II. SZÍN.
Ugyanott. A capitól.
Jön két Törvényszolga; párnákat raknak.
1. SZOLGA.
Jőszte, jőszte, ezennel itt lesznek. Hányan iparkodnak a consulságra?
Jőszte, jőszte, ezennel itt lesznek. Hányan iparkodnak a consulságra?
2. SZOLGA.
Azt mondják, hárman; de minden ember hiszi, hogy Coriolanus nyeri el.
Azt mondják, hárman; de minden ember hiszi, hogy Coriolanus nyeri el.
1. SZOLGA.
Ez derék legény, de kegyetlenűl kevély s nem szereti a köznépet.
Ez derék legény, de kegyetlenűl kevély s nem szereti a köznépet.
2. SZOLGA.
Valóban, volt elég nagy ember, ki hízelgett a népnek, pedig nem szerette soha; voltak ismét elegen, kiket a nép szeretett, s maga sem tudta, miért? S így, ha szeretnek, nem tudják, mi végett s ha gyűlölnek, annak sincs jobb oka. Azért ha Coriolanus nem törődik vele, hogy szeretik-e vagy gyűlölik, ez azt bizonyítja, hogy jól ismeri gondolkodásukat; az ő nemes gondtalansága ezt világosan kimutatja.
Valóban, volt elég nagy ember, ki hízelgett a népnek, pedig nem szerette soha; voltak ismét elegen, kiket a nép szeretett, s maga sem tudta, miért? S így, ha szeretnek, nem tudják, mi végett s ha gyűlölnek, annak sincs jobb oka. Azért ha Coriolanus nem törődik vele, hogy szeretik-e vagy gyűlölik, ez azt bizonyítja, hogy jól ismeri gondolkodásukat; az ő nemes gondtalansága ezt világosan kimutatja.
1. SZOLGA.
Ha nem törődnék vele, hogy szeretik-e vagy sem, részrehajlatlanúl állna köztük, s nem tenne velök se jót se rosszat; de ő jobban igyekszik gyűlölségüket megnyerni, mint a mennyire azok képesek ezt teljesíteni, és semmit el nem mulaszt, a miben teljesen kimutathatja irántok ellenséges indulatát. Már pedig a nép gyűlölségére és nemtetszésére iparkodnia épen oly gonoszság, mint az, mit ő nem helyesel: hízelegni szeretetéért.
Ha nem törődnék vele, hogy szeretik-e vagy sem, részrehajlatlanúl állna köztük, s nem tenne velök se jót se rosszat; de ő jobban igyekszik gyűlölségüket megnyerni, mint a mennyire azok képesek ezt teljesíteni, és semmit el nem mulaszt, a miben teljesen kimutathatja irántok ellenséges indulatát. Már pedig a nép gyűlölségére és nemtetszésére iparkodnia épen oly gonoszság, mint az, mit ő nem helyesel: hízelegni szeretetéért.
2. SZOLGA.
Nagy érdemeket szerzett ő hazájától, s az ő emelkedése nem oly kényelmes lépcsőkön történt, mint azoké, kik, a nép előtt magokat udvariasan hajtogatva, süvegeléssel jutottak a hírre és tiszteletre, minden egyéb tett nélkül. Ő ellenkezőleg annyira beülteté dicsőségét szemökbe és tetteit szivökbe, hogy erről hallgatni és ezt meg nem vallani; hálátlan igaztalanság, elferdíteni pedig oly gazság volna, mely maga magát meghazudtolván, rosszalást és szemrehányást vonna magára mindenkitől, a ki hallaná.
Nagy érdemeket szerzett ő hazájától, s az ő emelkedése nem oly kényelmes lépcsőkön történt, mint azoké, kik, a nép előtt magokat udvariasan hajtogatva, süvegeléssel jutottak a hírre és tiszteletre, minden egyéb tett nélkül. Ő ellenkezőleg annyira beülteté dicsőségét szemökbe és tetteit szivökbe, hogy erről hallgatni és ezt meg nem vallani; hálátlan igaztalanság, elferdíteni pedig oly gazság volna, mely maga magát meghazudtolván, rosszalást és szemrehányást vonna magára mindenkitől, a ki hallaná.
1. SZOLGA.
Ne többet róla, ő érdemteljes ember. Helyet, helyet; jönnek.
