IV. SZÍN.
Athene. Szoba Antonius házában.
Antonius, Octavia jönnek.
ANTONIUS.
Nem, nem csak ez, Octaviám! Hisz ezt,
S ezernyi ilyet megbocsátanék.
De új hadat vitt Pompeiusra; Vég-
Rendelkezést tett, s azt fölolvasá
A nép előtt;
Hetykén beszélt felőlem; s a mikor
Dicsérni kényszerült is: hidegen
S lazán tevé azt, kis-mérték szerint,
Jó alkalmat meg nem ragadva, csak
Félvállrul.
Nem, nem csak ez, Octaviám! Hisz ezt,
S ezernyi ilyet megbocsátanék.
De új hadat vitt Pompeiusra; Vég-
Rendelkezést tett, s azt fölolvasá
A nép előtt;
Hetykén beszélt felőlem; s a mikor
Dicsérni kényszerült is: hidegen
S lazán tevé azt, kis-mérték szerint,
Jó alkalmat meg nem ragadva, csak
Félvállrul.
OCTAVIA.
Oh uram, mindent ne higyj el,
Vagy elhivén, se vedd sérelmesen.
Boldogtalanabb nő, ha szétszakadtok,
Nálam sohsem volt: kettő közt, könyörgve
Mindegyikért.
Az isteneknél gúny leend imám,
Ha kérem: „oh védjétek férjemet!”
Meg, ezt lerontva, így imádkozom:
„Segítsetek bátyámnak!” Nyerjen a férj,
A bátya nyerjen, mindenkép jaj az
Imádkozónak. És a két veszély közt
Nincsen középút!
Oh uram, mindent ne higyj el,
Vagy elhivén, se vedd sérelmesen.
Boldogtalanabb nő, ha szétszakadtok,
Nálam sohsem volt: kettő közt, könyörgve
Mindegyikért.
Az isteneknél gúny leend imám,
Ha kérem: „oh védjétek férjemet!”
Meg, ezt lerontva, így imádkozom:
„Segítsetek bátyámnak!” Nyerjen a férj,
A bátya nyerjen, mindenkép jaj az
Imádkozónak. És a két veszély közt
Nincsen középút!
)
ANTONIUS.
Hő részvevésed’ azon félnek add,
Mely arra méltó. Ha becsűletem
Vész: enmagam’ vesztém el; ne legyek
Inkább tied, mint így kifosztva! Mégis,
A mint óhajtád, lépj kettőnk közé.
Én hölgyem, addig harczot készítek,
S bátyádra vészt! Siess; a mit kivántál,
Most megtehetd.
| Szép Octáviám! |
Mely arra méltó. Ha becsűletem
Vész: enmagam’ vesztém el; ne legyek
Inkább tied, mint így kifosztva! Mégis,
A mint óhajtád, lépj kettőnk közé.
Én hölgyem, addig harczot készítek,
S bátyádra vészt! Siess; a mit kivántál,
Most megtehetd.
OCTAVIA.
Engem, gyöngét, tesz a hatalmas ég
Békitővé köztetek. Kettőtök
Közt harcz? Ketté hasadna a világ,
S holtakkal töltenék be tág ürét!
| Oh férjem, köszönöm! |
Békitővé köztetek. Kettőtök
Közt harcz? Ketté hasadna a világ,
S holtakkal töltenék be tág ürét!
ANTONIUS.
Ha meglátod: ki kezdte a viszályt,
Csak azt hibáztasd. Bűnünk nem lehet
Olyan egyenlő, hogy szerelmed is
Egykép oszoljon kettőnk közt. – Siess!
Válaszd, kedved szerint, kiséreted’;
Ha meglátod: ki kezdte a viszályt,
Csak azt hibáztasd. Bűnünk nem lehet
Olyan egyenlő, hogy szerelmed is
Egykép oszoljon kettőnk közt. – Siess!
Válaszd, kedved szerint, kiséreted’;
| És ne kimélj költséget. | (Elmennek.) |
