VII. SZÍN.
Ezt nem felejtem el, biztos lehetsz.
Miért, miért, miért?
Te ellenezted |
S hát illik? illik?
S mért ne illenék? |
Jó, mondhatnám: ha mént s kanczát együtt
Fognak be, ott a mén felesleges;
A kancza elbir lovat és lovast.
No hát mit ümmögsz?
Ittléted zavarja |
Rád veszti, mit mind nélkülözni most
Merő veszély! Már is könnyelmünek
Hírlik; s azt mondja Róma: e hadat
Photinus, egy herélt, és asszonyid
Intézik!
Veszszen el Rómátok! és
Száradjon el vádlóink nyelve! A
Mienk e had, s én, országom feje,
Mint férfi állok élén. Szót se többé,
Mert vissza úgy se tartasz.
Hallgatok. |
Antonius, Canidius jönnek.
Hát nem meglepő,
Canidius, mily gyorsan vágta át
Tarentum és Brundusium felől a
Jón tengeren, s vevé be Torynet?
– Hallottad, édes?
Abban meglepő |
Jó vád a hanyagokra! Illenék
A legvitézebb férfihoz! – Canidius,
Tengerre szállunk!
A tengerre hát! |
S miért, vezérem?
Mert tengerre hítt ki. |
Te is kihivtad volt párbajra őt.
S Pharsaliához ütközetre is,
Hol Caesar küzde Pompeiussal; – ő,
Előnye nem levén, elútasítá.
Tégy úgy te is.
Hajós erőd csekély;
Hajósaid hajcsárok, aratók,
És rögtönözve toborzott csőcselék;
A Caesar serge mind olyakbul áll,
Kik Pompeiust legyőzték.
Hajói könnyűk, a tied nehéz mind.
Nem válna szégyenedre: tengeren
Csatát kerülnöd, szárazon levén
Készülve.
Tengeren, csak tengeren!
Dicső uram, magad fecsérled el
A szárazon nyert hősi híredet,
Megosztva serged’, melynek jobb fele
Edzett gyalogság; tétlenül hagyod
Bámult vezéri képességedet;
S az útat, mely biztos sikert igér,
Megvetve, vak sors koczkájára bízod
Minden szerencséd’.
Vizen harczolok. |
Hatvan hajóm van; Caesaré se jobb!
Elégetem hajóim feleslegét,
S a többit katonával rakva meg,
Az actiumi foknál megverem
Caesart. ha ott nem, lesz idő reá.
Hirnök jő.
A szárazon. – Mi dolog?
Már világos; |
Torynet.
Ott van ő, személyesen?
Lehetlen! Csoda már, hogy serege ott!
Canidius, te a tizenkilencz
Legióval és a tizenkét ezer
Lovassal itt maradsz. – Mi, Thetisem,
Katona jő.
El a hajókra! – No’s derék vitéz?
Oh fővezér, ne szállj tengerre ki!
Ne bizz’ a torha fában! – Nem hiszesz
E kardnak? e sebeknek? Hadd legyen
Buvár egyipti és phoenici nép;
Mi szárazon tanúltunk állni és
Harczolni, győzni.
Jól van, jól. – Jerünk! |
Hitemre! igazam van, azt hiszem.
Az, jó vitéz; de itt nem dönt az e
Tervben. Vezérünk is vezetve van,
S mi nőszeszély szolgái!
Szárazon |
Marcus Octavius, Marcus Justeius,
Publicola s Caelius tengerre szállnak.
A többi itt marad. Caesar hihetlen
Gyorsan halad.
Míg otthon ült, hadát |
Kijátsza minden kémkedést.
Tudod, ki |
Hallom, Taurus.
Azt ismerem.
Hirnök jő.
Az impertator Canidiust hivatja.
Hírrel vajúdik az idő, egy-egy
Újat szül minden pillanat. | (Mind el.). |