II. SZÍN.

Teljes szövegű keresés

Blackheath.
Bevis György és Holland János jőnek.
GYÖRGY.
Rajta! szerezz magadnak kardot, ha léczből lesz is: már két napja, hogy talpon vannak.
JÁNOS.
Annál inkább rájok ért, hogy lefeküdjenek.
GYÖRGY.
Mondom én, Cade Jankó, a posztós, azon van, hogy az országot kikészítse, megfordítsa és ujfent felborzazza.
JÁNOS.
Ideje is már, mert ugyan szőrekopott. A mondó vagyok én, nincs vig élet Angliában, a mióta a nemesek felkaptak.
GYÖRGY.
Nyomoruságos idők! Nem becsülik az erényt a mesteremberekben.
JÁNOS.
Szégyennek tartja a nemesség bőrkötényben járni.
GYÖRGY.
S a mi több, a király tanácsosai nem jó munkások.
JÁNOS.
Igaz; pedig meg van irva: „munkálódjál a te hivatalodban”, a mi annyit jelent, a felsőségek legyenek munkás emberek; tehátlan nekünk kéne felsőségeknek lennünk.
GYÖRGY.
Eltaláltad, mert nincs jobb jele a derék léleknek, mint a kérges tenyér.
JÁNOS.
Nini! már jőnek. Ott jő Best fia, a whingami timár.
GYÖRGY.
Ez veszi munkába majd ellenségeink bőrét és kutyabőrt csinál belőle.
JÁNOS.
Rikhárd is, a meszáros.
GYÖRGY.
A meg letaglózza a bűnt, mint egy ökröt, a gonoszságot pedig torkon szúrja, mint egy bornyút.
JÁNOS.
Aztán Smith takács.
GYÖRGY.
Ergo, le van fonva életök fonala.
JÁNOS.
Gyere csak, csapjunk hozzájok.
Dobszó. Cade, Dick mészáros, Smith takács, és mások nagy számmal jőnek.
CADE.
Mi, Cade János, igy nevezve állitólagos atyánk után,
DICK (félre).
Vagy inkább, mert egy kád heringet lopott.
CADE.
Mert le fognak előttünk hullani ellenségeink, a lélektől ihletve, hogy királyokat és herczegeket buktassunk. – Ugyan legyetek csöndesen!
DICK.
Csöndesség!
CADE.
Atyám Mortimer volt.
DICK (félre).
Becsületes egy ember volt, derék kőmives.
CADE.
Anyám Plantagenet.
DICK (félre).
Jól ismertem, bábaasszony volt.
CADE.
Feleségem a Gallandoktól származott.
DICK (félre).
Az ám, egy házaló lánya volt, sok galandot árulgatott.
SMITH (félre).
De az utóbbi időkben nem bírja már czipelni batyuját, azért otthon mosogat.
CADE.
Következőleg tisztességes házból való vagyok.
SMITH (félre).
Szentugyse! ugy van: a mező elég tisztességes, ő pedig ott született egy söveny alján, mert atyjának soh’se volt más háza, mint a kóter.
CADE.
Bátor vagyok.
SMITH (félre).
Biz annak is kell lennie, mert a kolduláshoz bátorság való.
CADE.
Sokat kiállok.
DICK (félre).
Semmi kétség! három vasárnapon egymás után láttam, hogy’ vesszőzték.
CADE.
Nem félek se kardtól, se tűztől.
SMITH (félre).
Kardtól nem is kell félnie, kabátja rég kiállta már a próbát.
DICK (félre).
De, úgy gondolnám, félnie kén’ a tűztől, mert birkalopásért bélyeget sütöttek a kezére.
CADE.
Legyetek tehát vitézek, mert hadnagytok vitéz és sorsotok javulását igéri. Egy félpennys kenyér ára ezután Angliában egy penny leszen; a három abroncsú kantára 10 abroncs férjen; és söralját inni, szememben, fölségsértéssel egy. Az egész országot közre bocsátjuk és paripám majd Cheapsideban legel. És ha király vagyok – és az leszek…
MIND.
Isten éltesse fölségedet!
CADE.
Köszönöm jó emberek… Pénz nem lesz többé, mindenki az én rovásomra eszik, iszik. Minden embert egy libériába bujtatok, hogy mint testvérek összeférjenek és engem urokúl tiszteljenek.
DICK.
Első tenni valónk az legyen, hogy minden törvénytudóst agyonverünk.
CADE.
Úgy van, én is erre gondoltam. Nem siralmas dolog-e, hogy egy ártatlan bárány bőréből pergamentet csinálnak? hogy a tele firkált pergament egy embert tehet tönkre? Azt mondják, a méh szúr; de én azt mondom, a méh viasza teszi azt: mert én csak egyszer nyomtam pecsétemet valami alá és azóta soha se voltam többé a magam ura. Mi az? kit hozok itten?
Emberek jőnek, a chathami Kostát hozva.
SMITH.
A chathamni kostát: tud irni, olvasni, számadásokat csinálni.
CADE.
Szörnyüség!
SMITH.
Rajta kaptuk, a mint a gyerekek irásait javitgatta.
CADE.
Ez aztán a gonosztevő!
SMITH.
Egy vörös betűs könyv van a zsebiben.
CADE.
Akkor kuruzsló lesz.
DICK.
Adósság-leveleket tud készíteni és irni akár egy prokátor.
CADE.
