VI. SZÍN
Britanniában. Cymbeline palotájában, szoba.
Királyné és Hölgyek, Cornelius jönnek.
KIRÁLYNÉ.
Szedjétek meg harmattal gyorsan e
Virágokat. Ki irta fel?
Szedjétek meg harmattal gyorsan e
Virágokat. Ki irta fel?
1. HÖLGY.
| Én, úrnőm. |
KIRÁLYNÉ.
| Siessetek. | (A hölgyek elmennek.) |
| Nos, orvos, elhozád a szereket? |
CORNELIUS.
Igen, felség: itt vannak, asszonyom.
De kérem, felség, ha nem sértelek
(Mert lelkisméretem kérdezni készt),
Mért rendeléd e mérges keveréket,
Mely sorvasztó halált okoz; bár lassút,
Hanem halálost.
Igen, felség: itt vannak, asszonyom.
| (Vékony szelenczét ad át.) |
(Mert lelkisméretem kérdezni készt),
Mért rendeléd e mérges keveréket,
Mely sorvasztó halált okoz; bár lassút,
Hanem halálost.
KIRÁLYNÉ.
Kérdéseden: nem voltam tanitványod
Soká? Illatszert nem te oktatál
Készitni? szürni? és megóvni? úgy,
Hogy nagy királyunk is nem egyszer fordult
Ügyességemhez? Ennyire haladván,
Nem illik-e, ha csak nem vélsz gonosznak,
Egyéb próbákkal is bővítenem
Tudásomat? Eme szerek hatását
Oly lényeken kisérlem meg, melyek
(Nem emberek!) kötélre is silányak,
S kitudván a hatást, alkalmazok
Ellenszert, így külön fürkészve ki
A hasznukat és kárukat.
| Doktor, ámulok |
Soká? Illatszert nem te oktatál
Készitni? szürni? és megóvni? úgy,
Hogy nagy királyunk is nem egyszer fordult
Ügyességemhez? Ennyire haladván,
Nem illik-e, ha csak nem vélsz gonosznak,
Egyéb próbákkal is bővítenem
Tudásomat? Eme szerek hatását
Oly lényeken kisérlem meg, melyek
(Nem emberek!) kötélre is silányak,
S kitudván a hatást, alkalmazok
Ellenszert, így külön fürkészve ki
A hasznukat és kárukat.
CORNELIUS.
Szive e próbákon megkérgesül,
S múgy is a hatás látása csak
Kártékony s vészes.
| Felséged |
S múgy is a hatás látása csak
Kártékony s vészes.
KIRÁLYNÉ.
Pisanio jön.
(Magában.) Itt jön egy hízelgő kölyök: ezen
Teszem az első próbát. Ő gazdáját
Pártolja, s ellene fiamnak. – Nos
Pisanio? – Doktor, szolgálatodnak vége:
Mehetsz.
| Oh, csak légy nyugodt. |
(Magában.) Itt jön egy hízelgő kölyök: ezen
Teszem az első próbát. Ő gazdáját
Pártolja, s ellene fiamnak. – Nos
Pisanio? – Doktor, szolgálatodnak vége:
Mehetsz.
CORNELIUS (magában).
Nem kedvelem e nőt. Ő azt hiszi,
Hogy lassu mérge van. Jól ismerem
Lelkületét, s álnokságára nem
Bizok ily átkos természetü szert.
E szert csak eltompitja s elbutitja
Rövid időre az érzékeket,
Mit ő először macskán és kutyán
Kisért meg, s így tovább; de nincs
A tetszhalálban, mit okoz, egyéb
Veszély, mint hogy rövidre meg-
Köti a lelket, hogy üdébb legyen
Ébredve. Őt az álhatás megcsalja,
S én így, ámitva őt, leszek hivebb.
Nem kedvelem e nőt. Ő azt hiszi,
Hogy lassu mérge van. Jól ismerem
Lelkületét, s álnokságára nem
Bizok ily átkos természetü szert.
E szert csak eltompitja s elbutitja
Rövid időre az érzékeket,
Mit ő először macskán és kutyán
Kisért meg, s így tovább; de nincs
A tetszhalálban, mit okoz, egyéb
Veszély, mint hogy rövidre meg-
Köti a lelket, hogy üdébb legyen
Ébredve. Őt az álhatás megcsalja,
S én így, ámitva őt, leszek hivebb.
)
KIRÁLYNÉ.
Nincs, doktor, több szolgálatod, mig nem
Szólítalak.
Nincs, doktor, több szolgálatod, mig nem
Szólítalak.
