VII. SZÍN.
VII. SZÍN.
Ugyanott más szoba.
Imogen jön.
IMOGEN.
Ádáz atya, és álnok mostoha,
S egy hóbortos, kérvén egy özvegyet,
Kinek férjét számüzték. – Oh e férj:
Búm legfőbb koronája! s ez örök
Kinzások érte! – Loptak volna el,
Mint két testvéremet, boldogság volna.
Mily nyomorú a csillogó vágy, s áldott,
Ki – bár alant – szerény tetszéseként
Fűszerszi csöndes életét. – Ki az?
Pisanio és Jachimo jönnek.
Ádáz atya, és álnok mostoha,
S egy hóbortos, kérvén egy özvegyet,
Kinek férjét számüzték. – Oh e férj:
Búm legfőbb koronája! s ez örök
Kinzások érte! – Loptak volna el,
Mint két testvéremet, boldogság volna.
Mily nyomorú a csillogó vágy, s áldott,
Ki – bár alant – szerény tetszéseként
Fűszerszi csöndes életét. – Ki az?
Pisanio és Jachimo jönnek.
PISANIO.
Urnőm, ez érdemes nemes Rómából
Urunkról hoz hirt.
Urnőm, ez érdemes nemes Rómából
Urunkról hoz hirt.
JACHIMO.
Az érdemes Leonátus ép s egész,
| Sápadsz, asszonyom? |
| S szivéből üdvözli fenségedet. | (Levelet ad át.) |
IMOGEN.
Sir, köszönöm. Köszöntlek szivesen.
Sir, köszönöm. Köszöntlek szivesen.
JACHIMO.
Fölötte dús a küszöbön kivül!
(Magában.) Ha ily anyagból készült lelke is,
Úgy ő csak az arab madár, s oda
A fogadás. Merészség, légy barátom!
Bátorság, fegyverezz tetőtől talpig
Fel engemet, különben, mint a párthus,
Harczolnom futva kell, vagy egyenest
Csak futnom.
Fölötte dús a küszöbön kivül!
(Magában.) Ha ily anyagból készült lelke is,
Úgy ő csak az arab madár, s oda
A fogadás. Merészség, légy barátom!
Bátorság, fegyverezz tetőtől talpig
Fel engemet, különben, mint a párthus,
Harczolnom futva kell, vagy egyenest
Csak futnom.
IMOGEN (olvas).
„Ő igen jeles férfiú, kinek szívessége nagyon véghetetlenűl lekötelezett. Bánj vele ahhoz képest, a mennyire hűségedet becsülöd.
Fönszóval ennyit olvasok;
De szívem kellő közepe hevült
A többin s hálásan veszi. – Köszöntlek
Uram, úgy, a hogy szóval csak birom
S nyomát is lásd mindenben, a mi csak
Tőlem telik.
„Ő igen jeles férfiú, kinek szívessége nagyon véghetetlenűl lekötelezett. Bánj vele ahhoz képest, a mennyire hűségedet becsülöd.
| Leonatus.” |
De szívem kellő közepe hevült
A többin s hálásan veszi. – Köszöntlek
Uram, úgy, a hogy szóval csak birom
S nyomát is lásd mindenben, a mi csak
Tőlem telik.
JACHIMO.
Legszebb hölgy, köszönöm. –
Mit! Őrültek vagyunk? A természet
Adott szemet, látnunk az ég ivét,
A föld és tenger dús szinét; s a mely
Ott fen a tűz-köröket s a part iker-
Kováit ismeri külön: s ily drága
Üveggel szép és rút közt nem tudunk
Különbséget?
Legszebb hölgy, köszönöm. –
Mit! Őrültek vagyunk? A természet
Adott szemet, látnunk az ég ivét,
A föld és tenger dús szinét; s a mely
Ott fen a tűz-köröket s a part iker-
Kováit ismeri külön: s ily drága
Üveggel szép és rút közt nem tudunk
Különbséget?
IMOGEN.
Mit bámulsz, jó uram?
Mit bámulsz, jó uram?
JACHIMO.
Szemünk nem a hibás: hülye s majom
Két ily nő közt ennek nyihog, s amazt
Fintorgatással elitéli; sem
Itéletünk: a szépség ez ügyében
Bölcs lenne a bamba s eltökélt; se nem
A vágy: az éhezőt hányásra készti,
Nem hogy csábitsa élvezésre a
Piszok, ily tiszta fönség mellett.