Jeladás a harsonákkal. Jön a lictorok után, Cominius consul, Menenius, Coriolanus, több senator, Sicinius és Brutus. A Senatorok elfoglalják helyeiket, a Tribúnok szintén.
Ne többet róla, ő érdemteljes ember. Helyet, helyet; jönnek.
Jeladás a harsonákkal. Jön a lictorok után, Cominius consul, Menenius, Coriolanus, több senator, Sicinius és Brutus. A Senatorok elfoglalják helyeiket, a Tribúnok szintén.
)
MENENIUS.
Bevégezvén a volszk ügyet s haza
Rendelvén Titus Lartiust, ezen
Másod-gyülésünk legfő pontja lesz,
Díjazni a nemes szolgálatot, mely
Honáért ennyit tőn. Kérlek tehát,
Komoly s nagyon tisztelt apák, hogy a
Jelen consult, ki sikeres hadunk
Vezére volt, hagyjátok szólani
A hősiségről, melyet végbevitt
Cajus Marcius Coriolanus, a ki
Azért van itt, hogy érdemei szerint
Köszönjünk néki.
Bevégezvén a volszk ügyet s haza
Rendelvén Titus Lartiust, ezen
Másod-gyülésünk legfő pontja lesz,
Díjazni a nemes szolgálatot, mely
Honáért ennyit tőn. Kérlek tehát,
Komoly s nagyon tisztelt apák, hogy a
Jelen consult, ki sikeres hadunk
Vezére volt, hagyjátok szólani
A hősiségről, melyet végbevitt
Cajus Marcius Coriolanus, a ki
Azért van itt, hogy érdemei szerint
Köszönjünk néki.
1. SENATOR.
Rövidség kedveért ne hagyj ki semmit.
Előbb szegény a hon díjazni őt, mint
Kedvünk hiányzik rá. Népszónokok,
Kérünk, figyeljetek barátilag,
S birjátok rá a népet, hogy velünk
Majd egyetértsen.
| Jó Cominius, szólj. |
Előbb szegény a hon díjazni őt, mint
Kedvünk hiányzik rá. Népszónokok,
Kérünk, figyeljetek barátilag,
S birjátok rá a népet, hogy velünk
Majd egyetértsen.
SICINIUS.
Végett vagyunk itt; hajlandó szivünk
Tisztelni és elősegítni e
Gyülés ügyét.
| Jó egyezkedés |
Tisztelni és elősegítni e
Gyülés ügyét.
BRUTUS.
Teszszük, ha nyájasb véleménye van
A nép felől, s jobban becsűli, mint
Becsűlte.
| Ezt annál szívesebben |
A nép felől, s jobban becsűli, mint
Becsűlte.
MENENIUS.
Ejh, ez nem való ide.
Inkább ne szóltatok vón’. Tetszik-e
Hallgatnotok Cominiust?
Ejh, ez nem való ide.
Inkább ne szóltatok vón’. Tetszik-e
Hallgatnotok Cominiust?
BRUTUS.
Inkább helyén volt észrevételem, mint
Ezen feddés.
| Szivesen, de |
Ezen feddés.
MENENIUS.
A népnek ő barátja,
De hálótársa nem leszen. Derék
Cominius, szólj.
A népnek ő barátja,
De hálótársa nem leszen. Derék
Cominius, szólj.
| (Coriolanus fölkel s indul ki.) |
| Ülj le a helyedre. |
1. SENATOR.
Foglalj helyet; ne szégyeld hallani
Hőstetteidet.
Foglalj helyet; ne szégyeld hallani
Hőstetteidet.
CORIOLANUS.
Bocsánat, uraim.
Sebeimet inkább meggyógyítom újra,
Mint halljam, hogy mi módon kaptam őket.
Bocsánat, uraim.
Sebeimet inkább meggyógyítom újra,
Mint halljam, hogy mi módon kaptam őket.
BRUTUS.
Uram, remélem, nem beszédem űz el.
Uram, remélem, nem beszédem űz el.
CORIOLANUS.
Nem, uram; de míg a harczban gyakran álltam,
Futék a szótól. Nem hízelgetek s így
Nem sértetek ti. És én szeretem
A népet, mint érdemli.
Nem, uram; de míg a harczban gyakran álltam,
Futék a szótól. Nem hízelgetek s így
Nem sértetek ti. És én szeretem
A népet, mint érdemli.
MENENIUS.
| Kérlek, ülj le. |
CORIOLANUS.
Inkább vakarnám a napon fejem
A harczi zajnál, mint henyélve halljam
Inkább vakarnám a napon fejem
A harczi zajnál, mint henyélve halljam
| Nagyítni semmiségemet. | (El.) |
MENENIUS.
Hogy hízelegne ő fajotoknak, a hol
Ezer közt egy jó van?… Látjátok: inkább
Koczkára tette minden tagjait
A hírért, mint annak hallásaért csak
Egyik fülét! – Kezd el, Cominius.
| Tribúnok! |
Ezer közt egy jó van?… Látjátok: inkább
Koczkára tette minden tagjait
A hírért, mint annak hallásaért csak
Egyik fülét! – Kezd el, Cominius.
COMINIUS.
Hangom hiányzik: gyöngén nem szabad
Coriolanusról beszélni. – Közhit,
Hogy a vitézség fő erény, s leginkább
Válik díszér’ a birtokosnak; így
Az említettem férfihoz hasonló
Nincs a világon. Már tizenhat éves
Korában, hogy Tarquin meglepte Rómát,
Harczolt a többi előtt. Dictatorunk
(Kinek dicsőség!) látta víni őt,
Midőn amazon-állával kergeté
A szőrös képeket. Megmente egy
Szorított rómait, s a consul látta, hogy
Lesújta három ellent; térdre ejté
Magát Tarquint is. E napon, midőn
A színpadon még asszonyt játszhatott vón’,
Csatában férfi volt. Tölgykoszorú
Lett a jutalma. Kis gyermek korában
Lőn férfivá, s így nőtt, miként a tenger,
S azóta ő tizenhét ütközetben
Egy kardnak sem hagyott babért. Utolsó
tettére, Coriolin kül s belül,
Már erre nincs szó. Gátlá a futókat
S példáján a gyávák játék gyanánt
Vevék a vészt. Mint a hajó előtt
A hullám, úgy hajlott előtte a nép
S hullott le. Kardja, e halál pecsétje,
Ölt, a hová csak ért. Egy vér vala,
Tetőtül talpig; minden mozdulását
Halálhörgés követte. Egyedül ment
Be a vészes városkapun, s befesté
Kerűlhetetlen balsorssal; kijött
Segély nélkül, s megvítta új erővel
Coriolit, mint egy csillag. Most övé
Minden; de ekkor harczi zaj veré föl
Szerény lelkét, és kettős lelkesűlés
Élénkité föl fáradt tagjait.
Jött a csatába, és itt párologva
Rohant az emberéletek fölött, mint
Az örök romlás, s míg nem lett a mienk
A város és a harcztér, meg nem állt
Lélekzet-vételért sem
Hangom hiányzik: gyöngén nem szabad
Coriolanusról beszélni. – Közhit,
Hogy a vitézség fő erény, s leginkább
Válik díszér’ a birtokosnak; így
Az említettem férfihoz hasonló
Nincs a világon. Már tizenhat éves
Korában, hogy Tarquin meglepte Rómát,
Harczolt a többi előtt. Dictatorunk
(Kinek dicsőség!) látta víni őt,
Midőn amazon-állával kergeté
A szőrös képeket. Megmente egy
Szorított rómait, s a consul látta, hogy
Lesújta három ellent; térdre ejté
Magát Tarquint is. E napon, midőn
A színpadon még asszonyt játszhatott vón’,
Csatában férfi volt. Tölgykoszorú
Lett a jutalma. Kis gyermek korában
Lőn férfivá, s így nőtt, miként a tenger,
S azóta ő tizenhét ütközetben
Egy kardnak sem hagyott babért. Utolsó
tettére, Coriolin kül s belül,
Már erre nincs szó. Gátlá a futókat
S példáján a gyávák játék gyanánt
Vevék a vészt. Mint a hajó előtt
A hullám, úgy hajlott előtte a nép
S hullott le. Kardja, e halál pecsétje,
Ölt, a hová csak ért. Egy vér vala,
Tetőtül talpig; minden mozdulását
Halálhörgés követte. Egyedül ment
Be a vészes városkapun, s befesté
Kerűlhetetlen balsorssal; kijött
Segély nélkül, s megvítta új erővel
Coriolit, mint egy csillag. Most övé
Minden; de ekkor harczi zaj veré föl
Szerény lelkét, és kettős lelkesűlés
Élénkité föl fáradt tagjait.
