IV. SZÍN.
Róma. Szoba Caesar házában.
Octavius, Caesar, Lepidus, Kiséret jönnek.
CAESAR.
Belátod, Lepidus, s tudtodra van,
Hogy nagy vetélytársat gyűlölni: ez
Caesarnak nem szokása. Ámde nézd,
Mit Alexandriából írnak: Ő
Halász, boroz, tobzódva égeti
Az éji lámpát; és nem férfias,
Mint Cleopatra, s ez nem asszonyos,
Mint ő maga. – Alig méltóztatott el-
Fogadni hírnököm’, s megemlékezni, hogy
Uralkodó-társak vagyunk. – Együtt
Van benne minden bűnnek kivonatja,
Mi emberekre vonzólag hat.
Belátod, Lepidus, s tudtodra van,
Hogy nagy vetélytársat gyűlölni: ez
Caesarnak nem szokása. Ámde nézd,
Mit Alexandriából írnak: Ő
Halász, boroz, tobzódva égeti
Az éji lámpát; és nem férfias,
Mint Cleopatra, s ez nem asszonyos,
Mint ő maga. – Alig méltóztatott el-
Fogadni hírnököm’, s megemlékezni, hogy
Uralkodó-társak vagyunk. – Együtt
Van benne minden bűnnek kivonatja,
Mi emberekre vonzólag hat.
LEPIDUS.
Mégsem hiszek elég bűnt benne, hogy,
Mi jó tulajdon, elhomályosítsa!
Hibái, mint az égnek foltjai,
Melyek ragyognak éj setétiben,
Vele születtek, és nem úgy szerezte;
Önkénytelenség, nem önakaratja
Ruházta rá.
| Én |
Mi jó tulajdon, elhomályosítsa!
Hibái, mint az égnek foltjai,
Melyek ragyognak éj setétiben,
Vele születtek, és nem úgy szerezte;
Önkénytelenség, nem önakaratja
Ruházta rá.
CAESAR.
Fölötte engedékeny
Vagy! Kéjelegjen ám Ptolemaeus
Ágyán, fizesse kéjeit koronákkal,
S versenyt igyék bár rabszolgáival,
Kószáljon utczán, fényes félbe’, vagy
Bár öklelőzzék izzadság-szagú
Rút csőcselékkel; mondd, hogy ez neki
Jól állhat (ámbár ritka ily tekintély,
Minek ne ártson ilyes!) – foltjait ő
Akkor se mentheti: könnyelműsége
Súlyát mi hordván. Csak üres időt
Ha töltne kéjjel, – csak a kéj-csömör
S aszott velői vonnák számadásra,
De ily időt harácsol el! mely őt
Dobzajjal hivja a gyönyörtűl el,
Saját hatalma s a mienk szavával:
Ezért szidalmat érdemel, mikép
A gyermeket szidjuk, ha ért eszével,
Józanság ellenére, pillanatnyi
Kéjért eladja a meggondolást.
Hirnök jő.
Fölötte engedékeny
Vagy! Kéjelegjen ám Ptolemaeus
Ágyán, fizesse kéjeit koronákkal,
S versenyt igyék bár rabszolgáival,
Kószáljon utczán, fényes félbe’, vagy
Bár öklelőzzék izzadság-szagú
Rút csőcselékkel; mondd, hogy ez neki
Jól állhat (ámbár ritka ily tekintély,
Minek ne ártson ilyes!) – foltjait ő
Akkor se mentheti: könnyelműsége
Súlyát mi hordván. Csak üres időt
Ha töltne kéjjel, – csak a kéj-csömör
S aszott velői vonnák számadásra,
De ily időt harácsol el! mely őt
Dobzajjal hivja a gyönyörtűl el,
Saját hatalma s a mienk szavával:
Ezért szidalmat érdemel, mikép
A gyermeket szidjuk, ha ért eszével,
Józanság ellenére, pillanatnyi
Kéjért eladja a meggondolást.
Hirnök jő.
LEPIDUS.
Új hír megint.
Új hír megint.
)
HIRNÖK.
És óráról órára hírt veendsz,
Nemes Caesar, a dolgok folyamáról.
Pompeius haddal áll a tengeren,
És megnyeré, úgy látszik, azokat, kik
Féltek Caesartól. Kikötőkbe tódul
A sok elégületlen; s azt kiáltják:
Hogy rajta mily méltatlanság esett!
| Parancsod teljesült. |
Nemes Caesar, a dolgok folyamáról.
Pompeius haddal áll a tengeren,
És megnyeré, úgy látszik, azokat, kik
Féltek Caesartól. Kikötőkbe tódul
A sok elégületlen; s azt kiáltják:
Hogy rajta mily méltatlanság esett!