Szemünk nem a hibás: hülye s majom
Két ily nő közt ennek nyihog, s amazt
Fintorgatással elitéli; sem
Itéletünk: a szépség ez ügyében
Bölcs lenne a bamba s eltökélt; se nem
A vágy: az éhezőt hányásra készti,
Nem hogy csábitsa élvezésre a
Piszok, ily tiszta fönség mellett.
IMOGEN.
Miről beszélsz?
Miről beszélsz?
JACHIMO.
A bételt akarat (e jóllakott
S ki nem elégitett vágy, e telt hordó,
De mely folyik) először elrabolván
A bárányt, úgy nyul a belekhez.
A bételt akarat (e jóllakott
S ki nem elégitett vágy, e telt hordó,
De mely folyik) először elrabolván
A bárányt, úgy nyul a belekhez.
IMOGEN.
Mi ingerel? Bajod van?
| Jó sir, |
JACHIMO.
Nincs, asszonyom. (Pisaniohoz) Sir, kérlek, várjon ott rám
Legényem, hol hagyám. Ő idegen
És barátságtalan.
| Köszönöm, |
Legényem, hol hagyám. Ő idegen
És barátságtalan.
PISANIO.
| Oda készültem, |
| Őt üdvözölni, sir. | (Elmegy.) |
IMOGEN.
Hát jól van férjem? Kérlek, nincs baja?
Hát jól van férjem? Kérlek, nincs baja?
JACHIMO.
Jól, asszonyom.
Jól, asszonyom.
IMOGEN.
Jó kedvü-e? Reménylem, az.
Jó kedvü-e? Reménylem, az.
JACHIMO.
Tréfás. Nincs párja idegen, oly pajkos
S vilám: őt csak a figurás
Angolnak hivják.
| Kiváló |
S vilám: őt csak a figurás
Angolnak hivják.
IMOGEN.
A mélasághoz, s gyakran azt se tudta,
Miért.
| Itthon inkább hajlott |
Miért.
JACHIMO.
Mélának még nem láttam őt.
Van egy frank társa, pompás egy moszjő,
Ki hon, mint látszik, szeretőt hagyott,
S a ki sürü fohászokat sohajt,
Mig a vidám brit (értem férjedet)
Nevet tüdőszakadtig, így kiáltva:
„Jaj! oldalam! ha gondolom, hogy ember,
Kit történet, a hir s tapasztalás
Tanítá meg, hogy mi a nő, de sőt
– Nem állván rajt’ – minek kell lennie,
Epedjen bizonyos bilincs után
Szabad óráiban!”
Mélának még nem láttam őt.
Van egy frank társa, pompás egy moszjő,
Ki hon, mint látszik, szeretőt hagyott,
S a ki sürü fohászokat sohajt,
Mig a vidám brit (értem férjedet)
Nevet tüdőszakadtig, így kiáltva:
„Jaj! oldalam! ha gondolom, hogy ember,
Kit történet, a hir s tapasztalás
Tanítá meg, hogy mi a nő, de sőt
– Nem állván rajt’ – minek kell lennie,
Epedjen bizonyos bilincs után
Szabad óráiban!”
IMOGEN.
| Ezt mondta férjem? |
JACHIMO.
Ezt, és kaczajtól vizbe fult szemekkel
Üdülés vele lenni, s hallani, miként
Tréfál a frankkal: Isten látja, hogy
Sok férfi gáncsra érdemes.
Ezt, és kaczajtól vizbe fult szemekkel
Üdülés vele lenni, s hallani, miként
Tréfál a frankkal: Isten látja, hogy
Sok férfi gáncsra érdemes.
IMOGEN.
Reménylem, ő nem.
| De ő, |
JACHIMO.
Több köszönettel is az ég kegyét;
Mi több a jónál; de téged, ki minden
Képességén túlérő kincse vagy:
Habár egy részt csodálnom kell, de másrészt
Kell szánnom is.
| Nem; hanem vehetné |
Mi több a jónál; de téged, ki minden
Képességén túlérő kincse vagy:
Habár egy részt csodálnom kell, de másrészt
Kell szánnom is.
IMOGEN.
| Mit szánsz, uram? |
JACHIMO.
Szivemből.
| Két lelket |
IMOGEN.
Egyik én vagyok, uram?