Sajnálom! Becsületemre csinos egy ember. Ha nem találom bűnösnek, nem hal meg. – Jer ide, ficzkó, hadd vallassalak. Mi a neved?
KOSTA.
Emmanuel.
DICK.
Ezt szokták írni a kurrensek élire. Roszul áll a dolgod.
CADE.
Ne kottyanjatok bele. – Ki szoktad irni nevedet, vagy van egy különös névvonásod, mint más becsületes egyűgyű embernek?
KOSTA.
Hál’ Isten’ ura, volt annyi nevelésem, hogy le tudom irni nevemet.
MIND.
Vallott! – El vele! – Gazember, áruló!
CADE.
El vele! mondom: kössétek fel, tollával és tintatartójával nyaka körül.(Néhányan el a kostával.)
Mihály jő.
MIHÁLY.
Hol van a mi generálisunk?
CADE.
Itt vagyok, te speciális ficzkó!
MIHÁLY.
Fussatok, fussatok! Sir Humphrey Stafford és öcscse itt vannak a szomszédban a király seregeivel.
CADE.
Állj meg, gazember, állj meg, vagy mindjárt leütlek. Ép oly derék emberre találjon bennem, a milyen ő maga. Ugy-e bár ő lovagnál nem több?
MIHÁLY.
Nem.
CADE.
No hát, hogy vele egyenlő legyek, iziben lovaggá ütöm magamat. (Letérdel.) Kelj föl, sir John Mortimer! Igy! Most rajta! neki!
Sir Humphrey Stafford és öcscse William jőnek dobszóval és hadakkal.
STAFFORD.
Pártos gazok! Kent alja, söpredéke!
Bitó virági! le a fegyverekkel!
Kunyhóitokba! hagyjátok e csatlóst!
Ha elszakadtok, a király kegyelmes.
WILLIAM STAFFORD.
De haragos, bősz, vérszomjú, tovább
Ha üzitek. – Halál vagy hódolat!
CADE.
E selyemruhás rabokhoz nincs közöm;
Jó emberek, hozzátok szólok én,
Kiknek – hiszem – királya lészek egykor,
Mert jog szerint enyém a korona.
STAFFORD.
Lator! atyád falmázoló vala,
S posztónyiró magad: nem úgy van-é?
CADE.
S Ádám kertész vala.
WILLIAM STAFFORD.
Hát ez hova czéloz?
CADE.
No hát oda, hogy March gróf, Mortimer,
Clarence leányát vette hitvesűl.
STAFFORD.
Ugy van.
CADE.
És néki e nő ikreket szüle.
WILLIAM STAFFORD.
Nem áll.
CADE.
Ez ép a kérdés! Én azt mondom, áll.
Dajkának adták az idősbiket,
Egy koldusasszony lopta ettül el,
S mert nem tudá, mily vérből származott,
Felnövekedvén, kőmives leve.
Ő nemze engem: ha tudod, tagad.
DICK.
Való, igaz; azért is ő lesz a királyunk.
SMITH.
Uram, egy kéményt csinált ő az apám házában, a tégla mind él e mai napig, azok bizonyságot tehetnek. Azért ne is tagadjátok.
STAFFORD.
S ti hiszitek e léhütő szavát,
Ki azt se tudja, mit beszél?
MIND.
Hiszszük bizony! Hát csak pusztuljatok.
WILLIAM STAFFORD.
Cade Jankó, erre York taníta téged.
CADE (félre).
Hazudik, magam találtam ki. – Hallod-e hát, fiú, mondd el a királynak üzenetemet, hogy atyja, V. Henrik kedvéért, a kinek idejében a gyerekek franczia koronaaranyokkal játszottak gombosdit, nem bánom, uralkodjék ő, de én leszek fölötte a protector.
DICK.
Azonkivűl Say lord fejét követeljük, a mért Maine herczegséget eladta.
CADE.
És joggal, mert ez által megcsonkult Anglia, és mankón kéne járnia, ha az én hatalmam nem támogatná. A mondó vagyok én, királytársak, Say lord kivette az ország férfiságát és heréltté tette; s a mi még több, franciául tud beszélni, tehát áruló.
STAFFORD.
Oh mily siralmas durva butaság!
CADE.
Nos feleljetek, ha tudtok. A francziák a mi ellenségeink, No hát! azt kérdem én, lehet-e az, a ki az ellenség nyelvén beszél, jó tanácsadó, vagy nem?
MIND.
Nem, nem! Azért is a feje kell nekünk.
WILLIAM STAFFORD.
Legyen! ha jó szó nem fog rajtatok,
Rontson reátok a király hada.
STAFFORD.
Hérold, kiáltsd ki városszerte, hogy
Mind áruló, ki Cadedel fölkele;
S hogy azt, ki megfut csatavég előtt,
Intő például nője, gyermeki
Láttára, föl kell ajtajára kötni.
Utána az, ki a király barátja!
(A két Stafford a hadakkal el.)
CADE.
Utánam az, a ki a nép barátja!
Szabadságharcz ez, most hősködjetek.
Lordot, nemest mi élve nem hagyunk;
Csak foltozott sarúst kiméljetek,
Minthogy derék munkás nép: mindenik –
Ha merne – hozzánk állna örömest.
DICK.
Már csatarendben állnak és felénk vannak indulóba.
CADE.
Mi akkor vagyunk, rendben, ha minden renden kivűl vagyunk. – Rajta! Indulj! Előre!
(Mind el.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem