély hely arra, hogy ezután is Coleville de Völgyi maradj.
COLEVILLE.
Nemde nem sir John Falstaff vagy-e?
Nemde nem sir John Falstaff vagy-e?
FALSTAFF.
Akárki vagyok, vagyok olyan legény, mint ő. Megadod-e magadat, vagy izzadjak éretted? Ha izzadok, barátid könycseppjei lesznek azok, melyeket halálodon fognak sírni. Azért csak ébreszd fel magadban a félelmet és rettegést, fordulj könyörűletemhez.
Akárki vagyok, vagyok olyan legény, mint ő. Megadod-e magadat, vagy izzadjak éretted? Ha izzadok, barátid könycseppjei lesznek azok, melyeket halálodon fognak sírni. Azért csak ébreszd fel magadban a félelmet és rettegést, fordulj könyörűletemhez.
COLEVILLE.
Én azt hiszem, sir John Falstaff vagy, s e hitben megadom magamat.
Én azt hiszem, sir John Falstaff vagy, s e hitben megadom magamat.
FALSTAFF.
A nyelvek egész iskoláját érzem hasamban, s azok között egy sem beszél más szót, csupán az én nevemet. Csak valamivel volna kisebb a hasam, én volnék a legtevékenyebb ficzkó Európában; de ez a háj, ez a háj, ez a háj egészen tönkre juttat. Itt jön vezérünk.
Lancaster János Herczeg, Westmoreland s Mások jönnek.
A nyelvek egész iskoláját érzem hasamban, s azok között egy sem beszél más szót, csupán az én nevemet. Csak valamivel volna kisebb a hasam, én volnék a legtevékenyebb ficzkó Európában; de ez a háj, ez a háj, ez a háj egészen tönkre juttat. Itt jön vezérünk.
Lancaster János Herczeg, Westmoreland s Mások jönnek.
JÁNOS HERCZEG.
Elmult a harcz-hév, már tovább ne üldjük.
Falstaff, ugyan hol késtél ekkorig?
Megjösz, mikor mindennek vége van.
E lomha tréfáid alatt bizony
Előbb-utóbb megroppan a bitó.
Elmult a harcz-hév, már tovább ne üldjük.
| Jó Westmoreland, hívd vissza sergeinket. | (Westmoreland el.) |
Megjösz, mikor mindennek vége van.
E lomha tréfáid alatt bizony
Előbb-utóbb megroppan a bitó.
FALSTAFF.
Sajnálnám is, mylord, ha úgy nem történnék. Soha sem is tudtam máskép, mint hogy a vitézség jutalma gyalázat és pironság. Hát fecskének, nyilvesszőnek vagy ágyúgolyónak tart fenséged engem? Hát öreg, nehézkes mozgásomban gondolat sebességével bírjak? Hiszen a lehetőség legrendkívülibb czammogásával siettem ide; száznyolczvannál több postalovat lovagoltam agyon; s itt az utazástól ekkép kimerűlten, tiszta és szeplőtlen vitézségemben, foglyommá tettem sir John Coleville de Völgyit, egy szörnyen dühös lovagot és vitéz ellenséget. Azonban minek a sok beszéd? Meglátott, megadta magát, úgy hogy jogosan elmondhatom ama horgas orrú római ficzkóval: jöttem, láttam, győztem.
Sajnálnám is, mylord, ha úgy nem történnék. Soha sem is tudtam máskép, mint hogy a vitézség jutalma gyalázat és pironság. Hát fecskének, nyilvesszőnek vagy ágyúgolyónak tart fenséged engem? Hát öreg, nehézkes mozgásomban gondolat sebességével bírjak? Hiszen a lehetőség legrendkívülibb czammogásával siettem ide; száznyolczvannál több postalovat lovagoltam agyon; s itt az utazástól ekkép kimerűlten, tiszta és szeplőtlen vitézségemben, foglyommá tettem sir John Coleville de Völgyit, egy szörnyen dühös lovagot és vitéz ellenséget. Azonban minek a sok beszéd? Meglátott, megadta magát, úgy hogy jogosan elmondhatom ama horgas orrú római ficzkóval: jöttem, láttam, győztem.
)
JÁNOS HERCZEG.
Az inkább az ő udvariassága volt, mint a te érdemed.
Az inkább az ő udvariassága volt, mint a te érdemed.
FALSTAFF.
Azt nem tudom: itt van, im átadom. Csak arra kérem fenségedet, jegyeztesse föl ezt is a mai nap többi eseményével; különben, Istenemre, magam készítek arról egy külön verses históriát, saját arczképemmel a tábláján, a mint Coleville a lábamat csókolja. Ha pedig én erre kényszerülök, ne higyenek többé nemesi parolának, ha önök mindnyájan megaranyozott réz krajczárok nem lesznek hozzám képest, ha a hírnév derűlt égboltján túl nem sugározom mindnyájokat, mint a teli hold a levegő izzó hamvszikráit, melyek ahhoz képest csak gombostűfejeknek látszanak. Adjátok meg azért, a mi megillet, hadd hágjon magasra az érdem.