Jött a csatába, és itt párologva
Rohant az emberéletek fölött, mint
Az örök romlás, s míg nem lett a mienk
A város és a harcztér, meg nem állt
Lélekzet-vételért sem
MENENIUS.
| A dicső! |
1. SENATOR.
Nem tisztelhetjük úgy meg, hogy reá
Méltó ne volna.
Nem tisztelhetjük úgy meg, hogy reá
Méltó ne volna.
COMENIUS.
A zsákmányt megveté,
A drágaságokat silány szemétnek
Tekinté csak. Kevesbet követel, mint
Mit a fösvénység adna. Tettei
Jutalma az, hogy tette. Idejét
Eltölté, s néki ez elég.
A zsákmányt megveté,
A drágaságokat silány szemétnek
Tekinté csak. Kevesbet követel, mint
Mit a fösvénység adna. Tettei
Jutalma az, hogy tette. Idejét
Eltölté, s néki ez elég.
MENENIUS.
Nemes. Hivassuk.
| Valódi |
1. SENATOR.
Hídd be Coriolanust.
Hídd be Coriolanust.
SZOLGA.
Im érkezik.
Coriolanus jön.
Im érkezik.
Coriolanus jön.
MENENIUS.
Örömmel választ, Coriolanus, a
Tanács consulnak.
Örömmel választ, Coriolanus, a
Tanács consulnak.
CORIOLANUS.
Éltem s szolgálatom.
| Néki áldozom |
MENENIUS.
Néphez kell szólnod.
| Most már csak a |
CORIOLANUS.
Szokás alól; én föl nem ölthetem
Ama ruhát, hogy esdjek meztelen
A voksokért sebeim miatt. Tegyétek,
Hogy elkerűljem.
| Kérlek, mentsetek föl e |
Ama ruhát, hogy esdjek meztelen
A voksokért sebeim miatt. Tegyétek,
Hogy elkerűljem.
SICINIUS.
Magáét, egy szikrát sem enged a
Bevett szokásokból.
| A nép megkivánj’ a |
Bevett szokásokból.
MENENIUS.
S te, kérlek, tégy a rendszabály szerint,
Vedd át oly módon méltóságodat,
Mint eldődid vevék.
| Mit unszolod?… |
Vedd át oly módon méltóságodat,
Mint eldődid vevék.
CORIOLANUS.
Melyet pirulva játszanám; s szeretném,
Ha elvennők a néptől.
| Ez oly szerep, |
Ha elvennők a néptől.
BRUTUS.
| Hallod ezt? |
CORIOLANUS.
Hetvenkedjem, hogy ezt és ezt tevém?
Mutassam a nem-fájó sebhelyet
(Mit rejtenem kén’), mintha egyedül
Miattok kaptam volna.
Hetvenkedjem, hogy ezt és ezt tevém?
Mutassam a nem-fájó sebhelyet
(Mit rejtenem kén’), mintha egyedül
Miattok kaptam volna.
MENENIUS.
vegyétek pártfogás alá ügyünket,
Népszónokok. S nemes consul, neked
Üdv s tisztelet!
| Hagyd el ezt. |
Népszónokok. S nemes consul, neked
Üdv s tisztelet!
SENATOROK.
Üdv s tisztelet neked, Coriolanus!
Üdv s tisztelet neked, Coriolanus!
| (Harsonák. A Senatorok el.) |
BRUTUS.
Látod, hogyan fog bánni majd a néppel?
Látod, hogyan fog bánni majd a néppel?
SICINIUS.
Csak észre vegyék szándékát. Megvetőleg.
Fog kérni, mintha olyat kérne, a mit
Megadniok kell.
Csak észre vegyék szándékát. Megvetőleg.
Fog kérni, mintha olyat kérne, a mit
Megadniok kell.
BRUTUS.
Eljárásunkat. A vásár terén
Várnak bennünket, úgy tudom.
| Jer, tudtokra adni |
Várnak bennünket, úgy tudom.
| (El mind a ketten.) |