Te rám tekintesz: mondd mi vészt látsz bennem,
Mi szánalomra kelt?
Egyik én vagyok, uram?
Te rám tekintesz: mondd mi vészt látsz bennem,
Mi szánalomra kelt?
JACHIMO.
Kerülni napsugárt s vigasztalódni
Börtönben mécsvilágnál.
| Mit? Oh, nyomor! |
Börtönben mécsvilágnál.
IMOGEN.
Kérdéseimre szólj világosabban:
Miért szánsz engem?
| Kérlek, sir, |
Miért szánsz engem?
JACHIMO.
Csak majd megmondtam – birni bájaid –
De istent illet, megboszulni ezt,
Nem engem szólni róla.
| Mások szánnak; én |
De istent illet, megboszulni ezt,
Nem engem szólni róla.
IMOGEN.
Te mintha tudnál rólam valamit,
Vagy olyat a mi rám vonatkozik:
Kérlek (a bajt gyanitni csak, gyakorta
Gyötrőbb, mint tudni, mert a bizonyosnak
Vagy már nincs gyógyszere, vagy, idején
Megtudva, még gyógyitható), födözd fel,
Mi az, mi egyszer fékez, majd tüzel?
Te mintha tudnál rólam valamit,
Vagy olyat a mi rám vonatkozik:
Kérlek (a bajt gyanitni csak, gyakorta
Gyötrőbb, mint tudni, mert a bizonyosnak
Vagy már nincs gyógyszere, vagy, idején
Megtudva, még gyógyitható), födözd fel,
Mi az, mi egyszer fékez, majd tüzel?
JACHIMO.
Enyim ha volna, rajt’ fürösztni ajkam’,
Ez arcz; s e kéz, mely érintésivel,
Mindegyik érintésivel hüségi
Esküt csikar ki az érző kebelből;
S e termet, mely szilaj szemem forgását
Rabbá teszi, lelánczolván magához:
S én nyálamat folyatnám (ó veszettség!)
Oly ajkon, mely közös, a Capitol
Lépcsőjeként, s szorongatnék kezet,
Mit óránkénti csalárdság (csalárdság
Mint munka) tett keménynyé, oly szempárba
Kacsintván, mely silány s vakult, miként
Avas kanócz, mit bűzös faggyu éleszt:
Úgy illenék, hogy a pokol tetézze
Minden kinjával lázadásom’!
Enyim ha volna, rajt’ fürösztni ajkam’,
Ez arcz; s e kéz, mely érintésivel,
Mindegyik érintésivel hüségi
Esküt csikar ki az érző kebelből;
S e termet, mely szilaj szemem forgását
Rabbá teszi, lelánczolván magához:
S én nyálamat folyatnám (ó veszettség!)
Oly ajkon, mely közös, a Capitol
Lépcsőjeként, s szorongatnék kezet,
Mit óránkénti csalárdság (csalárdság
Mint munka) tett keménynyé, oly szempárba
Kacsintván, mely silány s vakult, miként
Avas kanócz, mit bűzös faggyu éleszt:
Úgy illenék, hogy a pokol tetézze
Minden kinjával lázadásom’!
IMOGEN.
Férjem feledte Angliát.
| Félek, |
JACHIMO.
Nem én, ki bele törődtem, hirdetem
Kolduscseréjét: bájod az, a mi
Legnémább bensőmből nyelvemre így
Varázsolá e hirt.
| S magát. |
Kolduscseréjét: bájod az, a mi
Legnémább bensőmből nyelvemre így
Varázsolá e hirt.
IMOGEN.
| Ne halljak többet! |
JACHIMO.
Oh drága lélek, szánalommal ejti
Meg szivemet ügyed s megbetegit:
Oly nőt, ki ily szép és kivel egy trón jár,
Megkétszerző a legnagyobb királyt,
Egy sorba tenni ringyókkal, kiket
Saját szekrényed kincsén megvehetsz!
Nyavalyás rimákkal, kik díjért enyelgnek
Mind a kórsággal, melytől rothadást
Fog a természet! meggenyedt anyaggal,
A mely megmérgezi a mérget! Állj
Boszút, vagy a ki szült, nem volt királyné,
S te nagy törzsedtől elmaradsz.
Oh drága lélek, szánalommal ejti
Meg szivemet ügyed s megbetegit:
Oly nőt, ki ily szép és kivel egy trón jár,
Megkétszerző a legnagyobb királyt,
Egy sorba tenni ringyókkal, kiket
Saját szekrényed kincsén megvehetsz!