CAESAR.
Ezt vártam! Régi tanúság: hogy azt,
Ki fönnvan, óhajtják, míg följutott;
Ki meg leszállt, bár soha nem szerették,
Félelmes lesz, ha nélkülözni kezdik.
A népkegy: vizi liljom, változó
Árnak szolgája, fordul föl s alá, míg
Mozgása elrothasztja!
Ezt vártam! Régi tanúság: hogy azt,
Ki fönnvan, óhajtják, míg följutott;
Ki meg leszállt, bár soha nem szerették,
Félelmes lesz, ha nélkülözni kezdik.
A népkegy: vizi liljom, változó
Árnak szolgája, fordul föl s alá, míg
Mozgása elrothasztja!
HIRNÖK.
Menecrates s Menas, híres kalózok,
Bírják a tengert, hajók élivel
Sebezve, szántva azt: Itáliára
Gyakran becsapnak; már a parti nép
Sápadva gondol rájok; bosszuért
Kiált a bátor ifjúság. Hajó sem
Járhat, hogy el ne fognák, mihelyst
Föltűn. Mert többeket lever neve,
Mint nyílt csatában serge Pompeiusnak!
| Halld tovább; |
Bírják a tengert, hajók élivel
Sebezve, szántva azt: Itáliára
Gyakran becsapnak; már a parti nép
Sápadva gondol rájok; bosszuért
Kiált a bátor ifjúság. Hajó sem
Járhat, hogy el ne fognák, mihelyst
Föltűn. Mert többeket lever neve,
Mint nyílt csatában serge Pompeiusnak!
CAESAR.
Antonius, hagyd a gyönyörpohárt!
Mikor Modenából vert haddal futál,
Hol Pansa s Hirtius consulokat
Előbb legyőzted, sarkadon kisért az
Éhség; daczolni tudtál véle, bár
Bőségbe szokva, s jobban tűrted azt,
Mint a vademberek; lóhúgyot ittál,
S bűzhödt mocsárt, mely a baromnak is
Csömör! S a vad bokor fanyar bogyóját
Meg nem veté ínyed; sőt, mint a szarvas,
Ha legelőjét hó födé, fahéjt
Rágtál! S beszélik, hogy az Alpokon
Oly undorító húst evél, minek csak
Látása is megölt mást! S ime mindezt
(Szégyen reád, most!) olyan hősileg
Tűrted, hogy még csak arczod sem soványult
Miatta meg!
Antonius, hagyd a gyönyörpohárt!
Mikor Modenából vert haddal futál,
Hol Pansa s Hirtius consulokat
Előbb legyőzted, sarkadon kisért az
Éhség; daczolni tudtál véle, bár
Bőségbe szokva, s jobban tűrted azt,
Mint a vademberek; lóhúgyot ittál,
S bűzhödt mocsárt, mely a baromnak is
Csömör! S a vad bokor fanyar bogyóját
Meg nem veté ínyed; sőt, mint a szarvas,
Ha legelőjét hó födé, fahéjt
Rágtál! S beszélik, hogy az Alpokon
Oly undorító húst evél, minek csak
Látása is megölt mást! S ime mindezt
(Szégyen reád, most!) olyan hősileg
Tűrted, hogy még csak arczod sem soványult
Miatta meg!
LEPIDUS.
Kár érte!
Kár érte!
CAESAR.
Bár mielőbb Rómába hajtaná!
Ideje volna már nekünk is a
Hadhoz tekintenünk: Gyűjtsünk tanácsot.
Míg veszteg űlünk, Pompeius gyarapszik.
| Szégyene |
Ideje volna már nekünk is a
Hadhoz tekintenünk: Gyűjtsünk tanácsot.
Míg veszteg űlünk, Pompeius gyarapszik.
LEPIDUS.
Holnapra, Caesar, bizonyost tudok
Majd mondani, hogy szárazon s vizen
Minő erővel rendelkezhetem.
Holnapra, Caesar, bizonyost tudok
Majd mondani, hogy szárazon s vizen
Minő erővel rendelkezhetem.
CAESAR.
Az én gondom se más. Isten veled.
Az én gondom se más. Isten veled.
LEPIDUS.
Isten velünk, uram. Új hírt ha vészsz
A nagy világból, kérlek, azt közöld.
Isten velünk, uram. Új hírt ha vészsz
A nagy világból, kérlek, azt közöld.
CAESAR.
Biztos lehetsz; kötelességem is.
Biztos lehetsz; kötelességem is.
| (Mindketten el.) |