CORNELIUS.
| Alázattal megyek. | (Elmegy.) |
KIRÁLYNÉ.
Sír, mondod, folyvást? S nem hiszed, hogy egyszer
Megcsillapul? s betér az ész oda,
Hol most hóbort uralg? Te csak ne tágits.
S midőn hirül hozod, hogy fiamat
Szereti, a perczben, mondom, akkora
Lészsz, mint urad, s nagyobb, mert szerencséje
Már-már szótlan hever s neve vonaglik:
Már vissza nem jöhet, sem ott, a hol
Van, nem maradhat; nyomoron cserél
Nyomort, ha új dologba kezd; s lerontja
Minden rá virradó nap az előbbi
Müvét. Mit várhatsz attól, ki maga
Is roskadoz, ki újra föl nem épül
S kinek barátja sincsen támaszul?
(A Királyné kis üvegcsét ejt el. Pisanio felveszi.)
Te nem tudod, mit vészsz fel: én magam
Készítém: tartsd meg szolgálatidért.
Ötször mentette meg haláltul a
Királyt. Erősebb szert nem ismerek.
Fogadd el, kérlek: foglaló ez másra,
Mit még te néked szántam. Asszonyodnak
Mondd meg, mint áll ügye: úgy, mintha csak
Magadtól tennéd. Jól gondold meg a
Cserét; gondold meg: úrnőd megmarad,
S hozzá fiam, kinek lesz gondja rád.
Királyom’ ráveszem, léptessen úgy
Elő, a hogy kivánod, s én magam,
Ki e tisztségre teszlek, érdemid’
Dúsan tetézem. – Szólitsd hölgyeim’.
Gondolj szavamra. (Pisanio el.) Rossz, nyakas kölyök
Megingathatlan, gazdája ügyésze,
Ki a leányt sarkalja, hogy urának
Adott hitét megtartsa. A mit adtam
Neki, ha beveszi, a lány körül
Elpusztul kedvesének ügyvéd népe;
S mit ő is bizonyost megizelít,
Ha csak nem enged.
A violát, tátongót s primulát
Hozzátok a szobámba. – Ég veled,
Pisanio! Gondolj szavamra.
Sír, mondod, folyvást? S nem hiszed, hogy egyszer
Megcsillapul? s betér az ész oda,
Hol most hóbort uralg? Te csak ne tágits.
S midőn hirül hozod, hogy fiamat
Szereti, a perczben, mondom, akkora
Lészsz, mint urad, s nagyobb, mert szerencséje
Már-már szótlan hever s neve vonaglik:
Már vissza nem jöhet, sem ott, a hol
Van, nem maradhat; nyomoron cserél
Nyomort, ha új dologba kezd; s lerontja
Minden rá virradó nap az előbbi
Müvét. Mit várhatsz attól, ki maga
Is roskadoz, ki újra föl nem épül
S kinek barátja sincsen támaszul?
(A Királyné kis üvegcsét ejt el. Pisanio felveszi.)
Te nem tudod, mit vészsz fel: én magam
Készítém: tartsd meg szolgálatidért.
Ötször mentette meg haláltul a
Királyt. Erősebb szert nem ismerek.
Fogadd el, kérlek: foglaló ez másra,
Mit még te néked szántam. Asszonyodnak
Mondd meg, mint áll ügye: úgy, mintha csak
Magadtól tennéd. Jól gondold meg a
Cserét; gondold meg: úrnőd megmarad,
S hozzá fiam, kinek lesz gondja rád.
Királyom’ ráveszem, léptessen úgy
Elő, a hogy kivánod, s én magam,
Ki e tisztségre teszlek, érdemid’
Dúsan tetézem. – Szólitsd hölgyeim’.
Gondolj szavamra. (Pisanio el.) Rossz, nyakas kölyök
Megingathatlan, gazdája ügyésze,
Ki a leányt sarkalja, hogy urának
Adott hitét megtartsa. A mit adtam
Neki, ha beveszi, a lány körül
Elpusztul kedvesének ügyvéd népe;
S mit ő is bizonyost megizelít,
Ha csak nem enged.
| (Pisanio s a hölgyek jönnek.) |
| Úgy, helyes, helyes. |
Hozzátok a szobámba. – Ég veled,
Pisanio! Gondolj szavamra.
| (Királyné s hölgyek el.) |
PISANIO.
De önmagam fojtom meg magamat,
Ha jó uramhoz hűtelen leszek:
| Úgy lesz; |
Ha jó uramhoz hűtelen leszek:
| Ez mind, mit érted én teszek. | (Elmegy.) |
