III. SZÍN.
Ugyanott.
Cleopatra, Charmian, Iras, Alexas jönnek.
CLEOPATRA.
Hol van!
Hol van!
CHARMIAN.
| Nem láttam őt azóta. |
CLEOPATRA (Alexas-hoz).
Utána: hol, kivel van, mit csinál?
– Nem én küldöttelek! Ha szomoru:
Mondd, tánczolok; ha víg: mondd, hirtelen
| Nézz |
– Nem én küldöttelek! Ha szomoru:
Mondd, tánczolok; ha víg: mondd, hirtelen
| Beteg levék. Siess s itt légy hamar. | (Alexas el.) |
CHARMIAN.
Úgy tetszik, asszonyom, ha őt valóban
Szereted: ez nem módja, őt viszont-
Szerelemre birnod.
Úgy tetszik, asszonyom, ha őt valóban
Szereted: ez nem módja, őt viszont-
Szerelemre birnod.
CLEOPATRA.
| Többet mit tegyek? |
CHARMIAN.
Kedvébe’ járj, ne ellenkezz’ vele!
Kedvébe’ járj, ne ellenkezz’ vele!
CLEOPATRA.
Bolond tanács! úgy elveszítem őt.
Bolond tanács! úgy elveszítem őt.
CHARMIAN.
Igen kemény próbára mégse tedd!
Gyűlölni fogjuk, a kit rettegünk.
De im Antonius!
Igen kemény próbára mégse tedd!
Gyűlölni fogjuk, a kit rettegünk.
De im Antonius!
| Antonius jő. |
CLEOPATRA.
Beteg s levert vagyok.
Beteg s levert vagyok.
ANTONIUS.
Őt szándokomról értesítenem.
| Rosszúl esik |
CLEOPATRA.
Jó Charmian, vigy el, megszédülék:
Nem tarthat így soká, e testi alkat
Nem birja ki –
Jó Charmian, vigy el, megszédülék:
Nem tarthat így soká, e testi alkat
Nem birja ki –
ANTONIUS.
Kedves királynőm –
Kedves királynőm –
CLEOPATRA.
| Kérlek, távolabb állj! |
ANTONIUS.
Mi baj?
Mi baj?
CLEOPATRA.
Mit mond hites nőd? – Elmehetsz. De bár
Sohse bocsátott volna el magától!
– Ne fogja rám, hogy visszatartalak;
Nekem hatalmam rajtad nincs: övé vagy!
| Szemedből jó hírt olvasok. |
Sohse bocsátott volna el magától!
– Ne fogja rám, hogy visszatartalak;
Nekem hatalmam rajtad nincs: övé vagy!
ANTONIUS.
Az isten látja –
Az isten látja –
CLEOPATRA.
Így megcsalatva! Pedig – kezdet óta
Látám csírázni e rút árulást!
| Oh! volt-é királyné |
Látám csírázni e rút árulást!
ANTONIUS.
De Cleopatra –
De Cleopatra –
CLEOPATRA.
Hűnek s enyémnek, bár az istenek
Székét ráznák meg esküid, – hiszen
Megcsaltad Fulviát is! Eszelősség
Ily szájbeszéd eskébe’ megfogatni,
Mely a kimondás közben széttörik!
| Oh! hogy higyjelek |
Székét ráznák meg esküid, – hiszen
Megcsaltad Fulviát is! Eszelősség
Ily szájbeszéd eskébe’ megfogatni,
Mely a kimondás közben széttörik!
ANTONIUS.
Édes királynőm –
Édes királynőm –
CLEOPATRA.