Azt nem tudom: itt van, im átadom. Csak arra kérem fenségedet, jegyeztesse föl ezt is a mai nap többi eseményével; különben, Istenemre, magam készítek arról egy külön verses históriát, saját arczképemmel a tábláján, a mint Coleville a lábamat csókolja. Ha pedig én erre kényszerülök, ne higyenek többé nemesi parolának, ha önök mindnyájan megaranyozott réz krajczárok nem lesznek hozzám képest, ha a hírnév derűlt égboltján túl nem sugározom mindnyájokat, mint a teli hold a levegő izzó hamvszikráit, melyek ahhoz képest csak gombostűfejeknek látszanak. Adjátok meg azért, a mi megillet, hadd hágjon magasra az érdem.
JÁNOS HERCZEG.
A tied igen súlyos a fölfelé hágásra.
A tied igen súlyos a fölfelé hágásra.
FALSTAFF.
Tehát hadd világítson.
Tehát hadd világítson.
JÁNOS HERCZEG.
Világítani meg igen sűrű.
Világítani meg igen sűrű.
FALSTAFF.
No, csak tegyen vele úgy, drága herczegem, hogy javamra legyen, s nevezze, a minek akarja.
No, csak tegyen vele úgy, drága herczegem, hogy javamra legyen, s nevezze, a minek akarja.
JÁNOS HERCZEG.
Coleville a neved?
Coleville a neved?
COLEVILLE.
Igen, mylord.
Igen, mylord.
JÁNOS HERCZEG.
Elhírhedt lázadó vagy, Coleville.
Elhírhedt lázadó vagy, Coleville.
FALSTAFF.
S elhírhedett hű jobbágy fogta el.
S elhírhedett hű jobbágy fogta el.
COLEVILLE.
Olyan vagyok, mylord, mint főnökim,
Kiket követtem, és ha rám figyelnek,
Ily olcsón őket meg nem nyerheted.
Olyan vagyok, mylord, mint főnökim,
Kiket követtem, és ha rám figyelnek,
Ily olcsón őket meg nem nyerheted.
FALSTAFF.
Hogy ők mily áron adták el magokat, nem tudom; de te, mint afféle jámbor vitéz, hogy ingyen adtad magadat, fogadd köszönetemet magadért.
Westmoreland visszajő.
Hogy ők mily áron adták el magokat, nem tudom; de te, mint afféle jámbor vitéz, hogy ingyen adtad magadat, fogadd köszönetemet magadért.
Westmoreland visszajő.
JÁNOS HERCZEG.
Nos, felhagytatok az üldözéssel?
Nos, felhagytatok az üldözéssel?
WESTMORELAND.
Az üldözés megszűnt, visszavonultunk.
Az üldözés megszűnt, visszavonultunk.
JÁNOS HERCZEG.
Gyors büntetés végett most Colevillet
Küldd Yorkba összeesküdt társival.
S az udvarhoz siessünk, lordjaim;
Királyatyám, hallom, nehéz beteg.
Ő felségéhez küldjünk hírt előre,
S rokon, te vidd azt hozzá vigaszúl;
Utánad majd mi is gyorsan megyünk.
Gyors büntetés végett most Colevillet
Küldd Yorkba összeesküdt társival.
| Te menj velök, Blunt; őrizd biztosan. | (Coleville őrizet alatt el.) |
Királyatyám, hallom, nehéz beteg.
Ő felségéhez küldjünk hírt előre,
S rokon, te vidd azt hozzá vigaszúl;
Utánad majd mi is gyorsan megyünk.
FALSTAFF.
Kérem, mylord, hadd menjek én Glostershiron keresztűl, s ha az udvarhoz érkezik fenséged, szíveskedjék, drága jó uram, egy pár jó szót vetni mellettem.
Kérem, mylord, hadd menjek én Glostershiron keresztűl, s ha az udvarhoz érkezik fenséged, szíveskedjék, drága jó uram, egy pár jó szót vetni mellettem.
JÁNOS HERCZEG.
Isten veled, Falstaff! Tisztemben én
Isten veled, Falstaff! Tisztemben én
| Inkább emellek, mint érdemlenéd. | (El.) |
FALSTAFF.