Nyavalyás rimákkal, kik díjért enyelgnek
Mind a kórsággal, melytől rothadást
Fog a természet! meggenyedt anyaggal,
A mely megmérgezi a mérget! Állj
Boszút, vagy a ki szült, nem volt királyné,
S te nagy törzsedtől elmaradsz.
IMOGEN.
Hogyan állnék boszút? Ha ez igaz
(Mert szivem olyan, hogy e két fülem
Sem ejti meg hamar), ha ez igaz:
Hogy álljak én boszút?
| Boszút! |
(Mert szivem olyan, hogy e két fülem
Sem ejti meg hamar), ha ez igaz:
Hogy álljak én boszút?
JACHIMO.
Miatta hűs párnák között, miként
Diána papnője, holott ő más-más
Tanyákon hentereg költségeden
S gyalázatodra!? Állj boszút! s én édes
Gyönyörödnek szentelem magam’, nemesbet
Nálánál, a ki megtagadta ágyad’,
S szerelmedet hűn s biztosan fogom
Megőrzeni.
| Élnék-e én |
Diána papnője, holott ő más-más
Tanyákon hentereg költségeden
S gyalázatodra!? Állj boszút! s én édes
Gyönyörödnek szentelem magam’, nemesbet
Nálánál, a ki megtagadta ágyad’,
S szerelmedet hűn s biztosan fogom
Megőrzeni.
IMOGEN.
Hej, hó, Pisanio!
Hej, hó, Pisanio!
JACHIMO.
Szolgálatom’ hadd nyomjam ajakadra.
Szolgálatom’ hadd nyomjam ajakadra.
IMOGEN.
El! Átkozom fülem’, hogy ily soká
Meghallgatott. Ha voln’ becsületed,
Regédet az erényért mondod el,
S nem a kerested ritka aljas czélért.
Nemest sértél, ki olyan távol áll
Hiredtől, mint magad a becsülettől;
S oly nőt kisértesz, a ki tégedet
Megvet, mint ördögöt. Pisanio!
Ez a merény adassék tudtaul
Király atyámnak: ha helyesli, hogy
Egy vakmerő idegen, mint római
Bordélyban, alkudjék itt udvarában,
És állati vágyát így tárja fel
Nekünk: úgy udvarával nem sokat
Törődik és leányát semmire
Sem becsüli. Hej, hó, Pisanio!
El! Átkozom fülem’, hogy ily soká
Meghallgatott. Ha voln’ becsületed,
Regédet az erényért mondod el,
S nem a kerested ritka aljas czélért.
Nemest sértél, ki olyan távol áll
Hiredtől, mint magad a becsülettől;
S oly nőt kisértesz, a ki tégedet
Megvet, mint ördögöt. Pisanio!
Ez a merény adassék tudtaul
Király atyámnak: ha helyesli, hogy
Egy vakmerő idegen, mint római
Bordélyban, alkudjék itt udvarában,
És állati vágyát így tárja fel
Nekünk: úgy udvarával nem sokat
Törődik és leányát semmire
Sem becsüli. Hej, hó, Pisanio!
JACHIMO.
Oh, boldog Leonatus! mondhatom
Bizalmadat megérdemli a hit,
Mit nőd irántad táplál, s jó hitét
Remek jóságod. Áldva éljetek!
Bocsáss meg. Csak kitudni mondtam ezt,
Vajjon bizamad vert-e mély gyökért?
S most halld olyannak férjedet, a milyen:
A leghűbb fajta ő, oly szent varázsló,
Hogy társaságokat bűvöl körébe,
S a szivek fele övé.
Oh, boldog Leonatus! mondhatom
Bizalmadat megérdemli a hit,
Mit nőd irántad táplál, s jó hitét
Remek jóságod. Áldva éljetek!
Bocsáss meg. Csak kitudni mondtam ezt,
Vajjon bizamad vert-e mély gyökért?
S most halld olyannak férjedet, a milyen:
A leghűbb fajta ő, oly szent varázsló,
Hogy társaságokat bűvöl körébe,
S a szivek fele övé.
IMOGEN.
| Te megtérsz. |
JACHIMO.