Keress a távozásra! Csak búcsúzz’ s menj
Midőn maradni vágytál, volt elég
Időd beszédre! Szó se’ volt menésről:
Öröklét volt neked ajkunk-, szemünkben,
Üdv homlokunk hajlása, s legkisebb
Tagunk is égi származás! –
Most is csak úgy van, – vagy te, a világ
Első vezére, most első hazug lől!
| Oh, csak ürügyet ne |
Midőn maradni vágytál, volt elég
Időd beszédre! Szó se’ volt menésről:
Öröklét volt neked ajkunk-, szemünkben,
Üdv homlokunk hajlása, s legkisebb
Tagunk is égi származás! –
Most is csak úgy van, – vagy te, a világ
Első vezére, most első hazug lől!
)
ANTONIUS.
Mit, asszonyom?
Mit, asszonyom?
CLEOPATRA.
Megérzenéd, hogy Egyiptomban is
Van szív!
| Birnám csak izmaid’: |
Van szív!
ANTONIUS.
Királynő, hallgass meg!
Parancsoló körülmény szólit el
Szolgálatodtól, ám egész szivem
Használatodra itt marad. Itálián
Polgári kardok fénye villog át.
Sextus Pompeius Rómához közelg.
Honn két egyenlő hatalom veszélyes
Viszályt szül; a gyűlölt, erőre kapván,
Szeretni kezdik. Im, a számüzött
Pompeius, dúsan apja hírnevével,
Könnyen lopózik azok szivébe, kik
Most nagyra nem mehettek; s rémitő
Ezek csoportja. A sok nyúgalom
Miatt beteg test egy kétségb’esett
Fordúlatban keres könnyebbülést.
Saját’b okom, mi távozásomért
Helybenhagyásod’ megnyerendi tán:
Nőm, Fulvia halála.
Királynő, hallgass meg!
Parancsoló körülmény szólit el
Szolgálatodtól, ám egész szivem
Használatodra itt marad. Itálián
Polgári kardok fénye villog át.
Sextus Pompeius Rómához közelg.
Honn két egyenlő hatalom veszélyes
Viszályt szül; a gyűlölt, erőre kapván,
Szeretni kezdik. Im, a számüzött
Pompeius, dúsan apja hírnevével,
Könnyen lopózik azok szivébe, kik
Most nagyra nem mehettek; s rémitő
Ezek csoportja. A sok nyúgalom
Miatt beteg test egy kétségb’esett
Fordúlatban keres könnyebbülést.
Saját’b okom, mi távozásomért
Helybenhagyásod’ megnyerendi tán:
Nőm, Fulvia halála.
CLEOPATRA.
Bár meg nem óv korom, de túl vagyok
Gyermek-hiszékenységen. Fulvia.
Meghalhat-é?
| Balgaságtól |
Gyermek-hiszékenységen. Fulvia.
Meghalhat-é?
ANTONIUS.
De meghalt, kedvesem!
Nézd e lapot: magas kedved szerint
Olvashatod rajt, mennyi zűrzavart
Támaszta; s végül, a legjobbat, mikor
S hol halt meg.
De meghalt, kedvesem!
Nézd e lapot: magas kedved szerint
Olvashatod rajt, mennyi zűrzavart
Támaszta; s végül, a legjobbat, mikor
S hol halt meg.
CLEOPATRA.
Oh te csalfa szerető!
Hol szent üvegcséd, hogy bús könyeiddel
Megtöltsd? Most látom, ah, most látom át!
A Fulvia halálán tapasztalom:
Hogy fogadod enyémet egykoron!
Oh te csalfa szerető!
Hol szent üvegcséd, hogy bús könyeiddel
Megtöltsd? Most látom, ah, most látom át!
A Fulvia halálán tapasztalom:
Hogy fogadod enyémet egykoron!
ANTONIUS.
Ne szidj tovább. hallgasd ki tervemet,
Mely áll s esik, amint tanácsolod.
A Nil iszapját termékenyítő
Napfényre: úgy megyek, mint katonád
S szolgád; hadat, békét viszek, mikép
Parancsolod.
Ne szidj tovább. hallgasd ki tervemet,
Mely áll s esik, amint tanácsolod.