Hiszen csak eszed volna hozzá, jobb volna az, mint herczegséged. Ez a lágymelegvérű fiú valóban nem szeret engem. Senki sem is indítja azt nevetésre; de nem is csoda, hiszen bor-nemisza. Nem is lesznek ám ezek a szerény gyerkőczék emberek a gáton: mert az a sok vízital és halétel oly rendkívül meg fogja hűteni véröket, hogy valami férfiúi sápkórba esnek, s ha megházasodnak, csupa leányokat fognak nemzeni. Általában dőrék és pulyák, minő közülünk is válhatnék, de a fölhevűlés nem engedi. – A jó spanyol bornak kettős hatása van. Agyába száll az embernek s eloszlatja ott az azt környező, ostoba, sűrű és nyers gőzöket; fogékonynyá, elevenné, találékonynyá teszi azt, röpke, tüzes és gyönyörködtető képekkel teljessé; s ha ezek aztán a hangra, a nyelvre szállanak, kitűnő élcz válik belőlök, s ez az ő születésök. A jó spanyol bor második sajátsága a vér fölmelegítése, mely előbb hideg s megaludt levén, a májat fehérré, sápadttá teszi, s ez a kislelkűség s gyávaság ismertető jele; de a bor fölhevíti azt s belülről egész a legvégsőbb részekig kerengésbe hozza. Kivilágítja az arczot, mely mint őrtűz, az embernek nevezett egész kis királyságot fegyverre szólítja, mikor aztán a test minden lakója és parányi élő szellemei kapitányuk, a szív elé sereglenek, mely e kisérő csapat által nagygyá nőve, felfuvalkodva, hősi tetteket visz véghez. S vitézségét a jó bortól kapja, úgy hogy a fegyverekben jártasság is semmi a bor nélkül; az hozza azokat működésbe. A tanultság elásott kincs, melyen az ördög ül, míg a bor el nem riasztja róla s forgalom- és használatba nem hozza. – Henrik herczeg azért oly vitéz, mert hideg vérét, melyet természetesen apjától kellett öröklenie, mint valami sovány, terméketlen földet, megkövérítette, felszántotta, megmívelte, rendkívül kitartó szorgalmas ivása által az igen jó és termékenyítő borocskának, úgy hogy végre igen hevessé és vitézzé lett. – Ha ezer fiam volna is, az első emberi szabály, melyre őket tanítanám, az volna, hogy le kell mondaniok a vízitalról, s a borhoz kell szegődniök.
Bardolph jő.
Mi újság, Bardolph?
Hiszen csak eszed volna hozzá, jobb volna az, mint herczegséged. Ez a lágymelegvérű fiú valóban nem szeret engem. Senki sem is indítja azt nevetésre; de nem is csoda, hiszen bor-nemisza. Nem is lesznek ám ezek a szerény gyerkőczék emberek a gáton: mert az a sok vízital és halétel oly rendkívül meg fogja hűteni véröket, hogy valami férfiúi sápkórba esnek, s ha megházasodnak, csupa leányokat fognak nemzeni. Általában dőrék és pulyák, minő közülünk is válhatnék, de a fölhevűlés nem engedi. – A jó spanyol bornak kettős hatása van. Agyába száll az embernek s eloszlatja ott az azt környező, ostoba, sűrű és nyers gőzöket; fogékonynyá, elevenné, találékonynyá teszi azt, röpke, tüzes és gyönyörködtető képekkel teljessé; s ha ezek aztán a hangra, a nyelvre szállanak, kitűnő élcz válik belőlök, s ez az ő születésök. A jó spanyol bor második sajátsága a vér fölmelegítése, mely előbb hideg s megaludt levén, a májat fehérré, sápadttá teszi, s ez a kislelkűség s gyávaság ismertető jele; de a bor fölhevíti azt s belülről egész a legvégsőbb részekig kerengésbe hozza. Kivilágítja az arczot, mely mint őrtűz, az embernek nevezett egész kis királyságot fegyverre szólítja, mikor aztán a test minden lakója és parányi élő szellemei kapitányuk, a szív elé sereglenek, mely e kisérő csapat által nagygyá nőve, felfuvalkodva, hősi tetteket visz véghez. S vitézségét a jó bortól kapja, úgy hogy a fegyverekben jártasság is semmi a bor nélkül; az hozza azokat működésbe. A tanultság elásott kincs, melyen az ördög ül, míg a bor el nem riasztja róla s forgalom- és használatba nem hozza. – Henrik herczeg azért oly vitéz, mert hideg vérét, melyet természetesen apjától kellett öröklenie, mint valami sovány, terméketlen földet, megkövérítette, felszántotta, megmívelte, rendkívül kitartó szorgalmas ivása által az igen jó és termékenyítő borocskának, úgy hogy végre igen hevessé és vitézzé lett. – Ha ezer fiam volna is, az első emberi szabály, melyre őket tanítanám, az volna, hogy le kell mondaniok a vízitalról, s a borhoz kell szegődniök.
Bardolph jő.
Mi újság, Bardolph?
BARDOLPH.
Az egész sereg el van bocsátva s feloszlatva.
Az egész sereg el van bocsátva s feloszlatva.
FALSTAFF.
| Hadd menjenek. Én Glostershire felé tartok s felkeresem ott Ferde Róbert uramat. Megpuhítottam már az ujjaim közt, rövid nap pecsételni is fogok vele. Jer te is velem. | (El mind.) |