Jött Istenként ül férfiak között,
S a tisztelet egy neme halandókénál
Különb szint ád neki. Zokon ne vedd
Hát, legdicsőbb herczegnő, hogy kisértni
Merészelém, miként fogadsz ily álhirt,
Mi csak helyesléssel tisztelte meg
Józan itéleted’ e ritka férfi
Választásában, ki – a mint tudod –
Nem véthet. Csak, hogy szeretem, az készte,
Hogy így kisértselek; de tégedet
Az istenek polyvátlanul különbbé
Teremtenek mindenkinél. Bocsáss meg.
| Égből |
S a tisztelet egy neme halandókénál
Különb szint ád neki. Zokon ne vedd
Hát, legdicsőbb herczegnő, hogy kisértni
Merészelém, miként fogadsz ily álhirt,
Mi csak helyesléssel tisztelte meg
Józan itéleted’ e ritka férfi
Választásában, ki – a mint tudod –
Nem véthet. Csak, hogy szeretem, az készte,
Hogy így kisértselek; de tégedet
Az istenek polyvátlanul különbbé
Teremtenek mindenkinél. Bocsáss meg.
IMOGEN.
Már jól van minden: használd udvarunkon
Hatalmamat.
Már jól van minden: használd udvarunkon
Hatalmamat.
JACHIMO.
Hálásan köszönöm.
Majd feledém: egy kis, s még is – mivel
Férjedre is vonatkozik – jelentős
Kéréssel hozzád fordulok; egyéb
Nemes barátaimmal én is részes
Vagyok ez ügyben.
Hálásan köszönöm.
Majd feledém: egy kis, s még is – mivel
Férjedre is vonatkozik – jelentős
Kéréssel hozzád fordulok; egyéb
Nemes barátaimmal én is részes
Vagyok ez ügyben.
IMOGEN.
| Kérlek, sir, mi az? |
JACHIMO.
Tizenketted magunkkal én s urad
(E szárnynak legjobb tolla) összeget
Gyüjténk, a császárnak ajándokot
Veendők, s én, mint megbizott, Frankhonban
Már vettem is: egy ritka művü vértet
S kiváló alakú gyémántokat.
Értékök nagy, és én mint idegen
Aggódva keresek biztos helyet
Nekik. Nem vennéd szives pártfogásod
Alá?
Tizenketted magunkkal én s urad
(E szárnynak legjobb tolla) összeget
Gyüjténk, a császárnak ajándokot
Veendők, s én, mint megbizott, Frankhonban
Már vettem is: egy ritka művü vértet
S kiváló alakú gyémántokat.
Értékök nagy, és én mint idegen
Aggódva keresek biztos helyet
Nekik. Nem vennéd szives pártfogásod
Alá?
IMOGEN.
Örömmel, s biztosságukért
Becsületem’ vedd zálogul; s mert férjem
Is részes benn’, hálószobámba rejtem.
Örömmel, s biztosságukért
Becsületem’ vedd zálogul; s mert férjem
Is részes benn’, hálószobámba rejtem.
JACHIMO.
Szekrényben őrzik még szolgáim; ám
Bátor leszek majd hozzád küldeni:
Csupán ez éjre, holnap utazom.
Szekrényben őrzik még szolgáim; ám
Bátor leszek majd hozzád küldeni:
Csupán ez éjre, holnap utazom.
IMOGEN.
Oh nem.
Oh nem.
JACHIMO.
Halasztnám haza tértem’, rövidséget
Szavam szenvedne s Galliábul engem
Csak a szándék s igéretem hozott
A tengeren át, hogy meglássalak.
| De, kérlek: mert ha hosszura |
Szavam szenvedne s Galliábul engem
Csak a szándék s igéretem hozott
A tengeren át, hogy meglássalak.
IMOGEN.
Én köszönöm e fáradságodat;
De holnap még nem mégy.
Én köszönöm e fáradságodat;
De holnap még nem mégy.
JACHIMO.
Azért, ha tetszik, kérlek, férjedet
Levélben üdvözölnöd, irj az éjjel.
Időm lejárt már, mi ajándokunk
Gyöngéd voltába vág.
| Kell, asszonyom: |
Levélben üdvözölnöd, irj az éjjel.
Időm lejárt már, mi ajándokunk
Gyöngéd voltába vág.
IMOGEN.
Küldd csak szekrényed’: jól megőrzöm és
| Jól van: irok. |
| Úgy küldöm. Üdvöz légy, uram. | (Elmennek.) |