A Nil iszapját termékenyítő
Napfényre: úgy megyek, mint katonád
S szolgád; hadat, békét viszek, mikép
Parancsolod.
CLEOPATRA.
Jer, fűzz ki, Charmian.
De hagyd el… Váltva jól s rosszúl vagyok;
A mint Antonius szeret.
Jer, fűzz ki, Charmian.
De hagyd el… Váltva jól s rosszúl vagyok;
A mint Antonius szeret.
ANTONIUS.
Bizz’ jobban abban, ki a legnagyobb
Próbát megállja.
| Nem, isten őrizz’! |
Próbát megállja.
CLEOPATRA.
Tanú Fulvia rá!
Fordulj csak el, kérlek, s sirasd meg őt;
Aztán búcsúzzál s hitesd el velem,
Hogy értem folyt könyüd. Játszd mesterűl
A színlelő bút – s áruld igazi
Keserv gyanánt.
Tanú Fulvia rá!
Fordulj csak el, kérlek, s sirasd meg őt;
Aztán búcsúzzál s hitesd el velem,
Hogy értem folyt könyüd. Játszd mesterűl
A színlelő bút – s áruld igazi
Keserv gyanánt.
ANTONIUS.
| Ne többet: ingerelsz. |
CLEOPATRA.
Tudsz jobban is; de ez is megjárja már.
Tudsz jobban is; de ez is megjárja már.
ANTONIUS.
Kardomra –
Kardomra –
CLEOPATRA.
S még jobban is tud. Nézd csak, Charmian,
Hogy hozza tűzbe, ez a római
Herc’les magát!
| És tarcsádra! Egyre jobb! |
Hogy hozza tűzbe, ez a római
Herc’les magát!
ANTONIUS.
Itt hagylak, asszonyom.
Itt hagylak, asszonyom.
CLEOPATRA.
Csak egy szót, nyájas úr.
Elhagyjuk egymást, – de nem ez a kérdés;
Szerettük egymást, – de nem ez a kérdés;
Ez tudva van; – valamit akarék. – Oh!
Emlékezésem olyan, mint Antonius!
Merő felejtés!
Csak egy szót, nyájas úr.
Elhagyjuk egymást, – de nem ez a kérdés;
Szerettük egymást, – de nem ez a kérdés;
Ez tudva van; – valamit akarék. – Oh!
Emlékezésem olyan, mint Antonius!
Merő felejtés!
ANTONIUS.
Ha nem volna már
Szolgád a balgaság, magad’ hinnélek
A balgaságnak!
Ha nem volna már
Szolgád a balgaság, magad’ hinnélek
A balgaságnak!
CLEOPATRA.
Oh, szörnyű keserves,
Ily balgaságot oly közel viselni
Szivünkhöz, mint ezt Cleopatra. Megbocsáss;
Mert a mi rajtam szép van is, halálom,
Mihelyt neked nem tetsző! – Téged a
Becsűlet hiv! menj. Légy siket tehát,
S ne szánd keservim’, balgaságomat.
Az ég vezessen! koszorúzza kardod’
Babér diadalma! és könnyű sikerrel
Legyen behintve útad!
Oh, szörnyű keserves,
Ily balgaságot oly közel viselni
Szivünkhöz, mint ezt Cleopatra. Megbocsáss;
Mert a mi rajtam szép van is, halálom,
Mihelyt neked nem tetsző! – Téged a
Becsűlet hiv! menj. Légy siket tehát,
S ne szánd keservim’, balgaságomat.
Az ég vezessen! koszorúzza kardod’
Babér diadalma! és könnyű sikerrel
Legyen behintve útad!
ANTONIUS.
Jer! – jerünk!
A búcsú csak játékot űz velünk:
Te, itt maradva, útam’ követed;
Elmenve, én, itt maradok veled.
Jer! – jerünk!
A búcsú csak játékot űz velünk:
Te, itt maradva, útam’ követed;
Elmenve, én, itt maradok veled.
| El. | (Mind el.) |
